Montenegró felé vezető utunk második szakasza Belgrád mellett vezetett volna el, így (igaz, nem túl könnyen) meggyőztem M.-t, menjünk be a központba. Második szakaszt mondok, ugyanis három részletben, három nap alatt tettük meg a Kolozsvár-Ulcinj távolság ezer kilométerét: Kolozsvár-Temesvár, Temesvár-Zlatibor, Zlatibor-Ulcinj. 300-350 kilometer utaztunk, útközben meg-megálltunk, délután pedig nyugodtan meglátogattuk Temesvárt és Zlatibort. Szóval vasárnap hajnalban elindultunk Temesvárról Zlatiborba és reggel hét órakor már Belgrádban voltunk, bár mi azt hittük, hogy nyolc óra, és M. már dühösen dörömbölt a mekdonáldz ajtaján amikor rájöttünk, hogy más időzónába értünk :) Nem is vártuk meg Ronald bohóc kilenc óráját, (vagy nyolcat, vagy mittudomén), hanem bankautomatából lekértünk valamennyi dinárt és beültünk kávézni egy másik teraszra. Utána pedig néhány fénykép erejéig körbejártuk Belgrád közigazgatási központját. Hát nem volt egy nagy dobás, de legalább elmondhatjuk, hogy itt is voltunk...
Sajnos Belgrád történelmi nevezetességeit nem volt időnk meglátogatni, pedig valószínű, hogy lett volna mit látni, hiszen a város alapítása a kelta és római időkre tehető, ezt pedig a szlávok betelepülése követte, a 7. században. A középkorban bizánci, frank, bolgár, magyar és szerb uralkodók birtokolták 1403-tól csupán 24 évig volt a független szerb állam fővárosa, utána Magyarországhoz került Nándorfehérvár név alatt. 1521-ben az oszmán törökök elfoglalták, akkor lett a belgrádi pasaság székhelye,a törökök ténylegesen csak 1867-ben hagyták el. A 20. században a sokféle változáson átment Jugoszlávia fővárosa lett, egészen 2006-ig, amikortól ismét Szerbia önálló állam közigazgatási és politikai központja.
A parlamentet, az egykori híres Skupštinát 1907-ben kezdték építeni a századforduló legnevezetesebb szerb építésze, Jovan Ilkić tervei alapján. Több megszakítás után csak 1932-ben készült el. A neoreneszánsz stílusban emelt parlament jól kiegyensúlyozott monumentális alkotás, Belgrád egyik legszebb épülete. A parlament középrészét karcsú oszlopokkal díszített kupola koronázza, amely körül négy kisebb kupolácska helyezkedik el. A középen előreugró tömör falfelületekből kialakított bejárati részen a timpanont négy korinthoszi oszlop tartja. Az épületbe széles díszlépcső vezet, két oldalán látható Toma Rosandić műve, a Fekete lovak tánca nevű szoborcsoport.
Fekete lovak tánca a bulevar Kralja Aleksandra-n, alternatív elnevezése: Igrali se konji vrani. Toma Rosandić műve 1939-ből. "Pajkos játék a lovakkal. Mondhatni bizarr helyzetbe kerül a főhős a klasszikus equussal - mint arról irodalmi művek is szólnak. Azonban - javaslatok szerint - helyesebb úgy fölfogni, hogy az ember küzd a lóval, vagy éppenséggel rendezgeti őket... Ettől még botrányt kavart a maga korában a szobor, vannak kezdeményezések manapság is az eltávolításukra. Híres szobor a szerb parlament lépcsőjén, helyesebben: szobor pár, ti a bejárati lépcső mindkét karján áll az alkotás. Tehát: szoborcsoport." (Dr. Pinczés Sándor hozzászólása egy interneten megjelent fényképéhez).
Belgrád egykori királyi palotája egymástól szép kerttel elválasztott két épületből áll. A Terazijához közelebbi tömbjét, a régi palotát 1882-ben emelte Bugarski, a századforduló idejének híres belgrádi építésze, az utolsó Obrenović, Sándor király részére. A később hozzáépített új épülettel a régi palotát egy télikert átjárója kötötte össze. A régi és az új palota is főleg reprezentatív célokat szolgált a két világháború közötti időkben. Miután Karadjordjević Sándor megépíttette a dedinjei dombon a Beli Dvort, a királyi palotát már csak néha használták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése