Hag Purim 5770

.

Vasárnap elmentünk a Horea úti zsinagógába, ezúttal a Purim ünnepére hívtak meg zsidó barátaink: klezmer zenével csalogattak, aminek én persze nem is tudtam ellenállni. Pedig lassan többet járunk zsinagógába, mint templomba, és ez azért nem szép dolog egy hívő kereszténytől, dehát ez van... Miért nem mulatnak a reformátusok is a templomban zenével, viccmondással és borral, akkor biztos oda mennénk gyakrabban. Félretéve a tréfálkozást, bármilyen szomorú látvány ez a megtizedelt (ezredelt?), elöregedett közösség ami Kolozsváron megmaradt, azért jó volt látni, hogy voltak fiatalok is ezen a farsangi ünnepen (bár többségük gój volt, gondolom). Mint mindig ilyen ünnepi alkalmakkor, fellépett a Halmos Katalin vezette Talmud Tóra kórus.

.

.

.

A purim ugyanis nem más, mint a zsidó farsang. Minden vallás, minden nemzet ilyenkor, február környékén napokig ünnepel, mert utána a tavaszi ünnepek böjtje következik. A zsidók ezen az ünnepen a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek. Ezt a mi időszámításunk előtti 450 körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A purim név a „sorsvetést” jelentő pur szóból ered, azért, mert egy bizonyos perzsa hadvezér, Hámán így választotta ki az időpontot, amikor ki akarta irtani a zsidókat. I. Xerxész idejében (i. e. 485-465), Hámán miniszter mesterkedései ellenére Eszter királyné és Mordecháj nevű nagybátyja közbenjárására a zsidók megmenekültek a kiirtatástól. Ezek után a zsidók bosszút álltak, a bibliai Eszter könyve szerint rengeteg perzsát mészároltak le.

.

.

.

.

Elég az hozzá, hogy a purimhoz különböző vallási kötelezettségek kapcsolódnak. Az első, hogy a zsidók meghallgassák Eszter tekercsének közösségi felolvasását a zsinagógában az ünnepet köszöntő este és reggel, mely alatt az évben egy alkalommal hangoskodhatnak is, sőt mi több kötelesség Hámán nevének említésekor zajt csapni. Hát felolvasás nem volt, én még rabbit sem láttam ott. Egy másik előírás különböző finomságok küldése barátoknak, valamint adományt adni a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek eme örömteli ünnepen. Ajándékot kaptunk mi is, egy kis zacskóban nagyon finom süteményt, hámánfület és egy tekercset utánzó papírt, amelyre a purim jelentése volt leírva. Mindennek betetőzéseként pedig lakomát csapnak, evés-ivással, ezen mi már nem maradtunk. Szokás még ezen az ünnepen különböző jelmezekbe öltözni, játékokat rendezni és különféle édességeket enni, mint például a flódni, vagy a már említett, képen is látható Hámán füle.

.

.

.

És akkor még nem is beszéltem a klezmerről, a híres kelet-európai jiddis hangszeres tánczenéről. A szó egy régi héber hangszeres zenészt jelentő kifejezésből ered, és főként a kelet-európai zsidó kultúra népzenei együtteseire vonatkozik. A kelet-európai zsidók körében egyes ünnepek alkalmával, valamint a lengyel, orosz és moldvai urak több napos lakodalmain szívesen meghívott, népszerű együttesek voltak ezek a zenekarok. Mindenféle – zsidó és nem zsidó eredetű – dalokat játszottak a megbízó igényei szerint; frivol tánczenétől az elégikus dalokig. Az elmúlt évtizedekben szerte a világon divatba jött a klezmer-zene, egyik neves képviselője ennek a műfajnak például a Budapest Klezmer Band. Jómagam is szívesen hallgatok tőlük felvételeket, sőt a youtube-on is érdemes rákeresni. Nos ilyen zene volt vasárnap a Horea-úti neológ zsinagógában a Mazel Tov zenekar előadásában.

Ocho Kandelikas

Akik a tegnapelőtti bejegyzésemet esetleg nem olvasták: tegnap, december 17.-én Hanukka ünnepi estre voltunk hivatalosak a Horea úti neológ zsinagógába. Örömmel és némi szorongással fogadtuk el a meghívást: attól féltünk nehogy valamit rosszul csináljunk és vendéglátóinkat kellemetlen helyzetbe hozzuk, hiszen nem ismertük a rituálékat, szokásokat. Mint kiderült, teljesen alaptalanul aggódtunk: egy nyitott, rituálémentes, kellemes és "dumás" társaságba csöppentünk, ahol nemhogy kinézték volna, de úgy tűnt még örvendtek a magunkfajta másvallásúaknak. Annyi mindent tanultam és annyi mindent mondhatnék ezekről az emberekről, hogy külön blogot írhatnék erről a témáról. Előszöris el kell mondanom, hogy nagyon jól éreztem magam ezen az ünnepen. Akár azt is mondhatnám, hogy otthonosan éreztem magam, hiszen az ő hitük az én hitem is, az pedig, hogy az én hitem nem az övék is, arról nem tehetünk sem mi, sem ők.

Az egyetlen szokásbeli eltérés, ami szerencsére idejében feltűnt nekem, az a fejfedő volt. Még üresek voltak a padok, amikor megérkeztünk, leültünk valahova hátra, néhány perc után megérkezett egy idős házaspár, a férfi éppen elénk ült le és elnéztem ahogy leveszi a kabátját, de a sapkáját nem. Akkor jöttem rá, hogy én mindenkivel ellentétben fedetlen fővel üldögélek ott, jóindulatúan megpróbálva elvegyülni közöttük :) Megkérdeztük K. vendéglátónkat, mi a teendő, erre ő rögtön elszaladt és hozott nekem egy egyszeri használatú papondekli kippát, vagy yarmulke-t, amiről én csak most tudtam meg, hogy az általam ismert neve, a sábeszdekli az teljesen helytelen és pejoratív. A A kippa (koponyafedő) egy vékony, kerek fejfedő, amelyet a hagyományőrző zsidó férfiak (egyes esetekben nők is) viselnek. Használata Isten iránti tisztelet és hódolat jelképe, a viseletének kötelezettsége pedig a Talmudban van megírva.

És akkor meséljek a szertartásról. Lehet azért, mert a Hanukka nem a Tóra ünnepe, hanem úgy is lehet mondani, hogy világi ünnep, egy háborús győzelem ünnepe, én semmiféle vallási szertartást nem észleltem. Beszédek hangzottak el és kórus énekelt, az egyetlen vallásos jellegét az ünnepnek maga a zsinagóga adta, ami végülis a zsidó istentisztelet helye, de ugyanakkor bét kneszet, a gyülekezés háza is. Szóval nem tudtam rájönni, mennyi volt az istentisztelet és mennyi az ünnep, olyan érzésem volt, mintha az rmdsz tartana ünnepi műsort a kétágúban március 15-én. A másik számomra meglepő dolog a gyülekezet nyelve volt: annak ellenére, hogy a legtöbb (kolozsvári) résztvevő otthon magyarul beszél egymás közt, a beszédek románul hangzottak el, tehát (az örményekkel ellentétben, akik ma nálunk örmény-románok és örmény-magyarok) a zsidók az állam nyelvén tartják beszédeiket, annak ellenére, hogy néhány szónok csak törte a román nyelvet.

Következzék hát a Hanukka mondanivalója abból, amennyit én értettem a tegnapi beszédekből: Rózsa Emeric, a buchenwaldi haláltábor túlélője, a Hitközség ideiglenes (?) kolozsvári elnöke röviden bemutatta az ünnepet és a jelenlevőket, ezután következett egy kórusösszeeállítás, majd két beszéd következett, utána újra kórus, Halmos Katalin tanárnő vezetésével. Egy idős rabbi és egy fiatal bukaresti hivatalnok mondott beszédet. Nem vitatkoztak, nem mondtak ellent egymásnak, csak két külön üzenetet láttak a Hanukka gyertyáiban. Ugyanis a zsidó kutatók évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy milyen sorrendben kell a nyolc plusz egy gyertyát meggyújtani. Az egyik irányzat azt hangoztatja, hogy mivel azt a csodát ünneplik, amikor az olaj nyolc napig nem fogyott ki a menórából, első nap egyet kell meggyújtani, majd mindennap még egyet, amíg az összes gyertya ég. Ezt hirdette az idősebbik szónok, Ehrenfeld Abraham rabbi.

A fiatal bukaresti vendég, Erwin Simsensohn színész (ld. Amatorul) azonban a győzelem ünnepét hirdette, szerinte ideje változtatni a sorsüldözött zsidók sztereotípiáján és a Hanukkában azt látni, ami valóban megtörtént: egy maroknyi zsidó ifjú a hit segítségével legyőzött egy sokkal nagyobb és erősebb görög sereget. Namost itt a gyertyagyújtás sorrendjéről nem volt szó, azonban valahol olvastam, hogy a győzelem-ünnep képviselői azt szeretnék, ha egyszerre gyújtanák meg az összes gyertyát, és aztán mindennap eggyel kevesebbet, ezzel jelképezve a győzelem pillanatnyi fontosságát. Legalábbis én ennyit értettem beszédeikből.

S ha már ennyire elmélyültem a hanukka értelmezésében, itt van a tradicionális hanukkai vacsora, a hremzli receptje. Hagyományosan serpenyőben, olajban sül, van magyar, sőt tót neve is, ez ugyanis nem más, mint a lapcsánka. Hozzávalók 4 személyre: 1 kg krumpli, (4 murok) 1 fej hagyma, 3-4 evőkanál liszt, só, bors, a sütéshez (oliva)olaj. A vöröshagymát vágjuk kis kockákra, és nagyon kevés olajon pirítsuk aranysárgára. Hagyjuk hűlni, közben a meghámozott burgonyát (murkot) reszeljük le, a levét nyomkodjuk ki. Szitáljuk hozzá a lisztet, s keverjünk bele annyi aludttejet (esetleg tejfölt), hogy sűrű tésztát kapjunk. Vigyázzunk, ha sok a liszt, kemény lesz a lapcsánka! Végül adjuk hozzá a hagymát, keverjük össze, és sózzuk, borsozzuk. A kész masszát pihentessük 10-15 percig. Ezután serpenyőbe tegyünk pici zsiradékot, s ha már forró, merítsünk bele egy-egy kanálnyit a masszából, amelyet a kanál hátával kissé lapítsunk el. Süssük meg mindkét oldalát lassú tűzön piros ropogósra.

És még nem is beszéltem a ladino-ról (mondom, hogy nem tudom abbahagyni :). A ladino (sefardí) egy zsidóspanyol nyelvváltozat, amely a kasztíliai spanyol nyelvnek a középkori Spanyolországból kiűzött zsidó családok ajkán fennmaradt, archaikus vonásokat őrző formája, amelyet Kis-Ázsiában, a Balkán-félszigeten, illetve Amerikában mintegy 110 000-en beszélnek, valamennyien kétnyelvűségben az adott ország nyelvével. Eredetéről annyit, hogy 1492 után a zsidókat távozásra kényszerítették Spanyolországból, az innen elmenekült zsidók (a szefárdok) szétszóródtak Afrikában, Nyugat-Európában és az oszmán-török uralom alatt álló európai területeken. Leszármazottaik a 20. században az amerikai kontinensre is áttelepültek. A szefárdok közösségei még az idegen nyelvi környezetben is megőrizték nyelvüket, a 15-16. századi spanyol nyelvállapotban, bár a befogadó közeg nyelve hatással volt rá. A bejegyzés címét adó Nyolc kis gyertya például ladino nyelvű hanukkai ének (ld. a lenti videót).

Hanukka: A fények ünnepe

.

Néhány napja igazán ritka megtiszteltetés ért bennünket: régi ismerőseink meghívtak a holnapi Hanukka szertartásra a Horea úti zsinagógába. Mint minden kultúrált, nyitott és kiváncsi európai polgár, nyilvánvaló örömmel fogadtam, fogadtuk a meghívást. A volt Wesselényi, ma Horea úti neológ zsinagóga az egyetlen működő zsinagóga Kolozsváron és ugyanakkor a haláltáborokban elpusztult észak-erdélyi zsidóság emléktemploma. A város neológ hitközségének első vezetője a neves tudós, Eisler Mátyás főrabbi volt, a sémi nyelvek magántanára az itteni egyetemen. A mór stílusú (patkóíves) zsinagóga Hegner Izidor vasúti mérnök tervei alapján épült 1887-ben. A zsinagógát 1927-ben a vasgárdisták dúlták fel, majd 1944 június 2-án a várost ért légitámadás során a templom is bombatalálatot kapott, 1951-ben állították helyre. Nos, én itt szerettem volna a magam begyepesedett tudatlanságában velük együtt ünnepelni a "zsidó karácsonyt". Nasztán!!! Még jó, hogy idejében utánanéztem: a wikipédia szerint a karácsony a keresztény vallás talán legnagyobb ünnepe, míg a hanukka a zsidó ünnepek közül a kevésbé jelentősek közé tartozik. Az ok, ami miatt sokan egyáltalán úgy gondolják, hogy a két ünnepnek köze lenne egymáshoz, az, hogy naptárilag közel vannak és ilyenkor az emberek hajlamosak azonosítani a két ünnepet.

.

.

.

.

A hanukka, avagy a fények ünnepe, egy olyan zsidó ünnep, amely a makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon kevés zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak, és abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a Szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban a Hasmoneus családból származó Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett, megtisztították a szentélyt és újból felavatták azt. Ennek emlékére nevezték el az ünnepet hanukkának, ami héberül „felszentelést” jelent.

.

.

.

.

..

.

Miután a makkabeusok megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a menórát. Új olaj előállítására nyolc napra volt szükség, de ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére a hanukka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, Hanukkija-nak hívják. Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek trenderlivel (lenti képen látható hanukkai pörgettyű, m.n. dreidel) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukkai dalokat énekelnek. A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a zsidó gyerekek, mert a karácsonyt megünneplő keresztényekkel szemben rossz érzés lenne nekik, ha ők nem lennének megajándékozva. Korunkban előfordul, hogy a hanukka minden napján ajándékkal kedveskednek a gyermekeknek, ezzel is erősebbé téve a vallási hovatartozás érzését.

.

.

.

.

.
És akkor most a gyengébbek kedvéért el kell még mondanom, hogy a zsidóság egyik legrégebbi jelképe, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja. Eredetileg a menóra olajlámpás volt, csak sokkal később, a gyertya feltalálása után vált gyertyatartóvá. A hanukkijának, azaz a hanukkai menórának kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és egy „szolga” (sámás vagy sámesz). A „szolga” segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig. Vigyázat tehát: minden hanukkija menóra, de nem minden menóra hanukkija! És akkor a magam kálvinista szilágyi-székelységében hozzátenném még, hogy elég nagy baj az, hogy ritka esemény a világtörténelemben a győztes szabadságharc. Nekünk legalábbis nem jött össze. Akkor ne csodálkozzunk, hogy a makkabeus hősök emlékünnepe, a Hanukka mindmáig az egyik legkedveltebb, legmeghittebb zsidó ünnep világszerte. Bárcsak nekünk, magyaroknak is lenne ilyen ünnepünk...

.

.

Kellemes Karácsonyt Mindenkinek és Éljen a Szabadság!

.

Ballagás a Báthoryban

Mi már csak ilyenek vagyunk. Amikor mulatunk, vigadunk, amikor búsulunk, sírunk s amikor ballagunk, akkor aztán ballagunk, de csőstől. Alig járt le múlt héten Áron fiunk ballagása, ezen a héten nagyobbik keresztlányunkra, Noémire került a sor. Ő a Báthory István által alapított katolikus gimnáziumban ballagott, ami persze nem más mint az egykori 11-es majd 3-as Matfiz. Iskolájukat nemrég nagy veszteség érte: Tőkés Elek igazgató 54 évesen elhunyt ballagás előtt egy héttel. Isten nyugosztalja békében. Tiszteletreméltó gesztus a tanári kar részéről, hogy nem akarták beárnyékolni a gyerekek iskolazáró ünnepét a gyász gyakori emlegetésével: egypercnyi néma csend után a ballagás a jövő, a reménység és az optimizmus vidám hangnemében folytatódott.

.

Itt azért elmondanám, hogy Báthory Istvánt már fejedelemmé választása előtt is foglalkoztatta a gondolat, hogy Erdélyben alapítson egy, a nyugati egyetemekével egyenrangú képzést nyújtó főiskolát s így növelje hazája műveltségi szintjét. Mint lengyel király megismerkedett a jezsuita rend kultúraterjesztő munkájával s elhatározta, hogy segítségükkel iskolát létesít Erdély fővárosában. Erre 1579-ben érkezett el a megfelelő pillanat, amikor Kolozsmonostoron, a bencések elhagyott épületeibe október 1-én megérkezett a 12 jezsuita páter. 1581-ben átköltöztek a várfalon belüli Farkas utcai volt minorita rendházba, ám a szokásos vallási türelmetlenség hatására többször kiűzték őket, intézetüket lerombolták.

.

Az óvári zárdába 1693-ban költöztek be, majd 1704 táján a Farkas utca és a Bel-Torda utca találkozásánál vásároltak telket. A jezsuiták 1773-as feloszlatásukig vezették az intézetet. 1776-ban a piarista vagy kegyesrendiek vették át az intézet vezetését, a tanintézet neve ekkortól Királyi Akadémiai Líceum lett, de többnyire "universitas"-ként emlegették. 1784-ben a svábtelepítő és románbarát II. József megfosztotta egyetemi rangjától. A Farkas utcai déli oldalon álló egyemeletes épületet az 1798-as tűzvész nagyon megrongálta, helyére húzták fel 1817-1821 között az iskola mai kétemeletes empire stílusú épületét. A diákok sorából Jósika Miklós regényíró a leghíresebb, de a Petőfi életrajzából ismert Teleki Sándor, a régész Torma Károly, Kuncz Aladár, Passuth László regényírók, Walter Gyula költő, Révai Károly műfordító, György Lajos irodalomtörténész is itt tanult.

.

Az 1948-as tanügyi reformmal minden romániai iskolát államosítottak. 1984-ben a hatalom az iskola felszámolására készülve román tagozatot létesített az iskolában, 1986-tól állítólag már az igazgató is román lett. Az 1989-es decemberi változásoknak köszönhetően sikerült 1990 februárjában visszaállítani a tanintézet magyar jellegét. Megjegyezném, hogy az udémérének akkor olyan képviselői voltak, mint Sütő András, Csávossy György és persze Tőkés László, olyan emberek, akik számára fontosabbak voltak az elveik mint az anyagi hasznuk, sőt életük. Az iskola 1999 áprilisától hivatalosan is alapítója nevét viseli: Báthory István Elméleti Líceum. Ilyen iskolába járt az én keresztlányom, és a ballagási ünnepség során kétszer is megdicsérték.

.

Ami Áron ballagásából kimaradt

Egy: hétéves kora óta nyúzza több-kevesebb lelkesedéssel a hegedűt. Erre mindig nagyon büszkék voltunk mindketten, édesanyja is meg én is. Kettő: matekversenyeken rendszeresen díjat nyert annak ellenére, hogy olyan iskolába járt, ahol diákok is, tanárok is csak álmélkodnak a matematikán. Erre visszagondolva is mindig jóleső érzés tölt el mindkettőnket. Három: megtanult helyesen írni és beszélni magyarul egy olyan iskolában, amelynek diákjainak nyolcvan százaléka román. Még arra is büszkék vagyunk, hogy ebben a román többségű iskolában ballagáskor magyarul búcsúzhattak egymástól a magyar anyanyelvű tanárok-diákok.

Amit azonban mindketten nagyon hiányoltunk a Zeneiskolai ballagáson, az egyrészt a diákok tizenkétévi munkájának méltatása volt, másrészt az az ünnepi hangulat, amit a magyar iskolákban már annyira megszoktunk. Remélem ez az ünnepélyes kedélyállapot csak azért maradt el, mert a diákok nagyrésze nem búcsúzik sem egymástól, sem az iskolától hosszabb időre, hiszen nagyrészük a Zeneakadémia helyeire pályázik, ahol úgyis még néhány évig együtt lesznek. Azonban visszatérve morgolódásainkra: ilyen gyerekeket, akik a mindennapi tanulás mellett zenét tanultak és egyáltalán megmaradtak az iskolában, mindegyiket jutalmazni KELLETT volna, mert már puszta kitartásukkal is megérdemelték volna. Ráadásul kevesebben voltak mint a Báthoryban például, ahol öt osztályból majd' minden diákot megdicsértek (ha nem érdemeikért, akkor legalább szüleik lelki megnyugvásáért).

.

.

.

Az egyik visszaütője annak, hogy az ember gyermeke ilyen finomvegyes iskolába jár, az az, hogy a Dansuri Valahe című kórusmű nagysikerű előadása miatt többek között kimaradt Ady Endre verse: Üzenet egykori iskolámba. Mit lehet tenni, mindennek megvan az előnye és a hátránya: ide legalább nem jött sem alpolgármester, sem városi tanácsos, még magyar inspektor sem az RMDSZ magyarokfogjunkösszemimajdmegmutatjukhogyan című kampányát előadni. Végülis a ballagás nagyszerűen sikerült, bár néha elindult az eső és attól féltünk, hogy elázik a kölcsönkért Bocskay-kabát. Áron, ha az iskola nevében a nagy nyilvánosság előtt nem is gratulált neked osztályfőnök, igazgató vagy tanár, hadd mondjam el itt a magam, az édesanyád és minden élő és fentről rád vigyázó rokonod nevében, hogy GRATULÁLUNK ahhoz, hogy tizenkét évig csak dicsőséget és örömöt hoztál  szüleidre családodra és  iskoládra. Büszkék vagyunk rád.

.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

.( Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba, részlet)

Elsőáldozás a Szent Mihály templomban

Pünkösd vasárnapján szerény és nagyon ökumenikus keresztény-életünk egyik legfontosabb ünnepén vettünk részt: egyetlen keresztlányunk, Tímea elsőáldozott. Az elsőáldozás ünnepéről nekünk, protestánsoknak annyit illik tudni, hogy a katolikus egyház hét szentségének egyike. Mik tehát ezek a szentségek? A katolikus egyház tanítása szerint a szentségek Jézus által alapított látható jelek amelyek Isten kegyelmét nemcsak jelzik, hanem hatékony módon közvetítik is. A katolikus egyház a középkor óta hét szentséget ismer el: a keresztséget, a bérmálást, az eucharisztiát (áldozást), a bűnbocsánatot (gyónást), a szent kenetet, az egyházi rendet, és a házasságot. Az eucharisztia a katolikus egyházban a három beavató szentség egyike (keresztség, bérmálás, eucharisztia), így a keresztányunk életében nagy jelentősége van és (remélem) lesz ennek az ünnepnapnak, amikor először részesült a szentáldozásban.

Az eucharisztia az a keresztény szertartás, amelyen Jézusnak a kenyérről és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és ottani cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. Az eucharisztiát/úrvacsorát minden keresztény felekezet (a maga teológiai nézeteinek megfelelően) szentségnek tekinti. Az eucharisztia szónak több jelentése is van. Egyrészt a kenyérrel és a borral végzett liturgikus cselekmény, ebből adódóan pedig az egész szentmise megnevezése. Ebben az értelemben használva kis kezdőbetűvel írjuk. A protestantizmus az eucharisztikus szertartásra az úrvacsora megnevezést használja. Másrészt az Eucharisztia – katolikus és ortodox hitvallás szerint – jelenti a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust is. Ebben az értelemben – mivel személyre utal – bevett szokás a nagy kezdőbetű használata, s ilyen értelemben szinonimája az Oltáriszentség.

A szentmisét Ft. Kovács Sándor kanonok, főesperes celebrálta. A mise a katolikus egyház istentisztelete, amelyet a püspök vagy pap a hívekkel közösen, többnyire templomban végez. A misének megvan a maga előírt szerkezete, ettől soha és semmiképpen nem lehet eltérni. Amint most megtudtam, a mise 4 részből áll, megpróbálom itt röviden leírni őket. A bevezetés alatt: kezdőének, bevonulás, miseszándék ismertetése, bűnbánatra való felszólítás, közös bűnvallás, éneklés majd a mise fő könyörgése. Az Ige liturgiája során: szentírási olvasmány, közös éneklés, prédikáció, hitvallás, könyörgések. Az eucharisztia liturgiája: oltár előkészítése, a kenyér és bor felajánlása, eucharisztikus ima, átváltoztatás, úrfelmutatás, áldozás (communio), purifikálás, áldozás utáni könyörgés. Befejezéskor: hirdetések közzététele, áldáskérés, elbocsátás, kivonulási ének.

.

Hát körülbelül ennyi, ami katolikus keresztlányom elsőáldozása során számomra, protestáns számára újdonság volt. Az ünnep folytatása, ugyanolyan távirati stílusban: templomból kivonulás, utazás, bevonulás az elsőáldozó szüleihez, gratuláció, virágátadás, ajándékozás, ivás, evés, ivás, ivás (egyeseknek alvás), evés, ivás, viccek, hazavonulás. Valahogy a Szentlélek nem szállta meg annyira a katolikus társaságot, amennyire a magamfajta kívülálló református ilyenkor gondolná. Én bűnöm, én bűnöm, én igen nagy bűnöm. Persze ezt már a templomban a főtisztelendő is elmondta: az egyházi ünnepek egyre inkább ajándékozások, mulatozások ünnepeivé alakulnak át.

.

Ezt egy fórumon találtam, sajnos tele van ilyenekkel a háló: "Hamarosan közeledik az elsőáldozás. Milyen ajándékot szokás ilyenkor adni? Mit vehetnék a barátom húgának? Lehet, hogy nem lesz neki kaja tartva meg ilyesmik. Elmegyek a tempolomba, egyáltalán miben menjek? Szabad színesben (persze visszafogott öltözék)? :) Mit adhatok a csajszinak? Valami ékszer, nyaklánc kereszttel, könyv, virág?? Ti mit adnátok? Pénzt nem szeretnék, az olyan...:S Meg azért nem is akarok olyan nagy összeget rákölteni." Válasz: "Szerintem az ékszer az tök jó 5 let,de szerintem nem muszaly vallásosat venned, vegyél valami csini fülbevalót, vagy láncot, vagy karkötőt vagy valamit. Szabad szinesben, arra vigyázz hogy ha szoknya ne legyen nagyon rövid, a felső pedig fent legyen zártabb,és lehetőleg ne vállpántos." Na.

.

Kellemes Ünnepeket!

Áldott Húsvétot kívánok minden kedves idetévedt látogatónak!

(A képet a kolozsvári botanikus kert víztornyából készítettem, a tojásokat tegnap festettük Áronnal.)

Huszonöt év, Istenem...

.

2007 Augusztus 25-én a Brassaiban 1982-ben végzett XII B. osztály megtartotta a huszonötéves érettségi találkozóját. A szervezők Diószegi Erzsébet és Kassai Márta úgy tudták megszervezni, hogy 38 diákból 22 megjelent. Ez igazán szép szám. Hárman igazoltan hiányoztak: egy nincsen már rég köztünk, kettő betegség miatt igazoltan hiányzott, remélem legközelebbi találkozónkon ők is ott lesznek. Ildi, Sanyi gyógyulásotokért imádkozunk a Jóistenhez. Takács Attila, nyugodjál békében. Az iskolában találkoztunk délelőtt 10 órakor beszélgetni-újraismerkedni, 11-től osztályfőnöki órát tartott Finta Gyula, Finta Hajnal és Kovács Zoltán a 32-esben. A tablót huszonöt év után végre sikerült visszavinni az iskolába, ugyancsak Diónak köszönhetően, akinek Kósa Mária jelenlegi igazgatónő megígérte, hogy felfüggesztik a folyosón a falra. Mostanig Takács Ildikó és Takács Enikő szülei őrizték meg a pusztulástól ezért hálásan köszönjük nekik. Megpróbáltam mindenkiről megjegyezni amit magáról mesélt az osztályfőnöki órán - és utána. Ugyanis osztályfőnöki óra után az Agape vendéglő Mátyás Király termében nagy mulatság volt, éjfél után pedig akinek még volt kedve és energiája, Túrós Sanyiéknál otthon folytattuk. Amit sikerült megjegyezni, hamar leírom, ha valakiről hülyeséget irok és erretéved, kérem javitson ki. Először is magamnak és magamért írom, mint minden itt látható bejegyzést, de talán kicsit azoknak az osztálytársaknak is, akik nem lehettek itt, pedig szerettek volna.

.

.

Finta Gyula és neje, Finta Hajnal megtisztelt bennünket azzal, hogy részt vett a találkozónkon. Miután a szervezők megtudták, hogy osztályfőnökünk, Georgescu Ilona nem érzi jól magát és emiatt nem tud eljönni a találkozóra, meghívták egykori matematika tanárunkat és rajz- illetve kézimunkatanárnőnket, akik voltak annyira kedvesek, hogy elvállalják az osztályfőnöki órát is. Finta Gyuszi bácsi idén 80 éves, és úgy néz ki, mint Ronald Reagan, vagy legalábbis, mint egy amerikai filmszinész. Egy írógépen gépelt, hosszú és (a témát) kimerítő írást olvasott fel az iskoláról, egykori tanárairól és Brassai Sámuelről. Harmincvalahány évig tanított a Brassaiban ő is, a felesége talán valamivel kevesebbet, hiszen - most tudtuk meg - Finta Hajnal tizenöt évig volt a szinháznál diszlet- és jelmeztervező. Szép pár - most látszik rajtuk, hogy egész életük az iskola volt és talán az is maradt. Aki képes mai világban egy tízoldalas szöveget könyvekből, folyóiratokból, lexikonokból összegyűjteni és legépelni, nem pedig egyszerűen az internetről kimásolni, az csak szeretetből csinálhatja. Félek, hogy a két unokájuk Amerikában ezt már sosem fogja megérteni.

.

.

Kovács Zoltán kilenc-tizben osztályfőnökünk volt és fizikára tanított. Tizedik után felvételiztünk, fele osztály kiesett és minket összecsaptak a Georgescu Ilona fél osztályával. Georgescuné továbbvitte a két megcsonkitott osztályt, amiből már sohasem sikerült egy osztályt kovácsolnia, bármennyi kukoricaszedésre is hurcolt felsőbb utasításra. Amikor megtudták, hogy Georgescuné beteg, és helyette Fintát hívták meg a találkozó osztályfőnöki óráját megtartani, Zsuzsa, Juli és Melinda beindultak. Addig nem hagyták, amig meg nem hivatták Fintáék mellett Kovács Zolit is: 'tőlünk is legyen valaki' alapon :). Sokat nem mesélt magáról, de úgy vettem ki, hogy jól van, úgy a szakmai, mint a családi életéről nagyon szépeket mondott. Álljon hát itt a cím, ami szakmai életét jellemzi most:

Graduated in Physics and Psychology
PhD in Science of Education
Babes-Bolyai University of Cluj, Romania
Faculty of Psychology and Science of Education

.

Albert András messziről a 'legszebb' férfi az osztályból. Az iskolában is jóképű fiú volt, dehát akkor mindegyikünk többé-kevésbé az volt, hiszen fiatalok voltunk. Huszonöt év után kiöregedtünk, kipocakosodtunk, kiőszültünk Bandi mellől, ő úgy maradt meg jóképűnek, mintha tavaly érettségizett volna. Mindegyre az volt az érzésem, hogy valahonnan előkap egy labdát és leszalad vele az udvarra focizni. Hogy csinálja? Gondolom egyik titka az, hogy otthon maradt Magyarlónán, a maga ura lett és elég sok ideje már, hogy ő a falu kovácsa és a környék csontkovácsa (!). A család és a falusi élet harmóniája csak úgy sugárzik belőle.

.

.

Albert Tiborral együtt felvételiztem huszonöt évvel ezelőtt filológiára. Neki több információja volt és felvették orosz főszakra. Semmivel nem csorbítja érdemeit az, hogy kisebb volt a konkurencia, ő bejutott, én pedig angolra nem. Melindának különben évekkel később nagyon kellemes tapasztalatai voltak az orosz katedrával kapcsolatban. Tibi sok hányódás és kihelyezés után 90-ben került vissza, magyarlónai fiú lévén nem csoda, hogy azóta a lónai iskolában tanít, most már magyar nyelvet, mert az orosz sajnos már ott sem 'divat'. Felesége tanárnő-tanítónő és most tudtam meg, hogy kislányuk együtt volt Áron fiammal tavaly olimpikon-jutalomtáborban.

Kovács Zoli szerint Angyalosi Csaba nem is akármilyen fizikatanár. Egész jó hirnevet szerzett magának az alatt a három év alatt, amióta a Báthoryban (3-as MatFiz) tanít. Mint minden más akkor végzett tanárnak, neki sem volt könnyű a pályafutása. A kihelyezéseket mindegyikük megszenvedte annak idején. Angyal kb. húsz év helyettesítés után idéntől fog végleges katedrát elfoglalni, ráadásul éppen a Brassaiban. Család még nincs, de sosem késő...

.

Diószegi Erzsébet mindig matektanárnő szeretett volna lenni. Talán ő volt egyik a néhányból, aki bejutott első nekifutásra. Ha jól értettem, szüleivel lakik, nem ment férjhez és a karrierjének él. Most aligazgatónő egy kerekdombi iskolában. Dicséretreméltó szervezőmunkát végzett ahhoz, hogy ezt a találkozót összehozza. Gratulálok, Dió és mindannyiunk nevében köszönöm.

.

.

Drohobeczky Jocóval sokáig dolgoztam együtt a Metalul Rosu-ban. Ott is, meg az utánavaló munkahelyén is különböző kazánok röntgenezésével foglalkozott, úgy értettem, most is azt csinálja. A tizenötéves találkozón nagyon maga alatt volt, akkor esett át egy váláson, nem tudom biztosan, talán gyerek nem volt. A mostani találkozón már sokkal jobban nézett ki. Mostani felesége Piskolti-lány, fenn laknak az Attila út környékén két nagyon ügyes gyerekük van, ismerem őket, mert dolgoztam náluk 2-3 éve, bútort terveztem és készítettem nekik.

.

.

Fekete Juli érettségi után férjhez ment régi jó barátomhoz, Moldvai Jocóhoz. Sokat jártunk együtt kirándulni, barlangászni Jocóval annak idején. Ott voltak az esküvőnkön és miután lakáshoz jutottak, - ők is és mi is - majdnem hetente jártunk össze. Egyszer Jocó sárgaságban megbetegedett s hosszú ideig betegszabadságon volt (a Nehézgépgyárban dolgozott akkor). Mikor jobban lett, - hogy ne üljön hiába otthon - kiment Magyarországra szétnézni, dolgozni egy rövid időre. Ottmaradt. Nekem a pofám leszakadt. Blanka lányuk Áronnal majdnem egyszerre született. Most Budapesten élnek, Juli egy irodában dolgozik másik osztálytársunkkal, Varró Margittal együtt.

.

.

Grünwald Zsuzsa Marosvásárhelyen él, és most a legjobb fodrásznő az egész városban. (Szerintem). Élsportolóként került Vásárhelyre a helyi kosárlabdacsapathoz, akkor még nem pénzre ment a játék, de kapott lakást, és ott ismerte meg férjét, Gabót, aki nagyváradi és ugyancsak sportolt. Végül úgy döntöttek, hogy ott maradnak Vásárhelyen, pedig egyikük sincs oda érte. Csodálatos kislányuk ötödikes (talán) és minden jel arra mutat, hogy nem Honthy volt az utolsó híres Hanna. Reméljük nagyon híres és sikeres kosárlabdázó lesz a Zsuzsáék 'Honthy' Hannája is.

.

.

Hosszú Béla is - a játszottak még kategóriában - ott volt a találkozón. Érettségi után feleségül vette Katona Melindát, súlyos csapást mérve ezzel fél osztályra. A másik fele lány volt :). Huszonhárom év házasság után is jól vannak, van egy gyönyörű fiuk Áron. A vállalkozása mielőtt összeomlott majdnem magával vitt családot és egészséget. Éppen idejében omlott össze. Hess, madár!

.

.

Kassai Márta az akkori kolozsi pap lánya volt. Ballagás előtt és után többször buliztunk Kolozson Mártáéknál. Buli után reggel kimentünk a strandra. Arra emlékszem még, hogy a központban valahol volt egy emlékmű, amit elneveztünk Grünwalddal pámjátnyiknak. Márta most könyvelő, elvált és egyedül neveli két gyerekét.

.

.

Kovács György építészmérnök. Az egyik legvidámabb fiú volt az osztályból, nekem mindig tetszett a humora. Főiskola után Székelyföldre helyezték, három évig volt ott, onnan hozta székelyes bajuszát és a még csavarintosabb humorát. Azóta csak azért bánja, hogy eljött onnan, mert most nem ő mondta meg nekik, hová tegyék a Székelyföld-táblát, hiszen ő tudta, hogy az így túl közel van az úthoz és le fogják bontani :). Gyuri most a kisbácsi polgármesteri hivatalban dolgozik, ő adja az építkezési engedélyeket. Hajrá, Gyuri!

.

.

Márton Botond décsei fiú volt, legalábbis úgy emlékszem. Máté Jánossal együtt az Ady bentlakásából bandukoltak minden reggel a Brassaiba, ők jöttek a Bolyai utcán lefelé, Melinda ment felfelé. Nagyon rendes fiúk voltak. Botondra érettségi után nehéz idők vártak. Bátyja szökött és eljutott Németországba, emiatt őt és családjukat nagyon sokat zaklatta a titkosrendőrség. Így aztán sem élni, sem továbbtanulni nem tudott Romániában, tehát valamikor ő is megszökött. Most Berlinben él, régéségkereskedő, továbbtanulni szeretne, de az anyagilag nem igazán jön ossze. Ezen az osztályfőnöki órán megint nem figyeltem, ha valami hülyeséget irtam, Botond kérlek javits ki.

.

.

Schmidt Enikő, ha jól emlékszem a mócsi tanitó lánya, navétázva-bentlakva végezte el a líceumot. Sorsa szokásos erdélyi asszony-feleség sors: férjhezmenés, gyerek, munka. Tavalyig elég gyakran találkoztunk, Enikő a zeneiskolában árult egy bódéból édességet, apróságot, Áron fiam persze állandó kliense volt. Azt mondja, hogy nagyon nehéz volt, pedig akkor - ha reggel, ha este láttam - mindig mosolygott. Most osztályfőnöki órán is azt meséli: ferjhezmentem, dolgozom, van két unokám... BUMM. Értetlenség majd óriási tapsvihar. Ezúttal szeretném neki átnyújtani Az Osztály Legszebb Nagymamája díjat. Gratulálok, Enikő. Gratulálok az unokáidhoz és gratulálok Neked, hogy sikerült nagymamaként is eljönnöd és mosolyognod, s a magad fantasztikus nyugalmával osztályfőnöki órán leckét tartottál nekünk a stresszmentes életről.

.

Seres László gépészmérnökit végzett érettségi után. Most takarmánykereskedelemmel foglalkozik, és ÖT GYEREK APJA. Tapasztalata szerint semmivel sem nehezebb öt gyereket nevelni, mint egyet vagy kettőt.

.

.

Ez a fiú a suliban kétlábon járó zenei lexikon volt. Nemcsak szerette az akkori és a mindenkori rockzenét, de értette is. Órákig lehetett volna beszélgetni vele Pink Floyd, Dire Straits és Led Zeppelinről, dehát én abban az időben kissé felületesen kezeltem a zenei kultúrát is, mint annyi minden mást. Szász Lóránt évekkel később, a kilencvenes évek derekán került újra elő, szerelmi bánattól és munkanélküliségtől megtörve a Bolyai utcai üzletembe jött be néhányszor. Nagyon szerettem volna segíteni rajta, de nekem akkor sajnos nem sikerült. Örömmel hallottam a találkozón, hogy tíz éve ugyanaz a munkahelye és Istenben megtalálta az élet értelmét. Még jobban örültem amikor hülye kérdésemre válaszolva kiderült, hogy a református vallás keretén belül. Nagyon fiatalnak tűnő lánnyal jött, akiről az osztályfőnöki órán azt mondta, hogy megtalálta benne élete párját. Szivből kívánok sok szerencsét, Lóri.

.

Takács Ildikó huszonöt évvel ezelőtt elválaszthatatlan velejárója volt ikertestvérének, Enikőnek és fordítva. Ki gondolta volna, hogy néhány év után többszáz kilométer választja el az elválaszthatatlan ikreket. Hát ilyen az élet. Eni Magyarországra ment férjhez akkor, amikor ez tűnt az egyetlen helyes megoldásnak, Ildi pedig ide ment férjhez és Kolozsváron maradt a szülői háznál. Mindketten dolgoznak és gyereket nevelnek, mindkettőnek legnagyobb büszkesége gyermeke: Ildinek Ádámka (férje, Ádám után) Eninek Délia (osztálytársunk, Albert Délia után). A harmadik Takács testvér, a legnagyobb fiú, István sikeres adótanácsadói és könyvelői irodát működtet Kolozsváron, szerencsére nem sok olyan kliense van, mint az én cégem.

.

.

Titi már Ceausescu idejében feleségével Németországba költözött. Elmenetelüknek oka és eszköze neoprotestáns vallásuk volt. Timis Balázsi Titi a legliberálisabb konzervatív gyerek volt, akit életemben ismertem. Adventista prédikátor fiaként (a kommunista rendszer szerint szektások) mindig megtalálta azt a hangnemet amely szimpatikussá tette akkor is, amikor nem ivott egy ivó társaságban és amikor nem léháskodott egy szuperléha társaságban. Bravó Titi, kivánom, hogy a mindenkori családi életedben is olyan harmóniára találj, amilyet magad körül teremtettél az osztályban. Soha nem láttalak veszekedni, pletykálni, ellenségeskedni. Sajnálom, hogy csak ilyenkor találkozunk, de örvendek, hogy legalább egy napig velünk lehettél.

.

.

Erről a hölgyről, ha nem mondják mások, száz évig sem találtam volna ki, hogy Todut Ilona. Annyit tudok róla, hogy kisbácsi, ott lakik most is, román fiúhoz ment férjhez (jóképű, vidám ember, ott volt a bulin), meg azt, hogy Bácsban az adóhivatalnál dolgozik.

.

.

Elemérnek olyan jólmenő vállalkozása van, hogy még az Á-sok is meghívták a találkozójukra :). Ha jól emlékszem 10 évvel ezelőtt mesélte, hogy elég sokat hányódott forradalom után, Magyarországon is élt, onnan hozta annak idején amikor hazajött a Lindab képviseletet. Túrós Elemér elég sokáig a Lindabbal - Lindabnak dolgozott, most már teljesen a maga ura, hazaköltöztek Kisbácsba és onnan rendezi vállalkozását, az Elmeco Kft.-t.

.

.

Túrós Sanyi is kisbácsi származású, a kenyérgyárban dolgozott hosszú éveken át. Miután a gyár bezárt, megvette a szomszéd ABC-jét (amit az így is úgy is bezárt volna, mert panziót nyitott), és átköltöztette saját házukba. Azóta (az ABC-ből vagy másból) egy nagyon szép házat építettek hátul a kertben. Volt annyira kedves, hogy miután kiraktak a buliról az Agapéból (12-ig volt a megegyezés) meghívott magához folytatni az ivászatot. Kár, hogy zene nem volt, akkor folytathattuk volna a bulit is.

.

Vincze Péter pillanatnyilag Magyarországon vállalkozó, de minden vágya végleg hazaköltözni egy Szentmárton nevű faluba, ahol egy olyan alapítványt működtet, amelyik magyar gyerekeket táboroztat magyar környezetben, magyar állatokkal, magyar házaknál, magyar ... na, tudjátok.

.

.

Ez volt hát a negyedszázados találkozó, ahogy Kovács Zoli nevezte. Hát igen. Nem semmi. Az egészet köszönhetjük Diószegi Erzsébetnek. Köszönjük, Erzsike!