Kodak Instamatic 177x, a százhetvenhetedik

Az első Kodak Instamatic-ok 1963-ban kerültek az üzletekbe. Ezek voltak az első gépek, amik a Kodak által kifejlesztett 126-os formátumú filmkazettát használták. A könnyen tölthető kazetta nagyon megkönnyítette a kameragyártást, a filmkazetta védte a filmet, számlálója volt és nem kellett visszatekerni. Ezért maga a gép sokkal egyszerűbb lett és persze nem utolsósorban olcsóbb. Az Instamatic program vezetője Dean M. Peterson volt, az első Instamatic ami Angliában piacra került, az Instamatic 50 volt. Az Instamatic nemcsak az új filmkazettával forradalmiasította az akkori hobbifényképezést, hanem a teljesen egyedi négyszeri használatú, elfordítható Flashcube vakuval is.

A 177-es Kodak Instamatic-om a negyedik az Instamatic sorozatomban, helyhiány miatt többet nem hiszem hogy veszek, hiszen az évek során több mint 30 modellt gyártottak és nagyjából mind egyformák. Nem is írhatok erről a modellről semmi különöset azonkívül, amit már leírtam az Instamatic 155, az Instamatic 33, és az Instamatic 224 gépeimnél. Olcsó, egyszerű és nagyszerű gépek voltak a maguk idejében és főleg a maguk kategóriájában. Nekem biztos nem kellett volna akkor sem, nem azért mert nem lehet jó képeket készíteni velük, inkább azért mert túl egyszerű a használata és nem sok élvezet van a beállításokkal.

Kodak Instamatic 155x, a kazettás

A Kodak Instamatic sorozat egy nem túl drága, könnyen kezelhető, egyszerűen tölthető 126-os vagy 110-es kazettát használó Kodak-széria, amelyet az amerikai érdekeltségű konszern 1963-tól gyártott. Az Instamatic óriási sikere a konkurenciát is kötelezte valamilyen lépésre, így született meg például az Agfamatic sorozat :). Abból kiindulva, hogy valósággal dömpingáron árulták őket, sokan mai napig is az olcsó kamerákat (tévesen) Instamaticnak nevezik. Az Instamatic nevet a Kodak Super 8-as kisfilm-kameráknál is sikerrel használták.

Ezt az Instamatic kamerát szerencsére egy betöltött kazettával vettem, így élőben is láthattam, hogyan működik az egész rendszer. Nagyon egyszerű: a fényképezőgép hátlapján és a kazetta helyén is felirat figyelmeztet "Uses Kodak 126 Film". Tehát ezt a lenti képen is látható kazettát behelyezzük a gépbe (csak egyféleképpen lehet), felhúzzuk, és voilá, máris lehet kattintgatni. A kazetta hátlapján és a gép hátlapján is van egy kis ablak, amin keresztül követni lehet a filmkockák előrehaladását. Amikor a filmtekercs elfogy, a kazettát mindenestől kivesszük és újat helyezünk be. Különben a gép teljesen automata (?), már úgy értve, hogy semmilyen beállítási lehetőség nincs rajta az objektív kétpozíciós elfordírásán kívül, amit két piktogramm jelez: napos és nem napos idő. Hát ehhez sem kellett Amerikában külön tanfolyamra járni:). Ezt az én 155-ösömet konkrétan Angliában gyártották, legalábbis az van ráírva: Made in England. Nem semmi. Most is szeretnék ilyen feliratú gépet venni, de félek, hogy a gatyám is rámenne, ha egyáltalán találnék. A Made in China átvette az öszes Made in Máshol helyét. Az Instamatic gépekről lásd még: Instamatic 177, az Instamatic 33, és az Instamatic 224 gépeimet.

Fuji Finepix 5700, az új :)

.

Ezt a Fuji FinePix 5700-as gépet ma vettük a Pólusban. Hetek óta készülök egy ilyet vásárolni, pontosabban, amióta Áronnak fellépése volt a magyar színházban és én a telefonommal nagyon gyenge képeket készítettem, míg unokatestvérünk, P. egészen tűrhetőeket csinált a 10x-es Olympus-ával. Én is kipróbáltam, igazán jó képek lettek, nem vagyok meggyőződve, hogy ez a Fuji csinál olyan jó fotókat. Minedenesetre remélem. Hatszázötven lejért (175 euro) vettük Áronnal a Media Galaxynál, különben máshol 15 százalékkal is többe került volna. Ebben az árkategóriában (150-250 euro) biztos vagyok benne, hogy ez volt a legjobb választás. Amit még vehettünk volna, az a Finepix 5800-as lett volna, ami harminc euróval többe került, annyit pedig sajnáltam adni egy megapixelnyi különbségért. Ezt a bejegyzést azért írom ma ide, mert kivonatolva és összegezve a vele kapcsolatos információkat, én is ismerkedek a géppel (annak a reményében hogy holnapra, húsvét első napjára kisujjamban lesz a FinePix minden csínja-bínja :P ).

.

.

A gép jellemzői tehát: effektív 7,1 megapixel; felbontás: 3072 x 2304 pixel; 10-szeres optikai zoom; 4,80-szoros digitális zoom; 2,5" LCD monitor, felbontás: 230.000 pixel; CCD szenzor: 1/2,50", 7.100.000 pixel; képformátumok: JPEG; záridő: 4 s - 1/1.000 s; megvilágítás-korrekció (automatikus); megvilágítás-korrekció (kézi): +/-2 1/3-os egységekben; vaku: automatikus, kézi, vörös szem; fényérzékenység: Auto, ISO 64, ISO 100, ISO 200, ISO 400, ISO 800, ISO 1600; videófelvétel; videóformátumok: AVI; videófelbontás: 640 x 480 pixel; képfrekvencia: 30 kép/s- hangfelvétel; beépített mikrofon; beépített hangszóró; memória: SD, xD Picture Card; belső memória: 27 MB; min. távolság: 3 cm; önkioldó: 2, 10; kereső: LCD; csatlakozók: AV kimenet, DC bemenet, USB 2.0; méret: 106 x 76 x 81 mm; tömeg: 386 g.

Miután megtaláltuk a be- és kikapcsoló tológombot, ami elég könnyen megy, ugyanis felül van, és Power felirattal van ellátva :), a következő lépés a fényképezési mód kiválasztása. A gép felső felén található egy elsődleges módválasztó kapcsoló, ami nem más mint egy 11 pozíciós tekerőgomb, ezzel válthatjuk a gép működésének különböző módjait. Lássunk hozzá:

1. AUTO: Teljesen automata mód, felvételek készítésére. (Ez a felirat jelenik meg a képernyőn, ha AUTO-ra tekerjük a gombot :).
2. Ikon: Mozgókép felvételére alkalmas mód, hanggal. Itt érdemes megjegyezni, hogy a képernyőn megjelenő hátralévő idő 1 GB üres kártyával 17 m 49 s. Ez kicsit kevés, ennek utána kell néznem.
3. M: Manuális mód, blende és zársebesség állítással. Itt az eljárás a következő: megnyomjuk a +- jobb alsó gombot és megjelenik a +- Állítás felirat, a záridőt a fel- le- gombokkal állíthatjuk 4mp-től 1/1000-ig; a blendenyílást f13.6-tól f3.5-ig.
4. S: Záridő prioritás mód. Automata blendenyílás mellett választható záridő. (Shutter Speed). Ami érdekes ennél a módnál, hogy annak ellenére, hogy szabadkezet ad a fotósnak a záridő kiválasztására, ha túl kicsi időt használunk, a blendenyílás értéke pirossal lesz bejelölve.
5. A: Blende prioritás mód. Automata zársebesség mellett választható rekeszérték. (Aperture Priority).
6. P: Programautomatika mód. A zársebesség és a blendenyílás változtatható egyszerre és ellentétes irányban. Vagyis a jobb-bal gombbal ha a blendenyílás nő, a záridő csökken és fordítva.
7. SP2: Scene Position tájkép mód. Tájképek, épületek tiszta, éles felvételeinek készítéséhez. (A képernyőn megjelenik piros alapon egy fehér hegy). Miután a 2 SP valamelyikét kiválasztottuk, a középső, OK gommbal bemehetünk egy olyan menübe, amely tovább finomítja a lehetőségeket. Itt található még 10 betáplált mód, amikről nyilatkozni nem tudok amíg ki nem próbálom: sport, éjszakai, tűzijáték, naplemente, hó, tengerpart, múzeum, party, virág, szöveg.
8. SP1: Scene Position portré mód. A bőr tónusait hűen ábrázoló portré készítésére. (A képernyőn egy fej látható).
9. N/(blitz): Naturális mód vakuval. Ez a mód 2 felvételt készít egymás után, az elsőt vakuval, a másodikat vaku nélkül.
10. N: Natural (természetes) mód vaku nélkül.
11. Ikon: Bemozdulás ellen. Rövid záridejű képek magas érzékenységű képekhez.

És akkor most beszéljünk a másodlagos módválasztóról. A négypozíciós kerek kapcsoló a gép hátán található, közepén egy kisebb, Menu/OK feliratú gombbal. A külső karika négy pozíciója: bal-makró, jobb-vaku, fel-kijelzőfény, le-önkioldó. Részletesebben:

1. Bal-Makró. Három lehetőség között választhatunk többször nyomogatva ezt a kapcsolót: Makró, azaz 4 és 60 cm közötti fotózáshoz, Szuper Makró, 1 és 4 cm között, illetve Normál (Macro Off) nem túl közeli fényképezéshez.
2. Fel-kijelzőfényesség: ezt egyszer lenyomva az LCD kijelző világosabb lesz, másodszorra visszaáll normál fényerőre.
3. Jobb-vakuállítás: első lenyomásnál kettőt villan, ezáltal csökken a vörösszem effektus, másodiknál vaku erőteljesebbet villan, harmadiknál nem villan egyáltalán és negyediknél automatán működik.
4. Le-önkioldó: az első kapcsolás tíz másodpercig késlelteti az exponálást, a második 2 másodpercig, a harmadik pedig kikapcsolja az önkioldót.

Első pozitív benyomásom erről a gépről a rendkívül kis fogyasztásával kapcsolatos. Első nap azzal a 4 Energizer ceruzaelemmel (nem akkuval!!!) amivel jött kb. 400 képet (legalább 100 vakusat) és 15 perc filmet készítettünk, és még mindig megy :). Vagy az Energizerek nagyon jók, vagy a Fuji fogyaszt nagyon keveset, vagy mind a kettő... Tehát: mint legtöbb Fuji gép, ez is ceruzaelemmel működik, ami nem is olyan rossz ötlet, hiszen ha lemerül az akku és nincs idő vagy lehetőség feltölteni, elő lehet kapni 4 (jobb minőségű) ceruzaelemet, és mehet tovább a fotózás. A másik pozitívuma - például az 5600-ashoz képest is - az, hogy SD kártyával működik (Sajnos a maximális amit felismer 2 GB). Ez azt jelenti, hogy az SD a legelterjedtebb memóriakártya-standard, sok más géppel kompatibilis és az ára is tűrhető. Az én Fuji-m valamilyen akció folytán 1 GB-s kártyával jött, nagyon örvendtem, mert általában a (nagyobb) memóriakártyát külön kell vásárolni. Erre a kártyára a legnagyobb 7 MP-es képből 285 darab Fine fér fel, vagy 568 Normal. Most már kezdem félteni a laptopom 80 GB-ját :).

Persze ami legtöbbet nyomott a latban a kiválasztáskor az a 10X-es optikai zoom. Itt az elején fontos megemlíteni, hogy az optikai zoom értéke egy viszonyszám, a legkisebb fókusztávolság és a legnagyobb fókusztávolság aránya, melyet régen milliméterben adtak meg a filmes gépeken. A digitális gépeknél ezért ekvivalens (filmesnek megfelelő) fókusztávolsággal számolunk. A Fujinon objektíven a feltüntetett 6,3-63 mm között lehet a fókusztávolság, amely hagyományos képkockára vetítve 38 mm és 380 mm közöttinek adódik. A 10x-es optikai zoomon felül további 4.8X-os digitális zoom is használható, ha erre feltétlen szükség van. Tehát az Fuji S5700 nem egy nagylátószögű kamera, de mindenki tudja, hogy mire fektet nagyobb hangsúlyt. A nagylátószögű kamerák szobában, zárt helyen kisebb távolságról nagyobb teret képesek befogni. Filmes rendszerbe átszámolva az igazi nagylátószögű objektívek fókusztávolsága 28 mm vagy annál kisebb. Ezek a gépek viszont nem a legalkalmasabbak a telefotózásra, hiszen sokat veszítenek széles látószögük miatt.

Olympia, az átverés

Évek óta nem voltam, ma viszont újból kimentem a kolozsvári ószerre "vadászni". Hát, szomorúan tapasztaltam hogy nemigazán lehet már potom áron működőképes, hagyományos kamerákat vásárolni. Úgy látom, egyre többen kapnak kedvet az ilyenfajta gyűjtéshez, amint azt az interneten is látni lehet, nem beszélve a lomográfusokról, akik nemcsak gyűjtik, de használják is őket. Tehát semmi érdekeset nem láttam egy Ljubityel 2-esen kívül, amiért 20 eurót kértek (nagyon sok). Hogy mégse térjek üres kézzel haza, vettem egy korszakalkotó fényképezőgépet 3 euróért. Azért van óriási történelmi jelentősége ennek az Olympia nevű gépnek, mert ez az első olyan fényképezőgép amit nem is fényképezésre gyártottak. Hanem átverésre. Ha az elektronikában tizenöt éve gyártják a Powasonic és Sunny "márkájú" kínai kalózgépeket, a filmes fényképezésben csak mostanában jelent meg az első (nagyon messziről és nagyon felületesen nézve) profinak tűnő gép.

Általában cigányok árulják dugva, utcasarkokon, olyan balfácánoknak, akik szeretnek olcsón vásárolni, ezért az 250 eurós kiindulási árból saját magukat alullicitálják és végül meg lehet venni 30-35 euróért. Mondanom sem kell, hogy annyit sem ér. Tehát ezt a gépet valami szerencsétlen flótás jó drágán megvette egy roma csávótól, használni nem lehetett, aztán lomtalanításkor kitette az utcára és egy másik roma hazahozta és eladta nekem. Ugyanis azt nem mondtam még, hogy a kolozsvári ószer (ócskapiac) most nyugat-Európa szemétdombja. Minden, amit Róma, Madrid, esetleg Bécs polgárai lomtalanításkor a házuk elé kiraknak, a román ócskapiacokon és kirakodóvásárokon kerül eladásra. A szemét nem vész el, csak átalakul. (Lavoisier-Andersen anyagmegmaradási törvénye).

Nem szokásom tanácsot adni, de ha valaki mégis kiváncsi a véleményemre: Az Olympia NEM ÉR PÉNZT. Gyűjtőknek elrettentő példának vagy nagyszülőknek ovódásgyerek-ajándéknak vízipisztoly helyett esetleg, szőkéknek mindenképp ajánlom. A gép karakterisztikáiról nem is lehet szólni semmit, ha van is rajta feltüntetve egy és más, biztos hogy csak humbug. Ja és még táska is járt a 3 eurós Olympiámhoz, amire kimondottan büszke vagyok: alig várom hogy kiránduljunk, abban fogom vinni az uzsonnámat :).

Minolta AFT, a teleobjektíves

Sajnos mára a Minolta Co., Ltd. már csak volt az egyik legnagyobb japán kamera, fénymásoló, fax és lézernyomtatógyártó vállalata. A Minoltát Osaka, Japánban alapították, eredeti neve 日独写真機商店 (Nichi-Doku Shashinki Shoten) ami nem mást jelent, mint japán-német kameragyárat. Talán a legismertebb termékeik a világon elsőként gyártott 35 miliméteres SLR kamerák. 1933-ban jelent meg először fényképezőgépen ez a márkanév, egy Plaubel Makina másolatán egyszerűen így: Minolta. 2003-ban a Konica egyesül a Minoltával és megalakul egy óriáskonszern: a Konica Minolta. 2006 január 19-én a Konica Minolta bejelenti, hogy kiszáll a kamera és fotóüzletből, és eladja (átadja, így fogalmaztak ők) a maga részét a Sony-nak. Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Casablanca). And the end of a trustworthy, reliable camera

:(

58121025. Ez a szám van feltüntetve az én Minolta AFT gépem aljára. Viszont semmi más információt nem találtam még az interneten sem erről a modellről. Így aztán tettem bele elemet és kipróbáltam film nélkül: működik. Amit biztosan tudhatunk ránézésre: kétpozíciós önállító objektívje van, a standard gyújtótávolság 38 mm, eléretolt lencsével ugyanaz 60 mm. Körülbelül 1,8-szorosára közelíti a képet tehát a Tele mód. Ezt ugyanakkor a keresőben is láthatjuk, hiszen váltáskor a keresőbe is betolódik egy nagyítólencse. Más semmi sem állítható már ezen a gépen, még a befűzött film érzékenységére sem kiváncsi. Gondolom gyárilag ajánlottak egy standardot, amit ajánlatos volt betartani.

Fuji Auto-5, a Fujica

1934 januárjában, egy kormányhatározat alapján születik meg a Fuji Photo Film Co. Ltd., azzal a kinyilvánított szándékkal, hogy Japánban meghonosítsa az amatőr főnyképezést. Az újonnan alakított vállalat örökölte a Dainippon Celluloid Company Limited filmgyártási technológiáját. A cég alaptőkéje három millió jen volt és Shuichi Asano lett az első elnöke. Állítólag nevét a közelben lévő Fuji hegyről kapta. A Fuji 1948-ban kezdte el a kameragyártást, első modellje a Fujica Six volt. A legtöbb klasszikus Fuji fényképezőgépnek a Fujica nevet adták, ami a Fuji és a Camera szavak összevonásából született. 1988-ban átálltak digitális gépek gyártására. Mára a digitális fényképezőgépgyártás egyik legnagyobb és legismertebb márkájává nőtte ki magát.

Ez a Fujica Auto-5 ami nálam van, egészen újnak tűnik, annak ellenére, hogy 28 évvel ezelőtt, 1980-ban gyártották. Legalábbis erre enged következtetni a szériaszám: 8032046. A modell maga mindenesetre a nyolcvanas évek elején került forgalomba. A Fujica Auto-5 már (legalábbis a film szempontjából) egy teljesen automata modell, elemmel hajtott motor tekeri előre és a végén vissza a filmet, ugyanazok az elemek villantják a kikapcsolható beépített vakut. (Kiváncsi lennék mennyire bírták ezt a nyolcvanas évek elemei). Az objektívje mi más lehetne mint Fujinon, ráadásul 1:28 f=38 mm-es gyújtótávolsággal. Az objektív közepén elöl található gyűrűvel minden valószínűség szerint a blendenyílás állítható, feltüntetve viszont a filmérzékenység van: 50, 100, 200 és 400 ASA között lehet választani. A távolságállító gyűrű négypozíciós, négy piktogramm vagy hat érték (0,9; 1,2; 1,5; 2; 3,5 és végtelen) között választhatunk.

Agfa Isomat Rapid - a megkímélt

Az Agfa Gevaert AG által kifejlesztett Rapid filmeljárást már a harmincas években kidolgozták az akkoriban gyártott Karat gépekhez, de nem valami nagy sikerrel. A módszer felélesztésének szükségességét akkor érezte az Agfa vezetősége, amikor a Kodak Instamatic első kazettái megjelentek a piacon. Mindkét eljárás alapelve az volt, hogy a film egyik kazettából a másikba tekeredett, így a film betöltőse és kivétele sokkal gyorsabb és biztonságosabb lett. Rapidfilmes Agfa gépet a hozzáférhető információk szerint tizennyolc modellben gyártottak: Iso-Rapid I, Iso-Rapid IF, Iso-Rapid Ic, Iso-Rapid C, Isoflash Rapid, Isoflash Rapid C, Isomat Rapid, Isomat Rapid C, Moto-Rapid C, Optima Rapid 250, Silette Rapid I, Silette Rapid F, Silette Rapid L, Optima Rapid 100C, Optima Rapid 125C, Optima Rapid 150, Optima Rapid 250V, Optima Rapid 500V. Az érdekes viszont az, hogy az eljárást nemcsak Agfa gépeknél alkalmazták, hanem keletnémet Pentacon, sőt szovjet Smena gépeknél is. Kelet-Európában a Rapid módszert SL-nek nevezték. (Lásd Smena SL). A rapidfilmes kazettáknak a gyártását a kilencvenes évek elején leállították, így ma talán nehezebb kazettát találni, mint rapidfilmes gépet.

A helyzet az, hogy ezelőtti gazdája nagyon vigyázhatott erre a kamerára ami most nálam van. Igaz, hogy már gyártásából kifolyólag is ez egy olyan gép, ami nem könnyen romlik el, de a 99 DM-os akkori ára sem kevés pénz volt, így vigyáztak is rá. Különlegesnek tűnik még, hogy a jó minőségű, szépen kidolgozott bőrtokján még szériaszám (?) is van. A többi, egyszerűbb rapidfilmes Agfához képest ezen van vakucsatlakozó és fókuszállító, illetve automata filmfelismerő (40 - 100 ASA), és állványcsatlakozó. 16 darab 24x24 mm filmkockát lehet vele fényképezni. Gyártási év: 1965, objektív: f/4.5, 38 mm-es; zárkioldó: 1/30, 1/70.

Fuji Finepix 2300, a megbízható

Életem első digitálisa. A Fuji Finepix 2300-assal 2002 karácsonyán leptem meg magam, de leginkább Melinda lepődött meg, ráadásul az árán, mai napig is emlegeti, milyen sok pénzbe került. Nem üzletből vettem, valamivel olcsóbban kaptam meg U.G.-tól, a minden hájjal megkent telefonkereskedőtől. Nem lehetett tudni, honnan származik, a jótállás pedig így szólt: ne vicceljé' má', nem lesz annak semmi baja. Nem is lett. Nem mernék megesküdni, hogy 150 vagy 200 eurót fizettem érte, inkább 200-at, csak Melinda tudott 150-ről. Mostanáig :). Mindenesetre, erre mondják az angolok, hogy worthed every penny. Megszolgálta az árát és hat év, illetve kb. 10.000 fénykép után is kifogástalanul működik. Még azt sem mondhatom, hogy morálisan elévült, hiszen az aktuális képernyőfelbontásommal a Finepix-el készített 1600x1200-as képek még nagyok is.

Meglepően jó színei vannak. Nagyon sok jólsikerült képet készítettem vele, kirándulásaink, nyaralásaink azóta mindig meg vannak örökítve. Amit ezzel a géppel megtanultam: nem kell sajnálni a kockákat, ugyanazokat a helyzeteket többször is le kell fényképezni, majd itthon, letöltéskor kiválogatni a jobbakat, a többit meg letörölni. Amellett pedig, hogy jobb képeket produkált, a hagyományos fényképezés, sőt a kompakt Polaroid után rendkívül jól jött a makró opció, ami azt jelenti, hogy közgyűrűk nélkül, egy kapcsolással egész közelről lehet vele fényképezni:

Amikor megvettem, kissé megijedtem attól hogy 4 db. normál ceruzaelem el sem indította, majd 4 jobb elemmel 2-3 képet lehetett fotózni. Így bármennyire leégtem anyagilag azzal, hogy megvettem, még 30 eurót rá kellett áldozni az akkor legerősebb (2100 mA) akkumulátorszettre. Azután nem volt gondom a fogyasztással, amennyi kép a 32 MB-os kártyára fért (75-80) annyit elvittek az akkuk egy töltéssel. A memóriakártyát is külön vettem hozzá, azt már viszont nagyon olcsón (szajré volt, mint majd' minden amit U.G.-tól vettem). A gyári memóriakártyája 8 MB-os volt, akkor annyi is soknak tűnt, hisz azelőtt egy 36 kockás film egy nyaralást és még egy-két születésnapot is kibírt. Mindent összevetve, az egyik leghálásabb jószág volt a háznál, gondolkoztam rajtam hogy eladjam (több mint egy éve nem használjuk mert már a telefonom is ugyanolyan képeket készít, ráadásul mindig kéznél van), de sajnálom 20-30 euróért elprédálni. Hátha pár év múlva megjelenik a digitális lomográfia :).

Polaroid, a 35 mm-es Autoflash

Mi sem jellemzőbb egy olyan vállalatra amely a maga szegmensét ötven éven át uralta, hogy változó szeleknél is mindig a jó irányba forduljon. Ha már a Polaroid instantkép technológia nem kellett többé a széles tömegeknek, a Polaroid Company volt annyira rugalmas, hogy megtalálta azt a terméket, ami igenis kellett mindenkinek. A 80-as évek nagy vívmánya, a 35 mm-es kompakt automata végre, bár késve, de megérkezett hozzánk is. Ha nem is újonnan, hanem zaciból protekciósan, de sikerült 1995 környékén ezt a gépet elfogadható áron megszereznem. El kell még mondanom, hogy a 90-es évek romániai zálogházai tulajdonképpen a külföldről lopott szajré elosztó-vállalatai voltak. Az áru soha vitrinbe, polcokra nem volt kitéve, úgy kellett szerezni, mint Csaszi idejében a húst. Én ezt a Polaroidot egy rendőr ismerősömön keresztül szereztem ... zaciból.

Ezekről a kompakt kisgépekről már sok műszaki adatot nem kell és nem is illik tudni. Két ceruzaelemmel működik ez a Polaroid Autofocus, a film továbbtekerése ezen elemek által hajtott motorral történik. Azonkívül minden automata rajta: a blende- és időállítás, illetve a vaku szükségességének érzékelése. (Hát persze, hogy beépített vaku is van rajta). Ami nagyon pozitívnak tűnt akkor, és azóta sok drágább kompakt gépen hiányoltam: a lencsék tolózárral való védése. Egy kis gomb eltolásával egy fekete műanyag védő rátolódik a lencsére, megakadályozva annak szállításkor, tároláskor való karcolódását. A 2002-ben 200 euróért vásárolt Fuji 2300-asnak ezért varrtam frottírból huzatot, és a 250 eurós SonyEricsson W810 2MP-s telefonomat pedig ezért hordom fájó szívvel zsebemben. Mindkettő megérdemelt volna egy tolózáras objektívet.

Polaroid SE 635, a másé

Persze hogy ez a Polaroid SE 635-ös sem az enyém volt annakidején. Mindig amikor valamivel hazajövök az ócskapiacról, szeszes vattával nekiesek és nagyon alaposan letakarítom, illetve fertőtlenítem. Mindezt azért, mert meg vagyok győződve, hogy gyűjteményem nyolcvan százaléka már volt szemeteskukában. Pedig milyen jól fogott volna nekem a nyolcvanas évek elején egy ilyen gép. Persze, ha nem lett volna rokonom nyugaton, aki filmet-papírt is küldjön hozzá, dobhattam volna már akkor a szemétre. Jobb is, hogy nem volt. Most hálálkodhatnék neki egy szemét gép miatt :).

A Polaroid filmek-papírok többféle eljárással készülnek más-más anyaggal, de ezeknek túlnyomó része, vagy teljes egésze gyártási titok. A fotók méretei igen változatosak, ma leggyakrabban igazolványkép készítésére használják, de sok más méretben is megjelent. Az eddig ismert legnagyobb polaroidkép 50x60 cm-es, ilyen kamerából jelenleg csak négy működik a világon. A Polaroid Corporation első gépeit kizárólag amatőröknek gyártotta, de idővel megkedvelték a hivatásos fotográfusok és a fotóművészek is, az 1980-as években naponta 4 milliót (!) készítettek belőle világszerte. Leghíresebb művelője André Kertész volt, aki élete utolsó éveiben lakásában, ablakából fényképezett Polaroid géppel, mely képekből később From my Window című albuma született.

Polaroid Land 1000, a titkos

Ez a Polaroid 1000 is Dr. Edwin Land "műhelyéből" származik, azért is szerepel a nevében a Land szó, nem pedig más "földies" okokból. A Polaroid ma már olyan összefoglaló név, melynek több fajtája van, ezek egy része már nem is direktpozitív, hiszen negatívot is képes létrehozni. Készítőjének csak a kép megkomponálásával kell törődnie, létrehozása technikai feltételeivel nem, mivel a legtöbb Polaroid eljárásnál a fényképezőgép és a sötétkamra egybe van építve. Maga a folyamat mind a mai napig gyártási titok.

Persze mondanom sem kell, hogy ezeknek a direktpozitív gépeknek a képeit nem is lehet egy napon emlegetni az ugyanakkori technológiával készített hagyományos fényképekkel. Az, hogy a kevés szabadidejét élvező amerikai porszívóügynök és titkárnő felesége seperc alatt papíron láthassa saját és túlsúlyos gyerekei képmását, nyilvánvaló, hogy valamilyen áldozattal járt. Az áldozat pedig nem más volt, mint a kép minősége, illetve a kép színeinek totális eltolódása az Alice Csodaországa felé.

Polaroid Colorpack 80, a tízfontos

Erről a gépről kapásból annyit lehet mondani (amellett, hogy Polaroid Colorpack 80), hogy valaki árul egyet az E-bay-en tíz fontért és azt állítja, hogy újonnan vásárolta 1972-ben. Nahát, ez egy nagy marha lehet. Ha én valami ilyesmit újonnan vásároltam volna harminchat évvel ezelőtt, és az nekem most is kifogástalan állapotban meglenne, biztos nem adnám el. Legalábbis nem tíz fontért. Ha nincs szükségem rá, ha nagyon foglalja a helyet, akkor vagy elajándékozom, vagy kidobom. Vagy elkezdem a társait is gyűjteni :). De nem adom el. Ez a különbség köztem és a civilizált nyugat közt.

A Polaroid Corporation nevű céget Dr. Edwin Land 1937-ben alapította abból a célból, hogy olyan kamerát fejlesszen ki, amely azonnal, ott helyben elő is hívja a képet. Tíz évnyi kutató és fejlesztő munka után, 1947. február 21-én mutatta be 18x24 cm-es kameráját és az eljárást az Optical Society of America-nak. A Polaroid típusú film 9-10-szer drágább, mint egy átlagos, 35mm-es film, és csupán 13°-35 °C között működik tökéletesen. A Polaroid diapozitívet 1957-ben fejlesztették ki, a Polacolort (színes Polaroid) 1963-ban.

Zip Land Camera, a Polaroid

Ahogy a sportcipő Adidas és a fénymásoló Xerox, úgy Polaroid az instant fénykép. Gyerekkorom technikai fantáziájának a csúcsát jelentette az, amikor azt a képet, amivel K.Z. tanár úr fotókör-laborjában órákig el tudtunk pepecselni, egy ilyen Polaroid pillanatok alatt papírra tudott varázsolni, ráadásul színesben (!!!). Persze, kinek is volt akkor Polaroidja Romániában ... hát azoknak, akiknek később videójuk :). Ezek a ma már megszokott, vagy inkább elavult háztartási cikkek akkor nem is luxuscikknek számítottak, hanem sokkal inkább megélhetési forrásnak. És bizony ismertem olyanokat, akik, ha nem is Polaroidból, de Panasonic videóból Pata utcai lakást vettek.

A Polaroid tehát elsősorban egy fényképezésben használt direktpozitív képrögzítési eljárás neve. Lényege, hogy olyan, tömegek által művelhető fotóeljárást kínál, amely a laboratóriumi munkák elkerülésével, azonnal kész pozitív képet ad felhasználójának. A Polaroid szó a Polaroid Corporation cég bejegyzett védjegye, ezért más cégek/személyek semmilyen hasonló terméküket sem jogosultak így nevezni. A nyolcvanas években a Kodak cég is beszállt az instantgépek gyártásába. Saját géptípusa, illetve az eljárás, mellyel a szerkezet a képet rögzítette olyannyira hasonlított a Polaroid Corporation által gyártott termékekhez, hogy az pert indított a Kodak ellen, lopással vádolva meg a céget. Az ítélethirdetés 1986. január 9-én történt, a bíróság a Polaroid javára döntött, a Kodaknak komoly büntetést kellett fizetnie és azonnali hatállyal befejeznie az instantgépek gyártását és forgalmazását.

Etyud, a játékkamera

Ez az Etyud kamera volt gyerekkorom legnépszerűbb fényképezőgépe, leginkább az ára miatt. Biztosan emlékszem rá, hogy két kilogramm párizsi árának megfelelő hatvan lejbe került. Állítólag a fehéroroszországi MMZ Minszk gyártotta 1969-től a nyolcvanas évek közepéig. A legegyszerűbb játékkamera a világon, ha a mai marketingorientált világban még véletlenül gyártanák, biztos minden filmelőhívás mellé adnának egyet ajándékba. Még így, hogy pénzért adták is, nagyon sokat, több mint másfélmillió darabot adtak el belőle.

Jellemzői: filmkocka: 45x60 mm; filmtípus: 120-as; doboza: műanyag; méretei: 65x90x130 mm; súlya: 213 g; fókusztávolság: 60 mm; blendenyílás: 11; zársebességek: "B" és "M" (1/30). Különben, ha valaki kiváncsi rá, hogy milyen képeket lehet készíteni ezekkel a kamerákkal, ízelítőnek néhányat megnézhet itt.

Orizont, a román

Ezt a román IOR gyártmányú Orizont gépet használtan, sőt, agyonhasználtan vettem az ócskapiacon. Kimondottan gyűjteményemnek szántam, így csak a vételárnál számított az, hogy mennyire rongált. Persze így érthető, hogy hazaérve nem volt nagy meglepetés tapasztalni azt, hogy a gép nem működik. Pedig működhetne. A francba. Majdnem egy egész eurót adtam érte :). Valamikor biztos működött. Arra lettem volna kiváncsi, hogy hogyan. Dehát ez van. Az Orizont gépeket Bukarestben gyártották az Intreprinderea Optica Romana-nál (IOR) valamikor a nyolcvanas években. Az IOR túlélte a rendszerváltást és most Valdada márkájú optikai kiegészítőket gyárt.

Az Orizont jellemzői: filmszéleség: 35mm, kockaméret: 24X36mm, zársebességek: 1/100, 1/50, 1/25 és "T" (gondolom ez lenne a "B"). objektív: f=50-es Trioclar-1:3.2, blendenyílás: 3.2 - 16, legkisebb távolság 0,85 m. Önkioldó nincs. Gyártási számot nem látok rajta. Egyik legrosszabb állapotban lévő gépem, valami marha nekiesett a csavarhúzóval és amellett, hogy nem javította meg, el is csúfította.