A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Forrásaim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Forrásaim. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 22., péntek

Forrásaim: Hosszú-patak forrás



 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető...




"A Bácsi torokban több forrás is leledzik, kettő kivételével, jelentéktelenebb erecskék. Egyesek foglalva voltak valamikor, mások nem. Mindenesetre egyik sincsen valami jó állapotban. A XIX. század végi és XX. század elejei kolozsvári turisták számára, a Bácsi torok forrása, az Angyalkút volt. Egy tágabb tisztáson helyezkedik el, a kőbányák közelében, egykoron jelzett út vezetett hozzá. De általában, hogyha a vízmosások irányát követjük, a Hója-gerincről, a Hajtás völgye fejétől, az Angyal kút tisztásánál érünk le a Hosszú-patak völgyébe. " (Tóthpál Tamás).

A Kolping-forrás és az Angyal-kút eredeti helyzete még mindig zavaros számomra, annak ellenére, hogy a Kolping-forrást már "foglaltam" geoládával. Az igazság az, hogy a táj morfológiája évről évre változik, ezért nem is várhatom el hogy hetven évvel ezelőtt foglalt forrásokat ma is könnyen megtaláljuk. Élő példa erre a Bükki Majláth-kút, amit három évvel ezelőtt jelöltem be először (geo)blogomba, azóta a forrás kétszer megszökött, a mellette évtizedek óta álló menedékhely pedig összedőlt.





A Bácsi-torok terebélyes tölgyfái azonban nemcsak ezt a két (ismert) forrást rejtegetik... Véletlenül, gombászás közben bukkantunk rá erre a Hosszú-patak medrében található félig-meddig kiépített forrásra. Több régi turistát megkérdeztem utólag arról, hogy mit tudnak erről a forrásról, de senki nem tudott mégcsak nevet sem mondani. Lévén, hogy az egyetlen konkrétan megnevezett földrajzi hely a környéken a Hosszú-patak völgye, ezt a nevet választottam a forrás nevéül is, de ha valaki ismeri a forrás régebbi, esetleg elterjedtebb nevét, kérem értesítsen. A geoládát a forrással szemközti oldalon található óriásfa egyik odújába rejtettük, remélem minél több geocaching-rajongó örömére.  A számomra oly kedves Bácsi-toroknak pedig azt kívánom, hogy a Bükki-erdő mellett (helyett) minél tovább a kolozsvári kirándulók kegyeiben maradjon.



"The Baciului Gorges has several springs, besides two important, mostly insignificant rills. Some were occupied before, others were not. In any case, neither of them is in a very good condition. For the nineteenth and twentieth century's hikers the most common spring in Baciului Gorges was the Angels' Well. It was in a broad clearing, near the quarries, once marked path led to it. But generally, if we follow the ravines direction and follow the Hoia-spine, we arrive eventually to the Angels' Well." (Tóthpál Tamás).


 The Kolping- and the Angels' Well's exact position is still confusing to me, despite the fact that the Kolping-source has been "reserved" by us with a geocache. The truth is that the landscape morphology varies from year to year, so one can not expect to find springs in the same places as seventy years ago. A very good example on this is  Majláth Spring in Faget ForestI have marked the place three years ago for the first time on my blog, since then the source escaped  two times and the shelter (built decades ago) next to the spring, has collapsed.


The Baciului Gorges'  large oaks, however shelter not only  the two (known) springs...  Coincidentally, while seeking for mushrooms we found this spring in the stream bed of the  Long Valley Creek.  Later I asked more older tourists  about what they knew regarding the spring, but nobody could say any details or at least the name of the spring. Given that the only location specifically identified in the area is the Long Valley Creek, that is the name I chose to name the spring, but if you know an older, perhaps more common name for this spring, please let me know. The geocache is hidden near the spring, on the opposite side of the creek, inside of a giant tree.
 

2012. április 27., péntek

Forrásaim: Árpád-forrás



 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.



A fenti fénykép sajnos régebben készült, a Kolozsvárt körülvevő dombok legmagasabb csúcsa, az Árpád-csúcs (Vf. Peana) jelzőtáblája látható rajta. Sajnos a csúcs ma már nem látogatható: miután többszáz éven át a kolozsváriak kedvelt kirándulóhelye, cél- vagy érintési pontja volt, a posztkommunista rablógazdálkodásos rezsim eladta-kiadta a Státus egykori tulajdonát egy juhfarmnak. A csúcs be van kerítve, juhászkutyák őrzik azt a csúcsot, ahová Páter Béla, Orosz Endre vagy Brüll Emmánuel is szívesen kirándult egykor. Szégyen és gyalázat, csak ennyit mondhatok. Egyik polgármesterünk azóta a börtönben ül, remélem hamarosan követik a többiek is, mindazok akik közrejátszottak abban, hogy az egykori Bükk ma újgazdagok palotáinak és illegális szemétdomboknak a tanyája... 


Az Árpád-csúcs alatt az erdő végében, a Mikesi-gerincen vezető úttól alig néhány méterre van egy forrás, amelynek sosem tudtam a nevét, most valaki Traian nevét írta rá, gondolom a Vointa Egyesület turistái foglalták maguknak ezen a néven. Sebaj, ezen még lehet változtatni. Egyik kirándulásunk alkalmával egy geoládát rejtettünk ehhez a forráshoz is, ez lett a tizenötödik forrás-ládánk. Félig viccből, félig komolyan eldöntöttük ott helyben, hogy Sz. Árpi barátunk tiszteletére, aki velünk volt azon a kiránduláson, Árpád-forrásnak fogjuk elnevezni... Hazaérve aztán kitaláltam egy hivatalos magyarázatot is az elnevezésre: Ha már elvették tőlünk az Árpád-csúcsot, a lábánál található forrás neve legyen akkor Árpád-forrás!
                           

A forrás koordinátái:

N 46° 41.588 E 023° 33.966

2012. április 26., csütörtök

Forrásaim: Páter-forrás



 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.







Páter Béla (1860-1938) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását. Páter Béla Európa-szerte, sőt a tengeren túl is elismert botanikus és gyógynövényszakértő volt. Az általa alapított Kolozsvári Gyógynövénykísérleti Állomás mintájára hozták létre később, az akkori Ausztria területén, Bécsben és Prágában, majd a Trianon utáni Magyarországon a hasonló rendeltetésű intézményeket. A Páter Béla vezetésével végzett kutatások: 8 mentafaj, 11 olajrózsa-faj; meghonosították a bolgár és francia olajrózsát, az angol, francia levendulát, a Mitcham és a japán mentát, a kínai rebarbarát. Kutatták a gyógynövények betegségeit és azok leküzdési módjait. Új specieseket honosítottak meg, magas illóolaj-tartalmú, minőségi fajokat.








 Páter Béla számottevő közéleti tevékenységet fejtett ki. Elsőként vezette be a védnöksége alatt álló iskolákban a rendszeres iskolai tejszolgáltatást. Az 1920-as években újraszervezte a háborúban megsemmisült erdélyi méhészgazdálkodást. Az Erdélyi Gazdasági Egyletben előbb igazgató-választmányi, 1925-től tiszteletbeli tag. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek választmányi tagja volt. Az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek választmányi tagja, majd elnöke. Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja és a város gazdaságait ellenőrző bizottság elnöke – utóbbi minőségében egészen 1915-ig élénk működést fejtett ki. Éveken keresztül prezsbitere volt a kolozsvári ágostai evangélikus egyháznak, 1925-ben főgondnokká választották. Sokat járt botanizálni a kolozsvári Bükk-erdőbe, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Erdély című folyóiratában ismertette az erdő növényvilágát. Az általa annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetősége a Páter-út nevet adta, szintén őróla nevezték el a Bükkben a Páter-tetőt és a Páter-forrást.




A forrás koordinátái:

N 46° 41.038 E 023° 33.353

                           

2012. február 23., csütörtök

Forrásaim: Mackó-forrás





 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.



A Mackó-forrás (egyes kolozsvári túrázók szerint Vadász-forrás) a Kolozsvár melletti Bükk-erdőben, a Papok rétjétől északra, a Cérna-forrástól körülbelül 500 méterrel lennebb, ugyanannak a pataknak a medrében található. A Papok-rétje a Gorbó völgyével párhuzamosan, attól 1 kilométernyire keletre húzódik észak-dél irányban. Nemcsak a Vointa sportegylet kirándulói, hanem a kolozsvári EKÉsek is rendszeresen járnak ide. A forrás másik neve az egykor közelben található Vadászok-fájának tulajdonítható.



A forrás koordinátái:

 N 46° 43.292 E 023° 32.351



2012. február 14., kedd

Forrásaim: Cérna-forrás


Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.


 


A Cérna-forrás a kolozsvári Bükki-erdőben, a Papok-rétje alatt ered a Hideg-patak medrének a közelében. A Papok-rétje az egykori gyakorlótértől kb. 3 kilométerre nyugatra fekszik, Gorbó-völgytől pedig 1 km-re délre. A "voincások" kedvenc kirándulóhelye, másszóval a Vointa Sportegylet turisztikai osztályának tagjai nagyon szeretnek idejárni. A forrás neve állítólag onnan származik, hogy a vízhozama annyira kicsi, hogy csupán cérnaszálnyi erecske csordogál a forrás csövéből. A türelmes turistát azonban kárpótolja a Cérna-forrásból fakadó víz hőmérséklete és csodálatos íze.





A forrás koordinátái:

 N 46° 43.287 E 023° 32.493

2011. november 21., hétfő

Forrásaim: Dodia-forrás, Hideghavas


Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.


 
Hideghavas  (Muntele Rece) egy 602 lakosú Szamosfőhöz (Maguri-Racatau) tartozó Kolozs megyei hegyi falvacska. Ha Gyalu felől közelítjük meg, Hidegszamos falu után kb. 5 kilométerrel egy jelzett letérőt találunk baloldalt.   Innen alig néhány kilométernyi részben aszfaltozott út után Hideghavas falu következik. Az autót a N 46° 39.165 E 023° 17.189 koordinátáknál lehet hagyni, majd balra, északkelet felé gyalogosan indulunk útnak. Olyan 1,5 kilométernyi emelkedő séta után jobboldalt találkozunk a Dodia-forrással, ahol mi egy geoládát is elrejtettünk. További infó itt.



A forrás koordinátái:

N 46° 38.986 E 023° 18.510


2011. július 6., szerda

Forrásaim: Ronki-szoros forrása


Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.





A Ronki-szoros (románul: Cheile Runcului) egy húsz hektáron elterülő természetvédelmi terület Kolozs és Fehér megyék határán, Alsóaklos (Ocolis) községhez rendelt Aranyosronk és Lunkalárga falvak között.  Egy komplex morfológiájú, nagyon szép táj fogadja az ideérkező kirándulókat: meredek lejtők, éles gerincek és hegyes tornyok kápráztatják a szemet. Megközelítés: A DN75-ös Torda-Campeni útról az Aklos-patak völgyén észak irányába térünk, majd kb 5 km-nyi (keskeny aszfaltozott) út megtétele után elérjük a szoros bejáratát.  




A Ronki szoroson végigsétálva egy sziklából kiálló alig-alig csepegő fémcsőre lettünk figyelmesek. Rögtön elhatároztuk, hogy geoládáink forrás-sorozatát itt eggyel gyarapítani fogjuk. A forrás fölé, egy kő alá helyeztük a geoládát, hogy ezzel is nemzetközivé tegyük Erdély ezen különleges helyét. Reméljük sok hazai és külföldi Geocaching-rajongó eljön majd ide, hogy hírét vigye a világba a Ronki-szorosnak.




A forrás koordinátái:

N 46° 30.144 E 023° 25.950

                          

2011. július 3., vasárnap

Forrásaim: István-forrás


Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.




Halvány gőzöm nincs róla, hogy kiről nevezték el az István-forrást. Nincs kizárva, hogy egy pásztorról kapta a nevét, mint annyi más Kolozsvár-környéki földrajzi hely. Annak ellenére, hogy egy ismert Bükki-forrás, semmi írott nyomát nem találtam (legalábbis interneten). A forrás a Plecska-völgyön felvezető aszfaltozott úttól nem messze található, a Szent János-kút utáni első (hajtű)kanyartól előre.  A forrás környéke nemrég lehetett felújítva, szép kézimunkával készült padok és asztal fogadja a kirándulókat, a forráshoz pedig új híd vezet át a patakon. Az István-forrást, ha nem lenne már egy Kolozsváron, Cérna-forrásnak is lehetne nevezni, olyan vékonyan csordogál még akkor is, amikor nincs szárazság...



A forrás koordinátái:

N 46° 43.198 E 023° 33.753



2011. június 27., hétfő

Forrásaim: Tárnica-forrás


 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.


 

We invite you to a road trip of about 85 miles in order to visit the reservoirs of Cluj county. The trail reaches the most spectacular artificial lakes of the area. Leave Cluj Napoca by car towards Oradea, through village Floresti. After reaching village Gilau, turn left to Somesul Rece. Before entering village Somesul Rece, appears on the right the first lake, Lake Gilau. From the center of the settlement turn right towards the road leading to Somesul Cald. After a few curves appears Somesul Cald Lake Dam. After Somesul Cald at about 1 mile is an open landscape and it appears in the left the image of LakeTarnita. Tarnita Reservoir has an area of about 215 hectares and a length of over 5 miles with a depth of over 230 feet. Next, the road goes near the lake, and from time to time thickness of trees is split to allow a unique view over the lake. After a few miles we can see a small paved road that leads to the area known by local people as Tail of the Lake. Here the lake narrows and continues with a river that brings cold water from the mountains. This is the place you can find our cache and you can refresh with a very tasty water.




Next, the road leads to Marisel area, Apuseni Mountains. Here you can find other two caches, the Dobrus Hill and Comoara lui Iancu and again you can stop the car and take small trips to explore the area. The trail continues until it reaches a junction with the road to Belis, where you need to turn right, in order to reach the dam at Belis–Fantanele, one of the largest and most beautiful dams in Transylvania. The third reservoir, Lake Belis-Fantanele has a length of about 20 miles and a surface of water of about 900 hectares. Reservoir Belis–Fantanele has an amazing history that revolves around the ancient village that was flooded in order to build the dam. From here the road leads through forests and villages to city of Huedin a small town at about 50 km from Cluj Napoca, on European Road E60. From Huedin back to Cluj the road can be crowded, so you could get to Cluj Napoca in more than 1 hour.


A forrás koordinátái:

N 46° 41.864 E 023° 11.492
UTM: 34T E 667547 N 5173907


 

2011. május 2., hétfő

Forrásaim: Kolping-forrás


 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.


Idén május elseje nagyon szerencsétlenül esett a szegény munkásember számára. Vasárnapra... Hisz még kedve sincs ünnepelni olyan szabadnapon, ami amúgy is jár neki. Bezzeg ha szerda lett volna, egész héten milyen jól ünnepeltünk volna :) Na mindegy, vasárnap, május elsején kimentünk a Bácsi-torokba egyet járni: szerettünk volna a szucsági erdőig felmenni a völgyből jobbra felkanyarodva a vackoros legelőn. Hát Szucságból nem lett semmi, mert az egykori tó fölötti legelőn építettek egy juhfarmot, amit legalább 10 kutya őrzött, így M. nem mert továbbmenni. Hosszas de eredménytelen győzködés után visszatértünk az erdei útra és a Hója-gerincre mentünk fel...






Hanem annyi hasznunk lett a juhászok és kutyáik miatti mérgelődés ellenére, hogy egy újabb geoládával gazdagodott forrás-sorozatunk. A sorban nyolcadik forrás-ládánk a Kolping-forrás közelébe került, így végül ebből a kirándulásból végül Kolping-túra lett. Amellett, hogy Kolozsvár környékének egyik legbővizűbb forrása, a Kolping-forrásnak érdekes története is van: Az 1934-es év kiemelkedő év lehetett a két világháború között hányatott sorsú kolozsvári Kolping Egylet tagjai számára. A segéd urak egyesülete közmunkával felújította az akkor népszerű kirándulóhelynek számító Bácsi-torok forrását és Kolping-forrás néven lefoglalta.




Hirschler József kanonok, pápai prelátus szentelte fel a forrást népes közönség részvételével. A következő évben az építményt 'ismeretlen tettesek' megrongálták. Azóta már a neve is rég ködbe veszett, néha felújítják, ám hol a természet, hol az emberek teszik tönkre."És most kérdezni lehet: 1. Nem érdeke-e a cluji turistaegyesületeknek, hogy a gyönyörű helyen ismét üdítő víz legyen? 2. Nem érdeke-e Cluj kiránduló közönségének, hogy szomjúságát jó vízzel enyhíthesse? 3. Nem érdeke-e a kulturvilágnak, hogy ezt a kultúra érdekében állított emlékművet megvédje a felelőtlen szélsőséges elemek rongálásától és a pusztulástól? 4. Végül, hol van a műemlékeket védő bizottság védelme és érdeke? ... (Turista Élet, 1936, 5–6 sz., 75 old.)"








És akkor illik elmondani azt is, hogy ki volt a forrás egykori névadója: Adolf Kolping (1813—1865) német katolikus pap volt, a Kolping mozgalom megszervezője. 1845-ben Kölnben szentelték pappá, a szegénységben, nehéz körülmények között tengődő fiatal férfiak sorsa erősen emlékeztette saját korábbi életére. 1847-ben kinevezték Wermelskirchenbe a katolikus segédegylet elöljárójává. Az egylet támogatást, lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor három évig távol kellett maradniuk szülővárosuktól. Segéd volt annakidején az a szakember, aki teljes egészében kitanulta a szakmát, pénzt keresett, de még nem volt mester.






Kolping felismerte a segédegylet jelentőségét és lehetőségeit, és elhatározta, hogy bővíti az egylet tevékenységét. Úgy gondolta azonban, hogy erre csak egy nagyobb városból van esélye, ezért megkérte a püspököt, hogy Kölnben kapjon állást. 1849-ben Kolping káplánként visszakerült Kölnbe és május 6-án megalapította hét segéddel a Kölni Segédek Egyletét. 1850. január 1-jén az egyletnek már 550 tagja volt. A kölni példát követve más városokban is egyre-másra alakultak az egyletek. Kolping élete végén már 418 egylet működött országszerte 24 ezer taggal. 1850 őszén Kolping összeolvasztotta az elberfeldi, a kölni és a düsseldorfi egyleteket és megszületett a Rajnai Segédegylet, amely 1851-től Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja. (wiki).




A forrás koordinátái:
N 46° 46.745 E 023° 30.952

2011. március 13., vasárnap

Forrásaim: Binder-forrás


 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.

 

A tájfutás egy olyan sport, amely valamennyire hasonlít a geoládázáshoz: jó tájékozódási képességgel, egy térképpel és iránytűvel kell eljutni egyik pontból a másikba. A résztvevők kapnak egy speciális orientációs térképet, az azon feltüntetett ellenőrzőpontokkal kijelölt pályán, a pontokat érintve, a legrövidebb idő alatt kell végigfutni. A versenyző az ellenőrzőpontok között maga választja meg az útvonalát. Kevés kolozsvári polgártársam tudja, hogy városunk gazdag történelmi múlttal rendelkezik ezen sportágban, 1961 óta évente került sor rangos tájékozódási versenyek megrendezésre. A sportág nagy kolozsvári képviselője, majd szervezője volt Binder Lajos, a Megyei Turisztikai és Hegymászó Bizottság későbbi elnöke. Erről a nagyszerű sportemberről kapta nevét a mai Binder-forrás.





A forrás koordinátái:

N 46° 43.407 E 023° 31.997





2011. február 28., hétfő

Forrásaim: Erzsébet-forrás



Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.




Ez a forrás-sorozatunk negyedik geoládája. A láda az Erzsébet-forrástól 30-40 méterre van elrejtve, egy fiatal facsoport gyökerei közé. Rövid, de alapos kutatás után megtudtam, hogy a forrás Erzsébet magyar királyné, illetve osztrák császárné után kapta nevét. Abban az időben bevett szokás volt híres (és persze gazdag) emberek nevével ellátni különböző helyeket vagy intézményeket a majdani anyagi segítség és hírnév reményében. A XIX. század Kolozsvárja több olyan hellyel büszkélkedhetett, ami a császárné nevét viselte, csak példaként emkíteném az egykori Erzsébet-utat (ma Emil Racovita) vagy az Erzsébet-hidat (a mai Magyar Színház mellett).




Erzsébet (1837-1898) I Ferenc Jozseffel való házassága révén osztrák császárné, majd az 1867-es kiegyezés után magyar királyné lett. Miksa József bajor herceg lányaként ismerte meg 1853-ban unokatestvérét, Ferenc József leendő császárt, aki azonnal szerelmes lett a 15 éves hercegkisasszonyba, Erzsébetet ugyanis nemhiába emlegették a legszebb európai főnemesi sarjként. Házasságának hosszú és, mondhatni boldog időszaka után fiának, Rudolf koronahercegnek az öngyilkossága utáni sokkból sosem tért magához. 1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.




The cache is located at 30-40 meters S-SW from the Elisabeth's spring, at the root of some younger trees. After a short, but detailed research we concluded that the spring was named after Elisabeth of Bavaria, Empress of Austria and Queen consort of Hungary as the spouse of Franz Joseph I. In those times it was a common habit to name places after famous (and certainly rich) people in order to get funds and fame through them. In the 19th Century's Cluj there were several places named after the famous empress, for example the Elisabeth Street (Emil Racovita) and the Elisabeth Bridge (at the Hungarian Theater).



Elisabeth (1837-1898), was empress consort of Austria from 1854 and also queen of Hungary (crowned in 1867) after the Austro-Hungarian Compromise. She was the daughter of the Bavarian duke Maximilian Joseph, in August 1853 she met her cousin Franz Joseph, then aged 23, who quickly fell in love with the 15-year-old Elisabeth, who was regarded as the most beautiful princess in Europe. After a long period of happy marriage the suicide of their only son, the crown prince Rudolf, in 1889, was a shock from which Elisabeth never fully recovered. It was during a visit to Switzerland that she was mortally stabbed by an Italian anarchist, Luigi Luccheni.



A forrás koordinátái: N 46° 44.244 E 023° 32.923