Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.
A fenti fénykép sajnos régebben készült, a Kolozsvárt körülvevő dombok legmagasabb csúcsa, az Árpád-csúcs (Vf. Peana) jelzőtáblája látható rajta. Sajnos a csúcs ma már nem látogatható: miután többszáz éven át a kolozsváriak kedvelt kirándulóhelye, cél- vagy érintési pontja volt, a posztkommunista rablógazdálkodásos rezsim eladta-kiadta a Státus egykori tulajdonát egy juhfarmnak. A csúcs be van kerítve, juhászkutyák őrzik azt a csúcsot, ahová Páter Béla, Orosz Endre vagy Brüll Emmánuel is szívesen kirándult egykor. Szégyen és gyalázat, csak ennyit mondhatok. Egyik polgármesterünk azóta a börtönben ül, remélem hamarosan követik a többiek is, mindazok akik közrejátszottak abban, hogy az egykori Bükk ma újgazdagok palotáinak és illegális szemétdomboknak a tanyája...
Az Árpád-csúcs alatt az erdő végében, a Mikesi-gerincen vezető úttól alig néhány méterre van egy forrás, amelynek sosem tudtam a nevét, most valaki Traian nevét írta rá, gondolom a Vointa Egyesület turistái foglalták maguknak ezen a néven. Sebaj, ezen még lehet változtatni. Egyik kirándulásunk alkalmával egy geoládát rejtettünk ehhez a forráshoz is, ez lett a tizenötödik forrás-ládánk. Félig viccből, félig komolyan eldöntöttük ott helyben, hogy Sz. Árpi barátunk tiszteletére, aki velünk volt azon a kiránduláson, Árpád-forrásnak fogjuk elnevezni... Hazaérve aztán kitaláltam egy hivatalos magyarázatot is az elnevezésre: Ha már elvették tőlünk az Árpád-csúcsot, a lábánál található forrás neve legyen akkor Árpád-forrás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése