A
zenekar első nagylemeze, a "Shades of Deep Purple" 1968 júliusában jelent
meg, de nem aratott túl nagy sikert az Egyesült Királyságban. Az amerikaiak
viszont rögtön lecsaptak rá és a "Hush" című alkotás bekerült a
slágerlisták első öt helyezettje közé. A "The Book of Taliesyn"
(1968) és a "Deep Purple" (1969) című lemezek nem döntötték meg az
akkori rekordokat, ekkor az amerikai sikereken felbuzdulva Evans és Simper
elhagyta a zenekart: Ian Gillan és Roger Glover léptek helyükbe, ám ez sem lett
a végleges lista: a zenekar felállítása
negyvenőt év alatt sokszor és sokat változott.
Az
"In Rock" című nagylemez (1970) jelentette a csapat első piaci
sikerét: olyan dalokat tartalmazott, mint a "Speed King",
"Into The Fire" és a "Child In Time". Következő év
júniusában kiadták a "Black Night" dalt tartalmazó kislemezt, ami végre bekerült a
Királyság slágerlistáin is a legjobb tíz dal közé. Az "In Rock" sikere
után a "Fireball" (1971) piacra dobása után a zenekar úgy döntött,
hogy a szárazföldön fogja rögzíteni a következő albumot.
A svájci Genfi-tó partján fekvő Grand Hotel parkolóját választották
a Rolling Stones-tól bérelt négykerekű stúdió helyszínéül, itt látták aztán a
Montreux-i fesztivál színpadját leégni egy Frank Zappa koncert során, akkor
született egyik legismertebb daluk, a "Smoke on the Water". Az egész "Machine
Head" albumot itt vették fel, ennek 1972-ben több alkotása is feljutott az
angol Top Five-ba.
Ezt
az albumot négy észak-amerikai turné követte, majd 1972-ben Japánban
koncerteztek, ennek a koncertsorozatnak az eredménye a "Made In Japan"
duplalemez. 1973-ban kiadták a "Who Do You Think You Are", ezen
jelent meg az egyik legnagyobb sikerük, a "Woman in Tokyo". A belső feszültségek és a kimerültség lassan
nyilvánvalóvá vált, ami egy újabb felállásjoz vezetett. Gillan és Glover
elhagyta a zenekart, helyüket David Coverdale és Glenn Hughes vették át az
1974-es "Burn" lemez kiadása előtt.
1974-ben elkészült a "Stormbringer" című lemez, amelyen
olyan "ütős" produkciók láttak napvilágot, mint a "The Gipsy
", a " Lady Double Dealer "és persze a "Soldier of Fortune
". Azonban Ritchie Blackmore elégedetlen volt a lemezzel, több összetűzése
is volt időközben Jon Lorddal, így a lemez kiadása után elhagyja a zenekart és 1975-ben
új bandát alakít, ennek neve Rainbow.
A
zenekar 1976-ban felbomlott és 1986-ig nem létezett, ekkor a klasszikus felállás
Blackmore, Gillan, Lord, Glover és Paice újra összeállt a "Perfect Strangers" platinalemez
erejéig. Az összeállást egy nagysikerű
koncertsorozat követte 1985-ben, többek
között Bruce Springsteen is részt vett ezen a turnén.
1987-ben kiadták a "The House of Blue Light" című
albumot, ezt ismét teltházas turnék követték. Ezután megjelent a "Nobody's
Perfect" nevű album 1988-ban.
A 90-es években a zenekar folytatta felvételeit és
koncertjeit annak ellenére, hogy Blackmore 1993-ban végleg elhagyta a zenekart.
Később több arhív felvételt és
gyűjteményt kiadtak, ezáltal sikerült megtartaniuk a rajongók népes táborát. 1996-ban
megjelent a "Purpendicular" majd 1998-ban az "Abandon" című
lemez.
A következő néhány év kimondottan turnékról
szólt. A banda egyik utolsó alapító tagja, Jon Lord 2002-ben nyugdíjba vonult,
utólag derült ki, hogy egészségi okok miatt... Tavaly, több Európában készített
felvétel után a Deep Purple zenekar úgy döntött, hogy a felvételeket 2013-ban
egy új nagylemezen fogja kiadni, melynek címe Now What?! 2013 június
7-én a lemez bemutatóturnéjának egyik (szerény, de lelkes) állomása Kolozsvár!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése