Ha Gyulafehérvár irányából közelítünk a Detunáták fele, akkor Ompoly mentén fölfele haladva, a Torockói-hegység nyugati végén érünk Bucium Cerbu faluhoz. Itt jobbra kanyarodva 7 km után Bucium Sasa, azaz Bucsony központjában találjuk magunkat, a Detunáták fele induló turistaút kezdeténél. A piros sáv turistajelzéssel ellátott ösvény a temetõ jobb oldaláról indul. Egy órányi út után a Kopac Detunátánál lehetünk. A két Detunáta közül ez a látványosabb. A Detunata Flocoasa 1256 m-es csúcsa nagyrészt bükk erdõvel borított. A nyugatról érkezõnek könnyebb Abrudbányáról megközelíteni. (Forrás: Coatu N. 1986: 147-148).
Zalatna - Gyulafehérvár fele indulva Abrudbánya után 6 km-re balra kanyarodva ér az utas Bucsonyba. Különösen szép út Torda - Topánfalva - Abrudbánya vonalán, az út nagy részét az Aranyos mentén kell megtenni. Erre valamikor az ezen a vonalon közlekedõ keskenyvágányú vasút - a "Mocanita" - volt a legalkalmasabb. "Bámulatos játéka a természetnek. Európában csak Skoczia bír ily nagyszerût." - írja Kõvári László 1853-ban. Tõle tudjuk, hogy 1852-ben, július 22-én a fejedelem is meglátogatta. "A homlokzattal szemben a bazalt oszlopokból királyi szék, s asztal volt emelve."- írja. Kissé nosztalgikusan jegyzi meg: " Míg Abrudbánya a forradalom áldozata nem lett, e város szépei is el szokták vala a nevezetesebb utazót ide kísérni, mi e vadont gyakran igen festõivé emelé."
"A mit én itt e pár sorban a Detunáták pompás bálványtömegérő elmondtam, csak halvány tükre a valóságnak. Csak a figyelmet akartam arra irányozni, hogy Erdélynek a Detunáták szikláiban olyan látnivalója van, milyent messzi, de nagyon messzi földön nem lehet találni. A ki nincs abban a helyzetben, hogy az irlandi Óriástöltést, vagy Staffa-szigetét felkeresse, melyeknek bazaltoszlopait a tenger hullámai nyaldossák, s mégis ahhoz hasonló világcsodát akar látni, az keresse fel nyugodtan a Detunátát..."
"...Ha ott szép őszelői napon a hatalmás fenyősudarak árnyaiban pihenni dűl a turista a zöld gyepre a Detunáta lábánál, hogy hosszan elmerülve nézze a titokzatos sötét falakat: lehetetlen, hogy lelkében ismeretlen fenséges érzések harmóniája ne támadjon. Most, s minden pillanatban lebomolhatik egy-egy oszlopdarab, mely mennydörögve vágtat alá a mélységbe, hogy magasabbra növelje a roncstömeget, melynek alsó részeit már benőtte az erdő fiatal fáival, hogy egyszer, majd a hegyfal egész lábát eltakarja a zöld szemfedő. Ha azonban elfordítjuk szemünket a múlandóság e képéről s végig hordozzuk tekintetünket a rétek zöldellő rétjein s a hegyek koszorúján, hol a sürgő emberek túrnak a nemes érez után: a napfényes természet láttára új életküzdelmekre hajtó vágy lobban át szívünkön s akaratunk székhelyén, izmainkat hatalmas munkakedv duzzasztja s egy szép emlékkel gazdagabban térünk haza a két Detunátához tett kirándulásunkból." (Erdély 1893/9)
"...s akaratunk székhelyén, izmainkat hatalmas munkakedv duzzasztja s egy szép emlékkel gazdagabban térünk haza a két Detunátához tett kirándulásunkból"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése