Szórványsági műemlékeink: a dési református templom

 Esős időben sem szeretünk otthon maradni hétvégén: Dés városa (románul Dej) a Kincses Várostól alig 57 km-re a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekszik, mindenkinek érdemes ellátogatni oda, középkori jellegű központja szerves része Erdély fontos látnivalóinak. A város egykor Belső-Szolnok, majd 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye székhelye volt. A középkorban sóbányászati központként, bányászvárosként fejlődött, gazdagodott.

A város a Bakó, a Béla és a Rózsa dombokra épült. A mai Dés magva a désaknai és széki sóbányák védelmére létrejött királyi vár, a 11-12. századi Désvár volt. A hagyomány alapján őseink a város helyén pihentek meg és imádkoztak, miközben háromszor "Deus"-t kiáltottak. Ezzel szemben neve valójában puszta személynévből (Des) ered. A román és a német név a magyarból származik.

A főtéren áll a 15. századi hatalmas gótikus református templom, melyet egykor kő körfal övezett, tőle északra az egykori fejedelmi ház. A templom boltozata az 1510-es évekből való. 1711-ben újjáépítették, a karzat virágmintáit Umling Lőrinc festette, szószékét Sipos Dávid faragta 1752-ben.

Historizáló védőfallal övezett, a középkorban Szent István király tiszteletére épített monumentális templom a dési piactér közepén emelkedik. A templom méretei és térszerkezete jellegzetesen az erdélyi vármegyei városok – Torda, Bánffyhunyad, Nagyenyed – gótikus templomait idézi: a nyugati homlokzathoz magas, karcsú torony támaszkodik, a tágas hajót hosszú szentély folytatja, északon emeletes sekrestyével. 1880 körül renoválták, ekkor bontották le régi erődfalát és új, szerényebb fallal vették körül. Tornya 72 m magas, négy fiatornyos.

A valószerűtlenül magas és karcsú, négy fiatornyos toronysisak emblematikus eleme a dési városképnek. A toronyhoz kívül nyolcszögletes csigalépcsőtorony csatlakozik. A hajó nyugati támpillérpárja alacsonyabb a többinél, s közel van a nyugati sarokhoz: ezek a gótikus nyugati karzatot támasztották, melynek boltindításai és vakmérműves mellvédjének egy része még megvannak. A keleti támpillérpár vastagítás nyomait viseli. A szentély és az azonos magasságú sekrestye közös tetővel rendelkezik. Az épület csúcsíves ablakai mérművesek, a sekrestye kelet felé néző, emeleti ablaka igen díszes kivitelezésű. A toronyalj oldalait csúcsíves árkádok nyitják meg. A toronyból a hajóba bonyolult profilozású, csúcsíves kőkeretű ajtó vezet. A szentély déli homlokzatának hatalmas emléktáblája az 1960-as években készült, egy 18. századi emléktábla másolataként, a hajó déli oldalának hasonló méretű emléktábláját 1988-ban festették újra.

A hajó monumentális belső terét a sötétkék alapszínű, 1779-es kazettás mennyezet fedi, mely a harmadik mennyezete már e térnek, s két boltozat előzte meg. E gótikus boltozatok nyomai jól felismerhetők és szétválaszthatók Az első boltozat a külső támpilléreknek felelt meg, s nyugati boltszakasza szélesebb volt. Bordái a falon hosszan levezetett gyámokból emelkedtek. Az első boltozat nem volt hosszú életű, s tervezési hiba, sőt esetleg omlás miatt építhették néhány évtized múlva a későgótikus boltozatot, mely már nem igazodott a régi külső támpilléreihez. A négyszakaszos új boltozatot a hajó terébe mélyen beugró belső támpillérek tartották, a kolozsvári Farkas utcai templom boltozatához hasonlóan. A hajó második boltozata az 1500-as évek elején keletkezhetett.

Hogyan épülhetett Désen ekkora templom? Évszázadokig, a só előkelő helyet foglalt el az emberek életében: az istenek ajándéka, áldozati tárgy és nem utolsó sorban egy nagyon fontos kereskedelmi eszköz volt. Só-útvonalak szelték át egész Európát. Ahol só volt, ott a kereskedelem a virágkorát élte; a városok gazdagokká és erősekké váltak...

A képen a magyarországi só útja látható. Dés város fejlődésének is biztos alapjai a középkori "sóprivilégiumok" voltak. Ma kiváltságait, előjogait rég elvesztette, ásványi kincseiből kiforgatták. Egy olyan, kommunizmus és vadkapitalizmus által kiszipolyozott várost látogattunk meg, melynek jövője ugyanolyan kétes, mint a többi egykori sóúthoz tartozó falué, vagy városé...