Harmadik napunk az Alacsony-Tátrában: ekkor már mindenki nagyon várta a csúcs-attrakciót, a Chopok-csúcshoz való kirándulást. Jó, lehet hogy nem éppen mindenki. A túra első fele motorizált segítséggel történt: gyalog mentünk fel (mint mindennap) a Biela Pút-ig, onnan pedig a csúcsra négyszemélyes libegővel, siklóval és kabinos lifttel. A teljes szintkülönbség majdnem 1000 méter volt és a három felvonó ára összesen 19 euróba került fejenként. (Csak felfelé, a jegy ára oda-vissza 22 euro).
Az első, Biela Pút és Jasná közötti libegő 816 m hosszan 103 métert emelkedik, a második, a sikló 1225 méterről indul, és 1349 méterre érkezik, ennek egyetlen kabinjában ötvenen férnek el. Az utolsó szakaszon lévő kabinos felvonó a leghosszabb: Priehyba állomástól 2130 m hosszan 655 métert emelkedik 2004 méteres magasságig, a Kő-menedékházig. S ha már itt tartunk Priehyba állomáson van a legmodernebb és legtisztább WC amit valaha hegyen láttam.
A Chopok-csúcs az Alacsony-Tátra második legmagasabb csúcsa (2024 m), a Deres (Dereše) és a Konszke (Konské) csúcsa között helyezkedik el az Alacsony-Tátra gránitmagján, a hegység főgerincén a Gyömbér-csoportban. A csúcs közelében található a Kő-menedékház (Kamenná chata), ide érkezik a felvonó és van itt egy televízió-adó és egy meteorológiai állomás is. A hegy lábánál 27 °C volt a hőmérséklet, 2000 méteren ez 12 fokra csökkent, így hamar előkerültek hátizsákjainkból a melegebb ruhák.
A Chopok-csúcstól gyalog jöttünk le Biela Púthoz, első fázisban kb. 4 kilométeren a gerinc ormán mentünk a Déres-csúcs mellett a Polana-hágóig, a piros vonallal jelzett ösvényen. Az alacsony hőmérséklet és a rendkívül erős szél nem sok időt engedélyezett nézelődésre a gerincen, de annyit láttunk, hogy a déli oldala (Tálé) viszonylag mérsékelt lejtésű, kőtömbökkel tele; északi oldala (Deménvölgy) pedig vad, meredek, szakadékokkal barázdált falakkal szakad le a gleccserkatlanokba.
Ezen a szakaszon találkoztunk első tátrai zergénkkel. Nem tudnám megmondani, hogy igazi tátrai zerge volt-e, ugyanis a wiki szerint a Rupicapra rupicapra tatrica, a Magas-Tátrában, a lengyel-szlovák határon élő alfaj, melynek kevesebb mint 250 vadon élő egyede ismert, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a kihalással közvetlenül veszélyeztetett kategóriába sorolta. Fő veszélyeztetője az alfajnak az élőhelyén túlzásba vitt turizmus. A zergék élőhelyének magvát a törpefenyők zónája képezi. Nyáron innen
vonulnak a meredek hegyoldalakra és a hegyi legelőkre, télen pedig a völgy
felé, az erdőzóna felső részébe vándorolnak.
Túránk második szakasza a Polana-hágótól meredeken, törpefenyők között kanyargó szép kilátású ösvényen vezetett a Tri Vody útkereszteződésig. A jelzés ezen a szakaszon már sárga vonal volt és egy része beért az erdőbe. A harmadik szakasz ugyancsak a sárga vonalon ment, főleg erdőben Tri Vodytól a Biela Pút állomásig. A túra így utólag közepes nehézségűnek tűnik, meglehetősen nagy szintkülönbséggel. Félnapos túra, délután még befért volna egy kiruccanás, vendéglős vacsora, de mi inkább Sequence-t játszottunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése