Tátra IV.5: Kőpataki-tó - Nagy-Morgás-hágó - Késmárki Zöld-tó

Kétautós túra volt, elsőt a Fehérvízi parkolóban, másodikat Tátralomnicon, a felvonónál hagytuk. A túra nehézsége: közepesen nehéz, sőt inkább az mondanám: számunkra nehéz.  Teljes hossz 15 km, 500 méter emelkedővel és 1.100 méter ereszkedővel. Tátralomnic (szlovákul: Tatranská Lomnica) "magashegyi üdülőtelepülés" Szlovákiában. A helység Magastátra város része az Eperjesi kerület Poprádi járásában. A Lomnici-csúcs alatti üdülő valamikor csak kis pásztorfalucska volt, ma már a Magas-Tátrának Ótátrafüreddel egyenrangú attrakciója, mintegy 1650 lakosa van. A tátralomnici sikló (kabinos felvonó) Tátralomnic és Kőpataki-tó között közlekedik, a Start állomáson keresztül.

Miután a régi Lomnici-csúcsra vezető felvonó kapacitása már nem volt elegendő az évről évre egyre növekvő számú turisták részére, új felvonót létesítettek, Tátralomnic - Kőpataki-tó között. A Kőpataki-tó így az egyik leglátogatottabb turisztikai központ lett Szlovákiában, 1.751 méter tengerszint feletti magasságban. Tátralomnictól a Start állomásig egy négyszemélyes felvonó vezet, innen tovább a Kőpataki-tóig (Skalnaté Pleso), modern 15 személyes felvonó. 

 A Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) a Magas-Tátrában, a Kő-pataki-völgy alsó részének morénái között, 1754 m tengerszint feletti magasságban található. Területe 1,23 hektár, mélysége viszont alig 2 m. A Kő-Pataki-tó közelében, 1786 m tengerszint feletti magasságban található a csillagászati és meteorológiai obszervatórium is, mely 1943-ban épült. Idáig jöttünk felvonóval, a Tátra legmagasabban fekvő vendéglőjében ittunk egy kávét és gyorsan szétnéztünk a tó környékén.

A Kő-pataki-tónak az 1937-ben elkezdett különböző megmentési munkálatok ellenére a vízszintje nagyon változó, és sajnos úgy néz ki, hogy a tó megszűnőben van. Ehhez bizonyára jelentősen hozzájárultak a környező építkezések. Az egyenként 2 eurót érő műanyag felvonókártyát leadtuk a kasszánál, és még egyszer lenéztünk a Tátralomnici felvonóállomásra.

Szelfizés és lelki felkészülés a Kő-pataki-tó fölötti obszervatóriumnál. Az igazság az, hogy itt még nem tudtuk, mi vár ránk. (Indulás után egy másik pihenőnél elhagyott bennünket egy magyar csoport. Felmentek a Nagy-Morgásra és visszafelé újból találkoztak velünk, mi akkor mentünk a legmeredekebb részen felfelé, persze eléggé kimerülten. Kitartás - mondták - érdemes felmenni, a csúcsról nagyon szép a kilátás. Erre mi azt feleltük, nem biztos hogy kimegyünk a csúcsra, hanem mellette leereszkedünk a Zöld-pataki völgybe s onnan a Biela Voda parkolóba. Megdöbbenve, kissé sajnálkozva néztek végig rajtunk: Hááát, az szép túra lesz!).

 Körülbelül ilyen lehetett a kilátás a Nagy-Morgás csúcsról is, ez a fénykép kb 100 méterrel távolabb, a Morgás-hágó alatt készült. A Kőpataki-tótól a Nagy-Morgásra vezető piros jelzésű ösvényt addig követtük, míg bevitt egy gödörbe. Itt balra elhagytuk, és a gödör füves, törmelékes aljában, végül szelíd lejtőn északi irányban úttalanul jutunk fel a Morgás-hágóra.

 

A Morgás-hágó (sedlo pod Svištovkou) (2023 m) egy széles, füves nyereg a Wéber-csúcs és a Nagy-Morgás között. Itt kezdtünk rájönni arra, hogy a képen látható Zöld-tóhoz lemenni azért mégsem lesz annyira könnyű. Ennek ellenére akkor még elnézően mosolyogtunk amikor egy másik magyar csoportbeli hölgy dicsekedve mesélte társainak, hogy ő egyszer feljött a Zöld-tó felől és helyenként láncokon kellett kapaszkodnia. Szegény, ez itt félrebeszél...

A Morgás-hágó természetes átkelési pont a Hunfalvi-gödör (D) és a Zöld-tavi-völgy (É) között. Amióta a Kőpataki-tótól a Nagy-Morgáson át a Zöld-tó katlanába átvezető, piros jelzésű Felső-turistaút (Magistrála) ösvény megépült, nyáron ez szolgál átjáróul. A képen látható vidámság még mindig nem volt tettetett: optimista hangulatban indultunk lefelé a Zöld-tó irányába.

 A Morgás-hágó az északi oldalon több mint 400 m magas, meredek lejtővel ereszkedik a Zöld-tavi-völgybe. Nem könnyű ereszkedő, annyit mondhatok. A Zöld-tótól azonban még majdnem 8 kilométerre volt a másik autónk. (Amint említettem, az útvonalat eleve 2 autósra terveztük, egyiket a Fehérvízi parkolóban, másikat Tátralomnicon, a felvonó parkolójában hagytuk).

A Morgás-hágó alatti lejtőn egy, a hágóból kiinduló tágas, sekély, legalul meredeken letörő, szakadékszerű teknő húzódik le. Mellette egy kétoldalt meredek sziklák által közrefogott, vad, keskeny szakadék nyúlik le a völgyig. A lemenet kéthatmad része lépcsőzetes szerpentines ösvényen történik.

A teljesen elütő jellegű két szakadékot széles, meredek hát választja el egymástól. Ezen lavíroztunk óvatosan lefelé. Amikor azt hittük, hogy nemsokára lent vagyunk, akkor következett az út technikailag legnehezebb része, a láncokkal biztosított vályú (!). Itt már nem nagyon nevettünk... De óvatosan, épségben lejöttünk, és ez volt a legfontosabb.

Néhány perc után ösvényünk végre bekanyarodott a Zöld-tó völgyébe, innen már jóformán vízszintben haladtunk tovább. A mély, jégvájta völgyben ráláttunk a Zöld-tóra és a tavat körülvevő fenséges csúcsokra. A menedékháztól már csak egy káposztaleves / bableves majd az autónktól csak egy esőverte 8 kilométeres bandukolás választott el. (Igaz, hogy a fáradtságtól és az esőköpenyektől "medvehangon bömbölő" dörgés néha a bandukolásunkat kocogássá változtatta.) Fáradtan, elázva értünk a Fehérvíz-parkolóba, de az élmény minden kellemetlenséget feledtetett velünk. 

U.I. Sose kérdezz elázott szlovák turistát angolul arról, hogy vannak-e medvék a környéken. A bear és a beer könnyen összetéveszthető, a kérdezett gondolkodás nélkül rávágja majd, hogy yes. Pedig igazábol nagyon kicsi a valószínűsége, hogy rendszeresen frekventált, jelzett ösvényen medvével találkozzunk a Tátrában.