2017. június 2., péntek

Aranyos völgye: Szolcsvai búvópatak


35 éves érettségi találkozónkon ritka vendégünk volt: egyik legkedvesebb gyerekkori barátom, osztálytársam, Fülöp Laci és felesége Cilike jöttek le néhány napja Budapestről. Több szabadnap összejött, így úgy döntöttünk, hogy kirándulni is kimegyünk együtt, ők szóltak Zilcsiéknek és így lett Szolcsvai-búvópatak belőle. A szolcsvai búvópatak barlangja (románul: Peștera Huda lui Papară) a Torockói-hegységben, Alsószolcsva vidékén található.


A szolcsvai Búvópatak barlangjának bejárata az Aranyos völgyében, Alsószolcsva községtől 4 km távolságra van, míg a víznyelő a kijárattól délnyugatra mintegy 900 méterre. Itt van a Ponor, a Poeni és a Szárazvölgy patakok egyesült víznyelője. Mire a többiek felócsúdtak a kanyargó-zötykölő út okozta fáradtságból, Melinda már szedett is egy főzetrevaló szegfűgombát.


A búvópatak legkönnyebben a Torda–Abrudbánya útról (DN75) közelíthető meg. A Tordától 45 km-re levő Alsószolcsva (románul Sălciua de Jos) község központjában egy út vezet balra. Itt egy irányjelző tábla mutatja az utat a barlang bejáratánál levő kolostorhoz (Schitul Sub Piatră).


Számunkra, akik nem a barlang belsejét jöttünk meglátogatni, nagyon szép felszíni túra volt a víznyelő megtekintése. Mi  most kivételesen autóval mentünk fel a gerincre, de az igazi út, a barlang bejáratától jobbra indul, hamarosan emelkedni kezd, majd az erdőben kanyarog tovább. Az erdőből kiérve még néhány percnyi kapaszkodó után a gyalogosan túrázók is ugyanabba a nyeregbe érnek fel.


A nyeregben egy jól látható helyen egy 2 méteres kereszt mutatja az útirányt. A keresztet elhagyva egy lejtőn ereszkedünk alá, néhány hangulatos faházikó között. Az utolsó háznál ismét látható lesz az ösvény; ezt követve csakhamar eljutunk a víznyugat dolinája felé épített kilátóhoz. Itt megcsodálhatjuk a 75 méter magasból alázuhanó Poeni-patak vízesését.


Nincsenek megjegyzések: