Mindenképpen rosszak a kilátásai a román tengerparti turizmusnak. Az egykor egykor főleg nudistatelepéről és sátoros üdülőjéről ismert Vama Veche mára inkább giccskereskedelmi központtá vált túlzsúfolt szeméttelep lett, Mangalia már rég egy elszegényedett kikötőváros, Jupiter, Venus, Neptun, Saturn inkább túlnépesített szemetes-zajos bazárokhoz hasonlítanak, mint a csendes bolygókhoz amelyekről nevüket kapták, a két Eforie és Costinesti egyszerű emberek igénytelen elmosottpartú szórakozóhelye lett, Mamaia pedig flancos újgazdagok manele-től dübörgő autóinak bemutatóhelyévé vált, rádásul sorompóval. Mindenesetre, bár ígéretünkhöz híven jól éreztük magunkat, nem hiszem hogy egyhamar viszontlátjuk egymást, román tengerpart...
2009. augusztus 31., hétfő
Fekete-tenger 2: Cap Aurora
Mindenképpen rosszak a kilátásai a román tengerparti turizmusnak. Az egykor egykor főleg nudistatelepéről és sátoros üdülőjéről ismert Vama Veche mára inkább giccskereskedelmi központtá vált túlzsúfolt szeméttelep lett, Mangalia már rég egy elszegényedett kikötőváros, Jupiter, Venus, Neptun, Saturn inkább túlnépesített szemetes-zajos bazárokhoz hasonlítanak, mint a csendes bolygókhoz amelyekről nevüket kapták, a két Eforie és Costinesti egyszerű emberek igénytelen elmosottpartú szórakozóhelye lett, Mamaia pedig flancos újgazdagok manele-től dübörgő autóinak bemutatóhelyévé vált, rádásul sorompóval. Mindenesetre, bár ígéretünkhöz híven jól éreztük magunkat, nem hiszem hogy egyhamar viszontlátjuk egymást, román tengerpart...
2009. augusztus 30., vasárnap
Fekete-tenger 1: Cap Aurora
A transzfogarasi utat elhagyva, Rm.Valcea-Pitesti-Bukarest-Konstanca után megérkeztünk a román tengerpartra. Mint már egy másik bejegyzésben említettem, idén ennyire futotta, sőt még ez is nagy szó hogy egyáltalán ide eljutottunk, ahhoz képest hogy a válság miatt mennyivel kevesebb pénzt kerestünk mint tavaly. (Legalábbis én.) Mindenesetre mi már rég megtanultuk, hogy mindennek örvendeni lehet és kell, ami szabadidővel, családdal és közös programmal összefügg. Ezért elhatároztuk, hogy a román tengerparton is jól fogjuk érezni magunkat és ahhoz tartottuk magunkat.
A Fekete-tenger vizének hőmérséklete általában alacsonyabb, mint a Földközi-tengeré, mivel télen az északi szelek nagyon lehűtik. A téli hónapokban többször megtörténik, hogy az északi partokon és a Duna torkolatánál is befagy a víz és a hajózás is szünetel, sőt olyan feljegyzésekról is tudni vélünk, amikor kivételes években (401-ben és 762-ben) az egész tenger felszínét jég takarta. A vízállás magassága nem mindig egyforma, hanem az évszakok szerint változik. Májusban a nagy folyók torkolata közelében, júniusban pedig a távolabbi helyeken éri el a legnagyobb magasságot. Az alacsonyabb hőmérséklet miatt van az, hogy amíg a görögök, törökök, horvátok 4-5 hónapra tervezik a tengerparti évadot, a román szezon leginkább július és augusztusban zajlik le. Persze ezt a befektetők is tudják.
2009. augusztus 29., szombat
Transzfogarasi út 2: Vidraru-Corbeni
.
Ha útközben megálltunk volna mindenhol, ahol most utólag érdemesnek találnánk megállni, valószínűleg másnap sem értünk volna az előre lefoglalt panzióba. De én most megpróbálom követni azon út természetes sorrendjét, ami Erdélyt Havasalfölddel köti össze. A következő megállónak Vidraru után mindenképpen Căpățâni faluban kellene lennie (mi ide is csak másnap tértünk vissza). Az Arges folyó felső szakaszán ugyanis, a jelenlegi Căpăţâni település határában a XIII század környékén előbb egy előörs, majd később egy legendákba burkolózott vár épült: Poienari, amelynek első írásos emléke 1453-ra tehető. Az elnyújtott formájú 2-3 méteres falvastagságú, 5 védőtoronyos erődöt állítólag csupán egyszer, 1462 nyarán támadták meg a törökök. Ehhez is olyan (román) történelem kellett, amelynek szelei még a bástyáikat is elkerülték. A várfal északi része 1915-ben, földrengéskor dőlt le :)
.
.
Végül megérkeztünk célpontunkoz, a Curtea de Arges előtt 20 kilométernyire fekvő Corbeni községbe, ahol harmadik telefonbeszélgetésre megtaláltuk a lefoglalt panziónkat. A szokásos reklám akkor következzen itt: Pensiunea Tiuta Corbeni. Nagyon tetszett. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom. Az első, legkellemesebb benyomásunk az volt, hogy minden vadonatúj volt: maga a panzió, a bútorzat, a fürdőszoba és a (közös) konyha is. Mint utólag megtudtuk, minden berendezési tárgy az Ikeából származott, ugyanis az egész panzió európai uniós pénzekből épült. Ami viszont a legtöbbet nyomott a latban, az a szoba ára volt: 15 euróért egy éjszakára ugyanis máshol sátorhelyet kínálnak. Hiába, a pénz nagy úr, a válság azonban még nagyobb.
.
2009. augusztus 28., péntek
Transzfogarasi út 1: Kerc-Bilea-tó
2009. augusztus 14., péntek
Budapest 9: Duna-korzó
Márai Sándor 1937-ben így jellemezte: "Mi ez a Dunakorzó? Egyelőre egy tucat kávéház, zenével, szép nőkkel, városias közönséggel, teraszokkal, s a hozzávaló csodálatos távlattal, a Várral, a Gellérthegy és a hidak látképével. Mégis mindezen túl, valami, amihez fogható ebben az összeállításban nincs sehol a világon. Ez a pesti kirakat, amely csillog és lebeg - mintha a Duna lebegtetné! - s egyszerre világváros és strand, egyszerre szalon és kikötő…" Végülis félórányi séta után a Dunacorso Étteremnél állapodtunk meg. Ennek az étteremnek az az 1871-ben felépült, négyemeletes, neoreneszánsz stílusú Thonet-udvar ad helyet, mely mára a Világörökség részeként védett műemlék lett. Az egykori bérpalota az egyetlen épület amely a régi híres Duna-parti szállodasor épületegyütteséből napjainkra fennmaradt.
.
A mai Dunacorso Étterem helyén százharminc éve mindig étterem vagy kávéház üzemel. A mostani étterem honlapja szerint a legelső a Szidon nevet viselte, majd ezt követte az Ulits kávéház. A vendéglátóhely életében jelentős szerepet játszott Paulin Lajos, a Negresco kávéház és a Prince of Wales étterem tulajdonosa, aki 1940-ben vette át az akkor már Dunacorsóra keresztelt kávéházat. Ennek egy részéből ő alakította ki az Ambassadeur luxuséttermet és bárt, melyek népszerű és jól menő üzletek voltak. 1971-től az éttermet az egykori legendás vendéglős, aki korábban a hűvösvölgyi Hársfa éttermet vezette, Schuch József vette át, az ő családja üzemelteti ma is. Én füstölt sajttal gratinírozott szűzpecsenyét ettem merlot mártással és zöldséges tagliatellével, utána pedig a Gundel palacsintának sem tudtam ellenállni :). Márai sem ehetett különbet itt hetven évvel ezelőtt.
2009. augusztus 2., vasárnap
Budapest 8: Dunaalmási találkozó
2009. augusztus 1., szombat
Budapest 7: Operalia 2009
Leginkább persze az vonzott, hogy a budapesti Operaház épületét belülről is megcsodálhassam, azt az Operaházat, melynek függönye először Ferenc József hőn szeretett kájzerünk előtt gordült fel 1884. szeptember 27-én. Szegény Erkel Ferenc nem fejezte még be az István király című operáját, így a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel vezényletével. A Magyar Állami Operaház Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke. Neoreneszánsz stílusban épült Ybl Miklós tervei alapján. A dalszínházban, kapuinak 125 évvel ezelőtti megnyitása óta, a leghíresebb ének- és balettművészek léptek fel. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek közreműködtek. Az operatársulat mellett a ház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is.
Budapest 6: Andrássy úti séta
Végül mégsem az Andrássy úton mentünk fel Kingához, ahogy eredetileg terveztük, hanem az Oktogon előtt letértünk jobbra. A Liszt Ferenc tér állítólag a 19. század végén még beépítetlen terület volt, csak a nyugati oldalán állt egy épület, keleti oldalát a mai Jókai utca határolta. Környéke sem alakult még ki ekkor, sőt nevét is csak 1907-ben kapta. A Liszt Ferenc-tér 11-ben lakott Szép Ernő magyar író. A tér Andrássy út felőli oldalán Ady Endre szobra áll, Csorba Géza alkotása 1960-ból. A tér közepén névadója, Liszt Ferenc emlékműve látható, mely Marton László szobrászművész, Finta József építész és ifj. Szlávics László iparművész 1986-ban készült alkotása. A tér ma teraszos vendéglátóhelyeiről ismert és népszerű, karácsony előtt kirakodóvásárt rendeznek itt.
A Liszt Ferenc térre néz a Zeneakadémia épületének főbejárata is (tényleges bejárata a Király utcára néz). Az épület tervezésével báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter Korb Flóris és Giergl Kálmán társépítészeket bízta meg, mivel a két építészt már 1889 óta foglalkoztatta a terv és saját költségükre több vázlatot is készítettek. A tervek 1903-ban történő jóváhagyása után az építkezés 1904-ben kezdődött Fittler Kamill miniszteri biztos vezetésével. Kiemelkedő értékei közül külön meg kell említeni az épület szerkezetét, mind tervezői, mind kivitelezői szempontból. Az eredeti tervdokumentáció dr. Zielinski Szilárd mérnök, műegyetemi magántanár irodájában készült. Nagy értéket képviselnek Róth Miksa díszüvegezési és üvegmozaik munkái, Telcs Ede antik stílusban faragott frízei és domborművei valamint a pécsi Zsolnay kerámia gyár eozin mázas csempéi és díszei. A főhomlokzatot Strobl Alajos monumentális Liszt-szobra ékíti. A Zeneakadémia ünnepélyes megnyitója 1907. május 12. és 14. között volt. Az épület jelenleg sürgős felújításra szorul.
A New York kávéházba csak bekukkintottunk, Paulnak túl aranyos-cirádásnak tűnt, aztán elindultunk a Dohány utcán felfelé Kinga, illetve a Murányi utca irányába. A ma ismert Dohány utcának először csupán 300 méteres szakaszát nyitották meg 1802-ben, neve először az utca elején lakó és műhelyt is fenntartó Anton Prinder dohánykészítő mesterről Tabakmacher Gasse (Dohánykészítő utca) volt. Az 1820-as években épült ki a Dohány utca ma ismert vonala, egészen a későbbi Rottenbiller utcáig. Az utca megszületésétől fogva jelentős közlekedési útvonal volt, itt vezetett el a Pest városát az ország keleti részeivel összekötő kocsiút, a Hatvani (ma Rákóczi) út mentesítő szakasza. A 19. század második felétől nagy arányban költöztek ide zsidók, s 1859-ben az utca elején avatták fel a pesti zsidóság első jelentős zsinagógáját. A második világháború végén itt húzódott a pesti gettó határa. A lenti képen látható célállomásunk, a Murányi utca.