A transzfogarasi utat elhagyva, Rm.Valcea-Pitesti-Bukarest-Konstanca után megérkeztünk a román tengerpartra. Mint már egy másik bejegyzésben említettem, idén ennyire futotta, sőt még ez is nagy szó hogy egyáltalán ide eljutottunk, ahhoz képest hogy a válság miatt mennyivel kevesebb pénzt kerestünk mint tavaly. (Legalábbis én.) Mindenesetre mi már rég megtanultuk, hogy mindennek örvendeni lehet és kell, ami szabadidővel, családdal és közös programmal összefügg. Ezért elhatároztuk, hogy a román tengerparton is jól fogjuk érezni magunkat és ahhoz tartottuk magunkat.
A szálloda neve, ahol öt éjszakát töltöttünk Cap Aurorán, a Hotel California. Semmi köze az Eagles ugyanolyannevű számához, ami ráadásul nem is egy igazi szállodáról szól. Háromcsillagos, elegáns és aránylag kényelmes szálloda volt, legalábbis román tengerparti viszonyokhoz képest. Ez a szálloda a Cohotels csoport tagja, az ő tulajdonukban van még a szemközti Delta Hotel is. A két szálloda érdekesen kiegészíti egymást: A Delta szebb, de a Californiának szebb a kilátása. A Deltának van vendéglője, a Californiának szabadtéri medencéje. A Deltában van wireless, a Californiában szauna. A szállodacsoport vendégei mindkét szálloda előnyeit egyaránt élvezhetik. Mi például a Deltába jártunk esténként email-jeinket leolvasni.
Mint minden talpalatnyi föld ebben az országban, maga a Fekete-tenger partja is dicső múltra tekint vissza : Görögök, rómaiak, törökök, tatárok, sőt még avarok is éltek és virágoztak itt. 1878-ban a vidék Dobrudzsával együtt Románia uralma alá került, és a nagyszámú betelepülőnek köszönhetően például az alig ezernyi lakosú Mangalia mára 40.000-es lélekszámú várossá nőtte ki magát. A második világháborút követően néhány évig katonai övezetté vált a környék, persze az idegenforgalom teljes megszüntetésével. De 1954-től a kommunista vezetés újból engedélyezte a turizmus beindítását, az ezt követő két évtizedben sorban nyitották meg kapuikat az üdülőtelepek Mangalia körül: Jupiter, Olimp, Neptun, Saturn, Venus és Cap Aurora.
A Fekete-tenger vizének hőmérséklete általában alacsonyabb, mint a Földközi-tengeré, mivel télen az északi szelek nagyon lehűtik. A téli hónapokban többször megtörténik, hogy az északi partokon és a Duna torkolatánál is befagy a víz és a hajózás is szünetel, sőt olyan feljegyzésekról is tudni vélünk, amikor kivételes években (401-ben és 762-ben) az egész tenger felszínét jég takarta. A vízállás magassága nem mindig egyforma, hanem az évszakok szerint változik. Májusban a nagy folyók torkolata közelében, júniusban pedig a távolabbi helyeken éri el a legnagyobb magasságot. Az alacsonyabb hőmérséklet miatt van az, hogy amíg a görögök, törökök, horvátok 4-5 hónapra tervezik a tengerparti évadot, a román szezon leginkább július és augusztusban zajlik le. Persze ezt a befektetők is tudják.
Ahhoz képest, hogy augusztus vége volt, sőt nyaralásunk kissé átnyúlt szeptemberre is, az időjárás eléggé kedvező volt. Ennek ellenére úgy döntöttünk, többé nem halasztjuk ilyen későre a tengerparti vakációzást. Mindenen rajta volt már a szezonvég bélyege: a szél erősebben fújt, kétszer is esett az eső, a butikok a maradékot árulták és a butikosok utolsó nekifeszüléssel próbáltak a visszajáró pénzzel átverni. Valahol olvastam, hogy jelenleg a román tengerpartnak csaknem a fele olyan cégeknek van bérbeadva, amelyek "megfeleltek bizonyos kritériumoknak". A strandolók számára azonban szabadon használható minden partszakasz, beleértve a szállodák által bérelteket is. A partszakaszok bérbe adása a Román Vízparti Igazgatóság hatáskörébe tartozik. Az ő feladatuk megtisztítani a partot a kisodort moszatoktól, a parton hagyott szemét összegyűjtésének megszervezése pedig a szállodatulajdonosokra hárul. Hát...
Cap Aurora, ahol mi nyaraltunk, a román tengerpart legújabb üdülőhelye. 1973 nyarán avatták fel, miután éveken keresztül dolgoztak azon, hogy a köves-sziklás partot mesterséges öblökkel a munkásosztály (vezetőinek) paradicsomává alakítsák. Azért a kommunisták sem voltak annyira hülyék, hogy a szocialista versenyben elért eredményekkel rendelkező esztergélyosokat idecsődítsék, azoknak jó volt Eforie, Costinesti vagy Jupiter. Cap Aurora 1989-ig a maga drágakőnevű szállodáival (Agat, Rubin, Diamant, Topaz, Onix, Opal, stb.) kizárólag külföldi vendégek és belföldi pártaktivisták apanázsa volt. A renszerváltás utáni talajerózió és a politikusok közömbössége miatt a Cap Aurora-i mesterséges tengerpart ma már csak egy szép emlék. Nyaralni lehet itt, sétálni is lehet a parton, de fürödni sajnos nem. A part sziklás, a víz sekély és hullámos. Szerencsére mi autóval voltunk, abba minden reggel beültünk és 3-4-5 kilométert autóztunk Mangalia irányába, ahol aztán volt olyan partszakasz, ahol fürödni is lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése