Márai Sándor 1937-ben így jellemezte: "Mi ez a Dunakorzó? Egyelőre egy tucat kávéház, zenével, szép nőkkel, városias közönséggel, teraszokkal, s a hozzávaló csodálatos távlattal, a Várral, a Gellérthegy és a hidak látképével. Mégis mindezen túl, valami, amihez fogható ebben az összeállításban nincs sehol a világon. Ez a pesti kirakat, amely csillog és lebeg - mintha a Duna lebegtetné! - s egyszerre világváros és strand, egyszerre szalon és kikötő…" Végülis félórányi séta után a Dunacorso Étteremnél állapodtunk meg. Ennek az étteremnek az az 1871-ben felépült, négyemeletes, neoreneszánsz stílusú Thonet-udvar ad helyet, mely mára a Világörökség részeként védett műemlék lett. Az egykori bérpalota az egyetlen épület amely a régi híres Duna-parti szállodasor épületegyütteséből napjainkra fennmaradt.
.
A mai Dunacorso Étterem helyén százharminc éve mindig étterem vagy kávéház üzemel. A mostani étterem honlapja szerint a legelső a Szidon nevet viselte, majd ezt követte az Ulits kávéház. A vendéglátóhely életében jelentős szerepet játszott Paulin Lajos, a Negresco kávéház és a Prince of Wales étterem tulajdonosa, aki 1940-ben vette át az akkor már Dunacorsóra keresztelt kávéházat. Ennek egy részéből ő alakította ki az Ambassadeur luxuséttermet és bárt, melyek népszerű és jól menő üzletek voltak. 1971-től az éttermet az egykori legendás vendéglős, aki korábban a hűvösvölgyi Hársfa éttermet vezette, Schuch József vette át, az ő családja üzemelteti ma is. Én füstölt sajttal gratinírozott szűzpecsenyét ettem merlot mártással és zöldséges tagliatellével, utána pedig a Gundel palacsintának sem tudtam ellenállni :). Márai sem ehetett különbet itt hetven évvel ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése