Szombat délelőtt az Opera melletti kávézóban volt találkánk angol vendégeinkkel, hogy onnan majd együtt menjünk gyalog az Andrássy úton Kingához, ugyanis oda voltak hivatalosak ebédre. Mármint hozzánk, ugyanis mi hívtuk meg őket ebédre, csakhogy mi Kingánál voltunk megszállva ugyancsak mint vendégek. Namost a Belvárost a Városligettel összekötő Andrássy út volt már Sugárút, Sztálin út, Magyar Ifjúság útja és Népköztársaság útja is, mégis, hogy őszinte legyek, én ezen az úton gyalogosan csak a tavaly jártam először. Tehát nem csoda, hogy az Opera épülete, környéke és az Andrássy út általában annyira megtetszett nekem, hogy egy egész bejegyzést szentelek itt ennek a rövid és kellemes sétának. Persze itt eltekintek attól, hogy az út azért tűnt rövidnek mert 8-10 km/óra sebességgel rohantuk le, és ugyanakkor elárulom azt is hogy azért tűnt kellemesnek mert két igazán kedves fickó után rohantunk: M. unokatestvére Peter és annak barátja Paul (akik mindent szerettek volna látni az alatt a pár nap alatt amit Budapesten töltöttek).
Az egykor a Balettintézetnek otthont adó háromemeletes, eklektikus háztömböt már a találkozásunk előtt megcsodáltuk. A balettművészet otthonával, vagyis az Operával szemben álló palota Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint épült 1883-1886 között. Az Andrássy út 25 szám alatt található tehát ez a fenti képen látható épület, most eléggé lerobbant állapotban, éppen felújítás alatt áll. Érdekes: Az épületet 1997-ben az izraeli Elbit (Plaza Centers) csoport vette meg az önkormányzattól 220 millió forintért, 2007-ben pedig a portugál Aquapura Hotelshez került, már 7,5 milliárdért. Vagyis a főváros egyik legpatinásabb épülete (ahol egyébként a Nemzeti Parasztpárt székhelye is volt egy időben) 20 ezer forintos négyzetméteráron, azaz külvárosi bádogbódénak „álcázva” került ki a szocialista-szabaddemokrata kerület vagyon-nyilvántartásából. Ráadásul a vevő két év fizetési haladékot is kapott a palotája mellé. A teljes cikk a Balettintézet épületéről itt olvasható. Paff.
Végül mégsem az Andrássy úton mentünk fel Kingához, ahogy eredetileg terveztük, hanem az Oktogon előtt letértünk jobbra. A Liszt Ferenc tér állítólag a 19. század végén még beépítetlen terület volt, csak a nyugati oldalán állt egy épület, keleti oldalát a mai Jókai utca határolta. Környéke sem alakult még ki ekkor, sőt nevét is csak 1907-ben kapta. A Liszt Ferenc-tér 11-ben lakott Szép Ernő magyar író. A tér Andrássy út felőli oldalán Ady Endre szobra áll, Csorba Géza alkotása 1960-ból. A tér közepén névadója, Liszt Ferenc emlékműve látható, mely Marton László szobrászművész, Finta József építész és ifj. Szlávics László iparművész 1986-ban készült alkotása. A tér ma teraszos vendéglátóhelyeiről ismert és népszerű, karácsony előtt kirakodóvásárt rendeznek itt.
A Liszt Ferenc térre néz a Zeneakadémia épületének főbejárata is (tényleges bejárata a Király utcára néz). Az épület tervezésével báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter Korb Flóris és Giergl Kálmán társépítészeket bízta meg, mivel a két építészt már 1889 óta foglalkoztatta a terv és saját költségükre több vázlatot is készítettek. A tervek 1903-ban történő jóváhagyása után az építkezés 1904-ben kezdődött Fittler Kamill miniszteri biztos vezetésével. Kiemelkedő értékei közül külön meg kell említeni az épület szerkezetét, mind tervezői, mind kivitelezői szempontból. Az eredeti tervdokumentáció dr. Zielinski Szilárd mérnök, műegyetemi magántanár irodájában készült. Nagy értéket képviselnek Róth Miksa díszüvegezési és üvegmozaik munkái, Telcs Ede antik stílusban faragott frízei és domborművei valamint a pécsi Zsolnay kerámia gyár eozin mázas csempéi és díszei. A főhomlokzatot Strobl Alajos monumentális Liszt-szobra ékíti. A Zeneakadémia ünnepélyes megnyitója 1907. május 12. és 14. között volt. Az épület jelenleg sürgős felújításra szorul.
A Király utcából ráfordultunk az Erzsébet körútra, ahol angol vendégeink nagyon ragaszkodtak megnézni a New York kávéházat és palotát. Ugyanis 1894-ben itt nyílt meg a főváros leghíresebb kávéháza. A New-York palotát és benne a pazar berendezésű kávéházat egy amerikai életbiztosító társaság építtette. Hauszmann Alajos, korának jeles építésze tervezte a négyemeletes, eklektikus stílusú palotát. A palota szobordíszei Senyei Károly alkotásai. A kávéház belseje szintekre és terekre tagozódik, melyeket a jellegzetes csavart oszlopok dekorálnak. A karzatlépcső feljáratát bronzszobrok díszítik. Az olasz Boscolo-csoport kezében lévő New York-palota felújítása éveken át zajlott. A sok milliárd forint értékű felújítás és restaurálás után luxusszállodaként megnyíló palotában két elnöki lakosztállyal együtt 107 szoba kapott helyet.
A New York kávéházba csak bekukkintottunk, Paulnak túl aranyos-cirádásnak tűnt, aztán elindultunk a Dohány utcán felfelé Kinga, illetve a Murányi utca irányába. A ma ismert Dohány utcának először csupán 300 méteres szakaszát nyitották meg 1802-ben, neve először az utca elején lakó és műhelyt is fenntartó Anton Prinder dohánykészítő mesterről Tabakmacher Gasse (Dohánykészítő utca) volt. Az 1820-as években épült ki a Dohány utca ma ismert vonala, egészen a későbbi Rottenbiller utcáig. Az utca megszületésétől fogva jelentős közlekedési útvonal volt, itt vezetett el a Pest városát az ország keleti részeivel összekötő kocsiút, a Hatvani (ma Rákóczi) út mentesítő szakasza. A 19. század második felétől nagy arányban költöztek ide zsidók, s 1859-ben az utca elején avatták fel a pesti zsidóság első jelentős zsinagógáját. A második világháború végén itt húzódott a pesti gettó határa. A lenti képen látható célállomásunk, a Murányi utca.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése