2008. augusztus 29., péntek

Budapest 8: Közlekedési Múzeum


A Városliget másik múzeuma amit nem akartunk kihagyni: a Közlekedési Múzeum. 1896-ban, a millennium évében a Városligetben nagyszabású kiállítást rendeztek. Az ideiglenes pavilonokban Magyarország mutatkozott be a világnak, összegyűjtve a magyarság hagyományait, a kultúra és a tudomány területén elért eredményeit. E bemutatók sorába tartozott a közlekedésügy, a millenniumi kiállítás tizedik csoportjaként. A gondos munkával összegyűjtött tárgyaknak óriási figyelmet szentelt akkori közönsége. A szervezők ezért elhatározták, hogy nem hagyják elkallódni az értékes gyűjteményt, hanem egy állandó múzeum létrehozásával megtartják és bővítik azt. A gondolat nem volt teljesen új, hiszen az 1885. évi országos kiállítás után már történt kísérlet egy vasúti múzeum alapítására. 1896-ban is először vasúti múzeumot akartak létrehozni a szervezők.
.
.
A magyar vasút történetét bemutató kiállítás a múzeum legrégibb gyűjteményére épül. Az 1896-ban kiállított tárgyak, modellek egy része a mai vasúttörténeti kiállításon is viszontlátható. A kezdeteket az 1850-es években készített gőzmozdonyok kicsinyített másai idézik. A részben 1900 előtt készült, ma már világhírű, 1:5 léptékű, mintegy 100 db-os modellgyűjtemény a hazai gőzmozdonyok és vasúti kocsik fejlődését szemlélteti. Egy életnagyságú korabeli vasútállomás is látható a múzeum csarnokában, a 19. század utolsó évtizedeiben gyártott eredeti gőzmozdonyból és két vasúti kocsiból álló szerelvénnyel.
.

.

A magyar állami hajózás története kiállítás leglátványosabb tárgyai a hajómodellek, köztük az első dunai gőzhajó, a Carolina (1817) és az Óbudai Hajógyár első terméke, a még fatestű Árpád utasszállító (1836). Az 1870-ben készült Orient a XIX. század legnagyobb és leggyorsabb magyar folyami személygőzöse volt. A hajózás műszaki emlékeit néhány eredeti műtárgy, hajógép, navigációs eszköz egészíti ki.


.

A magyar autóközlekedés története kiállítás is nagy sikernek örvend a közlekedési múzeum kiállításai közt. A múzeum alapításával egyidős a kiállítás legrégebbi automobilja, egy 1898-ból való Peugeot. A hazai autógyártás kezdeteit Csonka János autói képviselik, melyek már a Csonka-Bánki féle porlasztóval működtek. Az eredeti autók mellett fődarabok, metszetek, műszaki érdekességek is szerepelnek a bemutatón.

.

.
A városi közlekedés története a lóvontatás korszakától követhető nyomon. A 19. század végének utcaképébe állítva látható az egyetlen fennmaradt pesti omnibusz. Bemutatja a kiállítás a villamosvasút fejlődésének állomásait és a 20. század első évtizedeiben feltűnt korai akkumulátoros és benzinüzemű autóbuszok makettjeit.

.

2008. augusztus 28., csütörtök

Budapest 7: Szépművészeti Múzeum



Ha már ilyen közel laktunk a Hősök teréhez, nem hagyhattuk ki a Szépművészeti Múzeumot sem: a múzeum épülete a Hősök tere műemlékegyüttes szerves része, így többször elmentünk mellette és én mindannyiszor elmondtam, hogy ide el kell jönnünk, végül el is jöttünk. A múzeum gyűjtőköre, mint azt megtudtuk, az egyetemes művészet. Gyűjteményeiben a leghíresebb művészek alkotásai is megtalálhatók, műtárgyainak száma jóval meghaladja a százezret. Gyűjteményei: 1. Egyiptomi Gyűjtemény; 2. Antik Gyűjtemény; 3. Régi Képtár; 4. Régi Szobor Gyűjtemény; 5. Grafikai Gyűjtemény; 6. Modern Gyűjtemény; 7. Vasarely-múzeum.



.A múzeum létesítését hosszú előkészítés után 1896-ban határozták el, és - persze mint a környék többi létesítményét, ezt is - a millenniumi törvény mondta ki. A főváros ingyen átadta a területet, majd 1898-ban pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. A kilenc pályamű közül Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervét választották ki. Az épületegyüttes 1900 és 1906 között épült, először a neoreneszánsz képtárszárny, utána a klasszicista előépület készült el. Az 1906. december 1-jei felavatáson Ferenc József császár is részt vett, a múzeumot december 5-én nyitották meg a nagyközönség előtt. A múzeum épületében az addig különböző gyűjteményekben őrzött képzőművészeti alkotások kaptak helyet és egységes bemutatási lehetőséget.


. A II. világháború vége felé számos igen értékes műtárgyat menekítettek nyugatra, és az épület is súlyos károkat szenvedett. 1945–47-ben sikerült a műtárgyak legnagyobb részét visszaszerezni, restaurálásuk és az épület helyreállítása után 1949-ben újra megnyílt a Régi Képtár és az Új Magyar Képtár állandó kiállítása, majd fokozatosan a többi gyűjtemény tárlata is. A magyar művészetet bemutató, egyre gazdagodó gyűjtemény szükségessé tette, hogy azt egy önálló intézményben helyezzék el. A magyar műtárgyakat az 1957-ben megalakított Magyar Nemzeti Galéria vette át, így a Szépművészeti Múzeum 1974-től kimondottan csak az egyetemes művészet emlékeit mutatja be.


.


A Szépművészeti Múzeum egy olyan nemzeti gyűjtemény, melynek története szo­rosan összefügg a magyar műgyűjtéstörténettel. Más nemzetek nagy közgyűjteményei uralkodók által felhalmozott műkincseken alapozódnak, a magyar múzeum viszont csupán a magyar nemességnek köszönheti létét. A bécsi császári és királyi gyűjteményekből kevés mű jutot­t ide: 1848-ban, Kossuth Lajos rendeletére a budai kamaraelnöki lakást díszítő dara­bokból köztulajdonba vett festmények között volt például Dürer Férfíképmása. A magyar főúri gyűjtemények közül a legjelentősebb az Ester­házy-gyűjtemény volt, amelyet 1870-71-ben vásárolt meg a ma­gyar állam. Ez a kollekció alapozta meg az Országos Képtárat, a Szépművészeti Múzeum közvetlen elődjét. Az Esterházyaktól származó rajzok és fest­mények között voltak Leonardo, Raffaello, Correggio, Rembrandt és Tiepolo művei, több száz holland és flamand kép, valamint jónéhány kiemelkedő spanyol festmény: Ribera, Murillo, Goya alkotásai. Később vásárlások és adományozások révén gyarapodtak tovább a Múzeum gyűjteményei. A hét gyűjtemény közül hármat volt időnk alaposabban megnézni:





.
A Régi Képtár összesen 3000 festményt számlál. Rendkívül gazdag az olasz gyűjtemény, Giotto, Raffaello, Tiziano, Tintoretto és Veronese a legnagyobb nevek ebben a sorban. A korai németalföldi képek között található a Régi Képtár egyik leghíresebb alkotása, id. Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja, amely a fenti képen látható. A 17. századi németalföldi „aranykor” művészetébe többek között Van Dyck, Jordaens, Frans Hals és Jacob van Ruisdael remekművei engednek bepillantást. Európa egyik legrangosabb spanyol gyűjteménye El Greco, Velázquez, Murillo és Goya számos alkotását őrzi. A német és osztrák festészetet a legkiválóbb mesterek, köztük Holbein, Dürer, Altdorfer, Cranach és Maulbertsch festményei képviselik. A szerényebb számú francia kollekcióban Poussin és Claude Lorrain, míg a brit képek között Reynolds és Constable művei is megtekinthetők.

.

A Grafikai Gyűjtemény az európai rajzművészet és grafika történetét felölelő, közel 10 000 rajzot és 100 000 metszetet számlál. A gyűjteményben számos remekmű található, köztük Leonardo, Raffaello, Dürer, Altdorfer, Wolf Huber, Poussin, Rembrandt, Delacroix, Manet, Van Gogh vagy Cézanne rajzai. A rendkívül gazdag és sokszínű metszetgyűjtemény, a sokszorosított grafika történetének ez a kimeríthetetlen kincsestára ugyancsak jónéhány ritkasággal büszkélkedhet. A Grafikai Gyűjtemény remekműveivel azonban a papír fényérzékenysége miatt a látogató csak időszaki tárlatokon találkozhat a múlt század eleji eredeti berendezését őrző, egyedülálló Grafikai Kabinetben, úgyhogy mi azokat sajnos nem láthattuk. A képen Leonardo DaVinci 1503-ban vörös krétában készült Harcosfej-e látható.



A Múzeum Modern Gyűjteménye közel 1000 művet számlál és az 1800 utáni európai festészet és szobrászat alkotásait mutatja be. A 19. századi francia művészet gazdag kollekciója Delacroix, Corot, Courbet, Manet, Monet, Cézanne és Gauguin remekműveit vonultatja fel. A festmények mellett Rodin és Maillol szobrai is megtekinthetők. Az osztrák biedermeiert többek között Waldmüller, Amerling és Danhauser képviselik, míg a német festészetről Achenbach, Lenbach és Menzel, a szimbolizmusról Böcklin, Stuck, Khnopff vásznain keresztül kaphatunk képet. A 20. század első felének irányzatairól Slevogt, Kokoschka, Utrillo, Severini és Chagall, az újabb művészeti törekvésekről mások mellett Albers, Vasarely, Anthony Caro és Abakanowicz művei nyújtanak ízelítőt. (A képen Henri de Toulouse-Lautrec: Ezek a hölgyek az ebédlőben, vétel az Ernst Muzeum kiállításáról, 1913-ban.)


2008. augusztus 27., szerda

Budapest 6: Vajdahunyad vára



A Városliget nem más, mint Budapest legnagyobb parkja: K.-hoz nagyon közel, a XIV. kerületben található, a főváros kedvelt pihenőhelye és kulturális centruma. A hajdani királyi vadászterületen, amely egykor mocsaras vidék volt, a 19. században hozták létre angol mintára ezt a parkot. A millennium idején, az ezredéves ünnepségekre épült meg rajta a Hősök tere, a Vajdahunyad vára, majd folyamatosan a ma látható épületegyüttes, a mesterséges tó, a Műjégpálya, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Vidámpark, a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi fürdő, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok. Itt van a Közlekedési Múzeum és a Petőfi Csarnok is. Évtizedeken keresztül itt rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt, amelynek a X. kerületbe való áttelepítése óta a zöldterületet jelentős részben visszanyerték.
.
.
.
A 19. század végének kiemelkedő eseménye volt a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára rendezett millenniumi ünnepségsorozat, s ennek részeként az Ezredéves Kiállítás. A kiállítást befogadó történelmi épületcsoport elkészítésére 1893-ban tervpályázatot írtak ki. A tervkészítés és a kivitelezés jogát is Alpár Ignác műépítész nyerte el. Így lett a Vajdahunyadvár Magyarország ezeréves fennállásának emlékműve, a romantikus historizmus egyik legszebb magyarországi alkotása. Az épületet 1991-ben műemlékké nyilvánították. Hivatalos neve tulajdonképpen Történelmi Épületcsoport, és a Városligeti-tó Széchenyi-szigetén található. Nevét legjellemzőbb, a vajdahunyadi várat mintázó főhomlokzati részéről kapta. A román, gótikus, reneszánsz és barokk stílusú részekből álló épületegyüttes bemutatja több, a történelmi Magyarország területén fennmaradt művészeti értékű műemlék jellemző részletét.





A román kor építészeti stílusát a Jáki kápolna és a mellette található kerengős kolostorudvar képviselik. Az úgynevezett Jáki kápolna – alaprajza a lébényi templomét, kapuzata a jáki apátsági templomét utánozza. A kápolna valódi, felszentelt római katolikus miséző hely. A Kassai téri plébániához tartozik, minden vasárnap szentmisét tartanak benne. Gyakran rendeznek benne esküvőket, koncerteket. A helyszín különlegessége, hogy kisebb létszámú násznép esetén a templom melletti kerengős kis kolostorudvaron a polgári szertatás is megtartható.
.



A gótikus épületcsoport egyik része a Nyebojsza-torony: az azonos nevű vajdahunyadi torony másolata meghatározza a főhomlokzat karakterét. A Hunyadi-loggiák szintén a vajdahunyadi várudvarból merítenek ihletet. A csütörtökhelyi Zápolya-kápolna szentélyének kicsinyített másolata is a gótikus csoport része. A Hunyadi-udvar a kapu felőli falon a csütörtökhelyi kápolna csipkézett bejáratával, az oszlopsoros-bolthajtásos erkélyen pedig Árpád-házi királyok domborműveivel lett díszítve. A szemben lévő falon a hármas nyílású olaszos loggia I. Mátyás és Aragóniai Beatrix reliefjével a vajdahunyadi Mátyás-loggiát utánozza. Színpadán koncerteket szoktak rendezni.
.

.

A reneszánsz–barokk épületcsoport fő része a Magyar Mezőgazdasági Múzeum épülete, amely valódi osztrák barokk stílusú palota. Főbejárata a gyulafehérvári Károly-kapura hasonlít. Az épületegyüttes délkeleti sarkán álló Katalin-bástyatorony a brassói Katalin-kapu magasított utánzata, keleti oldalán a bártfai városháza erkélyével. A tó felől látható Német-homlokzat német reneszánsz stílusú díszítéssel. A Német-torony 50 m magas, toronysisakja hagymakupolás. Szintén a tó felől látható az alacsony, delfines díszítésű Francia-torony.
.

.
Az épületcsoportot az ezredéves ünnepségek lezártával a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum kapta meg, s maradandó anyagokból újjáépítve, a történelem viharait is túlélve, ma is mezőgazdasági múzeumként fogadja látogatóit. Állandó kiállításai: 1. A magyar mezőgazdaság története a kezdetektől 1945-ig; 2. A háziállatok kialakulása; 3. A növények országából; 4. Erdészet; 5. Természeti értékek, természetvédelem; 6. Vadászati kiállítás, avagy a medvék férfiassága; 7. A magyar szőlő és bor Európában; 8. A halászat története Magyarországon. A belépőjegy ára ha jól emlékszem felnőtteknek 1.100 forintba került és mivel engem sem a mezőgazdaság, sem a vadászat nem érdekelt különösebben, ezt a múzeumot a been there kategóriába sorolnám, az egészből a legérdekesebbnek pedig magát az épületet találtam.
.

Budapest 5: Hősök tere


Szerda délután a Városligetben tett sétánk során eljutottunk a Hősök terére is. Őszintén bevallom, hogy most voltam itt először, bár sokszor buszon vagy kocsival elmentem mellette. Tulajdonképpen ezen a héten, amíg Budapesten voltunk, többször is jártunk itt, ugyanis az Andrássy úton jöttünk egyszer gyalog, máskor a Szépművészeti Múzeumba mentünk, most pedig, amikor ezeket a fotókat készítettem, éppen a Vajdahunyad várát készültünk megnézni. A Hősök tere tehát egy fontos csomópont magunkfajta Budapest-bóklászó turistáknak. A kánikula ellenére a téren hemzsegtek a (javarészt japán) turisták, ezek szerint vagy másokat is érdekel a magyarság hányatott történelme (kötve hiszem), vagy csak hamárittvagyokháteztismegnézem alapon fényképezőgépet kattintgatni jöttek ide. Hát akkor legalább mi nézzünk utána, mi a helyzet a Hősök terét meghatározó szoborcsoporttal, a milleniumi emlékművel.



A XIX. század utolsó évtizedében itt, az Andrássy út végén még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút állt. 1895-ben megszületett a döntés, hogy a helyén egy millenniumi emlékművet, egy panteont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal. Eredetileg 9 magyar király, és 5 Habsburg-uralkodó (I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József) szobra állt az emlékműben. A Tanácsköztársaság alatt, 1919. május 1-jén az egészet vörös drapériával vonták be, Gábriel arkangyal szobrát obeliszkké alakították, és eléje Marx 7 méteres gipszből öntött alakját állították. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Habsburg királyok szobrait kiemelték (ekkor tört össze az eredeti Ferenc József szobor, melyet pár proletár vert szét) és Vignali Rafael öntödei vállalatához szállították. Az új Ferenc József-szobor (immár nem katonaruhában, hanem koronázási ruhában, azonban korona nélkül) 1926-ra készült el.


A monumentális mű a magyarság nagyságát, ezeréves államiságát jelképezte. Azonban a tér szerkezete 1929 után megváltozott, mikor elhelyezték a térre az ismeretlen katona sírját (akkoriban „hősök országos emlékköve” volt a neve), melyre le kell nézni, így tisztelegve a hőseink előtt. A teret 1932-ben nevezték el Hősök terének. A második világháború alatt az emlékmű is bombatalálatot kapott, II. Lipót szobra teljesen megsemmisült, Mária Terézia szobra deréktól lefele megrongálódott, Ferenc József szobra kiesett a helyéről, és a feje benyomódott. A szovjet megszállás és a szocialista diktatúra alatt az emlékművet átalakították, hogy megfeleljen az akkori politikai nézeteknek. Ekkor cserélték le a Habsburg szobrokat is, I. Ferdinánd helyett Bocskai István, III. Károly helyett Bethlen Gábor, Mária Terézia helyett Thököly Imre, II. Lipót helyett II. Rákóczi Ferenc, Ferenc József helyett pedig Kossuth Lajos szobra került ki.

Az emlékmű oszlopai között tehát, a bal és a jobb szárnyon a magyar történelem 7–7 neves személyiségének bronz szobra áll, míg a nyitott szoborfülkék kőlábazatán elhelyezett dombormű az illető személyiség korára vagy tevékenységére jellemző történelmi jelenetet ábrázol. Középen a 36 méter magas oszlopon a győzelem géniusza, a kitárt szárnyú Gábriel arkangyal szobra áll, mely közel 5 méter magas, egyik kezében a magyar koronát, a másikban kettős keresztet emeli a magasba, épp úgy, ahogy a legenda szerint az államalapító, Szent István álmában tette. A bronzszobrokat Zala György tervezte és többségében kivitelezte, közülük a Gábriel-szobor elnyerte az 1900-as párizsi világkiállítás nagydíját is.


Az oszlop talapzatánál a honfoglaló hét vezér látható, élükön Árpád fejedelemmel. Az oszlopcsarnokok sarokpillérein, belül, egymással szemben, a két pantheon tetején a Háború és a Béke kétlovas kocsija, kívül a Munka és a Jólét, illetve a Tudás és a Dicsőség allegorikus bronzfigurái állnak. Árpád vezér lovának lába előtti fémlap egy artézi kutat rejt, melyet még Zsigmondy Vilmos kezdett el keresni 1868-ben, míg végül 1877. június 4-én talált rá 970 méter mélyen. Erre a forrásra építették a korábban említett Ybl Miklós tervezte ivókutat, a Gloriettet. A teljes Millenniumi emlékmű a Hősök emlékkövével együtt 2000-2001-ben teljes rekonstrukción esett át, és 2001. augusztus 18-án ismét felavatták, egyúttal a Hősök emlékkövét az orsszággyűlés ugyanebben az évben nemzeti emlékhellyé nyilvánította. Ekkor került az oldalára a következő felirat: Hőseink emlékére.


2008. augusztus 26., kedd

Budapest 4: Rózsák tere


.
Budapesti ottlétünk harmadik napján ketten M.-val gyalogos városlátogatásra indultunk a VII. kerület környékén. Az elképzelés az volt, hogy lemegyünk a Múzeum körútra könyveket nézni, ugyanis vasárnap amikor a Nemzeti Múzeumban voltunk, a múzeummal szemben láttunk egy jó könyvesboltot, de akkor zárva volt. El is mentünk oda, könyveket is vettünk végül de útközben, ahogy a Dohány utcán sétáltunk lefelé, megálltunk a képen látható téren. M. rögtön felismerte hogy a Rózsák terén vagyunk, (valamikor tíz évvel ezelőtt kétszer is indult innen busszal, a Ross Travellel Angliába). Amint tehát a fentiekből is kiderül, a Rózsák tere Budapest VII. kerületében, Erzsébetvárosban, a Rottenbiller utca közelében, a Dohány utca és a Rákóczi út közötti területen található.
.


.
A Rózsák terén található épületek közül nyilván a legimpozánsabb az Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom. Azonban más jeles épületei is vannak ennek a gyönyörű térnek: 1 szám alatt található a volt protestáns árvaház, ma Evangélikus Kollégium (Kolbenheyer Ferenc tervei alapján épült 1878-ban); 2 szám alatt a volt szegényház, ma Erzsébet kórház (Hild József klasszicista épülete 1856-ból); 6–7 szám alatt a volt Óvónőképző Intézet, ma Gróf Brunszvik Teréz Óvoda (Ybl Miklós és Pucher József neoreneszánsz épülete 1875-ből); 8 szám alatt Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia; 9–10 szám alatt a volt római katolikus, ma görög katolikus templom és plébánia (Czigler Győző eklektikus épülete 1881-ből, eredetileg Erzsébetváros plébániatemplomának épült, de miután a tér közepén a nagy templom felépült, 1905-ben átadták a görög katolikus egyháznak).


.


Az Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplomot sajnos zárva találtuk, ezért csak kívülről nézhettük meg, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk, nem mindennapi templomról van szó. 1881-ben az erzsébetvárosiak római katolikus templomot építtettek a Szegényház tér északi oldalán. Hamar szűk lett a kis istenháza, így a katolikus egyház megvásárolta a tér központi parcelláját, s 1889-ben megalakult a templomépíttető bizottság. 1892. július 28-án Steindl Imre neogótikus stílusban fogant tervét fogadták el kivitelezésre. Az alapok kiásását 1893. július 23-án, az építkezést pedig szeptember 11-én kezdték meg. Az 1895. október 20-án megrendezett ünnepélyes alapkőletételen részt vett az uralkodó, I. Ferenc József is, sőt az alapkövet saját kezűleg helyezte el. Az elkészült templomot végül 1901. május 16-án, áldozócsütörtökön szentelték fel, és Árpád-házi Szent Erzsébet oltalmába ajánlották. A templom tornyainak magassága 76 méter, az épület szélessége 21,6, teljes hossza 62 méter, alapterülete 1800 m². Közel 2600 embert képes befogadni. 1905-ben korábbi kis templomukat a magyar görög katolikus egyháznak adták át.



.
A templom előtti téren állították fel 1932-ben, a szent halálának 700-ik évfordulóján Damkó József Szent Erzsébet-szobrát. A teret ugyanekkor nevezték el Rózsák terének, ugyanis Szent Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Árpád-házi Szent Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya volt (lásd: Bánk Bán). Erzsébet férje, Lajos türingiai őrgróf halála után vezeklő életmódot folytatott és továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában. Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Erzsébet tisztelete a 13. századtól nagyon gyorsan elterjedt egész Európában. Egymás után alakultak a Szent Erzsébet-kórházak, templomok, kápolnák és kolostorok. Több helyütt az országban Erzsébet napja alkalmával jótékonysági bálokat rendeznek. Mai napig is nagy tiszteletnek örvend neve és példaélete.
.

Budapest 3: Kerepesi temető


.
Budapesti tartózkodásunk egyik legérdekesebb és talán legszebb élménye a Kerepesi temetőben, vagyis hivatalos nevén a Nemzeti Panteon Fiumei úti sírkertjében tett látogatásunk volt. Sokszor jártam valamikor a Fiumei úton, (akkoriban az Illés utcába jöttem majdnem hetente aludni Sankóékhoz és onnan jártam ki gyalog a Józsefvárosi piacra piacolni) de soha eszembe nem jutott, hogy bemenjek a Kerepesi temetőbe, vagy bárhová, ami nem piaccal kapcsolatos. Annyira nem jól éreztem magam Budapesten, annyira kitaszítottnak és nem odavalónak éreztem magam a sok piacos cigány és kínai között, hogy alig vártam, hogy hazajöjjek. Budapestnek, mint minden nagyvárosnak, illetve fővárosnak, megvannak a maga jó és rossz oldalai. Hát nekem eddig csak a csúfabbik oldalát mutatta. El kellett teljen tíz év ahhoz, hogy engem Budapest még egyszer valamilyen formában érdekeljen.

.

.

A temetőlátogatás ötlete vasárnap a Nemzeti Múzeumban született a negyvennyolcas teremben, ahol arról vitatkoztunk a képeket nézegetve, hogy Kossuth végül hazajött száműzetéséből, vagy Torinóban van eltemetve. Nem kell nevetni, mi olyan kommunista-nacionalista korban jártunk iskolába, amikor a világtörténelmet magyar tanárnő tanította románul. Már amennyire magyar lehetett egy szekuritátés besúgó dög. Magyarországot említeni sem volt szabad történelemórákon, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, hála a dögnek. Úgyhogy nincs ezen mit nevetni. Otthon megnéztem az wikin és kiderült, egyik feltételezés sem igaz: Kossuth nem jött haza, de halála után hazahozták és nagy pompával a Kerepesi temetőben temették el. (Utólag mauzóleumot építettek neki, ami fenti képen is látható.) Hoppá, gondoltam, hiszen ez itt van mellettünk. (Most K.-nál voltunk megszállva a Keleti mellett, vagyis a Józsefvárosi piac mellett, így ismerem én Budapestet - piacairól és állomásairól :) Erre megnéztem a neten mi a helyzet magával a temetővel, hát tátott szájjal olvastam, hogy Magyarország leghíresebb emberei vannak itt eltemetve. Elhatároztuk, hogy ezt nem szabad kihagyni, még belépődíjat sem kell fizetni mint a múzeumokban, és ráadásul gyalog könnyen el lehet jutni oda.

.

.
Budapest legrégibb, mai is használt temetőjét 1847-ben létesítették. Számos neves magyar személy nyughelyét, történelmi családok mauzóleumát őrzi. Itt nyugszik többek között Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos és Vörösmarty Mihály, ide temették Ady Endrét, József Attilát, Mikszáth Kálmánt és Móricz Zsigmondot is. A Kerepesi temetőt 1885-ben dísztemetővé, néhány évtizede Nemzeti Pantheonná nyilvánították. A főbb látnivalók, amiket mi is meglátogattunk többek közt: Árkádsor - Batthyány Lajos mauzóleuma - Eötvös Lóránd sírja - Blaha Lujza sírja - Deák Ferenc mauzóleuma - Jókai Mór sírja - Kossuth Lajos mauzóleuma - Károlyi Mihály mauzóleuma - Magyar jakobinusok sírboltja - József Attila sírja - Munkácsi Mihály sírja - MTA-parcella - Mikszáth Kálmán sírja - Művész parcella - 1848-49-es szabadságharc hőseinek sírjai - 1956-os forradalmárok sírjai - az 1956-ban elesett katonák sírjai - Munkásmozgalmi Pantheon - Antall József sírja (fotó fent) Kádár János üres sírja (fotó lent), és még nagyon sok író, művész, katona és politikus síremléke. Mindazoké, akik - jól vagy rosszul - valamikor hozzájárultak ahhoz, hogy olyan magyarok legyünk ma, amilyenek vagyunk. Sokan közülük megárdemlik, hogy itt legyenek, sokan nem. Voltak köztük rendes emberek és gazemberek, dehát a megbékélést valahol el kell kezdeni. Ha máshol nem, legalább a temetőben...

.

Ady Endre költő, Alpár Ignác építész, Antall József politikus, Arany János költő, Babits Mihály költő, Barabás Miklós festőművész, Batthyány Lajos Magyarország első miniszterelnöke, gróf Bethlen István politikus, Blaha Lujza színésznő, Clark Ádám skót mérnök, Czuczor Gergely nyelvtudós, Csontváry Kosztka Tivadar festőművész, Deák Ferenc politikus, Egressy Béni zeneszerző, Erkel Ferenc zeneszerző, Fadrusz János szobrászművész, Faludy György író, Ganz Ábrahám feltaláló, Gömbös Gyula miniszterelnök, Gyulai Pál író, Horger Antal nyelvtudós, Illés Lajos zenész, Imrédy Béla miniszterelnök, Jászai Mari színésznő, József Attila költő, Kossuth Lajos Magyarország kormányzója, Laborfalvi Róza színésznő, Madarász Viktor festőművész, Mikszáth Kálmán író, Móricz Zsigmond író, Munkácsy Mihály festőművész, Nagy Imre politikus, Radnóti Miklós költő, Semmelweis Ignác orvos, Strobl Alajos építész, Szabó Dezső író, Szabó Lőrinc költő, Szerb Antal író, Szigligeti Ede író, Szilárd Leó fizikus, Táncsics Mihály politikus, Trefort Ágoston politikus, Vörösmarty Mihály költő, Wekerle Sándor háromszoros miniszterelnök, Xantus János természettudós, Ybl Miklós éptész, Zichy Mihály festő.

.

2008. augusztus 25., hétfő

Budapest 2: Szent István Bazilika


.

Vasárnap este váratlan és nagy megtiszteltetésben volt részünk: P. meghívott a Szent István Bazilikában tartott szimfonikus koncertre, Mozart Rekviemjét játszották este 8 órától. Persze hogy elmentünk, hiszen kettős élménynek ígérkezett, a Mozart-rekviemet nem hallottuk még élőben, ráadásul a Bazilikában sem voltunk benn soha! Tudni kell ehhez, hogy P. M. unokatestvére és ráadául egy családcentrikus kolozsvári származású örmény hegedűs aki igennel szavazott és aki mindig kitesz magáért amikor mi, vidékiek felmegyünk Budapestre világot és rokonokat látni. Becsületes munkahelye egy jónevű budapesti szimfonikus zenekarnál található, de most éppen az Esztergomi Szimfonikus Zenekarral lépett fel a Szent István Bazilikában. És minket is meghívott :).

.
.
Wolfgang Amadeus Mozart a Requiemet 1791-ben írta. A zeneszerzőt névtelenül kérték fel Walsegg von Stuppach gróf küldöttei hogy írjon egy rekviemet, és megkapta a fizetése felét előlegként. Halála után özvegye, Constanze szorgalmazta a mű befejezését (talán hogy a fizetség másik felét is megkapja). Két korabeli zeneszerző, Eybler és Freystädtler is megpróbálta befejezni a művet, ám eredménytelenül, ekkor Constanze a feladatot Mozart egykori tanítányára, Franz Xaver Süssmayerre bízta, aki az előbbi kettő munkáját is felhasználta a mű befejezéséhez. Süssmayer és Constanze szerint is Mozart utasításainak megfelelően sikerült befejezni. Az elkészült kéziratot végül elküldték Walsegg grófnak, Mozart hamisított aláírásával, 1792-re dátumozva. Bár vitatott, hogy a mű mekkora hányada magáé Mozarté, a zene minősége minden aggodalmat eloszlat: a Requiem a zeneszerző talán legnagyszerűbb és legelismertebb munkája.
.


.

A Requiemet a Solti Kamarazenekar adta elő. A zenekar Liszt Ferenc Zeneakadémia egykori növendékeiből alakult 1998-ban, Solti György halálának évében a mester tiszteletére. Fő célja azon tradíciók folytatása, amelyeket Solti György képviselt. Számos nagyszabású koncert és lemezkiadás után a zenekar a magyar zenei élet fontos résztvevőjévé vált. A zenekar koncertmestere Koppándi Jenő. Közreműködtek: González Mónika, Maria Teresa Uribe, Szüle Tamás, Honinger László. Sajnos nem tudom, ki volt a karmester. Mindenesetre a jegyek 8-10 ezer forintba kerültek és a közönségben rengeteg volt a külföldi. A Bazilika falai nem kimondottan ilyen koncertekre lettek tervezve, így a zene jócskán visszhangzott, ezzel azonban semmit sem rontva azon a különleges összhatáson amelyet a hely és a zene teremtett.

.

.

A Bazilika terveinek elkészítésére Hild József kapott megbízást 1845-ben. A földmunkák megkezdődtek, de a folytatás a forradalom és szabadságharc miatt elmaradt. Az alapkőletételre 1851-ben került sor és Hild József 16 évig, haláláig vezette a munkálatokat. Ezt követően derült ki, hogy hibák voltak az építőanyag minőségében sőt a kivitelezésben is: 1868. január 22-én a már felfalazott kupola beomlott. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével. Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. december 8-án. A bazilika megépítésétől kezdve állami tulajdon volt, s a Magyar Katolikus Egyház csak mint az ingatlan kezelője volt nyilvántartva. 2001. augusztus 16-án ünnepélyes keretek között az épület egyházi tulajdonba került.


Budapest 1: Nemzeti Múzeum




Budapestre érkezésünk után másnap, vasárnap délelőtt elmentünk hárman, K.-val együtt a Nemzeti Múzeumba. Valamikor gyerekkoromban voltam itt, és talán egyszer '87-ben M.-val. Szépen kinéztem a térképen, hogy elmegyek a Keleti mellett a Blahán át az Astoriáig, onnan pedig balra ráfordulok a Múzeum körútra s ott is vagyunk. Dehát nyilván hogy amikor odaértem, rájöttem, hogy balra nem lehetett fordulni, úgyhogy jobbra tértem, aztán valahogy visszafordultam. A Múzeum körúton vasárnap délelőtt lévén egész könnyen lehetett parkolót találni, ráadásul Budapesten hétvégén a parkolás ingyenes. Pontosan nyitásra, tíz órára értünk oda, aki látott, azt gondolhatta magában hogy az első padban akarunk ülni. 'Na ezek szegények aztán jól ki vannak éhezve a nemzeti kultúrára.' Ja erről jut eszembe: az új múzeumi teremőr első munkanapja után jelentést tesz az igazgatónak:- Direktor úr, igazán elégedett lehet velem. Ma sikerült eladnom egy Chagallt meg egy Rembrandtot :).








Magunkfajta vidéki szájtátók számára a Nemzeti Múzeum előszöris azt a helyet jelenti, amelynek lépcsőin Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti Dalt. Ha mondjuk egy kávéház előtt szavalta volna el ugyanazt a dalt, akkor ma Bauer Sándor 17 esztendős diák emléktáblája helyett esetleg Dreher Antal emléke előtt tisztelegnénk, de szerencsére nem így volt. A múzeum tehát jelentős szerepet játszott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. Később, a mai parlament megépüléséig a felsőház végig itt is működött. Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. Ráadásul az egyetlen magyar kulturális intézmény, ahol a (magyar igazolvány - nagyon kicsi betűkkel) még ér annyit, hogy fele pénzért be lehet vele menni. Az összes többi helyen, ahol egy hét alatt megfordultunk megjegyezték, persze orrhangon, hogy a magyar állampolgárok is teljesárú belépőjegyet fizetnek. Nahát ezeknek üzenem, hogy akkor juttassák csak továbbra is a cigányoknak s a kínaiaknak a pozitív diszkriminációjukat, s amennyit mi jövünk, megvesszük a belépőjegyet dupláján is ha kell. Csak amikor majd a Hargitán belépődíjat szedünk tőlük, akkor ne lepődjön meg senki.





A Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeum, amelynek feladata a magyar nép és Magyarország történetére vonatkozó tárgyi emlékanyag gyűjtése, őrzése, továbbá a gyűjteményanyag tudományos feldolgozása és a közönségnek való bemutatása. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, és közadakozásra szólította fel a nemzetet. Az 1832-36-os országgyűlés félmillió forintot szavazott meg a múzeum új, önálló épületének felállítására. Figyelemre méltó volt a segítők és adományozók szerepe is. Grassalkovich Antal herceg például telket adományozott, ahová az épületet felépíthetik. Később ezt elcserélték arra az ingatlanra, ahol a múzeum ma áll. Az épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját. Az építkezés 1837-1847-ig tartott. A nyolcoszlopos, római stílusú porticus feletti timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász munkáját dicsérik. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.



Ettől az időszaktól kezdve a Nemzeti Múzeum épülete a magyarság számára nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem az emberi és nemzeti szabadság, a társadalmi progresszió jelképe is. A múzeum környékének esztétikus kialakítására megtervezték a múzeumkertet, és koncerteket rendeztek, hogy a szükséges anyagiakat összegyűjtsék. E koncertek előadóművészei között szerepelt Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is. 1883 májusában leplezték le a körút felé néző oldalon Strób Alajos alkotását, Arany János ülőszobrát, és 1890-ben került sor Petőfi Sándor emléktáblájának elhelyezésére a lépcső jobb oldali mellvédfalán. Ezen a napon tehát volt szerencsénk végiglátogatni mind az öt állandó kiállítását a múzeumnak: Koronázási palást, A magyar föld népeinek története, Középkori és kora újkori kőtár, Lapidárium, Magyarország története az államalapítástól 1990-ig.


Az egyetlen koronázási jelvény amit még a Nemzeti Múzeumban őriznek a koronázási palást. A magyar koronázási palást felirata szerint eredetileg harang alakú miseruha volt, melyet 1031-ben ajándékozott I. István király és Gizella királynő az épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony székesegyháznak. Bizánci eredetű selyemszövetét arany- és selyemfonállal hímzett képek és latin feliratok díszítik. Hímzett és gyöngyökkel kivarrt életfamotívumokat és állatokat ábrázoló gallérját átalakítás alkalmával kapta, a 12. század végén. A legenda szerint készítésében Gizella királynő is résztvett, s talán a veszprémi apácakolostorban készült 1030 körül. Felirati képei pl. a Te Deum kezdetű hálaadó himnuszra utalnak. Az állandó kiállítások jegyárai: Felnőtt egyéni 1.000 Ft, Diák egyéni 500 Ft, Nyugdíjas 500 Ft, Magyar igazolvánnyal rendelkezők 500 Ft !!!, Pedagógus ingyenes. Magyar igazolvánnyal rendelkezők nevében gratulálok, hogy Magyar Nemzeti Múzeum ezekben a sötét hazudós időkben is Nemzeti maradt.

.

2008. augusztus 12., kedd

Görögország 5: Szkiathosz


.
Görögországi nyaralásunk fénypontját mindenképpen Szkiathosz szigetén tett kirándulásunk jelentette. Elég sokat vacilláltunk, menjünk - ne menjünk, hiszen összesen hét napot töltöttünk a görög tengerparton, nem unatkoztunk volna Olimpic Beachen sem. Mégis nekem valami azt súgta, hogy menjünk el erre a hajókirándulásra. Szerdán elmentünk a Mita Travelhez és feliratkoztunk a csütörtöki Szkiathosz-útra 30+30 euró fejében. Mint utólag kiderült, ez volt egyik leghasznosabban elköltött hatvan eurónk. Az autóbuszt valamilyen óraeltolódás miatt majdnem lekéstük, reggel fél hatkor volt az indulás, a már Olümposztól ismert emeletes Mita-busszal mentünk több mint két órát.

.
.

.
Az autóbusszal egy idő után a tengerpart mentén haladtunk, ahol többhektáros olajfaültetvényeket lehetett látni. Az idegenvezetőtől sok érdekes dolgot megtudtunk az olajfákról, többek között azt, hogy Kréta szigetén már időszámításunk előtt háromezer évvel olajfákat ültettek, melyek termését elfogyasztották. Később az olajbogyóból sajtolt olajjal ételt készítettek, a bőrüket kenték, sebet és daganatot kezeltek, világítottak. A görög költő, Homérosz idejében a fa olaját elsősorban a test bedörzsölésére használták, és i.e. 600 körül már a rómaiak is sokfelé termesztették. Később az összes földközi-tengeri országban elterjedt. Az olajfaültetvényeket nézegetve elég kellemesen eltelt az idő, úgyhogy hamarosan megérkeztünk a képen látható Ahillio kikötőjébe, ahol az Elizabet Cruises három nagyobb hajója várta azokat, akik már előttünk odaértek, így mi egy negyedik, kisebb, de annál hangulatosabb hajóra szálltunk, melynek neve Apollon volt.

.
.
Rossz nyelvek szerint az Ahillio-Szkiathosz közötti flotta tulajdonosa, bizonyos Kosztasz egy földhözragadt görög tengerész volt aki egy (másik) sétahajón dolgozott mint matróz. Itt megismerkedett egy dúsgazdag norvég nővel akit aztán feleségül vett és az ő pénzén építette ki ezt a most 3 darab 250 személyes sétahajóból álló Elizabet-flottát, amelynek fedélzetén naponta szállítanak turistákat Szkiathoszra. Mi az Elizabet I-II-III-ról lemaradtunk, de amint a képen is látható, ez cseppet sem zavart. Ahillio kikötőjéből lassan kiindulva már kezdtünk rájönni, hogy nem akármilyen vizeken járunk: annyira tiszta volt a tenger, hogy a bedobott kenyérdarabokra odagyűlt halak hemzsegése nem mindennapos látványt nyújtott. A parttól párszáz méterre lámpaernyőhöz hasonló, óriási vörös-narancssárga medúzákat láttunk békésen lebegni a vízben. A víz áttetszősége, a medúzák lomha tánca, a hajót körülvevő csend különleges nyugalommal töltöttek el bennünket, olyannyira hogy még M. is feledni kezdte mindenféle fóbiáit.
.

.

Jóelőre felkészítettek bennünket, hogy a fedélzeten majd a kapitánnyal fogunk táncolni, dehát én tudtam, hogy ez így ebben a formában nem jön össze. Bármilyen Metaxa-partival fenyegettek, sejtettem, hogy nem tudnak nekem annyi konyakot felszolgálni, amitől én egy kapitánnyal táncoljak. Viszont a kapitány tényleg táncolt :). Dimitri kapitány egy szimpatikus kopaszodó görög, aki egy szót más nyelven nem beszél, ám folyékonyan táncolja a szirtakit. Volt a hajón egy másik pasas (akivel a kapitány a fenti képen táncol), nem jut eszembe a neve, az szerintem kimondottan animátornak volt alkalmazva, ő minden nyelven el tudta mondani, hogy rász-dvá-tri-jobbra-balra és végig jópofáskodott meg szervezte a hangulatot.

.
.
.

Hát olyan nagy hangulat nem igazán lett, mert a Metaxa-parti abból állt, hogy egy ötliteres üvegnek a csapjából a táncoló lányok szájába próbált egy-egy kortyot csorgatni, persze nem sok sikerrel. A hajóút végülis kellemesen telt, a zene senkit nem zavart, akit pedig nem érdekelt a szirtaki tanfolyam, az nézegethette a tengert, a partokat és persze egy idő után a lélegzetállítóan szép Szkiathoszt. A hajó fedélzetén egy bár is működött, nem is mentem megnézni milyen árak vannak, el lehet képzelni. Vittünk magunkkal otthonról két üveg csonttá fagyott ásványvizet, mire megérkeztünk a szigetre egy már elfogyott, a másik teljesen megmelegedett, ott vettünk aztán másikat. Habár a tengeren nem is éreztük annyira a kánikulát, mint később, délben a városban, az utcákat bóklászva.

.

.
Most hogy utólag elgondolom, én a Margit-szigeten kívül nem is nagyon láttam élőben szigetet. Nem is fárasztottam magam elképzelni milyen lesz Szkiathosz, úgyhogy tényleg elakadt a lélegzetem amikor megláttam. Mintha egy szélesvásznú amerikai kalózfilmből lett volna kivágva, ha Errol Flynn integetett volna a parton, meg sem lepődtem volna. A sziget 60 strandjával, Kukunariesz, Ajia Eleni, Nosztosz, Vromolimnosz, Megalosz, Mikrosz, Aszelinosz, Lalaira, a Szporádok szigetcsoport legnépszerűbb tagja. Területe mindössze negyvennyolc négyzetkilométer. Fővárosa Szkiathosz, a sziget délkeleti részén található, a város kikötőjében egy kis sziget és rajta az egykori Bourtzi erőd helyezkedik el. A régi, elhagyott főváros Kasztro, virágkorát a XVI-XVII. században élte. A sziget fővárosától nem messze, egy szurdok felett 450 m magasan fekszik Moni Evangélisztriasz, a XVIII. században épült klastrom, a görög szabadságharcban a felkelők egyik központja volt, ahol 1807-ben először húzták fel a görög nemzeti zászlót.
.

.

A körülbelül 5 ezer lakosú, nyáron 10 ezer lakosra duzzadó Szkiathoszon a kávézókban és hagyományos éttermekben dúskáló kikötőben legtöbbször halászhajók állomásoznak, ám nem ritka, hogy jachtok is. Filmrajongók figyelmébe: ez az a kikötő, ahol a Mamma mia! című filmben Pierce Brosnan és Colin Firth lekési a kompot. A Szkiathosz kikötőjét két részre osztó kis félszigeten, az úgynevezett Bourtzi-n egykor erőd állt, ma viszont szabadtéri kulturális központként működik, ahol görög táncesteket és koncerteket szerveznek. Szkiathosz város keskeny, de igen hangulatos utcáival, üzleteivel, tavernáival, kávézóival és igazi görög hangulatával varázsolja el a látogatókat. Sajnos voltunk annyira naivak, hogy ebéd tekintetében bedőltünk az idegenvezetőnek, és beültünk abba a tavernába, amit ő ajánlott. Az étel kevés volt és drága, miután leültünk vettük csak észre, hogy az egész legénység ott ebédelt (persze ingyen) annak a fejében, hogy a hajóval hozott turistákat ideirányították. Miután kimérgelődtük magunkat a "zöld ernyős" tavernában (nem ajánlom senkinek: valahol a kikötőhöz közel van), átsétáltunk a Bourtzi félszigetre majd megnéztük a kompkikötőt, fagyit ettünk és a part hangulata hamar elfeledtette velünk az ebédet.
.

.

Rövid ebédutáni sétánk után újra felszálltunk az Apollóra és félórányi hajókázás után kikötöttünk a Földközi-tenger egyik legszebb partján (nem én mondom) Koukunariesen. A sziget több, főleg természetes öbölben kialakított strandja közül tehát méltán a legnépszerűbb a Koukounaries Beach kristálytiszta víze és aranyló homokja miatt. Ami nekem egyedülállónak tűnt, az a feketefenyő (pinus nigra) látványa a tengerparton. Valahogy mindig a fenyőt a hegyekkel kötöttem eddig össze és a homokot a tengerrel, most a kettő együtt különleges látványt nyújtott. Mondjuk kellemesebb lett volna, ha nem egyszerre ezren érkezünk erre a relatív kis partszakaszra, dehát a látvány és a víz minősége hamar legyőzte azt, hogy alig találtunk helyet ahová leüljünk. Amikor aztán feltettem a búvárszemüvegemet és beúsztam ötven métert, még az idegenvezetőnek is kezet csókoltam gondolatban, hogy idehozott. A víz alján, körülbelül tizenöt méterrel alattam egyszer egy lepényhal mozdult meg, pedig azelőtt homoknak néztem, máskor egész raj villogó apróhal húzott el alattam, szóval végig olyan érzésem volt, hogy most úsztam be a Discovery Channelbe. Ezért az érzésért most itt mindenki előtt megbocsátok nekik hogy az én pénzemen ebédeltek, hogy nem adtak Metaxát és visszafelé az ouzót is felvizezték. Szkiathosz, remélem látjuk még egymást.