Budapest 2: Szent István Bazilika

.

Vasárnap este váratlan és nagy megtiszteltetésben volt részünk: P. meghívott a Szent István Bazilikában tartott szimfonikus koncertre, Mozart Rekviemjét játszották este 8 órától. Persze hogy elmentünk, hiszen kettős élménynek ígérkezett, a Mozart-rekviemet nem hallottuk még élőben, ráadásul a Bazilikában sem voltunk benn soha! Tudni kell ehhez, hogy P. M. unokatestvére és ráadául egy családcentrikus kolozsvári származású örmény hegedűs aki igennel szavazott és aki mindig kitesz magáért amikor mi, vidékiek felmegyünk Budapestre világot és rokonokat látni. Becsületes munkahelye egy jónevű budapesti szimfonikus zenekarnál található, de most éppen az Esztergomi Szimfonikus Zenekarral lépett fel a Szent István Bazilikában. És minket is meghívott :).

.

.

Wolfgang Amadeus Mozart a Requiemet 1791-ben írta. A zeneszerzőt névtelenül kérték fel Walsegg von Stuppach gróf küldöttei hogy írjon egy rekviemet, és megkapta a fizetése felét előlegként. Halála után özvegye, Constanze szorgalmazta a mű befejezését (talán hogy a fizetség másik felét is megkapja). Két korabeli zeneszerző, Eybler és Freystädtler is megpróbálta befejezni a művet, ám eredménytelenül, ekkor Constanze a feladatot Mozart egykori tanítányára, Franz Xaver Süssmayerre bízta, aki az előbbi kettő munkáját is felhasználta a mű befejezéséhez. Süssmayer és Constanze szerint is Mozart utasításainak megfelelően sikerült befejezni. Az elkészült kéziratot végül elküldték Walsegg grófnak, Mozart hamisított aláírásával, 1792-re dátumozva. Bár vitatott, hogy a mű mekkora hányada magáé Mozarté, a zene minősége minden aggodalmat eloszlat: a Requiem a zeneszerző talán legnagyszerűbb és legelismertebb munkája.

.

.

A Requiemet a Solti Kamarazenekar adta elő. A zenekar Liszt Ferenc Zeneakadémia egykori növendékeiből alakult 1998-ban, Solti György halálának évében a mester tiszteletére. Fő célja azon tradíciók folytatása, amelyeket Solti György képviselt. Számos nagyszabású koncert és lemezkiadás után a zenekar a magyar zenei élet fontos résztvevőjévé vált. A zenekar koncertmestere Koppándi Jenő. Közreműködtek: González Mónika, Maria Teresa Uribe, Szüle Tamás, Honinger László. Sajnos nem tudom, ki volt a karmester. Mindenesetre a jegyek 8-10 ezer forintba kerültek és a közönségben rengeteg volt a külföldi. A Bazilika falai nem kimondottan ilyen koncertekre lettek tervezve, így a zene jócskán visszhangzott, ezzel azonban semmit sem rontva azon a különleges összhatáson amelyet a hely és a zene teremtett.

.

.

A Bazilika terveinek elkészítésére Hild József kapott megbízást 1845-ben. A földmunkák megkezdődtek, de a folytatás a forradalom és szabadságharc miatt elmaradt. Az alapkőletételre 1851-ben került sor és Hild József 16 évig, haláláig vezette a munkálatokat. Ezt követően derült ki, hogy hibák voltak az építőanyag minőségében sőt a kivitelezésben is: 1868. január 22-én a már felfalazott kupola beomlott. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével. Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. december 8-án. A bazilika megépítésétől kezdve állami tulajdon volt, s a Magyar Katolikus Egyház csak mint az ingatlan kezelője volt nyilvántartva. 2001. augusztus 16-án ünnepélyes keretek között az épület egyházi tulajdonba került.