2008. április 29., kedd

Debrecenbe kéne menni...

.
És akkor máris mondom tovább a gyengébbek kedvéért:

Debrecenbe kéne menni
pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.

(M. nevetett amikor a pulykakakast mondtam neki).
.

.

Hajdúszoboszlói üdülésünk során meglátogattuk Debrecent is. Tulajdonképpen a Munkácsy képeket szerettük volna megnézni a Déry-múzeumban, dehát amilyen szerencsések vagyunk, a múzeum éppen technikai okok miatt zárva volt. Szégyelljék magukat. Direkt kinéztük, hogy a múzeum hétfőn zárva van, így kedden mentünk, erre kedden is zárva van. Technikai okok miatt. A kapus hétfői szabadnapján lerészegedett? A kocsmában felejtette a kulcsot? Elfelejtette a kódot? Milyen műszaki ok lehetett? Nagyon kiváncsi lennék. Most már mindegy, majd következő alkalommal mielőtt ötven kilométert utazunk múzeum-nézni, előbb betelefonálunk: Csókolom, tessék mondani, ma nyitva tartanak? Nincs semmi probléma? Jöhetünk? Szóval, ha már ott voltunk, legalább több időnk maradt szétnézni és megtudni, milyen szép város ez a "Kálvinista Róma".

.

.

Hogy miért kálvinista Róma? Hát leginkább ezért. A képen látható templom a magyar református egyház szimbóluma, ezerötszáz négyzetméterével Magyarország legnagyobb református temploma, Debrecen legimpozánsabb épülete. 1311 és 1564 között ezen a helyen az András-templom állt, amely minden valószínűség szerint akkor a Tiszántúl legnagyobb temploma volt. Ez a templom 1564-ben leégett. A templom falai 62 éven át sötétlettek a város szívében, amíg 1626-ban Bethlen Gábor vezetésével az akkor már protestáns város elkezdte az újjáépítést. Két év után, 1628 november 26-án a debreceniek már az új András-templomban gyűltek össze. A templom arculatát alaposan megváltoztatták. Favázas tornya tetején Rákóczi György költségére készített aranyos gomb fénylett, ott mutatta az idő múlását a Rákóczi adományozta óramű is. 1642-ben felépítették a Verestornyot, amelyben elhelyezték azt az 56 mázsás harangot, melyet időközben fejedelemmé választott I. Rákóczi György öntetett, a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból. 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok súlyosan megrongálták a templomot. 1802-ben a város egyik legnagyobb tűzvésze elérte a templomot is.
.
.
Az új templom építéséve 1803-ban a város Péchy Mihályt bízta meg. Az építkezés 18 évig tartott, Péchy eredeti terveiben kereszt alaprajzú templom szerepelt, tornyai közt kupolával, de a kupola pénzhiány miatt nem valósult meg. A tornyok 61 méter magasak, a bal oldali torony 1818-ra készült el, a fenti képen is látható jobboldali pedig 1821-ben. Református templomokra jellemzően a belső falakat fehérre festették. A bal oldali, nyugati toronyból szép kilátás nyílik, fejenként háromszáz forintért mi is felmentünk megnézni a várost. Onnan készítettem a fenti legelső képet. Itt helyezték el a Rákóczi-harangot is, mely megrongálódott a tűzvész során, de újraöntötték. A templomban két orgona található – a régebbi a szószék mögött, ezt Jakob Deutschmann készítette 1838-ban, az újabb orgona pedig a főbejárat fölött található, a templom déli részében. Ezt az új, rezonátorcsöves elektronikus orgonát Albert Péter tervezte 1981-ben.
.

A Nagytemplomban mondta ki 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét Kossuth Lajos, és itt választották kormányzóvá is. Kossuth széke a ma napig megtekinthető a templomban (fotó). Az olmützi alkotmány megalázó rendelkezéseire, válaszképpen fogalmazódott meg Kossuthban a függetlenség kikiáltása és a trónfosztás. A hadsereg vezetőivel és Görgey tábornokkal is megosztotta a válasznyilatkozat tervét, s mivel különösebb ellenállással nem találkozott, abban a hitben tért vissza Debrecenbe, az országgyűlés székhelyére, hogy tervét a tisztikar helyesli. Valószínű azonban, hogy trónfosztási és függetlenségi terveibe nem egészen világosan avatta be a katonai vezetést. Kossuth Debrecenbe visszatérve, április 12-én előbb az Országos Honvédemi Bizottmánynak terjesztette elő tervét, melynek tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást.
.
.
Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, vagyis ideiglenes köztársasági elnökké választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi Nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én fogadta el az országgyűlés.

.

.

Kossuth bronzba örökített alakja Debrecen szívében áll, mint a Nagytemplom előtt álló szoborcsoport központi alakja. A Margó Ede és Pongrácz Szigfrid által készített szoborcsoportot Kossuth halála után, 1914-ben leplezték le. Az irónt és jegyzeteit kezében tartó mellékalak Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt. Mellette pedig a főrendiház másodelnökének, báró Perényi Zsigmondnak a szobra. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész alakja. A szoborcsoport mindegyik tagját halálra ítélte a császári önkény 1849-ben, s közülük Szacsvay Imrét és báró Perényi Zsigmondot ki is végezték. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája a csatába indulva búcsúzik édesanyjától.

.

.


Az Emlékkert egy tér Debrecenben, a Nagytemplom és a Kollégium között, a Püspöki Hivatal szomszédságában.Az 1861-ben megalakult Emlékkert Társulat tagjai felvetették, hogy a Kollégium előtti puszta téren „méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak”. Az első szobor, ami az Emlékkertbe került, az 1849. augusztus 2-i debreceni csata elesett honvédei emlékére állított „Haldokló Oroszlán” volt. Marschalkó János kőoroszlánját 1899-ben a Hősök temetőjébe vitték ki. A helyére állítandó Szabadság-szobor készítésével Tóth Andrást bízták meg. A Szabadságot jelképező, háromméteres talapzaton álló- 8 méter magas, telt idomú, páncélba öltöztetett bronzalakot 1902-ben leplezték le. A furcsa szobor nem nyerte el a debreceniek tetszését, „vastyúk”-nak hívták. 1906-ban, a Bocskai-szobor felállításakor a Városháza udvarára száműzték, majd az I. világháború idején ágyúcsőnek öntötték be. A Bocskai-szobor példátlan gyorsasággal készült el. A városi tanács 1906. május 15-i tanácsülésén elhatározta, hogy a bécsi békekötés 300 éves évfordulójára az Emlékkertben felállítják a budapesti Bocskai-szobor másolatát. Holló Barnabás szobrának kiöntését Hirmann Ferenc ércöntő vállalta. November 26-án már fel is avatták a hajdúvárosok alapítójának, Bocskai István fejedelemnek a szobrát. Talapzatát a félalakos hajdúfigurákkal Tóth András készítette. (wikipédia).

.

.

Debrecen az 1530-as években vált protestánssá. A városi iskolát is a reformátori vezetés jellemezte már 1538-ban, ezért a hagyomány a Debreceni Református Kollégium alapítását ehhez az évhez köti. A Kollégium falai között - a Kollégium imatermében, az Oratóriumban - tartotta a magyar országgyűlés képviselőháza üléseit 1849. január 9-étől 1849. május 31-éig. Amikor másodszor is az ország fővárosa lett Debrecen, itt - szintén az Oratórium falai közt - alakult meg 1944. december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés. A Kollégium birtokában maradtak nagy értékű tudományos gyűjteményei, a Nagykönyvtár, az egyházkerület levéltára és az 1967-ben megnyitott Iskolatörténeti és Egyházművészeti Múzeum. A Kollégium később a Főgimnázium Péterfia utcai épületét is elveszítette, politikai nyomás alatt "felajánlotta" az államnak az épületet. A Debreceni Kollégium az 1989-es politikai fordulat után ismét bekapcsolódott az újraindult egyházi iskolák vérkeringésébe. (Részletek az iskola honlapjáról).

.

.

Debrecen központjában, a Déri tér 1. szám alatt található az európai hírű, hétfőn mindig, de néha kedden is zárva tartó Déri Múzeum, amely Györgyi Dénes és Münnich Aladár tervei alapján épült, és 1930-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A múzeum különleges tárgyi anyagának alapját az 1902-ben Löfkovics Artúr ékszerész-műgyűjtő kezdeményezésére és adományából megalakult Városi Múzeum anyaga képezte. Nagy jelentőségű volt, hogy 1920-ban Déri Frigyes (1852-1924) bécsi selyemgyáros csodálatos gyűjteményét Debrecen városának ajándékozta. Bátyja példáját követve, 1938-ban Déri György a Kárpát-medence minden népének népművészeti alkotásaiból álló, páratlan gyűjteményét adományozta a múzeumnak. A későbbiek során neves néprajzkutatók, történészek, régészek gyarapították tovább kitartó gyűjtőmunkájukkal a gazdag gyűjteményt. Zárvatartás miatt csak képzeletbeli barangolásunk végén jutottunk el a Déri Múzeum leghíresebb részébe. A Munkácsy Teremben látható Munkácsy Mihály világhírű Krisztus-trilógiája: a Krisztus Pilátus előtt (1881) (2007. december 12. óta nem látható a múzeumunkban, mert a kép tulajdonosával kötött szerződés értelmében Kanadába szállították), a Golgota (1884) és az Ecce Homo! (1896).

.

.

Debrecen városáról sok mindent el lehetne még itt mondani, hiszen rengeteg híres ember született, élt és alkotott itt, akiknek emléktáblái, szobrai minden lépésnél láthatóak a civis városban, dehát inkább a saját benyomásaimról szeretnék itt írni. Annak ellenére, hogy látszik a fejlődés, mezőváros jellegét a mai napig megtartotta. A modern belvárosban pláza is épült, lakónegyedek is vannak, nekem mégsem egy modern sokemeletes toronyházakból álló megyeszékhelynek tűnt. Kiemelném még a debreceni Nagyerdőt, az élményfürdőt, az egyetemi városrészt, mint megnézni érdemes látványosságokat azokon kívül, amiket felsoroltam. És ha a környéken jár az ember, a debreceni kolbászt nem szabad elmulasztani...

.

2008. április 27., vasárnap

Tavaszi vakációnk Hajdúszoboszlón



Végtelen érdeklődések és hosszas készülődés után eljutottunk mi is Hajdúszoboszlóra. Hétfőn román húsvét volt, csütörtökön meg május elseje, úgyhogy csak két szabadnappal egy egész hétig nem kellett dolgoznom, Melindának pedig vakációja volt. Kár lett volna kihagyni, ráadásul tavalyról maradt elég szabadság-napom. Április huszonhatodikán, szombaton indultunk, nem tól korán, hiszen alig négy óra alatt odaértünk. Persze az anyaország vendégszeretete minket sem került el: az első Magyar kanyar után megbújva három Magyar rendőr vadászta a lámpa nélkül autózó románokat. Hát remélem, hogy az én ötezer Magyar forintom a Magyar rendőrség kórházellátási alapjába kerül. Erről tehát ennyit, nem hagyhattam, hogy egy rohadék elrontsa a kirándulásunkat, úgyhogy bár keserű szájízzel, de túltettem magam ezen is.



Amint már említettem, sokat készültem erre a kiruccanásra, és örömmel mondhatom, hogy nem hiába. A szállást napokig néztem az interneten, szerencsére a munkahelyemen ez lehetséges, így bátran merem állítani, hogy az ár-minőség viszonyban a legjobbat kaptuk. Álljon itt tehát a megérdemelt reklám: GOLD APARTMANHÁZ, Hajdúszoboszló, Arany János u. 24, Kovács Sándorné, 00630-341-8493. Mást nem mondhatok, mint azt, hogy pontosan olyan volt, amilyenre számítottunk: fényképeket láttam az interneten, teljesen felszerelt konyharész a bejárat mellett, kényelmes szoba, és állandóan forróvizes fürdőszoba és terasz. Mindez húsz euróért (nem főszezonban) igazán becsületes árnak tűnik. Akit esetleg érdekel, megnézheti itt.



Szoboszló első írásos említése először 1075-ben történt I. Géza adománylevelében, melyben az újonnan alapítandó garamszentbenedeki apátságnak adományozta Szoboszlóvásár királyi vámjának felét. A budai pasa 1660-as hadjárata, a Szejdi-dúlás szinte teljesen elpusztította a települést. Bocskai István hajdúkkal telepítette be 1606-ban, innen kapta az eredetileg szláv eredetű településnév a „hajdú” előtagot. A város életét 1925. október 26-án Pávai Vajna Ferenc geológus változott meg, amikor egy próbafúrás során olaj vagy gáz helyett csupán meleg víz tört fel 1091 méter mélységből. A környékbeliek rendszeresen zarándokoltak a forráshoz, melynek furcsa illatú (kénes és jódos) vize nem csak melegítésre volt alkalmas (73 °C), hanem mindenféle ízületi bántalmakban szenvedő, derékfájós embereknek is csodás megkönnyebbülést okozott. A gyógyvíz, a kialakuló gyógyfürdő és strand, és a fürdőturizmus teljesen átalakította a települést, amely gyors fejlődésnek indult.


A belváros a fürdőnegyedtől nem messze található. A sétálóutca mellett vendéglők, boltok találhatók. A belváros kimagasló épülete a Kálvin-téri református templom, amely 15. században épült erdetileg gótikus stílusban, de 1711-1717 között történt felújításkor barokk stílust használták fel. A templom előtt áll az I. világháborúban elesett magyar hősök emlékműve. Az úttest másik oldalán a római katolikus felekezet temploma áll, amelyet Szent László tiszteletére emeltek. A belváros egyik legrégibb vendéglőjének az épülete előtti téren Marton László alkotása, a Bocskai Istvánt ábrázoló lovasszobor áll. A képen látható épületnek 1818. május 20-án "letétetett a fundamentuma a templommal által ellenben építendő városházának." Mindkét szint helyiségei előtt bolthajtásos folyosó húzódott. A folyosókról nyíltak a hivatali helységek bejáratai. Az építkezés 3 évet vett igénybe. Az épület egésze pedig az 1970-es években majd 1998-ban kapott teljes felújítást. Esti fényszórós megvilágításban a 190 esztendős városháza különösen szép látványt nyújt. Forrás: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló, Erdei Gyula (2001).


A fürdő előtti park különlegessége a 2000-ben felavatott Harangház, amely látványos építészeti alkotásként (Rácz Zoltán építész munkája) ad keretet a különleges alumíniumötvözetből készült harangoknak. A Harangházban 46 harangot helyeztek el, köztük a meghiúsult világkiállításra szánt, úgynevezett világharangot és a Kölcsey-harangot. A különleges művészi alkotást harangjáték teszi teljessé. A harangöntés e sajátos eljárására világszabadalmat szerzett az Oborzil Edit - Jeney Tibor művészházaspár - a haranggyűjtemény a szoboszlói származású Oborzil Edit adományaként került a városba. Szabadon látogatható.



Hajdúszoboszló városa megismerve a tudósok elemzéseit elhatározta, hogy fürdőt épít. Másfél évvel a termálvíz feltárása után, 1927. július 26-án megnyílt a fövényfürdő. Az azóta eltelt több, mint 70 év bővelkedett eseményekben, a turizmus egyre élénkült, s az elvárásokhoz igazodva többször bővíteni, korszerűsíteni kellett. A fürdőt alapítója, Hajdúszoboszló városa sosem hagyta cserben, s ennek köszönhető, hogy időről időre megújulhatott, a kor igényeinek megfelelően fejlődhetett. A gazdasági-politikai átalakulás idején - 1991-ben - részvénytársasággá alakította az önkormányzat, amely azóta is többségi tulajdonosa. A kilencvenes évek derekán megkezdődött az ásványvíz-palackozás, megnyílt a cég saját utazási irodája és saját kempinget építettek.



Phare támogatással 2000-ben Magyarországon elsőként létesült vízi szórakoztató központ, az Aquapark. Ezt követően a Széchenyi terv jóvoltából egy 2,5 milliárd forintos beruházás zajlott le 2001-2002 évben, melynek során teljesen megújult a stand, bővült az Aquapark, a kádfürdő épületének emeleti részén új kezelőhelyiségeket alakítottak ki, az uszodában új tanmedence, gyógymedencék és szauna létesült, végül 2002 őszére megszépült a termálfürdő csarnoka. A leglátványosabb fejlesztések a strandfürdőben történtek, hiszen azon túl, hogy megújult az infrastruktúra, új, az európai normáknak megfelelő medencék épültek, köztük egy Európában egyedülálló óriásmedence, a mediterrán tengerpart különböző látványelemekkel.



2003 őszén a tulajdonos Önkormányzat pályázatot nyújtott be a PHARE-előcsatlakozási alapra. Ennek keretében több, mint egymilliárd forint értékű beruházás kezdődött meg a József Attila utcai Hotel Termál Terápia és környezetének fejlesztésére 2004 év végén. 2005 július végén megnyithatta kapuját az újjá varázsolt háromcsillagos Hungarospa Thermal Hotel. Hát nekem nem marad más, mint hogy gratuláljak Hajdúszoboszló városának ahhoz, hogy ezt az istenadta ajándékot úgy tudta kihasználni, hogy jólétet biztosítson minden polgára számára.

2008. április 23., szerda

Hosszú Béla, a hetedrendű vádlott


Fantasztikus dolog ez a google, és persze implicíte az internet. Az ember bepötyögteti a saját nevét (kár tagadni, mindenki megpróbálta ezt már) és mindenféle érdekes dolgot talál névrokonokról, rokonokról, neadjisten saját magáról. (Persze mindez attól is függ, hogy mennyire gyakori valakinek a család- és keresztneve, Kiss János évekig játszhatná ezt mégsem jutna a végére.) Akit én ma itt véletlenül megtaláltam és szeretném bemutatni nem túl népes, de annál lelkesebb látogatótáboromnak (köszönöm Dió, Kinga, Istvánka), az nem más, mint a képen látható tragikus sorsú névrokonom, Hosszú Béla államvédelmi alhadnagy.


Persze azonkívül amit egy rövid cikkben olvastam itt, semmit sem tudok jobbsorsra érdemes névatyafimról. De először is lássuk, mi volt neki a foglalkozása. Becsületes szakmája nemigen lehetett, így kerülhetett szegény feje az ÁVH-ba. Az Államvédelmi Hatóság az 1945-ben létrehozott Politikai Rendészeti Osztály (PRO), majd azt 1946-ban követő Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) utódja volt, magyarul: a magyar titkosrendőrség. A minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóságot egy 1949-es rendelet hozta létre, 1950-től az új szervezetbe beolvadt a katonai elhárítás és a határőrség. A totális ellenőrzést biztosítani kívánó szervezet szigorúan hierarchikus rendbe szervezett, alárendelt egységei és kiterjedt ügynökhálózata az ország egész területét lefedte. Az ÁVH besúgóhálózata 1953-ra 40.000 emberből állt, a Nyilvántartási Osztályon 1.280.000 állampolgárról vezettek kartotékot 1953-ig.



Mi vitte Hosszú Bélát a titkosrendőrségbe? Talán osztályharcos elvei? Nem hiszem. Akkor nem a börtönben végezte volna. Inkább arra gyanakszom, - amint azt Stefka István a Magyar Nemzetben megjelent cikk szerzője is említi - hogy az ÁVH kedvelt toborzási helyei árvaházak, nevelőintézetek voltak és valahol ott nevelkedhetett a rokon. Ezek az intézetek nem tudtak és nem akartak olyan pálfordulást tenni, amilyet az egész ország kénytelen volt megtenni, így 1949-ben, amikor az ÁVH létszámát párezerről harmincezerre duzzasztották, főleg a szalézi, piarista és jezsuita atyák egykori tanítványait toborozták titkosrendőrnek. Így történhetett meg az, hogy a Budapesti Hadbíróságon 1952. október 28-án 9.30-kor, Kovács Béla hadbíró alezredes elnöklésével szigorúan titkos tárgyalás indult. A vád a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette volt, amivel tizenhat személyt gyanúsítottak, köztük a balszerencsés névtestvért, Hosszú Bélát.




A fenti fényképnek csak annyi köze van a fent említett perhez, hogy Mindszenty bíboros (fotó) is hasonló politikai per áldozata lett, csak az ő pere sokkal nagyobb port vert fel. Visszatérve tehát az ÁVH-s perre: A történet igazi főszereplői Sándor István szalézi szerzetes és annak legmegbízhatóbb tanítványa, Zana Albert, 21 éves, kényszerből lett ÁVH-s őrmester. A katolikus egyház szerzetesrendjeit 1952-ben már rég feloszlatták, a titkosrendőrség számos katonája mégis szoros kapcsolatot tartott fenn az egykori lelki vezetőkkel. Sándor István szerzetes akkoriban már bújkált, de Zana Alberten keresztül röpiratokat szerkesztett és terjesztett, folytatva hittérítő tevékenységét, egyre több államvédelmis sorkatonát térítve meg. Hát, a szegény azonosnevűt is jól megtérítették.



Egy „véletlenen” buktak le. Újpest főutcáján, az Árpád úton új kocsmát nyitottak, Pokol Csárda névvel. A bejárat melletti táblán ez állt: Lépjen be a Pokolba! A titkos hitgyakorló találkozókra érkező fiatalok vezetőjükkel, Sándor szerzetessel együtt felháborodtak, megállapítva, hogy ez nem más mint a hit kigúnyolása. Másnap reggelre a fiúk fekete szurokkal kenték be a táblát. A kocsma vezetői az ÁVH-t hívták ki, s azokat a nyomozókutyák a Clarisseumhoz, a valamikor gróf Károlyi Sándorné alapította újpesti nevelőintézethez vezették, ahol a csoport több tagja is nevelkedett. Itt fogták el Hegedűs Hajnalkát, az akkor 15 éves gimnazistát, aki éppen odaérkezett. Kínzások által kiszedték belőle a csoport több tagjának és a vezető szerzetesnek nevét.


Ez a Pokol Csárda persze nem az a Pokol Csárda. Az a pokol, amit ők akkor megjártak, nem is hasonlít ahhoz a pokolhoz, amit azok járnak meg, akik esetleg most ide betévednek. De hagyjuk a tréfát és lássuk, mit tudhatunk még meg erről a disznóságról, ami a kedves névrokonnal történt. Zsédely Gyula ceglédi kanonok-plébános írt egy könyvet, ami a Sándor István szalézi szerzetes vértanúságával foglalkozik. Ebben idéz egy olyan dokumentumból, ami Rákosi Mátyásnak szólt: „A börtönügyi főosztály vezetője, Décsi Gyula elvtárs és a kémelhárító osztály vezetője, Dékán István elvtárs jelenti, hogy pár héttel ezelőtt olyan bűnbandát leplezett le az ÁVH, amely az illegálisan tevékenykedő KIOE (Keresztény Ifjúság Országos Egyesülete) vezetőkből áll – akik a Pártőrség tizedesei is egyben –, s akik még ma is kapcsolatban állnak egykori szaléziánus, piarista és jezsuita lelki vezetőkkel. Eligazítást kérnek Décsi Gyula és Dékán István elvtársak.”






Hát az eligazítást azt megkapták. 1953 május 23-án a Budapesti Hadbíróság demokráciaellenes szervezkedés és hűtlenség vádjával a következő ítéletet hozta:



I rendű vádlott: Zana Albert áv. őrmester, 21 éves - kötél
II rendű vádlott: Ari László áv. őrmester, 22 éves - kötél (később életfogytiglan)
III rendű vádlott: Farkas Ferenc áv. hadnagy, 27 éves - kötél
IV rendű vádlott: Sándor István szalézi pap, 39 éves - kötél
V rendű vádlott: Hegedűs Hajnalka gimn. tanuló, 15 éves - 8 év
VI rendű vádlott: Pál Sándor áv. őrmester - 15 év
VII rendű vádlott: Hosszú Béla áv. alhadnagy - 15 év
VIII rendű vádlott: Guzi Imre áv. alhadnagy - 15 év
IX rendű vádlott: Bodocs Pál áv. őrmester - 12 év
X rendű vádlott: Horváth István áv. őrmester - 8 év
XI rendű vádlott: Ruzsinszky József áv. őrmester - 8 év
XII rendű vádlott: Pokorni János terv. technikus - 12 év
XIII rendű vádlott: Ádám László katolikus lelkész, tart. főnök - 15 év
XIV rendű vádlott: Varga György Aladár katolikus lelkész - 10 év
XV rendű vádlott: Szitkei Károly katolikus lelkész - 10 év
XVI rendű vádlott: Dániel Tibor katolikus lelkész - 5 év (a börtönben agyonverték).


A három halálraítélt akasztását sürgősen végrehajtották, 1953 június 8-án este 21 órakor. A többi elítélt nagy része 1956-ban szabadult. Hosszú Béla 1956 után kivándorolt Amerikába, ott megnősült, sikeres vállalkozást indított amelyből óriási vagyont szerzett és mai napig is boldogan él gyermekei, unokái és dédunokái körében a floridai Palm Beachen lévő tízezerholdas narancsfaültetvényén. (Ez viszont sajnos már csak mese.)


2008. április 21., hétfő

Rablópecsenye Andersenné-módra


Tavaly április elsején felrándultunk a Brüll-kilátóhoz többedmagunkkal: ott voltak Árpiék, Péterék és barátnőjük, M. (Péternek megvan ez az egyedülálló stílusa, hogy mi casa es su casa, azazhogy rendszeresen beszervez valakiket kirándulni-nyaralni minden előzetes bejelentés nélkül). Nahát persze minden a legnagyobb rendben volt és nagyon jól telt, egy baj volt csupán: M. (a meghívott) pálcikára fűzött rablópecsenyét hozott sütni, meg is sütötte, mindenkit kínált vele, de az én kedves feleségem nem kért, mert mint utólag bevallotta: szégyellte megkóstólni, túl sokan voltunk és kevés volt a pecsenye. Ellenben azóta is kívánja :). Nasztán. Néhány napra rá csináltattam is a cégnél pár darab fanyelű fémpálcikát, amit aztán egész évben hordoztunk az autóban és egyszer sem jött össze a pecsenyesütés.




Nahát több mint egy évvel a szóbanforgó megkívánás után, egy eltévelyedett Túri-hasadék-kirándulás után végre szerét ejthettük a nagy megpróbáltatásnak: rablópecsenyét sütöttünk a Bükkben. Nagyon sok hozzávalónk nem volt, szerintem hiányzott a szalonna, vagy valamilyen zsírosabb hús belőle, de nagyon guszta és főleg nagyon finom lett. Mi most így készítettük: kockára vágott fűszerezett csirkemell, méregdrága piros import húsospaprika, négybevágott piroshagyma (egyesek szerint lila). Mellé hidegen telemea-kockák. (Nagyon finom román feta-specialitás). Namost ezt én körülbelül így tudnám továbbragozni: sertéscomb-csíkok, burgonyakockák, baconszeletek, paradicsomdarabkák, kolbászkarikák, padlizsánhasábok, karajcikkek, gombakalapok és cukkinifalatok és szalonnakaréjok. Otthon is meg lehet kockáztatni alufóliába csavarva.


A grillezés alapszabályai. A mi (főleg nyári) kirándulásaink csúcspontja a grillezés. Ahhoz, hogy ne elszenesedett, kiszáradt kolbászokkal, rostélyosokkal, szalonnákkal és flekkenekkel traktáljuk magunkat és szeretteinket, be kell tartani néhány szabályt, amit én is az évek során másoktól tanultam. - A parázs az parázs legyen. Jól izzon és már ne lángoljon. A fa, amiből a tüzet rakjuk, lehetőleg keményfa legyen, száraz és nem korhadt. A sovány hús a magas hő hatására erősen kiszárad és rágós lesz. Ne sózzuk meg grillezés előtt a húst, mert az nedvességet von el a húsból. A hússzeleteket csak egyszer forgassuk meg, mert különben sok levet vesztenek. Forgatás során, ha lehet nyúljunk a hús alá, ne szúrjunk villát bele. Ezt most tanultam: Füstölt húsárut, mint például a sonka, lehetőleg ne grillezzünk, és a megszenesedett húst vágjuk le az értékes többitől, mert mindkettő NAGYON egészségtelen. Amennyiben alufóliát használunk, a matt fele nézzen a parázs felé. Jó étvágyat!


2008. április 20., vasárnap

Tordai körút Csürülye felől


Vasárnap elindultunk a bükki-csürülyei úton Torda irányába, amerre én naivul azt hittem, hogy a Túri-hasadékhoz fogunk eljutni. Sajnos ez nem történt meg, mert az I.-tól kapott információim tévesek voltak :). Miután a Pólusban megálltunk cipőt venni Melindának, a legrövidebb út a Szent János-kútnál vezetett fel (a régi menedékházat is érintve) a szelicsei-csürülyei úthoz. Csürülye (románul Ciurila) Kolozsvártól 20 kilométerre délre, a Hesdát patak mellett fekvő község. Orbán Balázs szerint a település neve valamikor Csűrhelye lehetett. Első említése 1327-ből származik, 75 négyzetkilométeren fekszik, lakossága ma szinte kivétel nélkül román. Beosztott falvai: Alsófüle, Felsőfüle, Magyaróság, Magyarszilvás, Sütmeg, Szelicse, Tordaszeleste.
.

.

Elhaladva az öt - természetvédelmi területté nyilvánított - csürülyei tó mellett, Magyarkirályfalva (?) (Craiesti), majd Magyarpeterd (Petrestii de Jos) nevű falvakon áthaladva tulajdonképpen jobbra, Szind irányába kellett volna térjünk, de annyira magával ragadott a tavak mellől már látható hasadék látványa, hogy nem is gondolkoztam rajta, hogy az más is lehet, mint a Túri-hasadék. Őszintén bevallom, hogy életemben most jártam először ezen a környéken, ami nem is olyan nagy csoda, hiszen évtizedeken át járhatatlan volt errefelé az út. Mindenesetre annyira szerettem volna a Túri-hasadékba eljutni, hogy úgy jártam mint Kolumbusz Kristóf: nem hittem el, hogy tulajdonképpen a Tordai-hasadékban vagyok (már majdnem a bennszülötteket is indiánnak néztem). Egyszóval csúfosan eltévedtem. Szerencsém volt Melindával, aki az első hídnál rájött, hogy már járt erre :).

.

.

A Tordai-hasadék a környékbeli hegymászók paradicsoma. Az idelátogató turisták nem csak a sziklaképződményeket, a patakot és a változatos növényvilágot csodálhatják, hanem a sziklamászók akrobatikája is érdekességnek számít, hiszen majd minden hétvégén gyakorolnak. A hasadékban vannak igazi ínyencek számára kiépített utak, az igen magas, néhány helyen 200 méter magas falakon. Mi is nézegettük, csodáltuk egy ideig őket, akárcsak a rengeteg ideözönlött "turista". Idézőjelet érdemelnek turistaságukra ezek a szövetnadrágos-balettcipős erdélyápoló anyaországi buszoskirándulók, akik egymás lábát taposva kattintgatták találomra fényképezőgépeiket. Ezért aztán, meg főleg azért, hogy nem is ide indultunk, az első híd után visszafordultunk Magyarpeterd felé.

.

.

Magyarpeterd (románul Petreştii de Jos) a Tordai-hasadék északi kijáratánál fekszik. Első írásos említése 1278-ból maradt fenn Hasadad néven. További névváltozatai: Pturd Hasadata (1294), Peterdy (1310), Peterd hungaricalis (1407), Alsópetherd (1493). Hogy mitől lett magyar ez a Peterd nevű község, az most már a középkor homályába merül, hiszen már 1850-ben 2650 lakosából 14 magyar, 14 zsidó és 37 cigány volt. 1992-ben már a 2150 lakosból csak 5 magyar maradt, viszont a 37 cigányból 67 lett :). Továbbmentünk Magyarpeterden Szind felé, majd Tordára értünk, ahonnan a Dobogón felkaptatva végülis érintettük Túrt, de nekem már nem volt energiám letérni és újból megpróbálni megkeresni a Túri-hasadékot. Majd legközelebb.

.

Kakukksaláta egylejes pungában


Ma a Túri-hasadékba tett kirándulásunk alkalmával a Bükkben kötöttünk ki :). Hát ez nem semmi. Viszont, - ha már ilyen balfácán voltam és nem találtam meg (még a Google-térképen sem) a Túri-hasadékot - annyi szerencsém volt, hogy szedhettem a bükki csillagvizsgáló alatt egy adag kakukksalátát, habár még azt sem én találtam meg, hanem Melinda. Viszont a gyűjtés technikája nekem jutott eszembe, hiszen annyira szaporátlan lenne szálanként szedni, hogy ahhoz biztos nem lenne türelmem, csomónként kitépni csak sáros-gyökerestől kehet, így aztán megalapoztam a kakukksalátaszedés új, forradalmasított módszerét: svájci bicskámmal jófórmán sarlózom a salátát. Három-négy ujjal összefogok egy adag salátalevelet, majd a jobb kezemben tartott bicskával elvágom a szárukat. Így egyszerre tíz-tizenöt levél is kerülhet a szatyorba, ami azt jelenti, hogy röpke tíz-tizenöt perc alatt tele lehet szedni egy egylejes pungát.


Persze, hogy nem tudjátok, mi az egylejes punga :). A punga nem más, mint a pix, a blokk és a buletin közeli rokona, ami minden becsületes kolozsvári számára elengedhetetlen tényezője volt a hetvenes évek mindennapjainak. Tehát, a gyengébbek kedvéért, a punga órákig tartó sorbanállás után megszerzett élelmiszerek bónuszaként 1 lejért megvásárolható nejlonszatyor volt 1978-ban. Évente a punga tíz-húsz banival drágult, - ki mondta, hogy akkor nem volt infláció -, olyannyira, hogy a nyolcvanas évek végén magam is így kértem a boltban: - Csókolom, kérek szépen egy egylejes pungát. - Három lej. - Tessék, itt van a három lej, és köszönöm szépen. Mindezt nem panaszképpen említem, sőt. Volt egy ismerősöm, aki éjszakai váltásból kijövet beállt a kenyérsorba, és miután háromóra sorállás után kijött egy lapos, kőkemény kenyérrel, boldogan újságolta: te, olyan szerencsém volt, képzeld, az utánam sorbanálló öregasszonynak már nem is jutott kenyér ... Szóval ilyen idők voltak, ennyi az egész.


.
Most azonban az idők változtak, hál'Istennek. Az egylejes pungát ingyen osztogatják. A kenyér sem kőkemény már. Az információhoz is könnyebben hozzá lehet most már jutni . . .
.
A könnyen megszerzett információ viszont cseppet sem bizalomgerjesztő. Ugyanis abból hamar rájövünk, hogy az ingyenkapott egylejes punga tönkreteszi a környezetünket és tágítja a fejünk fölött az ózonlyukat, a kőkemény rozskenyér pedig sokkal egészségesebb (és ne is mondjam, hogy drágább) mint az omlós, puha fehérkenyér. A kakukksaláta pedig, hajaj, a kakukksaláta, hát az az egyik legegészségesebb táplálékunk. Mert bió. S akkor most jövök én, a Modern Világ óriási fogaskerekei közé beszorult cseplinségemben, és megkérdem: tessék mondani, mennyibe kerül egy egylejes punga?
.

.

Különben a kakukksaláta ködbefoszló gyerekkorom szívből utált eledele, ami nem más, mint a jobb helyeken ma úgynevezett salátaboglárka. Ugyanúgy szoktuk elkészíteni, levesnek, mint a kerti salátát, rántással és púposrántotta-kockákkal. Gyerekkoromban azért nem volt nagyon bizalomgerjesztő, mert drága édesanyám néha benne felejtette a bimbókat, amik aztán fövés közben kinyíltak, és én elképzelhetetlennek tartottam akkor, hogy virágot egyek. Utólag rájöttem, hogy nem volt igazam, habár az ehető virágok közé sorolt krizantémot és büdöskét még mindig nem volt gusztusom megkóstolni. Ám ki tudja, mit hoz a jövő?


2008. április 14., hétfő

Peer, Dovre apó, Gomböntő és a többiek

(Plakátterv: Molnár István; Fotó: Biró István)

A néhány modern vagy modernizált darabbal szemben, amit mi a Kolozsvári Magyar Színházban ebben az évadban láttunk, tegnap este egy igazi klasszikust néztünk meg: Henrik Ibsen Peer Gyntjét. Egy olyan varázslatos világba vittek minket a manók, koboldok, arabok, rabszolganők és pásztorlányok, amellyel csak a vasárnapi gyerek-operettek matiné-előadásain lehet még találkozni. Nem tudom megállni, hogy ne annak a János Vitéznek fény- és díszleteffektusai jussanak eszembe, amit tizenöt évvel ezelőtt láttunk Áronnal itt Kolozsváron, (ő akkor hároméves volt), amikor a repülő boszorkány villogó szemei láttán a gyereksereg irdatlan visítozásba kezdett. Számomra a megragadó ebben a tegnap esti Peer Gynt előadásban nem is annyira a rendezői koncepció volt, mint a koreográfia, a jelmezek, a díszlet és persze nem utolsósorban a fényeffektusok. (a CEZ - legjobb fényjáték - díjra benyújtott 27 versenymunka közül az első díjat Yaron Abulafia nyerte el, a kolozsvári Peer Gynt fénytervéért.) Meg az is nagyszerű volt, hogy egyáltalán ott lehettem.



A darabot David Zinder tel-avivi rendező vitte színpadra. Az izraeli rendezőnek ez a negyedik munkája Kolozsváron, a Bakkhánsnők, a Bulldog hadnagy Magritte nyomán és a Fehér tűz, fekete tűz című darabok után. A Tel Aviv Egyetem színművészeti osztályának tanára, nemzetközileg elismert rendező és színjátszás-tanár, David Zinder éveken keresztül az egyetem színházának főrendezője és művészeti igazgatója volt. Nemzetközi elismerést és összeköttetéseket szerzett az általa vezetett osztálynak és társulatnak. Akkoriban kezdte nemzetközi pályafutását mint rendező és színjátszás-tanár. 2004-ben, miután évekig ingadozott akadémiai és szakmai karrierje között, Zinder visszavonult az egyetemi életből és minden energiáját első szerelmének, a rendezésnek szenteli. (DavidZinder.com).



Szakmailag semmit nem tudok mondani az előadásról, lévén, hogy nem értek hozzá. Ezeket a bejegyzéseket is csak azért írom, hogy ha netalán valaki olvasná, hátha kedvet kap és elmegy megnézni. Mint néző csak annyit mondhatok, hogy tetszett, mert különleges volt és végig azon tűnődtem, hogy a címszereplő(k) hogy is tudtak annyi rengeteg szöveget megtanulni és észben tartani. Szerencsére, a fiatal Peer-t Sinkó Ferenc és az időst Bogdán Zsolt játszotta, így kétfele oszlott a 3 óra 40 perces előadás nagyon hosszú és nehéz szövegű főszerepe. Persze meg vagyok győződve, hogy bármelyikük remekül el tudta volna játszani egyedül is mind a két Peert. Továbbá, Gomböntő: Bíró József; Gomböntő-fényképész, Idegen utas, A sovány: Dimény Áron, Åse (Peer anyja): Kató Emőke, Solvejg: Pethő Anikó; Ingrid, A zöldruhás nő, Anitra: Kali Andrea; Dovre király: Galló Ernő; Solvejg anyja, Manó, Őrült, Tolvaj, Idős Solvejg: Albert Csilla; Falubeli, Esztenás leány, Manó, Arab táncoslány, Őrült: Vindis Andrea; Falubeli, Esztenás leány, Manó, Arab táncoslány, Őrült: Skovrán Tünde; A vőlegény anyja, Esztenás leány, Manó, Arab táncoslány, Őrült: Györgyjakab Enikő; Falubeli, Manó, Pincér, Az őrültek háza igazgatója: Molnár Levente; Vőlegény, Udvari manó-tolmács, Tolvaj, Gomböntő-inas: Bodolai Balázs; Falubeli, Manó, Cotton, Ápisz király: Szűcs Ervin; Solvejg apja, Ballon, Huhu: Salat Lehel; A vőlegény apja, Manó, Eberkopf, Őrült, Szakács: Orbán Attila; Falubeli, Manó, Trumpeterstraale, Husszejn, Gomböntő-inas: Laczkó Vass Róbert; Helga, Manógyerek: Salat Hanna. Bravó.


Most pedig kritikus szemmel nézve a tegnap esti előadást, két dolog nem tetszett. Első: Egy falusi liba az első sorban végigköhögte mind a háromóra-negyvenpercet, már azt hittem a mentők viszik el onnan, nem értem, az ilyen miért nem megy haza, vagy legalább miért nem lövi főbe valaki. Jó, hogy a Ványa bácsiban végig hadonásztak meg lövöldöztek a pisztollyal, na azt most miért nem lehetett elővenni: kussojá' má' vagy főbelő páldául a kairói bolondokháza igazgatója. Második: Stúdióelőadás lévén, mi a zenekari árok fölött ültünk, amivel nem is lett volna baj, de a székek olyan közel voltak egymáshoz, hogy a mellettem lévő hölgy félig az ölemben ült, pedig én amennyire tudtam, összehúztam magam, és simultam a feleségemhez. Ki lehetne venni minden sorból két-három ülőhelyet és az amúgy is kényelmetlen székek között legalább arasznyi helyet hagyni. Ha ez túl nagy ráfizetés lenne a színháznak, legalább a plakátra írják ki: Csak tizennégy éven felülieknek és hatvan kilón aluliaknak.




Száznyolcvan éve, 1828. március 20-án született Henrik Johan Ibsen norvég drámaíró, a XIX. század második felének egyik legnagyobb színpadi szerzője. Első irodalmi próbálkozásait az 1848-as forradalmak, majd a magyar szabadságharc elbukása ihlették, ekkor keletkezett latin olvasmányai nyomán Catilina című darabja is. 1850-ben Kristianiába (a mai Oslo) ment, ám gyenge érettségi eredményei miatt az egyetemre nem vették fel, rövid ideig újságírásból tartotta el magát. 1851-ben a bergeni színházhoz szerződött dramaturgnak és afféle háziszerzőnek. 1857-ben a fővárosi Norvég Színház dramaturgja lett, de az ezt követő öt év élete legkomorabb időszakának bizonyult. A Norvég Színház csődje után 1864-ben hátat fordított a hazai színpadoknak, s ösztöndíjjal Rómába utazott. Életének következő 27 évét jórészt külföldön, Rómában, Drezdában és Münchenben töltötte. Ez volt legtermékenyebb korszaka, az önkéntes száműzetésben végre rátalált saját hangjára és témáira. Elkészült két hatalmas drámai költeménye, a Brand, majd a Peer Gynt.



1869-ben Ibsen vígjátékot írt A fiatalok szövetsége címmel, 1873-ban történelmi drámát, A császár és a Galileust. Rövid alkotói válságát legyőzve 1879-ben elkészült a Babaház, amelyet Nóra címen ismer a magyar közönség. A női egyenjogúság kényes témájához merészen nyúló darab óriási sikert aratott világszerte, több film is készült belőle. Az idős mester 1891-ben körutat tett Európában, s mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Magyarországra is eljutott, részt vett a Nóra bemutatóján, a rossz nyelvek szerint szövődött is némi románc közte és a címszerepet alakító Jászai Mari között. Kései korszakának művei már önelemzőbbek, személyesebbek, vallomásos jellegűek, s sokkal inkább a szimbolizmus felé mutatnak. 1900-ban agyvérzést kapott, egy évre rá ismét, s tolókocsiba kényszerült. 1905-ben még megérte, hogy Norvégia Svédországtól független lett, s Sigurd fiát nevezték ki külügyminiszterré. Egy évvel később, 1906. május 23-án a betegség végleg legyőzte a világszerte ismert és ünnepelt írót. (MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes).

Henrik Ibsen háromfelvonásos verses drámája 144 évvel keletkezése után is sok aktuális mondanivalóval rendelkezik. A történet maga valahogy így hangzik: Peer Gynt a valamikor gazdag, ám később elzüllött Jon Gynt fia. Peer mindazt vissza akarja szerezni, amit apja elvesztegetett, dehát csak hencegni és ábrándozni képes. Elrabolja a haegstadi Ingridet, egykori szeretőjét esküvője napján. Ezért falujából száműzik, menekülése során mindenféle mesebeli alakokkal találkozik: három szerelmes pásztorlánnyal, a Zöldruhás nővel, Dovre Papa lányával, akit majdnem elvesz feleségül, és Görbével. Solvejg, akivel a haegstadi esküvőn találkozott, eljön Peer házába, hogy vele éljen, de Peer nem mer olyan utat vállani, ahonnan nincs visszaút, elhagyja Solvejget, és útnak indul. Sok éven keresztül bolyong a világban, Marokkó partjainál rabszolgakereskedelemmel foglalkozik, beduin törzsfőnök és próféta lesz, megpróbálja elcsábítani Anitrát, egy beduin lányát, majd a kairói bolondokházában köt ki, ahol császárként tisztelik. Itt ráébred saját őrültségére és hazatér a norvég hegyek közé. Ám a fáradt Peer előtt megjelenik egy új szereplő, a Gomböntő, azzal a szándékkal, hogy rosszul sikerült életét beolvassza a közös formába. Az öreg vándor nem tudja bebizonyítani, hogy mindig önmaga volt, tehát a halálban is jogosan tart igényt egyénisége tiszteletére. mert sem a manókirály, sem az ördög nem hajlandó elismerni egyéni létét, s már-már úgy néz ki, hogy a Gomböntő kanalába kerül, amikor eljut régi kunyhójához, amelyben ott várja az otthagyott Solvejg. Solvejg elmondja, hogy az ő szemében, hitében és szeretetében Peer mindig is önmaga volt. Ez megváltja a haláltól és a Gomböntő haladékot ad. Happy End. Vagy mégsem?


A szokásunk régi, akár a kígyó
értékőrző és megtakarító.
Te ezt a mesterséget is ismered,
tudod, hogy az öntésben hiba is lehet,
ilyen a gombnak a füle hiánya.
Mit tennél ezzel? - Messze hajítanám.
- Jon Gynt, míg bírta a pénze s a zsákja,
herdálta a pénzt, vígan, szaporán.
De a Mester, lám, takarékosan
kezel, s ezért becsülete van.
El nem hajít, kegyelmez a művi hibának,
s a hibást felhasználgatja nyersanyagának.
Lehetnél pityke ma, szemnek fényes ék
világ mellényén, ámde füled nyomorék,
s ezért jutsz most a selejt kosarába,
ahol gombtested a massza sorsa várja.
- Egy Peert Pállal, Péterrel összevegyítené!
Csak nem gondolsz ilyesmire, hé?
- Bizony erre gondolok, erre pontosan.
Átestek rajta sokan, sokan.
Kongsbergben a pénzre is ez a sors vár,
ha a forgástól simára kopott már.

(Áprily Lajos fordítása)