Debrecenbe kéne menni...

.

És akkor máris mondom tovább a gyengébbek kedvéért:

Debrecenbe kéne menni

pulykakakast kéne venni

Megállj kocsis lyukas a kas!

Kiugrik a pulykakakas!

Debrecenben csoda esett:

két kis kakas összeveszett!

Én a kakasod nem bánom,

csak az enyémet sajnálom.

(M. nevetett amikor a pulykakakast mondtam neki).

.

.

Hajdúszoboszlói üdülésünk során meglátogattuk Debrecent is. Tulajdonképpen a Munkácsy képeket szerettük volna megnézni a Déry-múzeumban, dehát amilyen szerencsések vagyunk, a múzeum éppen technikai okok miatt zárva volt. Szégyelljék magukat. Direkt kinéztük, hogy a múzeum hétfőn zárva van, így kedden mentünk, erre kedden is zárva van. Technikai okok miatt. A kapus hétfői szabadnapján lerészegedett? A kocsmában felejtette a kulcsot? Elfelejtette a kódot? Milyen műszaki ok lehetett? Nagyon kiváncsi lennék. Most már mindegy, majd következő alkalommal mielőtt ötven kilométert utazunk múzeum-nézni, előbb betelefonálunk: Csókolom, tessék mondani, ma nyitva tartanak? Nincs semmi probléma? Jöhetünk? Szóval, ha már ott voltunk, legalább több időnk maradt szétnézni és megtudni, milyen szép város ez a "Kálvinista Róma".

.

.

Hogy miért kálvinista Róma? Hát leginkább ezért. A képen látható templom a magyar református egyház szimbóluma, ezerötszáz négyzetméterével Magyarország legnagyobb református temploma, Debrecen legimpozánsabb épülete. 1311 és 1564 között ezen a helyen az András-templom állt, amely minden valószínűség szerint akkor a Tiszántúl legnagyobb temploma volt. Ez a templom 1564-ben leégett. A templom falai 62 éven át sötétlettek a város szívében, amíg 1626-ban Bethlen Gábor vezetésével az akkor már protestáns város elkezdte az újjáépítést. Két év után, 1628 november 26-án a debreceniek már az új András-templomban gyűltek össze. A templom arculatát alaposan megváltoztatták. Favázas tornya tetején Rákóczi György költségére készített aranyos gomb fénylett, ott mutatta az idő múlását a Rákóczi adományozta óramű is. 1642-ben felépítették a Verestornyot, amelyben elhelyezték azt az 56 mázsás harangot, melyet időközben fejedelemmé választott I. Rákóczi György öntetett, a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból. 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok súlyosan megrongálták a templomot. 1802-ben a város egyik legnagyobb tűzvésze elérte a templomot is.

.

.

Az új templom építéséve 1803-ban a város Péchy Mihályt bízta meg. Az építkezés 18 évig tartott, Péchy eredeti terveiben kereszt alaprajzú templom szerepelt, tornyai közt kupolával, de a kupola pénzhiány miatt nem valósult meg. A tornyok 61 méter magasak, a bal oldali torony 1818-ra készült el, a fenti képen is látható jobboldali pedig 1821-ben. Református templomokra jellemzően a belső falakat fehérre festették. A bal oldali, nyugati toronyból szép kilátás nyílik, fejenként háromszáz forintért mi is felmentünk megnézni a várost. Onnan készítettem a fenti legelső képet. Itt helyezték el a Rákóczi-harangot is, mely megrongálódott a tűzvész során, de újraöntötték. A templomban két orgona található – a régebbi a szószék mögött, ezt Jakob Deutschmann készítette 1838-ban, az újabb orgona pedig a főbejárat fölött található, a templom déli részében. Ezt az új, rezonátorcsöves elektronikus orgonát Albert Péter tervezte 1981-ben.

.

A Nagytemplomban mondta ki 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét Kossuth Lajos, és itt választották kormányzóvá is. Kossuth széke a ma napig megtekinthető a templomban (fotó). Az olmützi alkotmány megalázó rendelkezéseire, válaszképpen fogalmazódott meg Kossuthban a függetlenség kikiáltása és a trónfosztás. A hadsereg vezetőivel és Görgey tábornokkal is megosztotta a válasznyilatkozat tervét, s mivel különösebb ellenállással nem találkozott, abban a hitben tért vissza Debrecenbe, az országgyűlés székhelyére, hogy tervét a tisztikar helyesli. Valószínű azonban, hogy trónfosztási és függetlenségi terveibe nem egészen világosan avatta be a katonai vezetést. Kossuth Debrecenbe visszatérve, április 12-én előbb az Országos Honvédemi Bizottmánynak terjesztette elő tervét, melynek tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást.

.

.

Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, vagyis ideiglenes köztársasági elnökké választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi Nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én fogadta el az országgyűlés.

.

.

Kossuth bronzba örökített alakja Debrecen szívében áll, mint a Nagytemplom előtt álló szoborcsoport központi alakja. A Margó Ede és Pongrácz Szigfrid által készített szoborcsoportot Kossuth halála után, 1914-ben leplezték le. Az irónt és jegyzeteit kezében tartó mellékalak Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt. Mellette pedig a főrendiház másodelnökének, báró Perényi Zsigmondnak a szobra. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész alakja. A szoborcsoport mindegyik tagját halálra ítélte a császári önkény 1849-ben, s közülük Szacsvay Imrét és báró Perényi Zsigmondot ki is végezték. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája a csatába indulva búcsúzik édesanyjától.

.

.

Az Emlékkert egy tér Debrecenben, a Nagytemplom és a Kollégium között, a Püspöki Hivatal szomszédságában.Az 1861-ben megalakult Emlékkert Társulat tagjai felvetették, hogy a Kollégium előtti puszta téren „méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak”. Az első szobor, ami az Emlékkertbe került, az 1849. augusztus 2-i debreceni csata elesett honvédei emlékére állított „Haldokló Oroszlán” volt. Marschalkó János kőoroszlánját 1899-ben a Hősök temetőjébe vitték ki. A helyére állítandó Szabadság-szobor készítésével Tóth Andrást bízták meg. A Szabadságot jelképező, háromméteres talapzaton álló- 8 méter magas, telt idomú, páncélba öltöztetett bronzalakot 1902-ben leplezték le. A furcsa szobor nem nyerte el a debreceniek tetszését, „vastyúk”-nak hívták. 1906-ban, a Bocskai-szobor felállításakor a Városháza udvarára száműzték, majd az I. világháború idején ágyúcsőnek öntötték be. A Bocskai-szobor példátlan gyorsasággal készült el. A városi tanács 1906. május 15-i tanácsülésén elhatározta, hogy a bécsi békekötés 300 éves évfordulójára az Emlékkertben felállítják a budapesti Bocskai-szobor másolatát. Holló Barnabás szobrának kiöntését Hirmann Ferenc ércöntő vállalta. November 26-án már fel is avatták a hajdúvárosok alapítójának, Bocskai István fejedelemnek a szobrát. Talapzatát a félalakos hajdúfigurákkal Tóth András készítette. (wikipédia).

.

.

Debrecen az 1530-as években vált protestánssá. A városi iskolát is a reformátori vezetés jellemezte már 1538-ban, ezért a hagyomány a Debreceni Református Kollégium alapítását ehhez az évhez köti. A Kollégium falai között - a Kollégium imatermében, az Oratóriumban - tartotta a magyar országgyűlés képviselőháza üléseit 1849. január 9-étől 1849. május 31-éig. Amikor másodszor is az ország fővárosa lett Debrecen, itt - szintén az Oratórium falai közt - alakult meg 1944. december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés. A Kollégium birtokában maradtak nagy értékű tudományos gyűjteményei, a Nagykönyvtár, az egyházkerület levéltára és az 1967-ben megnyitott Iskolatörténeti és Egyházművészeti Múzeum. A Kollégium később a Főgimnázium Péterfia utcai épületét is elveszítette, politikai nyomás alatt "felajánlotta" az államnak az épületet. A Debreceni Kollégium az 1989-es politikai fordulat után ismét bekapcsolódott az újraindult egyházi iskolák vérkeringésébe. (Részletek az iskola honlapjáról).

.

.

Debrecen központjában, a Déri tér 1. szám alatt található az európai hírű, hétfőn mindig, de néha kedden is zárva tartó Déri Múzeum, amely Györgyi Dénes és Münnich Aladár tervei alapján épült, és 1930-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A múzeum különleges tárgyi anyagának alapját az 1902-ben Löfkovics Artúr ékszerész-műgyűjtő kezdeményezésére és adományából megalakult Városi Múzeum anyaga képezte. Nagy jelentőségű volt, hogy 1920-ban Déri Frigyes (1852-1924) bécsi selyemgyáros csodálatos gyűjteményét Debrecen városának ajándékozta. Bátyja példáját követve, 1938-ban Déri György a Kárpát-medence minden népének népművészeti alkotásaiból álló, páratlan gyűjteményét adományozta a múzeumnak. A későbbiek során neves néprajzkutatók, történészek, régészek gyarapították tovább kitartó gyűjtőmunkájukkal a gazdag gyűjteményt. Zárvatartás miatt csak képzeletbeli barangolásunk végén jutottunk el a Déri Múzeum leghíresebb részébe. A Munkácsy Teremben látható Munkácsy Mihály világhírű Krisztus-trilógiája: a Krisztus Pilátus előtt (1881) (2007. december 12. óta nem látható a múzeumunkban, mert a kép tulajdonosával kötött szerződés értelmében Kanadába szállították), a Golgota (1884) és az Ecce Homo! (1896).

.

.

Debrecen városáról sok mindent el lehetne még itt mondani, hiszen rengeteg híres ember született, élt és alkotott itt, akiknek emléktáblái, szobrai minden lépésnél láthatóak a civis városban, dehát inkább a saját benyomásaimról szeretnék itt írni. Annak ellenére, hogy látszik a fejlődés, mezőváros jellegét a mai napig megtartotta. A modern belvárosban pláza is épült, lakónegyedek is vannak, nekem mégsem egy modern sokemeletes toronyházakból álló megyeszékhelynek tűnt. Kiemelném még a debreceni Nagyerdőt, az élményfürdőt, az egyetemi városrészt, mint megnézni érdemes látványosságokat azokon kívül, amiket felsoroltam. És ha a környéken jár az ember, a debreceni kolbászt nem szabad elmulasztani...

.