Hosszú Béla, a hetedrendű vádlott

Fantasztikus dolog ez a google, és persze implicíte az internet. Az ember bepötyögteti a saját nevét (kár tagadni, mindenki megpróbálta ezt már) és mindenféle érdekes dolgot talál névrokonokról, rokonokról, neadjisten saját magáról. (Persze mindez attól is függ, hogy mennyire gyakori valakinek a család- és keresztneve, Kiss János évekig játszhatná ezt mégsem jutna a végére.) Akit én ma itt véletlenül megtaláltam és szeretném bemutatni nem túl népes, de annál lelkesebb látogatótáboromnak (köszönöm Dió, Kinga, Istvánka), az nem más, mint a képen látható tragikus sorsú névrokonom, Hosszú Béla államvédelmi alhadnagy.

Persze azonkívül amit egy rövid cikkben olvastam itt, semmit sem tudok jobbsorsra érdemes névatyafimról. De először is lássuk, mi volt neki a foglalkozása. Becsületes szakmája nemigen lehetett, így kerülhetett szegény feje az ÁVH-ba. Az Államvédelmi Hatóság az 1945-ben létrehozott Politikai Rendészeti Osztály (PRO), majd azt 1946-ban követő Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) utódja volt, magyarul: a magyar titkosrendőrség. A minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóságot egy 1949-es rendelet hozta létre, 1950-től az új szervezetbe beolvadt a katonai elhárítás és a határőrség. A totális ellenőrzést biztosítani kívánó szervezet szigorúan hierarchikus rendbe szervezett, alárendelt egységei és kiterjedt ügynökhálózata az ország egész területét lefedte. Az ÁVH besúgóhálózata 1953-ra 40.000 emberből állt, a Nyilvántartási Osztályon 1.280.000 állampolgárról vezettek kartotékot 1953-ig.

Mi vitte Hosszú Bélát a titkosrendőrségbe? Talán osztályharcos elvei? Nem hiszem. Akkor nem a börtönben végezte volna. Inkább arra gyanakszom, - amint azt Stefka István a Magyar Nemzetben megjelent cikk szerzője is említi - hogy az ÁVH kedvelt toborzási helyei árvaházak, nevelőintézetek voltak és valahol ott nevelkedhetett a rokon. Ezek az intézetek nem tudtak és nem akartak olyan pálfordulást tenni, amilyet az egész ország kénytelen volt megtenni, így 1949-ben, amikor az ÁVH létszámát párezerről harmincezerre duzzasztották, főleg a szalézi, piarista és jezsuita atyák egykori tanítványait toborozták titkosrendőrnek. Így történhetett meg az, hogy a Budapesti Hadbíróságon 1952. október 28-án 9.30-kor, Kovács Béla hadbíró alezredes elnöklésével szigorúan titkos tárgyalás indult. A vád a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette volt, amivel tizenhat személyt gyanúsítottak, köztük a balszerencsés névtestvért, Hosszú Bélát.

A fenti fényképnek csak annyi köze van a fent említett perhez, hogy Mindszenty bíboros (fotó) is hasonló politikai per áldozata lett, csak az ő pere sokkal nagyobb port vert fel. Visszatérve tehát az ÁVH-s perre: A történet igazi főszereplői Sándor István szalézi szerzetes és annak legmegbízhatóbb tanítványa, Zana Albert, 21 éves, kényszerből lett ÁVH-s őrmester. A katolikus egyház szerzetesrendjeit 1952-ben már rég feloszlatták, a titkosrendőrség számos katonája mégis szoros kapcsolatot tartott fenn az egykori lelki vezetőkkel. Sándor István szerzetes akkoriban már bújkált, de Zana Alberten keresztül röpiratokat szerkesztett és terjesztett, folytatva hittérítő tevékenységét, egyre több államvédelmis sorkatonát térítve meg. Hát, a szegény azonosnevűt is jól megtérítették.

Egy „véletlenen” buktak le. Újpest főutcáján, az Árpád úton új kocsmát nyitottak, Pokol Csárda névvel. A bejárat melletti táblán ez állt: Lépjen be a Pokolba! A titkos hitgyakorló találkozókra érkező fiatalok vezetőjükkel, Sándor szerzetessel együtt felháborodtak, megállapítva, hogy ez nem más mint a hit kigúnyolása. Másnap reggelre a fiúk fekete szurokkal kenték be a táblát. A kocsma vezetői az ÁVH-t hívták ki, s azokat a nyomozókutyák a Clarisseumhoz, a valamikor gróf Károlyi Sándorné alapította újpesti nevelőintézethez vezették, ahol a csoport több tagja is nevelkedett. Itt fogták el Hegedűs Hajnalkát, az akkor 15 éves gimnazistát, aki éppen odaérkezett. Kínzások által kiszedték belőle a csoport több tagjának és a vezető szerzetesnek nevét.

Ez a Pokol Csárda persze nem az a Pokol Csárda. Az a pokol, amit ők akkor megjártak, nem is hasonlít ahhoz a pokolhoz, amit azok járnak meg, akik esetleg most ide betévednek. De hagyjuk a tréfát és lássuk, mit tudhatunk még meg erről a disznóságról, ami a kedves névrokonnal történt. Zsédely Gyula ceglédi kanonok-plébános írt egy könyvet, ami a Sándor István szalézi szerzetes vértanúságával foglalkozik. Ebben idéz egy olyan dokumentumból, ami Rákosi Mátyásnak szólt: „A börtönügyi főosztály vezetője, Décsi Gyula elvtárs és a kémelhárító osztály vezetője, Dékán István elvtárs jelenti, hogy pár héttel ezelőtt olyan bűnbandát leplezett le az ÁVH, amely az illegálisan tevékenykedő KIOE (Keresztény Ifjúság Országos Egyesülete) vezetőkből áll – akik a Pártőrség tizedesei is egyben –, s akik még ma is kapcsolatban állnak egykori szaléziánus, piarista és jezsuita lelki vezetőkkel. Eligazítást kérnek Décsi Gyula és Dékán István elvtársak.”

Hát az eligazítást azt megkapták. 1953 május 23-án a Budapesti Hadbíróság demokráciaellenes szervezkedés és hűtlenség vádjával a következő ítéletet hozta:

I rendű vádlott: Zana Albert áv. őrmester, 21 éves - kötél
II rendű vádlott: Ari László áv. őrmester, 22 éves - kötél (később életfogytiglan)
III rendű vádlott: Farkas Ferenc áv. hadnagy, 27 éves - kötél
IV rendű vádlott: Sándor István szalézi pap, 39 éves - kötél
V rendű vádlott: Hegedűs Hajnalka gimn. tanuló, 15 éves - 8 év
VI rendű vádlott: Pál Sándor áv. őrmester - 15 év
VII rendű vádlott: Hosszú Béla áv. alhadnagy - 15 év
VIII rendű vádlott: Guzi Imre áv. alhadnagy - 15 év
IX rendű vádlott: Bodocs Pál áv. őrmester - 12 év
X rendű vádlott: Horváth István áv. őrmester - 8 év
XI rendű vádlott: Ruzsinszky József áv. őrmester - 8 év
XII rendű vádlott: Pokorni János terv. technikus - 12 év
XIII rendű vádlott: Ádám László katolikus lelkész, tart. főnök - 15 év
XIV rendű vádlott: Varga György Aladár katolikus lelkész - 10 év
XV rendű vádlott: Szitkei Károly katolikus lelkész - 10 év
XVI rendű vádlott: Dániel Tibor katolikus lelkész - 5 év (a börtönben agyonverték).

A három halálraítélt akasztását sürgősen végrehajtották, 1953 június 8-án este 21 órakor. A többi elítélt nagy része 1956-ban szabadult. Hosszú Béla 1956 után kivándorolt Amerikába, ott megnősült, sikeres vállalkozást indított amelyből óriási vagyont szerzett és mai napig is boldogan él gyermekei, unokái és dédunokái körében a floridai Palm Beachen lévő tízezerholdas narancsfaültetvényén. (Ez viszont sajnos már csak mese.)