Tordai körút Csürülye felől

Vasárnap elindultunk a bükki-csürülyei úton Torda irányába, amerre én naivul azt hittem, hogy a Túri-hasadékhoz fogunk eljutni. Sajnos ez nem történt meg, mert az I.-tól kapott információim tévesek voltak :). Miután a Pólusban megálltunk cipőt venni Melindának, a legrövidebb út a Szent János-kútnál vezetett fel (a régi menedékházat is érintve) a szelicsei-csürülyei úthoz. Csürülye (románul Ciurila) Kolozsvártól 20 kilométerre délre, a Hesdát patak mellett fekvő község. Orbán Balázs szerint a település neve valamikor Csűrhelye lehetett. Első említése 1327-ből származik, 75 négyzetkilométeren fekszik, lakossága ma szinte kivétel nélkül román. Beosztott falvai: Alsófüle, Felsőfüle, Magyaróság, Magyarszilvás, Sütmeg, Szelicse, Tordaszeleste.

.

.

Elhaladva az öt - természetvédelmi területté nyilvánított - csürülyei tó mellett, Magyarkirályfalva (?) (Craiesti), majd Magyarpeterd (Petrestii de Jos) nevű falvakon áthaladva tulajdonképpen jobbra, Szind irányába kellett volna térjünk, de annyira magával ragadott a tavak mellől már látható hasadék látványa, hogy nem is gondolkoztam rajta, hogy az más is lehet, mint a Túri-hasadék. Őszintén bevallom, hogy életemben most jártam először ezen a környéken, ami nem is olyan nagy csoda, hiszen évtizedeken át járhatatlan volt errefelé az út. Mindenesetre annyira szerettem volna a Túri-hasadékba eljutni, hogy úgy jártam mint Kolumbusz Kristóf: nem hittem el, hogy tulajdonképpen a Tordai-hasadékban vagyok (már majdnem a bennszülötteket is indiánnak néztem). Egyszóval csúfosan eltévedtem. Szerencsém volt Melindával, aki az első hídnál rájött, hogy már járt erre :).

.

.

A Tordai-hasadék a környékbeli hegymászók paradicsoma. Az idelátogató turisták nem csak a sziklaképződményeket, a patakot és a változatos növényvilágot csodálhatják, hanem a sziklamászók akrobatikája is érdekességnek számít, hiszen majd minden hétvégén gyakorolnak. A hasadékban vannak igazi ínyencek számára kiépített utak, az igen magas, néhány helyen 200 méter magas falakon. Mi is nézegettük, csodáltuk egy ideig őket, akárcsak a rengeteg ideözönlött "turista". Idézőjelet érdemelnek turistaságukra ezek a szövetnadrágos-balettcipős erdélyápoló anyaországi buszoskirándulók, akik egymás lábát taposva kattintgatták találomra fényképezőgépeiket. Ezért aztán, meg főleg azért, hogy nem is ide indultunk, az első híd után visszafordultunk Magyarpeterd felé.

.

.

Magyarpeterd (románul Petreştii de Jos) a Tordai-hasadék északi kijáratánál fekszik. Első írásos említése 1278-ból maradt fenn Hasadad néven. További névváltozatai: Pturd Hasadata (1294), Peterdy (1310), Peterd hungaricalis (1407), Alsópetherd (1493). Hogy mitől lett magyar ez a Peterd nevű község, az most már a középkor homályába merül, hiszen már 1850-ben 2650 lakosából 14 magyar, 14 zsidó és 37 cigány volt. 1992-ben már a 2150 lakosból csak 5 magyar maradt, viszont a 37 cigányból 67 lett :). Továbbmentünk Magyarpeterden Szind felé, majd Tordára értünk, ahonnan a Dobogón felkaptatva végülis érintettük Túrt, de nekem már nem volt energiám letérni és újból megpróbálni megkeresni a Túri-hasadékot. Majd legközelebb.

.