2009. május 31., vasárnap

Elsőáldozás a Szent Mihály templomban


Pünkösd vasárnapján szerény és nagyon ökumenikus keresztény-életünk egyik legfontosabb ünnepén vettünk részt: egyetlen keresztlányunk, Tímea elsőáldozott. Az elsőáldozás ünnepéről nekünk, protestánsoknak annyit illik tudni, hogy a katolikus egyház hét szentségének egyike. Mik tehát ezek a szentségek? A katolikus egyház tanítása szerint a szentségek Jézus által alapított látható jelek amelyek Isten kegyelmét nemcsak jelzik, hanem hatékony módon közvetítik is. A katolikus egyház a középkor óta hét szentséget ismer el: a keresztséget, a bérmálást, az eucharisztiát (áldozást), a bűnbocsánatot (gyónást), a szent kenetet, az egyházi rendet, és a házasságot. Az eucharisztia a katolikus egyházban a három beavató szentség egyike (keresztség, bérmálás, eucharisztia), így a keresztányunk életében nagy jelentősége van és (remélem) lesz ennek az ünnepnapnak, amikor először részesült a szentáldozásban.



Az eucharisztia az a keresztény szertartás, amelyen Jézusnak a kenyérről és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és ottani cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. Az eucharisztiát/úrvacsorát minden keresztény felekezet (a maga teológiai nézeteinek megfelelően) szentségnek tekinti. Az eucharisztia szónak több jelentése is van. Egyrészt a kenyérrel és a borral végzett liturgikus cselekmény, ebből adódóan pedig az egész szentmise megnevezése. Ebben az értelemben használva kis kezdőbetűvel írjuk. A protestantizmus az eucharisztikus szertartásra az úrvacsora megnevezést használja. Másrészt az Eucharisztia – katolikus és ortodox hitvallás szerint – jelenti a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust is. Ebben az értelemben – mivel személyre utal – bevett szokás a nagy kezdőbetű használata, s ilyen értelemben szinonimája az Oltáriszentség.




A szentmisét Ft. Kovács Sándor kanonok, főesperes celebrálta. A mise a katolikus egyház istentisztelete, amelyet a püspök vagy pap a hívekkel közösen, többnyire templomban végez. A misének megvan a maga előírt szerkezete, ettől soha és semmiképpen nem lehet eltérni. Amint most megtudtam, a mise 4 részből áll, megpróbálom itt röviden leírni őket. A bevezetés alatt: kezdőének, bevonulás, miseszándék ismertetése, bűnbánatra való felszólítás, közös bűnvallás, éneklés majd a mise fő könyörgése. Az Ige liturgiája során: szentírási olvasmány, közös éneklés, prédikáció, hitvallás, könyörgések. Az eucharisztia liturgiája: oltár előkészítése, a kenyér és bor felajánlása, eucharisztikus ima, átváltoztatás, úrfelmutatás, áldozás (communio), purifikálás, áldozás utáni könyörgés. Befejezéskor: hirdetések közzététele, áldáskérés, elbocsátás, kivonulási ének.
.


Hát körülbelül ennyi, ami katolikus keresztlányom elsőáldozása során számomra, protestáns számára újdonság volt. Az ünnep folytatása, ugyanolyan távirati stílusban: templomból kivonulás, utazás, bevonulás az elsőáldozó szüleihez, gratuláció, virágátadás, ajándékozás, ivás, evés, ivás, ivás (egyeseknek alvás), evés, ivás, viccek, hazavonulás. Valahogy a Szentlélek nem szállta meg annyira a katolikus társaságot, amennyire a magamfajta kívülálló református ilyenkor gondolná. Én bűnöm, én bűnöm, én igen nagy bűnöm. Persze ezt már a templomban a főtisztelendő is elmondta: az egyházi ünnepek egyre inkább ajándékozások, mulatozások ünnepeivé alakulnak át.
.


Ezt egy fórumon találtam, sajnos tele van ilyenekkel a háló: "Hamarosan közeledik az elsőáldozás. Milyen ajándékot szokás ilyenkor adni? Mit vehetnék a barátom húgának? Lehet, hogy nem lesz neki kaja tartva meg ilyesmik. Elmegyek a tempolomba, egyáltalán miben menjek? Szabad színesben (persze visszafogott öltözék)? :) Mit adhatok a csajszinak? Valami ékszer, nyaklánc kereszttel, könyv, virág?? Ti mit adnátok? Pénzt nem szeretnék, az olyan...:S Meg azért nem is akarok olyan nagy összeget rákölteni." Válasz: "Szerintem az ékszer az tök jó 5 let,de szerintem nem muszaly vallásosat venned, vegyél valami csini fülbevalót, vagy láncot, vagy karkötőt vagy valamit. Szabad szinesben, arra vigyázz hogy ha szoknya ne legyen nagyon rövid, a felső pedig fent legyen zártabb,és lehetőleg ne vállpántos." Na.
.

2009. május 12., kedd

További diszkrimináció a határnál 1997 :)

:D Mi ez a hülyeség? Újra google-eztem a nevem (ez a szó hamarosan bekerül a ti szótárotokba is) és most látom, hogy már 97-ben famous voltam. Engem annyi diszkrimináció ért mindenféle határon, hogy nem is számítottam rá, hogy valaha bekerülök az Igazságba :) 12 év után utólag üzenem minden kedves idetévelyedett látogatómnak hogy ez egy nagy marhaság, (ha nem, akkor nagyon kérem hasonnevű németországi druszámat, írjon). Az állítólag nyomtatásban is megjelent újságcikk így szól:
.

(4. old.)

Kertész nevű ismerősét korábban a nagylaki határátkelőnél a vízumdíj lefizetése nélkül engedték be Romániába, így szerzett tudomást a Németországban élô Hosszú Béla arról a kormányhatározatról, amely az innen elszármazott idegen állampolgárokat mentesíti a vízumdíj alól. A borsi határátkelőnél azonban betűje szerint alkalmazzák a kormányhatározatot, amely úgy szól, hogy a kedvezmény csak román etnikumú személyekre érvényes.
A többségi pozitív diszkriminációt megvalósító Vacaroiu-rendelet fonákságát egy alkalommal már szóvá tettük lapunkban. Cikkünk nyomán Kónya-Hamar Sándor képviselő a parlamentben interpellált. A România libera is megszellőztette a sértő megkülönböztetést. Hogy az Iliescu-korszakban mindez nem váltotta ki a hatalom szégyenkezését, az érthető. De most lényegesen más a helyzet! Ezért újabb kísérletet teszünk a Vacaroiu-logika egyik terményének közömbösítésére. Vázoljuk, hogyan zajlott le Hosszú Béla párbeszéde a román vámossal:
- Hallottuk, hogy van ez a törvény a vízummal...
- Igen, de az nem egészen úgy van, hanem ha önöket úgy hívnák, hogy Ionescu, vagy Popescu...
- Csak akkor nem fizetnénk vízumdíjat, ha -escura végződne a nevünk?
- Nem csak akkor... most hirtelen nem jut eszembe más név...
- Például vagy egy olyan román színész, hogy Emil Hossu.
Az fizetne, ha külföldi állampolgár volna?
- Nem fizetne, mert az egy román színész.
- De engem is Hosszúnak hívnak.
- Igen, de az ön nevében van egy Z is!
- A Z betű alapján döntik el, hogy valaki vízumdíjköteles vagy sem?
- Z, vagy más betû alapján, mikor hogy...
Végül Hosszú Béla és Melinda lepengette fejenként az 53 márkát és gyerekükért, Nóráért a 15 márkát. Az itthoni mércével mérve lélegzetelállító kiadástól nem égtek le, de az eljárást, a nemzetiség megkülönböztetés céljából történő firtatását sértőnek tartják.
Egy ilyen rendelet-kövület további alkalmazása befolyásolhatja az idegenforgalmat is, ami nem 50 márkákban mérhető haszonkiesést okozna. Ezt a tárcát pedig most RMDSZ-es miniszter vezeti. Ha úgy tetszik, most nemcsak elvi, hanem gyakorlati megfontolásból is sürgősen intézkedni kell.
.
(nits)

Bye Guys :)

Sajnos nem én "csináltam" a Traviant. Lehet, hogy most gazdag ember lennék. Ám a Travian sem csinált engem. Sosem keltem reggel egy órával korábban, sosem feküdtem egy órával később mint amikor kimondottan muszáj volt. Csak amíg travianoztam... Viszont azelőtt néha könyvet olvastam, olykor tévéztem, egyszer még színházban is voltam, sőt néha (belátom, túl ritkán) családommal is törődtem. Ám amikor fiammal, aki a másik szobában ült sárga üzit váltottunk a traviban, akkor már sejtettem, hogy valami nincs rendben. 46 évesen (leírni is sok) ebből a nagyszerű játékból kellett megtanulnom azt, hogy az életben néha kell tudni NEM-et mondani. BYE GUYS :)

2009. május 2., szombat

Túri hasadék



Munkaünnepi miccses-kolbászos sőt egykor felvonulásos május elsejénket idén otthon töltöttük mivel péntekre esett és M. is én is egy-egy fárasztó hét után pihenésre vágytunk. Tehát pénteken pihentünk, szombaton reggel azonban már mindketten azon iparkodtunk, hogy mihamarabb kimenjünk valahova. A fantasztikus, zseniális ötlet mint mindig, most is M.-tól származott: mi lenne, ha újra megpróbálnánk a Túri-hasadékot. Azért újra, mert egyszer még elindultunk tavaly hátulról, Csurila felől és a Tordai-hasadékban kötöttünk ki. Persze én akkor is meg voltam győződve arról, hogy jó helyen járunk, ám szemfüles nejemet nem sikerült átverni egy egyszerű láthatárbarajzolt V betűvel. Így hamarosan rájött hogy az nem a Túri-hasadék volt, hiszen alig pár héttel azelőtt jártunk ott, mármint a Tordaiban...





Nahát erre mit tehet egy autóval, Google-mappel és nagyon sok kalandvággyal megáldott világjárt utazó, mint én: újra nekivág. Most majd megmutatom és csakazértis alapon sikerült a bujkáló hasadékot megtalálni, miután három tordatúrfalusi is igazgatott, hogy a kocsmánál jobbra, postánál balra és templomnál újra jobbra... Dehát végülis mindig jó irányérzékem volt ... csak szégyellős voltam amikor érdeklődni kellett :). Most ezen is túltettem magam és tényleg érdemes volt kérdezősködni: felérve a falu egyetlen zsákutcájának a végébe majd rövid szekérúton továbbhaladva valóban lélegzetállító látvány fogadott: baloldalt, az úttól alig harmincméternyire ott vonult mellettünk a Hasadék.




Valahol egy turistablogon olvastam, hogy aki a Túri-hasadékot a mostani formájában akarja látni, az még az idén menjen el oda, ugyanis alig párszáz méterre tőle már épül a híres-hírhedt erdélyi autópálya. Teljesen egyetértek ezzel a felhívással, ugyanis már tavaly a Györgyfalvi-erdőre is alig ismertünk rá ugyancsak a sztrádaépítés miatt. A Túri-hasadék persze már most nem olyan, amilyennek kellene lennie: elhajigált sörösdobozok, kólásüvegek és miccsestálcák tanúskodnak arról, hogy a román paraszt is kirándul újabban. Mi lesz még amikor az autópálya ideér? Rossz rágondolni.




Évtizedekkel ezelőtt, 1952-ben munkahely és nyersanyaghiány ürügyén a tordai Turdeana gyár a hasadék Túr felőli részén kőbányát létesített, nem gondolva arra, hogy a munkálatok legnagyobb áldozata a természet lesz. Madarak fészkeit, mókusok odvait és növények sokaságát semmisítették meg, amíg kiépítették ezt a bányarendszert. Ezzel a hasadék közel negyed része tűnt el. Vajon az autópálya vagy az autósturizmus fogja tönkretenni a maradékot? Vagy mindkettő? Mivel jóideje a hasadék természeti rezerváció, szerintem elsősorban a gépkocsikat kellene kitiltani a környékről, akkor valóban megcsappanna a kocaturisták száma is és nyoma is. Esetleges bicikliutak kiépítése a hasadék kétoldalán biztosan növelné a komoly, felelősségteljes turizmust errefelé. Sőt, ez egy olyan hely, ami ha Görögországban lenne valószínűleg Vénusz hasadékának neveznék ;) és a látogatóknak 1o euró belépődíjat kellene fizetni ...


"Jobboldalon a nemcsak függélyes, hanem tetején kiterhelő Kutyák sziklája tornyosodik fel vagy 300 láb magasságig. Megközelíthetetlen sziklarepedéseiben baglyok huhognak s fészkeiket féltő vércsék sivítoznak és röpködik körül a szoros e tarpei szikláját, a mely nevét arról kapta, hogy e sziklaszál tetejéről szokták a kóborló és kajtár kutyákat ledobni. Megtörtént, hogy egy ily halálra ítélt kajtár eb ledobatván, a patak ottan levő mély gübőjébe esett s így ép bőrrel menekülvén, hamarabb otthon volt gazdájánál, ki az így csodálatos módon menekültnek megkegyelmezett. A Kutyák sziklájával szemben a Negruj Pestyiérának nevezett sziklafok emelkedik; ennek középmagasságán tátong egy ovális nyilatú barlang, valamely Negruj nevű embernek egykori tanyája, amiről a barlang és sziklafok is neveztetik.” (Orbán Balázs: Torda város és környéke).