Sajnos nem én "csináltam" a Traviant. Lehet, hogy most gazdag ember lennék. Ám a Travian sem csinált engem. Sosem keltem reggel egy órával korábban, sosem feküdtem egy órával később mint amikor kimondottan muszáj volt. Csak amíg travianoztam... Viszont azelőtt néha könyvet olvastam, olykor tévéztem, egyszer még színházban is voltam, sőt néha (belátom, túl ritkán) családommal is törődtem. Ám amikor fiammal, aki a másik szobában ült sárga üzit váltottunk a traviban, akkor már sejtettem, hogy valami nincs rendben. 46 évesen (leírni is sok) ebből a nagyszerű játékból kellett megtanulnom azt, hogy az életben néha kell tudni NEM-et mondani. BYE GUYS :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése