Munkaünnepi miccses-kolbászos sőt egykor felvonulásos május elsejénket idén otthon töltöttük mivel péntekre esett és M. is én is egy-egy fárasztó hét után pihenésre vágytunk. Tehát pénteken pihentünk, szombaton reggel azonban már mindketten azon iparkodtunk, hogy mihamarabb kimenjünk valahova. A fantasztikus, zseniális ötlet mint mindig, most is M.-tól származott: mi lenne, ha újra megpróbálnánk a Túri-hasadékot. Azért újra, mert egyszer még elindultunk tavaly hátulról, Csurila felől és a Tordai-hasadékban kötöttünk ki. Persze én akkor is meg voltam győződve arról, hogy jó helyen járunk, ám szemfüles nejemet nem sikerült átverni egy egyszerű láthatárbarajzolt V betűvel. Így hamarosan rájött hogy az nem a Túri-hasadék volt, hiszen alig pár héttel azelőtt jártunk ott, mármint a Tordaiban...
Nahát erre mit tehet egy autóval, Google-mappel és nagyon sok kalandvággyal megáldott világjárt utazó, mint én: újra nekivág. Most majd megmutatom és csakazértis alapon sikerült a bujkáló hasadékot megtalálni, miután három tordatúrfalusi is igazgatott, hogy a kocsmánál jobbra, postánál balra és templomnál újra jobbra... Dehát végülis mindig jó irányérzékem volt ... csak szégyellős voltam amikor érdeklődni kellett :). Most ezen is túltettem magam és tényleg érdemes volt kérdezősködni: felérve a falu egyetlen zsákutcájának a végébe majd rövid szekérúton továbbhaladva valóban lélegzetállító látvány fogadott: baloldalt, az úttól alig harmincméternyire ott vonult mellettünk a Hasadék.
Valahol egy turistablogon olvastam, hogy aki a Túri-hasadékot a mostani formájában akarja látni, az még az idén menjen el oda, ugyanis alig párszáz méterre tőle már épül a híres-hírhedt erdélyi autópálya. Teljesen egyetértek ezzel a felhívással, ugyanis már tavaly a Györgyfalvi-erdőre is alig ismertünk rá ugyancsak a sztrádaépítés miatt. A Túri-hasadék persze már most nem olyan, amilyennek kellene lennie: elhajigált sörösdobozok, kólásüvegek és miccsestálcák tanúskodnak arról, hogy a román paraszt is kirándul újabban. Mi lesz még amikor az autópálya ideér? Rossz rágondolni.
Évtizedekkel ezelőtt, 1952-ben munkahely és nyersanyaghiány ürügyén a tordai Turdeana gyár a hasadék Túr felőli részén kőbányát létesített, nem gondolva arra, hogy a munkálatok legnagyobb áldozata a természet lesz. Madarak fészkeit, mókusok odvait és növények sokaságát semmisítették meg, amíg kiépítették ezt a bányarendszert. Ezzel a hasadék közel negyed része tűnt el. Vajon az autópálya vagy az autósturizmus fogja tönkretenni a maradékot? Vagy mindkettő? Mivel jóideje a hasadék természeti rezerváció, szerintem elsősorban a gépkocsikat kellene kitiltani a környékről, akkor valóban megcsappanna a kocaturisták száma is és nyoma is. Esetleges bicikliutak kiépítése a hasadék kétoldalán biztosan növelné a komoly, felelősségteljes turizmust errefelé. Sőt, ez egy olyan hely, ami ha Görögországban lenne valószínűleg Vénusz hasadékának neveznék ;) és a látogatóknak 1o euró belépődíjat kellene fizetni ...
"Jobboldalon a nemcsak függélyes, hanem tetején kiterhelő Kutyák sziklája tornyosodik fel vagy 300 láb magasságig. Megközelíthetetlen sziklarepedéseiben baglyok huhognak s fészkeiket féltő vércsék sivítoznak és röpködik körül a szoros e tarpei szikláját, a mely nevét arról kapta, hogy e sziklaszál tetejéről szokták a kóborló és kajtár kutyákat ledobni. Megtörtént, hogy egy ily halálra ítélt kajtár eb ledobatván, a patak ottan levő mély gübőjébe esett s így ép bőrrel menekülvén, hamarabb otthon volt gazdájánál, ki az így csodálatos módon menekültnek megkegyelmezett. A Kutyák sziklájával szemben a Negruj Pestyiérának nevezett sziklafok emelkedik; ennek középmagasságán tátong egy ovális nyilatú barlang, valamely Negruj nevű embernek egykori tanyája, amiről a barlang és sziklafok is neveztetik.” (Orbán Balázs: Torda város és környéke).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése