1933. március 4-én hirdette meg a hivatalába frissen beiktatott Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök új gazdasági-társadalmi irányvonalát, a New Dealt. Az 1932-es választásokon diadalmaskodó Roosevelt átfogó válságkezelő programot kínált a kilábalásra, a New Deal a válság által legsúlyosabban érintettek számára is megváltást ígért. A politika világában mágikus számnak tekintett első 100 nap alatt az elnök gyors megoldásokat foganatosított a legsürgetőbb területeken. Négynapos bankzárlatot rendelt el, új banktörvényt vitt keresztül a kongresszuson, megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását engedélyhez kötötte, így helyreállította a bankokkal szemben megcsappant bizalmat. Az inflációs gazdaságpolitika jegyében leértékelték a dollárt. A munkanélküliség megszüntetésére létrehozták a polgári tartalék hadtestet, a munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. A mezőgazdaság fellendítése érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, a farmereket kárpótolták és haladékot kaptak adósságaik visszafizetésére. Az iparban megteremtették a tisztességes verseny feltételeit, meghatározták a maximális munkaidőt és a minimális munkabért. Trösztellenes törvényeket fogadtak el, jelentősen megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait. (wiki).
2009. január 31., szombat
Great Depression
1933. március 4-én hirdette meg a hivatalába frissen beiktatott Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök új gazdasági-társadalmi irányvonalát, a New Dealt. Az 1932-es választásokon diadalmaskodó Roosevelt átfogó válságkezelő programot kínált a kilábalásra, a New Deal a válság által legsúlyosabban érintettek számára is megváltást ígért. A politika világában mágikus számnak tekintett első 100 nap alatt az elnök gyors megoldásokat foganatosított a legsürgetőbb területeken. Négynapos bankzárlatot rendelt el, új banktörvényt vitt keresztül a kongresszuson, megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását engedélyhez kötötte, így helyreállította a bankokkal szemben megcsappant bizalmat. Az inflációs gazdaságpolitika jegyében leértékelték a dollárt. A munkanélküliség megszüntetésére létrehozták a polgári tartalék hadtestet, a munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. A mezőgazdaság fellendítése érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, a farmereket kárpótolták és haladékot kaptak adósságaik visszafizetésére. Az iparban megteremtették a tisztességes verseny feltételeit, meghatározták a maximális munkaidőt és a minimális munkabért. Trösztellenes törvényeket fogadtak el, jelentősen megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait. (wiki).
2009. január 30., péntek
Coelho: Veronika meg akar halni
Veronikát egy szkizofrén fiú, Eduard személyében, itt a Vilette-ben éri utol a szerelem. Furcsa szerelem szövődik köztük, melyben nincs szerepe a józan észnek, csak férfinak, nőnek, és a Paradicsom vízióinak. Veronika megtanulja, hogy az embernek egész életében úgy kellene élnie, mint ahogy ő tette a bolodokházában egy hét leforgása alatt. Most kezd el élni, ám a halál csendes alattomossággal még mindig ott lebeg felette. Hogy végződhet egy történet, ami épp csak elkezdődött? Olvasd el és nem fogod megbánni. Coelho két alkalommal is megjelenik a regényben. Mint tudjuk, ő maga is megjárta az őrültek házát. Szülei nem tudták elfogadni, hogy író akart lenni, ennek hatására az ifjú Coelho folyamatos dühkitöréseket produkált. Szülei idegbetegségnek hitték, és 17 évesen bezáratták egy elmegyógyintézetbe. Saját bőrén tapasztalta az őrültséget és felismerte: "Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják."
2009. január 29., csütörtök
Travian - stratégia és türelemjáték
2009. január 20., kedd
Új seprű a Fehér Házban
(Védelmi szempontból pedig visszautasítjuk azt az elképzelést, hogy választanunk kellene biztonságunk és álmaink között.) "Államalapító atyáink - olyan veszélyekkel szembenézve, amelyeket ma el sem tudunk elképzelni - felvázoltak egy okiratot, amely biztosította a törvény erejét és az emberek jogait, ezt az iratot később generációk véráldozata követte. Azok az eszmék számunkra mai napig is mérvadóak, és nem fogjuk őket feladni valamilyen megalkuvás érdekében. Tehát ez mindazoknak szól, akik ma minket néznek - a legnagyobb fővárostól addig a kis faluig ahol az én apám született - : tudjátok meg azt, hogy Amerika minden olyan népnek, minden olyan férfinak, nőnek és gyereknek barátja lesz, aki békét és méltóságot szeretne, és mi újra készen állunk a vezetésre."
"Elődeinkre emlékezve nem csak fasiszta és kommunista rakétákra és tankokra kellene gondolnunk, hanem az általuk kötött szilárd szövetségekre is, illetve elődeink erős, kitartó hitére. Ők megértették azt, hogy csupán nyers erőnk nem elég ahhoz, hogy megvédjen bennünket, még ahhoz sem, hogy azt tegyünk, amit akarunk. Tisztában voltak azzal, hogy erőnk csak nagyobb lesz azzal, ha mértékkel használjuk, biztonságunk pedig az igaz célból, a személyes példákból merít erőt. Mi vagyunk ennek a hitnek az örökösei. Újból ezen elvek által vezérelve legyőzhetjük azokat a fenyegetéseket amelyek eddiginél is nagyobb erőfeszítést, nemzetközi együttműködést követelnek. Meg fogjuk kezdeni azt az eljárást, amely során Irakot az iraki népre bízzuk, Afganisztánban pedig fenntartjuk a nehezen kivívott békét. Régi barátainkkal és egykori ellenfeleinkkel együtt fáradhatatlanul küzdeni fogunk a nukleáris fenyegetés csökkentéséért, illetve bolygónk felmelegedési jelenségének visszafordításáért. Nem fogunk senkitől bocsánatot kérni életformánk miatt, remegni sem fogunk azért, hogy azt megvédjük, azoknak pedig, akik terrorizmussal és ártatlanok legyilkolásával keresik igazukat, csak annyit mondhatunk: a mi szellemünk erősebb mint a tietek és nem lehet azt megtörni, minket nem fogtok túlélni, mi legyőzünk benneteket."
"Mert mi tudjuk azt, hogy tarka örökségünk a mi erősségünk, nem pedig a mi gyengeségünk. Mi egy keresztény, muzulmán, zsidó, hindu és laikus nemzet vagyunk. Magunkban hordunk minden nyelvet és minden kultúrát a világ minden részéről. Mivel belekóstotunk a polgárháború és a szegregáció keserű poharába, és mivel e sötét fejezetet erősebben és összetartóbban hagytuk magunk mögött, most muszáj hinnünk abban, hogy a régi gyűlöletek előbb vagy utóbb megszűnnek, hogy a népek közötti határok eltűnnek, és hogy azáltal, hogy a világ egyre kisebb lesz, az emberiség egyre nyitottabb lesz, és Amerikának fontos szerepe lesz a békének ebben az új korszakában. A muzulmán világnak pedig azt mondanám: új utakat keresünk, olyan utakat amelyeknek alapja a közös érdek és az egymás iránti tisztelet. Azoknak a vezetőknek, akik szelet vetnek világszerte, üzenem: a nép aszerint fog ítélkezni róluk, amit építettek, nem pedig amit leromboltak." . . .
2009. január 8-án összeült a Kongresszus, hogy összeszámolja az elektori szavazatokat. A hivatalos eredmények alapján Barack Obamát az Egyesült Államok megválasztott elnökének és Joe Bident pedig megválasztott alelnökének nyilvánították ki. 2009. január 20-án, 12:05-kor (közép-európai idő szerint 18:05-kor) tette le hivatali esküjét kétmillós tömeg előtt ugyanazzal a Bibliával, amivel Abraham Lincoln 1861-ben. Az Egyesült Államok alkotmányában foglaltak szerint azonban már 12:00-kor ő lett az ország következő elnöke. Na ennyit értettem meg én ebből. Nekem az új amerikai elnök, Barack Hussein Obama mai beiktató beszéde kimondottan tetszett, annak ellenére, hogy biztosan tudom, nem ő írta. Ha két héten belül nem lövik le, akkor minden rendben lesz. Ha lelövik, ő lesz a második legfiatalabb, legszimpatikusabb és első legszínesebb lelőtt elnöke az Amerikai Egyesült Államoknak. Mert ez Amerika. "Thank you. God bless you. And God bless the United States of America."
2009. január 14., szerda
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
"Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet! És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!"
"Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet. ... Urak, elmondom nektek az életemet. A játékot, amit játszanom kellett, mert így írtátok meg számomra a szerepet. Nem egyik, vagy másik közületek, nem ez vagy amaz. Ennek a szerepnek a megírásában nincsen közöttetek bűnösebb és bűntelenebb. Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl. Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogy a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki."
Semmit sem tudok és nem is akarok hozzáfűzni. Sírt a lelkem amíg olvastam.
Paulo Coelho: Tizenegy perc
Végül aztán mi, olvasók rájövünk arra, hogy ez a regény nem is annyira a szexről szól, mint a szerelemről. Maria Genfben is az igaz szerelmet keresi, bár ő nem is tud erről. Azzal, hogy a testét bérbe adja, belép egy olyan világba, ami szexuális ébredéshez, majdnem önromboláshoz vezet. Szexuális tapasztalatai során már szinte feladja a reményt, hogy megtalálja az igaz szerelmet, amikor találkozik egy fiatal festővel, akibe beleszeret. A hosszas tervezgetések, pénzkuporgatások és hazakészülődés után döntenie kell. A szex rengeteg formájával találkozik, az egyszerű érzelemmentes aktustól kezdve a szado-mazochizmusig. Az aktusok közben kliensei életén, a körülötte élőkön gondolkodik. Naplót ír, ami a történetet meg-megtöri. Vágyik a szerelemre, de fél is tőle. Az út, amin elindul, egy olyan ponthoz vezeti, amikor már majdnem elveszti igazi énjét cserében a szexuális tapasztalatért. Talán hogy enyhítse saját bűnösségét, elhiteti magával, hogy a tizenegy percek során csak a büszkeségét veszíti el. Csak tizenegy perc megaláztatás, szenvedés és érzelem nélküli együttlét megváltoztathatja életét. Sikerül vagy nem? Olvassátok el és megtudjátok.
2009. január 4., vasárnap
Még egyszer hátulról - szilveszteri előadás utólag
Michael Frayn műve egy kaotikus főpróbától az utolsó, borzalmas bukással járó előadásig követi a színészeket. A vígjáték első részében a nézőtér irányából látjuk a főpróbát, ezalatt megismerjük azt az Ádámkosztümben című darabot is, amit egy stresszelt rendező próbál egy hisztérikus társulattal eljátszatni. A második felvonásban a színpad-díszlet a szó szoros értelmében megfordul és az Ádámkosztümben valahányadik előadását most hátulról, a kulisszák irányából látjuk a darabot. A főpróbától eltelt idő alatt sok minden változott, szerelmi szakítások, összetört szívek után új románcok szövődtek. A kialakult ellentétek most persze kihatnak az előadásra is, amit a színpadon nem tudnak kimutatni, azt a színészek kimutatják hátul a kulisszákban. Ajtók csapódnak, replikákat vétenek el, makrélát lopnak, whiskyt isznak és kaktuszba ülnek, egyszóval, teljes a zűrzavar.
A Még egyszer hátulról című vígjátékot 1982-ben Olivier Díjjal jutalmazták a legjobb vígjáték kategóriában, 1984-ben pedig az év legjobb darabjának járó Tony Díjra és Drama Desk díjra jelölték. 1992-ben a darabból moziváltozat is készült Függönyt fel! (Noises off!) címmel, természetesen Amerikában, mert hát ki más dolgozna filmvászonra minden színdarabot. A film rendezője Peter Bogdanovich, főszereplői pedig Michael Caine, Christopher 'Superman' Reeve, és Denholm Elliott. Videotékákban bitos kölcsönözhető, de inkább ajánlom az élőszereplős változatát a Koloszvári Állami Magyar Színházban. A Még egyszer hátulról című vígjáték kolozsvári előadói: Panek Kati, Dimény Áron, Skovrán Tünde, Bíró József, Csutak Réka, Dengyel Iván, Keresztes Sándor, Kántor Melinda, Laczkó Vass Róbert. Az előadás díszlet-és jelmeztervezője: Carmencita Brojboiu. Mindannyuknak grat.