2008. január 29., kedd

Áron a Diótörőben



Hétfőn, január 28-án különleges élményben volt részünk. Áronék szokásos januári zeneiskola-koncertjét a Magyar Színházban rendezték a balettiskolával közösen. Szerintem nagyon ügyesek voltak. Persze a szokásos tapsorkánok sem maradtak el, hiszen a teltház-közönség nagyrésze zenesuli-társ volt, akik minden alkalommal kitesznek magukért. Akárcsak a karnagy, Francisc "Franco" Mureșan.

A műsorra tűzött Diótörőnél jobb választásuk nem is lehetett volna, hiszen a darab főleg ennek vagymég náluk is fiatalabb korosztálynak szól, persze még érdekesebb lett volna ha idejében felkészülnek rá és még decemberben előadják ezt a karácsonyi hangvételű mesebalettet. Dehát sajnos ezt elbaltázták: a két iskola vezetősége nem tudott megegyezni idejében, így kissé elkésett és elfuserált volt (főleg a rendezés). Dicséretre méltó a Magyar Színház (?) - Magyar Opera (?) vezetőségének azon gesztusa, hogy rendelkezésükre bocsátotta a színházat, a technikát és a személyzetet.




A Diótörő története, Csajkovszkij zenéje szinte elválaszthatatlan a karácsonytól. Az ütött-kopott bábfigura mesés kalandjaival legtöbben még gyerekként találkoztunk, sőt, sokunknak talán első operaházi élményét jelentette, például nekem is. A gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, hogy a kedves mesedarab zenéjét Csajkovszkij szerezte, ám a történet megálmodójának személyével már jóval kevesebben vannak tisztában. Az orosz komponistát a német romantika legolvasottabb és legsokoldalúbb meseírójának, E. T. A. Hoffmannak a története ihlette meg, amelyet az az alapgondolat hívott életre, hogy a világ tele van csodákkal, csak nem mindenki látja őket. Az eredetileg a Diótörő és egérkirály (Nußknacker und Mäusekönig) címet viselő 1816-ban megjelent rövidke regény rövid idő alatt rendkívül népszerű gyermekolvasmánnyá vált Németországban. Világhírre azonban csak a Csajkovszkij által hozzáálmodott dallamok, illetve a nagy sikerű balettelőadások révén tett szert.


A történet a következő: Stohlbaum tanácsos és családja a meghívott vendégekkel együtt izgatottan várja karácsony estéjén, hogy a feldíszített fenyőfa és az ajándékok közé vethesse magát. Megjelenik a család barátja, Drosselmayer bácsi és unokaöccse, aki egy különleges bábot, egy Diótörő figurát hoz ajándékba Marikának. A kislány a játék után boldogan fekszik le aludni, a bábot egy székbe ülteti és mély álomba merül. Álmában megelevenednek a bábok és a karácsonyfadíszek, ám a gonosz Egérkirály egérkatonáival háborút indít ellenük. Győzelmüket a bátor Diótörő hiúsítja meg, aki gyönyörű herceggé válva magával viszi Marikát mesebeli birodalmába. A mesés világban csodálatos látvány tárul a kislány szeme elé, tátva marad a szája a hópelyhek táncának és a csodapalotának a látványától. Örömét és csodálatát a denevérek támadása zavarja meg, de Diótörő és alattvalói hősi küzdelemben legyőzik őket. A győzelem után Diótörő birodalma ismét teljes fényében ragyoghat, Marika pedig álmából ébredve boldogan öleli magához a hős bábfigurát. (sulinet)


Bravó!

2008. január 25., péntek

Minolta AFT, a teleobjektíves




Sajnos mára a Minolta Co., Ltd. már csak volt az egyik legnagyobb japán kamera, fénymásoló, fax és lézernyomtatógyártó vállalata. A Minoltát Osaka, Japánban alapították, eredeti neve 日独写真機商店 (Nichi-Doku Shashinki Shoten) ami nem mást jelent, mint japán-német kameragyárat. Talán a legismertebb termékeik a világon elsőként gyártott 35 miliméteres SLR kamerák. 1933-ban jelent meg először fényképezőgépen ez a márkanév, egy Plaubel Makina másolatán egyszerűen így: Minolta. 2003-ban a Konica egyesül a Minoltával és megalakul egy óriáskonszern: a Konica Minolta. 2006 január 19-én a Konica Minolta bejelenti, hogy kiszáll a kamera és fotóüzletből, és eladja (átadja, így fogalmaztak ők) a maga részét a Sony-nak. Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Casablanca). And the end of a trustworthy, reliable camera
:(


58121025. Ez a szám van feltüntetve az én Minolta AFT gépem aljára. Viszont semmi más információt nem találtam még az interneten sem erről a modellről. Így aztán tettem bele elemet és kipróbáltam film nélkül: működik. Amit biztosan tudhatunk ránézésre: kétpozíciós önállító objektívje van, a standard gyújtótávolság 38 mm, eléretolt lencsével ugyanaz 60 mm. Körülbelül 1,8-szorosára közelíti a képet tehát a Tele mód. Ezt ugyanakkor a keresőben is láthatjuk, hiszen váltáskor a keresőbe is betolódik egy nagyítólencse. Más semmi sem állítható már ezen a gépen, még a befűzött film érzékenységére sem kiváncsi. Gondolom gyárilag ajánlottak egy standardot, amit ajánlatos volt betartani.


2008. január 23., szerda

Új családtag: Logan 1.6 MPI







Hát igen. Jól sejtitek. Elérkezett ez a pillanat is. Hosszas érdeklődés, készülődés és tépelődés után felmentem a Feleki-útra. Eddig vettem már autót piacon, utcán, falun, de soha showroomban. Rengeteg pro- és kontravélemény hangzott el két hónap alatt - amióta eladtam a fekete Daciát - az új Dacia mellett és ellen. Persze mondanom sem kell, hogy a Dacia Logan legfontosabb aduja az ár volt. Új autót ennyi pénzért csak kis koreait vagy kínait lehet venni, olyanhoz pedig volt szerencsém ez alatt a két hónap alatt (cég-Matiz) és NO THANX. Ugyanakkor vehettem volna drágább autót (újat), hiszen a bankok már házhozszállítják a kölcsönpénzt, de több pénzt visszafizetni még fájdalmasabb. Szóval ennyi fért be a keretbe (ez is szűkösen).





Másik opció használt Volkswagen, Opel, vagy valami egyéb lett volna, sokan esküsznek rá, hogy egy négy-ötéves Golf felülmúlja az új Dáciát. Ezzel nem is vitatkoznék, de négyéves autóm már volt (persze nem Golf), új autóm pedig... Szóval ezért mentem fel. Internetről úgy ismertem már a Loganokat, mintha vizsgára készültem volna belőlük. LOVE AT FIRST SIGHT. Ott állt kiállítva az a modell, az a szín, az az ár amit kinéztünk interneten, és amelyikről én feljöttem megkérdezni, hogy ha megrendelem, mennyit kell rá várni meg ilyenek. SEMENNYIT. Rendeljem meg, fizessem ki, vagy legalább előleget fizessek s másnap jöhetek utána, addig ők kitolják a showroomból és még egyszer átnézik.



Akkor nézzük át még egyszer: "A Logan általános célú, családi autó, melyet korszerű megjelenést nyújtó, strukturális dizájn jellemez. Határozott vonalai, a motorháztetőtől a faráig, dinamikus megjelenést kölcsönöznek, nagyvonalú méretei pedig tágas utasteret biztosítanak. Rendkívüli tágassága lehetővé teszi, hogy akár három, magas utas is kényelmesen foglalhasson helyet a hátsó ülésen. Csomagtartójának 510 literes térfogata, valamint geometriai kialakítása a legkülönbözőbb formájú és méretű csomagok berakodását is egyszerűvé teszi. A Logan megfelel az európai biztonsági előírásoknak. A legkeményebb biztonsági teszteknek vetették alá a Renault tesztközpontjában, de számtalan próbát végeztek független tesztelők és az európai szaksajtó képviselői is. A gépkocsi sikeresen kiállta a különböző fék- és kikerülési teszteket, valamint jó eredményt ért el az Euro NCAP törésteszten is (3 csillag). A Logan megjelenése óta a különböző európai magazinokban megjelent számos cikk szerint: a Logan biztonságos autó." (dacia.hu)

A magyarországi fórumokon úgy is emlegetik: NAGYSEGGŰ. :) Most ez csúfság vagy dicséret, nem tudom. Itt van egy példa: "Román dögös: Hát igen, az 1,6 os motor kemény, a 90 le nagyon hasít, elég jól megy, de azért lehetne kicsit erősebb is. Kőkorszaki elavult rendszer ehhez képest sok extrával megpakolt német kocsi. 5 utas, horvátországi nyaralás, átlagsebesség 130, s fújt a szél!!! De elég nyüszitő hangja volt már 160-nál ezért nem is gyilkoltam jobban! Mégiscsak túl volt terhelve. Aztán pesten piros lámpa, 3 sávos út, baloldalon Nissan Almera 1,5, jobbon Suzuki Ignis 1,3, ezek padlógázon, nem semmi 1-2 autóhosszal vezetek! Csomagtartója elég jó, nagy, 510l!!!!! Belül tágas, és szép, de nagyon magas és ezért elég instabilnak gondolnánk (rénszarvas teszt felborulással kapcsolatos csalás kiderült) és mégsem nagy a fogyasztása! Hibalista: Első héten elfolyt a pénzem benzinre, annyira imádtam vele menni. És fékezés nem volt, csak nyomtam neki, aztán kiégtek a szemeim, s leállítottam! Kipróbáltam, egy napig nem állítottam le, csak mentem vele, közben ettem, s csak WC-re álltam meg, de a motort nem állítottam le." (totalcar) Na jó' van na.


Szóval másnap visszamentem. Dacia Logan Preferance 1,6 MPI, ABS Plus 7600 Eurós alapár. Metál fényezés +255 euro. Blaupunkt CD lejátszó +180 euro. (Auchhh). Összesen 8.o35 euro + kb. 300 beiratás, + kb. 300 euro/év Casco. Megvettük, használjuk szerencsével és sok egészséggel. A többi, ha a Jóisten is úgy akarja, majd jön magától.


S így jöttem le vele a Feleki útról. A kettes a lenti képen látható műszerfalon az összes megtett kilométer számát jelöli. Amikor a képviselet előtt beindítottam a kocsit, NULLÁT mutatott, fogalmam sem volt akkor, hogy mi az és hogy soha többé nem lesz ilyen rajta. Egyedülálló élmény.


2008. január 16., szerda

Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre





Karácsonyra kaptam Melindától Nabokov Lolitánál kevésbé ismert regényét, a Meghívás kivégzésre című könyvet. Nem tudom más hogy van vele (habár tudom hogy Nabokov nem örvendett ha másokhoz hasonlították - viszonyították), de engem ez a regénye leginkább Orwellre emlékeztetett. Meghatározatlan és körülhatárolhatatlan időben és térben játszódik egy olyan történet, amely bármikor és bárhol előfordulhat. (Még 1984-ben is.) Lenyűgöző és érdekes olvasmány annak, aki magát a helyzetet látja a regényben, nem pedig a történetet, hiszen végigolvastam, többször visszalapoztam, de a történet végkifejletére nem derül fény. Láttam vitákat a neten arról, hogy Cincinattust kivégzik vagy sem a végén. Persze nem is ez a lényeg, hanem az a zseniális gonoszság amivel kivégzése előtt próbálják behódoltatni. Aki valamennyire is ismeri a huszadik század borzalmait, az tudja: ha behódolt volna, ha megbánja bűneit, ha földön fetreng bocsánatért, akkor is kivégzik Cincinattust. Akkor miért várják el tőle hogy összebarátkozzon kínzóival és majdani hóhérjával? Mert Cincinnatus C. az egyetlen átlátszatlan ember az átlátszó lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. A gonoszok tudják magukról, hogy gonoszok, az aljasok tudják magukról, hogy aljasok és azt szeretnék hogy mindenki olyan legyen mint ők, hiszen akkor az ő bűnösségük talán eltörpül a többiek bűnei mellett. (Magánvélemény).
.


Vladimir Nabokov (1899, Szentpétervár - 1977, Montreux) orosz származású író, irodalomtörténész. Előkelő nemesi családban született, apja politikus volt. 1919-ben a család emigrált. Nabokov a cambridge-i Trinity College elvégzése után Berlinben telepedett le. Nyelv- és teniszoktatásból élt. 1920 és 1940 oroszul írt (nyolc regénye jelent meg). 1937-ben családjával Párizsba ment, 1940-ben pedig az USA-ba. Felvette az amerikai állampolgárságot és ettől kezdve angolul írt. A Stanford Egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család a Massachusettsben élt, 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült róla, hogy homoszexuális öccse, Szergej egy náci koncentrációs táborban halt meg. 1953-ban családjával az oregoni Ashlandbe költözött, itt fejezte be a Lolitát, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreaux-ben lakott, a Motreaux Palace Hotelben. (Wiki).
.
Művészetére nagyon erős befolyással volt szinesztéta mivolta. A szinesztéták idegrendszerében bizonyos érzéki tapasztalatok (önkéntelenül) más jellegű érzék bizonyos emlékeit idézik fel. Egyes szinesztéták például a leírt számokat mindig színesnek látják, méghozzá oly módon, hogy ugyanazt a számjegyet mindig ugyanolyan színűnek. Olyan is van, hogy valaki egy szót hallva vagy olvasva, bizonyos ízt érez.
Diákjainak azt tanította, hogy az irodalomnak nem célja az erkölcsi nevelés, a regény nem kell, hogy véleményt hordozzon, sokkal fontosabb, hogy esztétikai élvezetet nyújtson – s ehhez a legtöbb figyelmet a mű formai, szerkezeti kialakításának kell szentelni. Nabokovot bírálói túl sterilnek, esztétának, nyelvtudósnak tartják, aki nem másért ír regényt, mint a nyelv összefüggéseinek vizsgálatáért. Kritizálják regényeiben a jellemfejlődés hiányát is. (Wiki).


2008. január 15., kedd

Fuji Auto-5, a Fujica





1934 januárjában, egy kormányhatározat alapján születik meg a Fuji Photo Film Co. Ltd., azzal a kinyilvánított szándékkal, hogy Japánban meghonosítsa az amatőr főnyképezést. Az újonnan alakított vállalat örökölte a Dainippon Celluloid Company Limited filmgyártási technológiáját. A cég alaptőkéje három millió jen volt és Shuichi Asano lett az első elnöke. Állítólag nevét a közelben lévő Fuji hegyről kapta. A Fuji 1948-ban kezdte el a kameragyártást, első modellje a Fujica Six volt. A legtöbb klasszikus Fuji fényképezőgépnek a Fujica nevet adták, ami a Fuji és a Camera szavak összevonásából született. 1988-ban átálltak digitális gépek gyártására. Mára a digitális fényképezőgépgyártás egyik legnagyobb és legismertebb márkájává nőtte ki magát.



Ez a Fujica Auto-5 ami nálam van, egészen újnak tűnik, annak ellenére, hogy 28 évvel ezelőtt, 1980-ban gyártották. Legalábbis erre enged következtetni a szériaszám: 8032046. A modell maga mindenesetre a nyolcvanas évek elején került forgalomba. A Fujica Auto-5 már (legalábbis a film szempontjából) egy teljesen automata modell, elemmel hajtott motor tekeri előre és a végén vissza a filmet, ugyanazok az elemek villantják a kikapcsolható beépített vakut. (Kiváncsi lennék mennyire bírták ezt a nyolcvanas évek elemei). Az objektívje mi más lehetne mint Fujinon, ráadásul 1:28 f=38 mm-es gyújtótávolsággal. Az objektív közepén elöl található gyűrűvel minden valószínűség szerint a blendenyílás állítható, feltüntetve viszont a filmérzékenység van: 50, 100, 200 és 400 ASA között lehet választani. A távolságállító gyűrű négypozíciós, négy piktogramm vagy hat érték (0,9; 1,2; 1,5; 2; 3,5 és végtelen) között választhatunk.




2008. január 13., vasárnap

A 66-os Bükki út




Ezúttal ünnepélyes körülmények között a Bádogkocsmától a Árpád-csúcsra vezető utat kinevezem 66-os útnak. Annyira vonzott mindig Amerika varázsa hogy valamikor mindenre képes lettem volna csakhogy egyszer ott lehessek. Most már ha netalán lehetőségem lenne a 66-ost megnézni, nem hiszem hogy elmennék. Annyi elképzelt amerikás álomképről derült ki mostanában hogy humbug volt tulajdonképpen, hogy akkor már a 66-os maradjon meg annak a hobós-Harleyes szimbólumnak amivel felnőttem. Különben is ahogy öregszem egyre inkább rájövök arra, hogy a 66-os utat itthon is meg lehet találni annak aki tudja melyiket keresi.



A U.S. Highway 66, vagy Route 66 egy főút volt az USA úthálózatában, amit 1926. november 11-én létesítettek az eredeti szövetségi utak egyikeként, a jelzéseket azonban csak a következő évben helyezték ki. Eredetileg a nyugati parton fekvő Illionis állambeli Chicago-ból Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, New Mexico, Arizona és California államokon keresztül vezetett a keleti tengerpartra Santa Monica-ba. A teljes hossza 2.448 mérföld, azaz 3.940 km volt.

A 66-os út az egyik legnagyobb vándorlási útvonal volt a nyugat felé. Az út mellett sokaknak jó üzlet volt a fõúton utazók ellátása. Ők ma is az élharcosai az út életben tartásának, annak ellenére, hogy annak szerepét már rég átvette az új Államok közötti autópálya rendszer, amit Eisenhower elnök - aki még tábornokként járt Európában - a német autópályák mintájára kezdett el építtetni. A 66-ost 1985-ben hivatalosan törölték az USA főút hálózatából. Az eredeti út egyes darabjai, összességében kb. annak 80%-a ma is járható, de egy ilyen utazás gondos tervezést igényel. Egyes szakaszok, pld. a Springfield, Missouri, Tulsa szakasz egész jó állapotban vannak.


.

Az 1940-es és 50-es években az amerikai beat kultúra a szabadság mítoszát is az úthoz, az utazáshoz, az ismeretlen meghódításához köti. Kerouac könyve, az Úton az egyik alapmű, amelyben ennek a lázadó társadalmi rétegnek az értékeit részletesen ábrázolja. Kerouac ugyan könyvében mindössze egyszer említi a 66-os utat és hősei többnyire a hatos mentén utaznak, de ez mindegy, mert a kontinenst majdnem átszelő 66-os ekkor már “az utak anyja” (Mother Road). Minden, ami utazás, az csak emeli a nimbuszát és szabadságszimbólummá válik. Az üzenet még ma is hatásos – Coppola 2005-ben kezdte forgatni a regényből készült filmet amely 2009-ben kerül vászonra: On The Road.
.
.

Az irodalom mellett a rockzene is hozzájárul a mítosz tovább építéséhez. A Get Your Kicks On 66, ami Bobby Troup, egy jazz zongorista dala 1946-ból, előbb Nat King Cole, majd Chuck Berry, a Rolling Stones, később Dr. Feelgood, Van Morrison feldolgozásában vált híressé.
Az utazás kötöttségektől mentes szabadsága a motorozással és a kábítószerrel ötvözve további ikonokat teremt és a film is bekapcsolódik. Az Easy Rider a Kennedy és a Martin Luther King gyilkosságok évében készült és 1969-ben, a Woodstock koncert évében került a mozikba. Magukon kívül senkinek nem ártanak, mégis belepusztulnak és mi azonosulunk velük. Nekik már végképp semmi közük a 66-oshoz, csak az utazáshoz (a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt), a motorozáshoz, amely az olcsó egyéni utazást lehetővé téve szintén a szabadság szimbóluma lesz, a szabadságé, amelyről olyan látványosan bebizonyosodik, hogy csak illúzió. "Izirájder öcsém, izirájder."
.

.

A 66-os út fontos szerepet játszott a keletről nyugatra tartó amerikai népvándorlásban, a szegénységből a remény felé menekülésben, amit Steinbeck az Érik a gyümölcs-ben írt le. Ez az a könyv, amely valóban a 66-os útról és annak történelmi szerepéről ír és ez a könyv kapcsolja a 66-os úthoz a remény, a nagy amerikai álom mítoszát.

"A 66-os országút a kivándorlók fő útvonala. 66-os az országot átszelő hosszú betonút, amely enyhén hullámzik föl és le a térképen, a Mississippitől Bakersfieldig, vörös földeken és szürke földeken át, fölkanyarodva a hegyek közé, átszelve a vízválasztót, aztán le a ragyogó, félelmes sivatagba, a sivatagon át ismét hegyek közé, egészen a gazdag kaliforniai völgyekig. (...)
.

.

66-os az útja egy menekülő népnek, amely fut a por és az összezsugorodó föld elől, a traktorok dübörgése és a birtok összezsugorodása elől, a sivatag lassú északra törése elől, a Texas irányából üvöltve érkező forgószelek elõl, az áradások elől, amelyek nem teszik dúsabbá a földet, sőt megfosztják maradék termő gazdagságától is. Mindezek elől menekülnek az emberek, s összekerülnek a 66-os országúton a mellékutakról, rázós mezei utakról, kerékvágásos, úttalan utakról. A 66-os a fő út, a menekülés útja. A menekülő nép elözönlötte a 66-os utat, hol magános kocsin, hol kis karavánokban. A kocsik egész nap lassan gördültek az úton, éjszakára megálltak valahol, ahol víz volt a közelben. Napközben az ócska, kilyukadt hűtők gõzoszlopokat lövelltek a levegőbe, meglazult tengelyek zörögtek, kattogtak. S a teherkocsikat meg a túlterhelt autókat vezető emberek aggodalmasan füleltek. Mennyire van a legközelebbi város?" J. Steinbeck: Érik a gyümölcs (részlet).

.




2008. január 5., szombat

Agfa Isomat Rapid - a megkímélt


Az Agfa Gevaert AG által kifejlesztett Rapid filmeljárást már a harmincas években kidolgozták az akkoriban gyártott Karat gépekhez, de nem valami nagy sikerrel. A módszer felélesztésének szükségességét akkor érezte az Agfa vezetősége, amikor a Kodak Instamatic első kazettái megjelentek a piacon. Mindkét eljárás alapelve az volt, hogy a film egyik kazettából a másikba tekeredett, így a film betöltőse és kivétele sokkal gyorsabb és biztonságosabb lett. Rapidfilmes Agfa gépet a hozzáférhető információk szerint tizennyolc modellben gyártottak: Iso-Rapid I, Iso-Rapid IF, Iso-Rapid Ic, Iso-Rapid C, Isoflash Rapid, Isoflash Rapid C, Isomat Rapid, Isomat Rapid C, Moto-Rapid C, Optima Rapid 250, Silette Rapid I, Silette Rapid F, Silette Rapid L, Optima Rapid 100C, Optima Rapid 125C, Optima Rapid 150, Optima Rapid 250V, Optima Rapid 500V. Az érdekes viszont az, hogy az eljárást nemcsak Agfa gépeknél alkalmazták, hanem keletnémet Pentacon, sőt szovjet Smena gépeknél is. Kelet-Európában a Rapid módszert SL-nek nevezték. (Lásd Smena SL). A rapidfilmes kazettáknak a gyártását a kilencvenes évek elején leállították, így ma talán nehezebb kazettát találni, mint rapidfilmes gépet.



A helyzet az, hogy ezelőtti gazdája nagyon vigyázhatott erre a kamerára ami most nálam van. Igaz, hogy már gyártásából kifolyólag is ez egy olyan gép, ami nem könnyen romlik el, de a 99 DM-os akkori ára sem kevés pénz volt, így vigyáztak is rá. Különlegesnek tűnik még, hogy a jó minőségű, szépen kidolgozott bőrtokján még szériaszám (?) is van. A többi, egyszerűbb rapidfilmes Agfához képest ezen van vakucsatlakozó és fókuszállító, illetve automata filmfelismerő (40 - 100 ASA), és állványcsatlakozó. 16 darab 24x24 mm filmkockát lehet vele fényképezni. Gyártási év: 1965, objektív: f/4.5, 38 mm-es; zárkioldó: 1/30, 1/70.