Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre

Karácsonyra kaptam Melindától Nabokov Lolitánál kevésbé ismert regényét, a Meghívás kivégzésre című könyvet. Nem tudom más hogy van vele (habár tudom hogy Nabokov nem örvendett ha másokhoz hasonlították - viszonyították), de engem ez a regénye leginkább Orwellre emlékeztetett. Meghatározatlan és körülhatárolhatatlan időben és térben játszódik egy olyan történet, amely bármikor és bárhol előfordulhat. (Még 1984-ben is.) Lenyűgöző és érdekes olvasmány annak, aki magát a helyzetet látja a regényben, nem pedig a történetet, hiszen végigolvastam, többször visszalapoztam, de a történet végkifejletére nem derül fény. Láttam vitákat a neten arról, hogy Cincinattust kivégzik vagy sem a végén. Persze nem is ez a lényeg, hanem az a zseniális gonoszság amivel kivégzése előtt próbálják behódoltatni. Aki valamennyire is ismeri a huszadik század borzalmait, az tudja: ha behódolt volna, ha megbánja bűneit, ha földön fetreng bocsánatért, akkor is kivégzik Cincinattust. Akkor miért várják el tőle hogy összebarátkozzon kínzóival és majdani hóhérjával? Mert Cincinnatus C. az egyetlen átlátszatlan ember az átlátszó lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. A gonoszok tudják magukról, hogy gonoszok, az aljasok tudják magukról, hogy aljasok és azt szeretnék hogy mindenki olyan legyen mint ők, hiszen akkor az ő bűnösségük talán eltörpül a többiek bűnei mellett. (Magánvélemény).

.

Vladimir Nabokov (1899, Szentpétervár - 1977, Montreux) orosz származású író, irodalomtörténész. Előkelő nemesi családban született, apja politikus volt. 1919-ben a család emigrált. Nabokov a cambridge-i Trinity College elvégzése után Berlinben telepedett le. Nyelv- és teniszoktatásból élt. 1920 és 1940 oroszul írt (nyolc regénye jelent meg). 1937-ben családjával Párizsba ment, 1940-ben pedig az USA-ba. Felvette az amerikai állampolgárságot és ettől kezdve angolul írt. A Stanford Egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család a Massachusettsben élt, 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült róla, hogy homoszexuális öccse, Szergej egy náci koncentrációs táborban halt meg. 1953-ban családjával az oregoni Ashlandbe költözött, itt fejezte be a Lolitát, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreaux-ben lakott, a Motreaux Palace Hotelben. (Wiki).

.

Művészetére nagyon erős befolyással volt szinesztéta mivolta. A szinesztéták idegrendszerében bizonyos érzéki tapasztalatok (önkéntelenül) más jellegű érzék bizonyos emlékeit idézik fel. Egyes szinesztéták például a leírt számokat mindig színesnek látják, méghozzá oly módon, hogy ugyanazt a számjegyet mindig ugyanolyan színűnek. Olyan is van, hogy valaki egy szót hallva vagy olvasva, bizonyos ízt érez.
Diákjainak azt tanította, hogy az irodalomnak nem célja az erkölcsi nevelés, a regény nem kell, hogy véleményt hordozzon, sokkal fontosabb, hogy esztétikai élvezetet nyújtson – s ehhez a legtöbb figyelmet a mű formai, szerkezeti kialakításának kell szentelni. Nabokovot bírálói túl sterilnek, esztétának, nyelvtudósnak tartják, aki nem másért ír regényt, mint a nyelv összefüggéseinek vizsgálatáért. Kritizálják regényeiben a jellemfejlődés hiányát is. (Wiki).