Ezúttal ünnepélyes körülmények között a Bádogkocsmától a Árpád-csúcsra vezető utat kinevezem 66-os útnak. Annyira vonzott mindig Amerika varázsa hogy valamikor mindenre képes lettem volna csakhogy egyszer ott lehessek. Most már ha netalán lehetőségem lenne a 66-ost megnézni, nem hiszem hogy elmennék. Annyi elképzelt amerikás álomképről derült ki mostanában hogy humbug volt tulajdonképpen, hogy akkor már a 66-os maradjon meg annak a hobós-Harleyes szimbólumnak amivel felnőttem. Különben is ahogy öregszem egyre inkább rájövök arra, hogy a 66-os utat itthon is meg lehet találni annak aki tudja melyiket keresi.
A U.S. Highway 66, vagy Route 66 egy főút volt az USA úthálózatában, amit 1926. november 11-én létesítettek az eredeti szövetségi utak egyikeként, a jelzéseket azonban csak a következő évben helyezték ki. Eredetileg a nyugati parton fekvő Illionis állambeli Chicago-ból Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, New Mexico, Arizona és California államokon keresztül vezetett a keleti tengerpartra Santa Monica-ba. A teljes hossza 2.448 mérföld, azaz 3.940 km volt.
A 66-os út az egyik legnagyobb vándorlási útvonal volt a nyugat felé. Az út mellett sokaknak jó üzlet volt a fõúton utazók ellátása. Ők ma is az élharcosai az út életben tartásának, annak ellenére, hogy annak szerepét már rég átvette az új Államok közötti autópálya rendszer, amit Eisenhower elnök - aki még tábornokként járt Európában - a német autópályák mintájára kezdett el építtetni. A 66-ost 1985-ben hivatalosan törölték az USA főút hálózatából. Az eredeti út egyes darabjai, összességében kb. annak 80%-a ma is járható, de egy ilyen utazás gondos tervezést igényel. Egyes szakaszok, pld. a Springfield, Missouri, Tulsa szakasz egész jó állapotban vannak.
.
Az 1940-es és 50-es években az amerikai beat kultúra a szabadság mítoszát is az úthoz, az utazáshoz, az ismeretlen meghódításához köti. Kerouac könyve, az Úton az egyik alapmű, amelyben ennek a lázadó társadalmi rétegnek az értékeit részletesen ábrázolja. Kerouac ugyan könyvében mindössze egyszer említi a 66-os utat és hősei többnyire a hatos mentén utaznak, de ez mindegy, mert a kontinenst majdnem átszelő 66-os ekkor már “az utak anyja” (Mother Road). Minden, ami utazás, az csak emeli a nimbuszát és szabadságszimbólummá válik. Az üzenet még ma is hatásos – Coppola 2005-ben kezdte forgatni a regényből készült filmet amely 2009-ben kerül vászonra: On The Road.
.
.
Az irodalom mellett a rockzene is hozzájárul a mítosz tovább építéséhez. A Get Your Kicks On 66, ami Bobby Troup, egy jazz zongorista dala 1946-ból, előbb Nat King Cole, majd Chuck Berry, a Rolling Stones, később Dr. Feelgood, Van Morrison feldolgozásában vált híressé.
Az utazás kötöttségektől mentes szabadsága a motorozással és a kábítószerrel ötvözve további ikonokat teremt és a film is bekapcsolódik. Az Easy Rider a Kennedy és a Martin Luther King gyilkosságok évében készült és 1969-ben, a Woodstock koncert évében került a mozikba. Magukon kívül senkinek nem ártanak, mégis belepusztulnak és mi azonosulunk velük. Nekik már végképp semmi közük a 66-oshoz, csak az utazáshoz (a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt), a motorozáshoz, amely az olcsó egyéni utazást lehetővé téve szintén a szabadság szimbóluma lesz, a szabadságé, amelyről olyan látványosan bebizonyosodik, hogy csak illúzió. "Izirájder öcsém, izirájder."
.
.
A 66-os út fontos szerepet játszott a keletről nyugatra tartó amerikai népvándorlásban, a szegénységből a remény felé menekülésben, amit Steinbeck az Érik a gyümölcs-ben írt le. Ez az a könyv, amely valóban a 66-os útról és annak történelmi szerepéről ír és ez a könyv kapcsolja a 66-os úthoz a remény, a nagy amerikai álom mítoszát.
"A 66-os országút a kivándorlók fő útvonala. 66-os az országot átszelő hosszú betonút, amely enyhén hullámzik föl és le a térképen, a Mississippitől Bakersfieldig, vörös földeken és szürke földeken át, fölkanyarodva a hegyek közé, átszelve a vízválasztót, aztán le a ragyogó, félelmes sivatagba, a sivatagon át ismét hegyek közé, egészen a gazdag kaliforniai völgyekig. (...)
.
.
66-os az útja egy menekülő népnek, amely fut a por és az összezsugorodó föld elől, a traktorok dübörgése és a birtok összezsugorodása elől, a sivatag lassú északra törése elől, a Texas irányából üvöltve érkező forgószelek elõl, az áradások elől, amelyek nem teszik dúsabbá a földet, sőt megfosztják maradék termő gazdagságától is. Mindezek elől menekülnek az emberek, s összekerülnek a 66-os országúton a mellékutakról, rázós mezei utakról, kerékvágásos, úttalan utakról. A 66-os a fő út, a menekülés útja. A menekülő nép elözönlötte a 66-os utat, hol magános kocsin, hol kis karavánokban. A kocsik egész nap lassan gördültek az úton, éjszakára megálltak valahol, ahol víz volt a közelben. Napközben az ócska, kilyukadt hűtők gõzoszlopokat lövelltek a levegőbe, meglazult tengelyek zörögtek, kattogtak. S a teherkocsikat meg a túlterhelt autókat vezető emberek aggodalmasan füleltek. Mennyire van a legközelebbi város?" J. Steinbeck: Érik a gyümölcs (részlet).
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése