2007. szeptember 30., vasárnap

Csiperke a györgyfalvi legelőn

.


Szeptember utolsó vasárnapján kimentünk megkeresni fiatalkori házaséveink Kánaánját, azt a helyet ahonnan a 8o-as évek nyomasztó derekán akkor már nyugdíjas apám mindig hozott nekünk, 'éhező' ifjú házasoknak gombát: a györgyfalvi legelőt. Úgy emlékeztem erre a helyre, ahol mindig lehet valamit szedni. Gyerekkoromban én is többször jártam erre apámmal, ilyenkor ha nem gombát, akkor málnát, szedret vagy hecserlit, de valamit mindig gyűjtöttünk.

.


.

Kétszer is jártunk Melindával idén Györgyfalván, de nem hittem el, hogy a legelő most is a falu közepéről indul felfelé a feleki hegynek. Huszonöt éve jártam erre utoljára. Itt szedtük annak idején apámmal első óriáspöfetegjeinket, amiért a falusiak hazajövet le akartak szállítani a buszról nehogy a kocsi levegőjét megmérgezzük velük. A györgyfalviak tiszta jóindulatból más alkalommal más gombákkal is tettek megjegyzéseket a buszon, például az őzlábat sem ismerték. Tehát a legelő ugyanott van :) végülis megtaláltuk...

.

.
Ha nem is Kánaán már (sokan gombásznak itt), de gombát azért találtunk, többek közt néhány gyönyörű, friss csiperkét. A csiperke egy gombanemzetség, amelynek több ehető faja van. A leggyakoribb két idetartozó faj a kerti csiperke (Agaricus campestris) és az erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis). Amit a képen Melinda oly büszkén a kezében szorongat, az az erdőszéli csiperke. Kalapja fiatalon selymesen fehér-krémszínű, domború, de később ellaposodik, és enyhén megsárgul. Átmérője elérheti a 2o centimétert is. Lemezei rózsaszínűek, később barnára, feketére színeződik, spórái feketés barnák. Tönkjén gallért találunk, illata kellemes. Egész nyáron számíthatunk a megjelenésükre, esők utáni, meleg párás éjszakákat követően tömegesen jelennek meg. Réteken, szántókon, legelőkön, de füves kertekben is megtalálhatók. Felhasználása rendkívül széleskörű, nyersen salátákba, levesnek, mártásnak, vajban párolva fokhagymával ízesítve, kalapját kivájva húsos töltelékkel megtöltve és kisütve, de rántva is kitűnő. Figyelem! Könnyen összetéveszthető a fehérlemezű, mérgező galócákkal. A sárguló csiperkék enyhén mérgezők. Ezek onnan ismerhetők fel, hogy húsuk sérülésre, törésre, bevágásra megsárgul, és vegyszerszaguk van.
.

2007. szeptember 22., szombat

Bukarest - Kiállítás 2007

Bukarest felé utazni mindig különleges alkalomnak tűnt számomra a rendkívüli látvány miatt. Azt mondják, Európában kevés helyen van ennyi látnivaló mint a romániai Kárpátokon való átkeléskor. Kolozsvárról Bukarestbe az utazó legkönnyebben két útvonalon mehet: a Prahova-völgyén és az Olt-völgyén keresztül.




Menet a Prahova völgyét választottuk olyan megfontolásból kiindulva, hogy ahol beérkezünk Bukarestbe minél kevesebbet kelljen a városban kóvályogni amíg megérkezünk a kiállítási komplexumhoz. Zárójelben legyen mondva, hogy a PrintShow 2oo7 kiállításra mentünk a céggel három kocsival, de ez most nem arról szól. Tehát az útvonal: Kolozsvár - Torda - Vásárhely - Brassó - Ploiesti - Bukarest. A fenti két kép útközben készült, a Brassó - Predeal - Azuga - Busteni - Sinaia útvonalon. Fantasztikus tájak, de az én ízlésemhez túl felkapott helyek, a bukarestiek imádnak ide jönni (és nem is csodálom).







Szerencsésen megérkeztünk Bukarestbe, egy olyan európai fővárosba, ahol a közlekedési viszonyok inkább Pakisztánra emlékeztetnek, mint az Európai Unióra. Rengeteg autó, tülkölés, tehetetlen rendőr és beletörődött egy-autó-egy-utas. Vajon itt mindenkinek a munkatársa a város másik felében lakik? Ha egy ember vezethetne egyszerre két autót, itt biztos elsőre bevezetnék. Kb. tíz-tizenkét kilométerre laktunk a kiállítás színhelyétől és naponta másfék órát mentünk, másfelet jöttünk. Legalább annyi becsület volt bennünk, hogy 5-6-on mentünk egy kisbusszal. Ka-ta-sztró-fá-lis.






Először 1459-ben említik hivatalos dokumentumban Bukarestet, majd 1465-ben Radu cel Frumos fejedelem rezidenciája lett. Majdnem 2oo évvel később, 1659-ben Gheorghe Ghica Havasalföld fővárosává tette, ahhoz hogy 1661-ben megjelenjenek az első kövezett utak Bukarestben. 1808-ban megnyílt a Hanul lui Manuc fogadó, itt írják alá 1812-ben a török–orosz paktumot. 1872-ben üzembe helyezték az első villamost, 1922-ben megépült a Diadalív (Arcul de Triumf) és 1929-ben elindul az első rendszeres rádióadás. 1936-ra elkészült a Herastrau Park mintegy 187 hektár területen és 1948-ban elkezdte működését a Baneasa (ma Henri Coanda) repülőtér. 1954-ben megnyílt a Román Operaház, majd 1956 Szilveszterkor sugározták az első román tévéadást. 1970-ben (Nixon Romániában) leszállt az első gép az Otopeni nemzetközi repülőtéren. 1977 fekete év a város történetében: hatalmas, a Richter-skálán 7,2 fokozatú földrengés elpusztította a főváros történelmi központjának nagy részét. 1979-re megépült az első metróvonal és tíz évre rá, 1989 decemberében a bukarestiek a temesvári példából erőt merítve elűzik a város főépitészét, Nicolae Ceausescu-t.







A fejlődés egyik látványos velejárója a toronyházak megjelenése. A román főváros első, "amerikai stílusú" – bár a tengerentúli példaképek magasságától jócskán elmaradó – "felhőkarcolója" a harmincas években amerikai építészek által épített 53 méteres Telefonpalota volt. Ezt 1970-ben a képen látható Intercontinental szálloda követte, amelyet egy, a '77-es földrengésben összeomlott szálloda helyén húztak fel. A földrengésbiztosnak tartott, 85 méter magas, 25 emeletes Intercontinental ezt követően évtizedekig Bukarest legmagasabb építményének számított. Itt gyülekeztek több napon át 1989-ben a kommunistaellenes tüntetők.







Ceausecu szívügyének tekintette a város arculatának átformálását. Az ország katasztrofális gazdasági helyzete ellenére óriási építkezésekbe fogott: Bukarest belvárosának nagy részét lebontatta azért, hogy helyébe szocialista-realista stílusú új városközpontot építsen. A város közepén mesterséges dombon épült fel a gigantikus Köztársasági Palota (akkor Casa Republicii, ma Casa Poporului) melyet Ceauşescu állítólag saját rezidenciájának szánt. A palotát a párizsi Champs Elysées-nél is pár méterrel szélesebb sugárút köti össze a belvárossal. A sugárút mentén felhúzott tömbházakba a pártállami vezetők költözhettek. A Palota mellett épült fel a Román Tudományos Akadémia és a Nemzeti Könyvtár, bár utóbbit már nem sikerült befejezni a forradalom kitörése miatt. Kétségtelen, hogy Ceauşescu tartósan rajta hagyta keze nyomát a városképen, de a városvezetés és a különböző kormányok is az utóbbi években számos módon próbálják feledtetni ezt a nyomasztó örökséget. (Például tavaly itt, a Palotában volt kiállitásunk: Expo Office 2oo6).







Fekete József (Vajdahunyad, 1903 – Nagyvárad, 1979) szobrász, a modern román szobrászat kiemelkedő egyénisége. Bukarestben Dimitrie Paciureanál és Oscar Hannál tanult 1921 és 1927 között. A Nagyváradi Iparművészeti Iskola tanára volt évtizedeken át. Műterme a Nagyvásár téri Ulmann Palotában volt. (wiki). Főbb műve a képen látható bukaresti Monumentul Aviatorilor, amelyet 1928-193o között Lydia Kotzebue-val közösen készített. A mai román források ezt a repülős-emlékművet teljességgel Kotzbue-nak tulajdonítják, de ahol megemlítik, ott a szobrászt Iosif Fekete Negrulea - sculptor român - ként emlegetik. Na most én nem tudom, hogy lett a vajdahunyadi Fekete József és Járdánházi Júlia második fiúgyermekéből Negrulea, feltételezem, hogy valamilyen kényszer nyomán, (legyen az politikai, anyagi, zubbonyos vagy művészi kényszer), mégis azt mondom: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.






1921-1922-ben, I Ferdinánd román király és Mária román királyné megkoronázásának alkalmából a koronázási ünnepséget szervező Bizottság Petre Antonescu építészhez fordult egy impozáns diadalív megtervezéséért és kivitelezéséért a fővárosi Kiseleff úton. A rövid határidő miatt azonban csak a diadalív keretét öntik vasbetonba, a különleges basorelief-féldomborművek gipszből készülnek el a koronázási ünnepségre. (1922 október). Az idő utólag annyira elbánt a diadalívvel, hogy tíz évvel elkészülte után már a lebontásáról beszéltek. Végül nem a lebontás, hanem a felújitás mellett döntenek, a gipsz-domborműveket pedig ugyancsak Petre Antonescu felügyelete alatt márványra cserélik. Az 1936-os évet a diadalív teljes felújitásának szentelik, a lakosság a Hadügyminisztérium felhívására több mint 7 millió lejjel járul ehhez hozzá. A felújított diadalívet 1936 december 1-én II Károly király és I Mihály trónörökös jelenlétében avatták újra.



A modern üzleti élet egyik mérföldköve, a World Trade Center épülete alig párpercnyi séta távolságra van a Romexpo kiállitási komplexumtól. A Sofitel Hotel, a Michelin és az ABN-AmroBank irodáin kívül még sok fontos vállalkozás székhelyének házigazdája. Most a kérdésem az lenne, hogy jó vagy rossz dolog az, ha egy épületet most, 2oo1 szeptember 11 után World Trade Centernek hívnak. Hogy mennek az alkalmazottak dolgozni oda? Fizetnek nekik veszélyeztetettségi pótlékot? Vagy pszihiátert? Még megemlíteném, hogy a bangkoki World Trade Centert most Central World Plaza-nak, a szingapúri World Trade Centert pedig Harbour Front Centre-nek hívnak.







Hazafelé az útvonal már az Olt-völgyén vezetett: Bukarest - Pitesti - Ramnicu Valcea - Calimanesti - Szeben - Gyulafehérvár - Torda - Kolozsvár. Elsősorban a Valcea előtti Dealul Negru-i 'mititei' miatt jöttünk erre: itt sütik a legnagyobb és legfinomabb miccset. A bél nélküli kolbászok nagy csoportját alkotják ezek a déleurópai országokban elterjedt roston sült hosszúkás fasírtok. A román mititei állítólag ugyanaz mint a délszláv kolbászka, amelyet neveznek még scsevapcsicsának, scsevapcicinak, csevapcsicsának, cevapcicinek, vagy csak egyszerűen csevapnak. Az út maga nem egy leányálom, szűk és forgalmas, nehezen lehet haladni, viszont van mit nézelődni. A Ramnicu Valcea - Szeben közötti szakaszon található Calimanesti, Caciulata és Cozia: lélegzetállító látvány.








A Fogarasi-havasok dél-nyugati lábánál emelkedő sziklahegy, a Kozia-hegység vadregényes sziklavilága a Déli-Kárpátok egyik legvonzóbb helye. A hegytömeg meredek falakkal magasodik az Olt fölé. A kis kiterjedésű, de tekintélyt parancsoló hegység a tőle nyugatra fekvő Kapacinával az Olt áttöréses völgyének déli szorosát fogja közre. Az Erdélyi-medence felől érkező folyó, a Déli-Kárpátokon átvágva, a Vöröstoronyi-szoros után 15 kilométer hosszan kanyarog a Kozia-szorosban. Az országutat és a 20. század első éveitől vasutat is hordozó szűk szurdok kijárati szakaszát völgyzárő-gáttal rekesztették el, így az Olt visszaduzzadt vize ma a szorosban 300 méter szélességben húzódik. A meredek, sziklás terep megvédi a növényeket a nyájak legelésétől és taposásától, de a kifizetődő erdészeti gazdálkodást is megnehezíti, így oriási és alig háborgatott erdők terpeszkednek a hegyoldalakon. A kellemes klíma, a sziklatornyok, szurdokok közé zárt csendes völgyek évszázadok óta otthont adnak a világtól elvonult ortodox szerzetesközösségek számára is.




2007. szeptember 15., szombat

Etyud, a játékkamera


Ez az Etyud kamera volt gyerekkorom legnépszerűbb fényképezőgépe, leginkább az ára miatt. Biztosan emlékszem rá, hogy két kilogramm párizsi árának megfelelő hatvan lejbe került. Állítólag a fehéroroszországi MMZ Minszk gyártotta 1969-től a nyolcvanas évek közepéig. A legegyszerűbb játékkamera a világon, ha a mai marketingorientált világban még véletlenül gyártanák, biztos minden filmelőhívás mellé adnának egyet ajándékba. Még így, hogy pénzért adták is, nagyon sokat, több mint másfélmillió darabot adtak el belőle.



Jellemzői: filmkocka: 45x60 mm; filmtípus: 120-as; doboza: műanyag; méretei: 65x90x130 mm; súlya: 213 g; fókusztávolság: 60 mm; blendenyílás: 11; zársebességek: "B" és "M" (1/30). Különben, ha valaki kiváncsi rá, hogy milyen képeket lehet készíteni ezekkel a kamerákkal, ízelítőnek néhányat megnézhet itt.



2007. szeptember 12., szerda

Orizont, a román


Ezt a román IOR gyártmányú Orizont gépet használtan, sőt, agyonhasználtan vettem az ócskapiacon. Kimondottan gyűjteményemnek szántam, így csak a vételárnál számított az, hogy mennyire rongált. Persze így érthető, hogy hazaérve nem volt nagy meglepetés tapasztalni azt, hogy a gép nem működik. Pedig működhetne. A francba. Majdnem egy egész eurót adtam érte :). Valamikor biztos működött. Arra lettem volna kiváncsi, hogy hogyan. Dehát ez van. Az Orizont gépeket Bukarestben gyártották az Intreprinderea Optica Romana-nál (IOR) valamikor a nyolcvanas években. Az IOR túlélte a rendszerváltást és most Valdada márkájú optikai kiegészítőket gyárt.


Az Orizont jellemzői: filmszéleség: 35mm, kockaméret: 24X36mm, zársebességek: 1/100, 1/50, 1/25 és "T" (gondolom ez lenne a "B"). objektív: f=50-es Trioclar-1:3.2, blendenyílás: 3.2 - 16, legkisebb távolság 0,85 m. Önkioldó nincs. Gyártási számot nem látok rajta. Egyik legrosszabb állapotban lévő gépem, valami marha nekiesett a csavarhúzóval és amellett, hogy nem javította meg, el is csúfította.

2007. szeptember 5., szerda

Leningrad-7, a fénymérő

Ezt a Leningrád 7-es fénymérőt Melindától kaptam még annakidején születésnapi ajándékba. Sosem szeretett nekem kütyüket venni, akkor valahogy mégis meggyőztem, hogy egy igazi fotós fénymérő nélkül olyan, mint a vadász kukker nélkül. (Merthogy olyan is). Sajnos aztán nem sokat használtam, mert a hagyományos fényképezés rövidesen megszűnt számomra is, ugyanúgy mint sok más amatőr fotós számára.

A Leningrad-7 a háború után készített Leningrád amatőr-fénymérők 80-as évekbeli reinkarnációja. A Leningrad-7 egy szeléniumelemes fénymérő. Ez abból a szempontból jó, hogy a szelénium fotoelektromos tulajdonságait használja, így nem kell benne soha elemet cserélni. Más szempontból nézve egyáltalán nem jó, mert mint tudjuk a szelénium elöregszik, kiég és így a fénymérő idővel "megvakul". Az elfordítható számlapon található záridőértékek 1/2000 és 30 mp közt mozognak, a blendenyílás értékei pedig f/1.4 és f/22 közt. A film standardját GOST és DIN között lehet váltani. Ez a fénymérő az EV (Exposure Value) módszer alapján működik, ami azt jelenti, hogy a fényerőhöz bizonyos számértékeket társít. Páldául EV=1 azt jelenti, hogy 100 ASA-s filmnél és f/1.4-es blendenyílással 1 másodperc záridőt kell használni. Az EV módszer ugyanakkor kihasználja a a blendenyílás és a záridő közötti fordított arányt, így ugyanazzal az EV értékkel több záridőt használhatunk, persze más-más blendenyílással. Erre szolgál a Leningrad-7 elfordítható számlapja. További információk a Leningrad-7-ről angolul itt. (Thank You Alfred Klomp for all the useful information I got from your website).

A fény alapvető mértékegységei:

  1. A fény elektromágneses hullám, kvantumokban terjed, vákuumban a sebessége 3×105 km/s. A szemünk 390 nanométer-től 780 nm-ig lévő hullámhosszokat látja (1 nm=109 m).
  2. Fényerősség: Ha egy 6×105 m2 felületű testet 1700°C-ra (platina dermedéspontja) hevítünk, akkor izzani kezd, erőssége 1 cd (candella).
  3. Fénysűrűség: Felületi fényesség egy megvilágított testnél. Mértékegysége 1 sb (stilb) = 104 cd/m2.
  4. Fényáram: Az a fénymennyiség, ami 1 cd fényerősség egységnyi térszögben (1 steradian) időegység alatt. Mértékegysége 1 lm (lumen) = 1 cd×sr (steradian).
  5. A megvilágítás erőssége: Ha 1 lm fényáram 1 m2-nyi felületre esik merőlegesen. Mértékegysége 1 lx (lux).

Nasztán :)

2007. szeptember 1., szombat

Szüret: alma-dió vs. tuskógomba


Tavaly sokat beszélgettem a könyvelőnkkel, Pötyi nénivel a Györgyfalvi erdőről és környékéről (Békás, Borháncs, Palocsay...). Mivel ő a Györgyfalvi-negyedben lakik, én meg ott nőttem fel, van közös témánk, olyan, mintha falubeliek lennénk :) Na hát ő mesélte, hogy a régi Palocsay-kertnek a Borháncs feletti része most tulajdonképpen senkié, (a felekiek perelik vissza ott a földjeiket), és ők ketten a barátnőjével minden ősszel odajárnak almáért és dióért.


Melindának meséltem, csodák csodájára a gyümölcsös nem érdekelte, viszont eszébe jutott, hogy valamikor jártunk oda gombászni. Mivel az autónk sem valami szalonképes (M. fél felmenni vele a Tordai-úton), irány a Györgyfalvi-erdő. Persze amikor odaértünk, nem hagytam magam és szedtem is kétvedernyi almát, a diószedésnél már Melinda is segített.


Az erdő az már nem olyan, amilyennek ismertük. A Felek-Apahida terelőutat építik erre, jó nagy részeket letaroltak belőle. A nyáron voltunk erre biciklizni, de akkor az erdőbe nem nagyon mentünk be. Hát gomba éppen lett volna egy kevés, de a héten eső nem volt, így leszedtünk pár kékhátút és még valamit, amiről azt hittük, hogy gyűrűs tuskógomba (a híres gebe - a románok egyik kedvenc gombája), de utólag kiderült a Veress Magda gombáskönyvét tanulmányozva, hogy nem biztos hogy az, tehát eldobtuk. Apámtól tanultam, hogy ha a legkisebb gyanúja is felmerül annak, hogy a gomba amit szedtél mérgező lehet, akkor nyugodt lelkiismerettel dobd el.


Már ezen a képen is látszik mennyire gyanús Melindának ez a gomba. Valóban nem az volt, amire számítottunk:

Gyűrűs tuskógomba:

Fatuskón csoportosan termő barna, sárgásbarna gomba, de igen változatos alakú és színű. A lemezek alig lefutók, a tőnk erősen rostos és galléros. A kalapon apró, szálkás pikkelyek vannak. Kalapja félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, ritkábban, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Színe változóan mézszínű, azaz sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna, többnyire körbefutó színgyűrűk tarkítják, vagy a közepe sötétebb barna. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők. Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket. Lemezei tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. A spórapor fehér.
Tönkje tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is. Húsa halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos Szaga jó, de a nyers gomba íze savanykásan fanyar, sajátságosan összehúzó, lehet édeskésen szappanízű vagy kissé csípős. Ha tartósan rágjuk, torokkaparó.
Jellegzetesen őszi gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) nagy csoportokban. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is találhatjuk. Nálunk általában elhalt faanyagon terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik.
Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, és nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Az idős gomba elég gyakran kukacos, tárolásra nem nagyon való, mert ha szedéskor még egészségesnek látszik is, állás közben könnyen megkukacosodik. Szárításra a fiatalja alkalmas. Vigyázzunk, mert nyersen fogyasztva mérgező! A nem eléggé átfőtt gyűrűs tuskógomba nálunk is okozott már többször mérgezést. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.
Forrás: www.extra.hu/gombak.