Csiperke a györgyfalvi legelőn

.

Szeptember utolsó vasárnapján kimentünk megkeresni fiatalkori házaséveink Kánaánját, azt a helyet ahonnan a 8o-as évek nyomasztó derekán akkor már nyugdíjas apám mindig hozott nekünk, 'éhező' ifjú házasoknak gombát: a györgyfalvi legelőt. Úgy emlékeztem erre a helyre, ahol mindig lehet valamit szedni. Gyerekkoromban én is többször jártam erre apámmal, ilyenkor ha nem gombát, akkor málnát, szedret vagy hecserlit, de valamit mindig gyűjtöttünk.

.

.

Kétszer is jártunk Melindával idén Györgyfalván, de nem hittem el, hogy a legelő most is a falu közepéről indul felfelé a feleki hegynek. Huszonöt éve jártam erre utoljára. Itt szedtük annak idején apámmal első óriáspöfetegjeinket, amiért a falusiak hazajövet le akartak szállítani a buszról nehogy a kocsi levegőjét megmérgezzük velük. A györgyfalviak tiszta jóindulatból más alkalommal más gombákkal is tettek megjegyzéseket a buszon, például az őzlábat sem ismerték. Tehát a legelő ugyanott van :) végülis megtaláltuk...

.

.

Ha nem is Kánaán már (sokan gombásznak itt), de gombát azért találtunk, többek közt néhány gyönyörű, friss csiperkét. A csiperke egy gombanemzetség, amelynek több ehető faja van. A leggyakoribb két idetartozó faj a kerti csiperke (Agaricus campestris) és az erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis). Amit a képen Melinda oly büszkén a kezében szorongat, az az erdőszéli csiperke. Kalapja fiatalon selymesen fehér-krémszínű, domború, de később ellaposodik, és enyhén megsárgul. Átmérője elérheti a 2o centimétert is. Lemezei rózsaszínűek, később barnára, feketére színeződik, spórái feketés barnák. Tönkjén gallért találunk, illata kellemes. Egész nyáron számíthatunk a megjelenésükre, esők utáni, meleg párás éjszakákat követően tömegesen jelennek meg. Réteken, szántókon, legelőkön, de füves kertekben is megtalálhatók. Felhasználása rendkívül széleskörű, nyersen salátákba, levesnek, mártásnak, vajban párolva fokhagymával ízesítve, kalapját kivájva húsos töltelékkel megtöltve és kisütve, de rántva is kitűnő. Figyelem! Könnyen összetéveszthető a fehérlemezű, mérgező galócákkal. A sárguló csiperkék enyhén mérgezők. Ezek onnan ismerhetők fel, hogy húsuk sérülésre, törésre, bevágásra megsárgul, és vegyszerszaguk van.

.