Bukarest - Kiállítás 2007

Bukarest felé utazni mindig különleges alkalomnak tűnt számomra a rendkívüli látvány miatt. Azt mondják, Európában kevés helyen van ennyi látnivaló mint a romániai Kárpátokon való átkeléskor. Kolozsvárról Bukarestbe az utazó legkönnyebben két útvonalon mehet: a Prahova-völgyén és az Olt-völgyén keresztül.

Menet a Prahova völgyét választottuk olyan megfontolásból kiindulva, hogy ahol beérkezünk Bukarestbe minél kevesebbet kelljen a városban kóvályogni amíg megérkezünk a kiállítási komplexumhoz. Zárójelben legyen mondva, hogy a PrintShow 2oo7 kiállításra mentünk a céggel három kocsival, de ez most nem arról szól. Tehát az útvonal: Kolozsvár - Torda - Vásárhely - Brassó - Ploiesti - Bukarest. A fenti két kép útközben készült, a Brassó - Predeal - Azuga - Busteni - Sinaia útvonalon. Fantasztikus tájak, de az én ízlésemhez túl felkapott helyek, a bukarestiek imádnak ide jönni (és nem is csodálom).

Szerencsésen megérkeztünk Bukarestbe, egy olyan európai fővárosba, ahol a közlekedési viszonyok inkább Pakisztánra emlékeztetnek, mint az Európai Unióra. Rengeteg autó, tülkölés, tehetetlen rendőr és beletörődött egy-autó-egy-utas. Vajon itt mindenkinek a munkatársa a város másik felében lakik? Ha egy ember vezethetne egyszerre két autót, itt biztos elsőre bevezetnék. Kb. tíz-tizenkét kilométerre laktunk a kiállítás színhelyétől és naponta másfék órát mentünk, másfelet jöttünk. Legalább annyi becsület volt bennünk, hogy 5-6-on mentünk egy kisbusszal. Ka-ta-sztró-fá-lis.

Először 1459-ben említik hivatalos dokumentumban Bukarestet, majd 1465-ben Radu cel Frumos fejedelem rezidenciája lett. Majdnem 2oo évvel később, 1659-ben Gheorghe Ghica Havasalföld fővárosává tette, ahhoz hogy 1661-ben megjelenjenek az első kövezett utak Bukarestben. 1808-ban megnyílt a Hanul lui Manuc fogadó, itt írják alá 1812-ben a török–orosz paktumot. 1872-ben üzembe helyezték az első villamost, 1922-ben megépült a Diadalív (Arcul de Triumf) és 1929-ben elindul az első rendszeres rádióadás. 1936-ra elkészült a Herastrau Park mintegy 187 hektár területen és 1948-ban elkezdte működését a Baneasa (ma Henri Coanda) repülőtér. 1954-ben megnyílt a Román Operaház, majd 1956 Szilveszterkor sugározták az első román tévéadást. 1970-ben (Nixon Romániában) leszállt az első gép az Otopeni nemzetközi repülőtéren. 1977 fekete év a város történetében: hatalmas, a Richter-skálán 7,2 fokozatú földrengés elpusztította a főváros történelmi központjának nagy részét. 1979-re megépült az első metróvonal és tíz évre rá, 1989 decemberében a bukarestiek a temesvári példából erőt merítve elűzik a város főépitészét, Nicolae Ceausescu-t.

A fejlődés egyik látványos velejárója a toronyházak megjelenése. A román főváros első, "amerikai stílusú" – bár a tengerentúli példaképek magasságától jócskán elmaradó – "felhőkarcolója" a harmincas években amerikai építészek által épített 53 méteres Telefonpalota volt. Ezt 1970-ben a képen látható Intercontinental szálloda követte, amelyet egy, a '77-es földrengésben összeomlott szálloda helyén húztak fel. A földrengésbiztosnak tartott, 85 méter magas, 25 emeletes Intercontinental ezt követően évtizedekig Bukarest legmagasabb építményének számított. Itt gyülekeztek több napon át 1989-ben a kommunistaellenes tüntetők.

Ceausecu szívügyének tekintette a város arculatának átformálását. Az ország katasztrofális gazdasági helyzete ellenére óriási építkezésekbe fogott: Bukarest belvárosának nagy részét lebontatta azért, hogy helyébe szocialista-realista stílusú új városközpontot építsen. A város közepén mesterséges dombon épült fel a gigantikus Köztársasági Palota (akkor Casa Republicii, ma Casa Poporului) melyet Ceauşescu állítólag saját rezidenciájának szánt. A palotát a párizsi Champs Elysées-nél is pár méterrel szélesebb sugárút köti össze a belvárossal. A sugárút mentén felhúzott tömbházakba a pártállami vezetők költözhettek. A Palota mellett épült fel a Román Tudományos Akadémia és a Nemzeti Könyvtár, bár utóbbit már nem sikerült befejezni a forradalom kitörése miatt. Kétségtelen, hogy Ceauşescu tartósan rajta hagyta keze nyomát a városképen, de a városvezetés és a különböző kormányok is az utóbbi években számos módon próbálják feledtetni ezt a nyomasztó örökséget. (Például tavaly itt, a Palotában volt kiállitásunk: Expo Office 2oo6).

Fekete József (Vajdahunyad, 1903 – Nagyvárad, 1979) szobrász, a modern román szobrászat kiemelkedő egyénisége. Bukarestben Dimitrie Paciureanál és Oscar Hannál tanult 1921 és 1927 között. A Nagyváradi Iparművészeti Iskola tanára volt évtizedeken át. Műterme a Nagyvásár téri Ulmann Palotában volt. (wiki). Főbb műve a képen látható bukaresti Monumentul Aviatorilor, amelyet 1928-193o között Lydia Kotzebue-val közösen készített. A mai román források ezt a repülős-emlékművet teljességgel Kotzbue-nak tulajdonítják, de ahol megemlítik, ott a szobrászt Iosif Fekete Negrulea - sculptor român - ként emlegetik. Na most én nem tudom, hogy lett a vajdahunyadi Fekete József és Járdánházi Júlia második fiúgyermekéből Negrulea, feltételezem, hogy valamilyen kényszer nyomán, (legyen az politikai, anyagi, zubbonyos vagy művészi kényszer), mégis azt mondom: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

1921-1922-ben, I Ferdinánd román király és Mária román királyné megkoronázásának alkalmából a koronázási ünnepséget szervező Bizottság Petre Antonescu építészhez fordult egy impozáns diadalív megtervezéséért és kivitelezéséért a fővárosi Kiseleff úton. A rövid határidő miatt azonban csak a diadalív keretét öntik vasbetonba, a különleges basorelief-féldomborművek gipszből készülnek el a koronázási ünnepségre. (1922 október). Az idő utólag annyira elbánt a diadalívvel, hogy tíz évvel elkészülte után már a lebontásáról beszéltek. Végül nem a lebontás, hanem a felújitás mellett döntenek, a gipsz-domborműveket pedig ugyancsak Petre Antonescu felügyelete alatt márványra cserélik. Az 1936-os évet a diadalív teljes felújitásának szentelik, a lakosság a Hadügyminisztérium felhívására több mint 7 millió lejjel járul ehhez hozzá. A felújított diadalívet 1936 december 1-én II Károly király és I Mihály trónörökös jelenlétében avatták újra.

A modern üzleti élet egyik mérföldköve, a World Trade Center épülete alig párpercnyi séta távolságra van a Romexpo kiállitási komplexumtól. A Sofitel Hotel, a Michelin és az ABN-AmroBank irodáin kívül még sok fontos vállalkozás székhelyének házigazdája. Most a kérdésem az lenne, hogy jó vagy rossz dolog az, ha egy épületet most, 2oo1 szeptember 11 után World Trade Centernek hívnak. Hogy mennek az alkalmazottak dolgozni oda? Fizetnek nekik veszélyeztetettségi pótlékot? Vagy pszihiátert? Még megemlíteném, hogy a bangkoki World Trade Centert most Central World Plaza-nak, a szingapúri World Trade Centert pedig Harbour Front Centre-nek hívnak.

Hazafelé az útvonal már az Olt-völgyén vezetett: Bukarest - Pitesti - Ramnicu Valcea - Calimanesti - Szeben - Gyulafehérvár - Torda - Kolozsvár. Elsősorban a Valcea előtti Dealul Negru-i 'mititei' miatt jöttünk erre: itt sütik a legnagyobb és legfinomabb miccset. A bél nélküli kolbászok nagy csoportját alkotják ezek a déleurópai országokban elterjedt roston sült hosszúkás fasírtok. A román mititei állítólag ugyanaz mint a délszláv kolbászka, amelyet neveznek még scsevapcsicsának, scsevapcicinak, csevapcsicsának, cevapcicinek, vagy csak egyszerűen csevapnak. Az út maga nem egy leányálom, szűk és forgalmas, nehezen lehet haladni, viszont van mit nézelődni. A Ramnicu Valcea - Szeben közötti szakaszon található Calimanesti, Caciulata és Cozia: lélegzetállító látvány.

A Fogarasi-havasok dél-nyugati lábánál emelkedő sziklahegy, a Kozia-hegység vadregényes sziklavilága a Déli-Kárpátok egyik legvonzóbb helye. A hegytömeg meredek falakkal magasodik az Olt fölé. A kis kiterjedésű, de tekintélyt parancsoló hegység a tőle nyugatra fekvő Kapacinával az Olt áttöréses völgyének déli szorosát fogja közre. Az Erdélyi-medence felől érkező folyó, a Déli-Kárpátokon átvágva, a Vöröstoronyi-szoros után 15 kilométer hosszan kanyarog a Kozia-szorosban. Az országutat és a 20. század első éveitől vasutat is hordozó szűk szurdok kijárati szakaszát völgyzárő-gáttal rekesztették el, így az Olt visszaduzzadt vize ma a szorosban 300 méter szélességben húzódik. A meredek, sziklás terep megvédi a növényeket a nyájak legelésétől és taposásától, de a kifizetődő erdészeti gazdálkodást is megnehezíti, így oriási és alig háborgatott erdők terpeszkednek a hegyoldalakon. A kellemes klíma, a sziklatornyok, szurdokok közé zárt csendes völgyek évszázadok óta otthont adnak a világtól elvonult ortodox szerzetesközösségek számára is.