2007. szeptember 1., szombat

Szüret: alma-dió vs. tuskógomba


Tavaly sokat beszélgettem a könyvelőnkkel, Pötyi nénivel a Györgyfalvi erdőről és környékéről (Békás, Borháncs, Palocsay...). Mivel ő a Györgyfalvi-negyedben lakik, én meg ott nőttem fel, van közös témánk, olyan, mintha falubeliek lennénk :) Na hát ő mesélte, hogy a régi Palocsay-kertnek a Borháncs feletti része most tulajdonképpen senkié, (a felekiek perelik vissza ott a földjeiket), és ők ketten a barátnőjével minden ősszel odajárnak almáért és dióért.


Melindának meséltem, csodák csodájára a gyümölcsös nem érdekelte, viszont eszébe jutott, hogy valamikor jártunk oda gombászni. Mivel az autónk sem valami szalonképes (M. fél felmenni vele a Tordai-úton), irány a Györgyfalvi-erdő. Persze amikor odaértünk, nem hagytam magam és szedtem is kétvedernyi almát, a diószedésnél már Melinda is segített.


Az erdő az már nem olyan, amilyennek ismertük. A Felek-Apahida terelőutat építik erre, jó nagy részeket letaroltak belőle. A nyáron voltunk erre biciklizni, de akkor az erdőbe nem nagyon mentünk be. Hát gomba éppen lett volna egy kevés, de a héten eső nem volt, így leszedtünk pár kékhátút és még valamit, amiről azt hittük, hogy gyűrűs tuskógomba (a híres gebe - a románok egyik kedvenc gombája), de utólag kiderült a Veress Magda gombáskönyvét tanulmányozva, hogy nem biztos hogy az, tehát eldobtuk. Apámtól tanultam, hogy ha a legkisebb gyanúja is felmerül annak, hogy a gomba amit szedtél mérgező lehet, akkor nyugodt lelkiismerettel dobd el.


Már ezen a képen is látszik mennyire gyanús Melindának ez a gomba. Valóban nem az volt, amire számítottunk:

Gyűrűs tuskógomba:

Fatuskón csoportosan termő barna, sárgásbarna gomba, de igen változatos alakú és színű. A lemezek alig lefutók, a tőnk erősen rostos és galléros. A kalapon apró, szálkás pikkelyek vannak. Kalapja félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, ritkábban, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Színe változóan mézszínű, azaz sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna, többnyire körbefutó színgyűrűk tarkítják, vagy a közepe sötétebb barna. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők. Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket. Lemezei tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. A spórapor fehér.
Tönkje tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is. Húsa halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos Szaga jó, de a nyers gomba íze savanykásan fanyar, sajátságosan összehúzó, lehet édeskésen szappanízű vagy kissé csípős. Ha tartósan rágjuk, torokkaparó.
Jellegzetesen őszi gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) nagy csoportokban. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is találhatjuk. Nálunk általában elhalt faanyagon terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik.
Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, és nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Az idős gomba elég gyakran kukacos, tárolásra nem nagyon való, mert ha szedéskor még egészségesnek látszik is, állás közben könnyen megkukacosodik. Szárításra a fiatalja alkalmas. Vigyázzunk, mert nyersen fogyasztva mérgező! A nem eléggé átfőtt gyűrűs tuskógomba nálunk is okozott már többször mérgezést. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.
Forrás: www.extra.hu/gombak.


Nincsenek megjegyzések: