2007. április 28., szombat

Bringával a Herbák mögött



A május-elseje-keddre-esik sok szabadnappal reméltem, hogy kimozdulunk otthonról, és az idő valóban inkább biciklizésre ösztönzött mint napozásra-strandolásra. Egyedül Áron kívánkozott sátorozni, de szerencsére lefújtuk. Szombaton ebéd után kimentünk Melindával biciklizni (ő először az idén).




Lévén hogy most a cégnél tartom a bicikliket, kijöttünk a Clujanából, hátul átmentünk a hídon és úgy gondoltuk, hogy összejárjuk a kis családi házas hangulatos kisutcás környéket. Aha. Ha valaki megkérdi, hol a Byron utca, azt mondtam volna hogy az Attila út környékén. Hát nem. Itt van az Irisz telepen, a legnyomorúságosabb utca amit láttam amióta lebontották a Kalános utcát. Hogy miért épp Byron utcának hívják? Ki tudja. Fő, hogy tele van parabolaantennákkal.



Byron, George Gordon Noël, Lord (1788-1824)


1788. január 22-én született Londonban. Régi főnemesi család sarja, apja, a „veszett Jack Byron”, a testőrgárda tisztje volt, szenvedélyes kártyás, minden vagyonát elvesztette, és fia mindössze hároméves volt, amikor Franciaországban meghalt. Byron gyermekéveit anyjával, Catherine Gordonnal Aberdeenben töltötte, itt járt gimnáziumba is 1794-98 között. A költő jobb lábára sántán született, s fogyatékossága miatt anyja egyformán szánta és gúnyolta, életre szóló sebeket ejtve fia önérzetén. 1798-ban, nagybátyja halála után váratlanul a lordi cím birtokosa lett, és Newsteadbe költözött. 1801-től Harrow-ban, 1805-től a cambridge-i Trinity College-ban tanult. Kitűnt a legtöbb sportban, és gyakori botrányok hőse lett. (enciklopedia.fazekas.hu)Lehet ezért nevezték el róla a kolozsvári putrinegyed főutcáját. :-)
.

Visszafele megálltunk egy kis parkban a Szamos partján. Itt élek Kolozsváron annyi éve és most voltam ott is (mint a Byron utcában) először. A Vasutas-parki híd előtti bezinkút mögött van a park, attól feljebb pedig ez az elhagyott zsilip, biztos a Clujananak szolgált valamire valamikor. A parkban csalánt is szedtünk (a csalántea úgy néz ki, nálam beválik hajkorpásodás ellen.)

.

A csalánt a népi gyógyászat a szervezet általános tisztítójaként tartja számon. Kiemelik hasznos szerepét az ízületi-, különösen a köszvényes betegségek gyógyításában. Vízhajtó hatása miatt ajánlott vesekő vagy -homok esetén, mivel segít ezek feloldásában, kimosásában. Kifejezetten nem javasolt viszont szív- vagy vesebetegség miatti ödéma, vízvisszatartás kezelésére. A receptben említett másfél liternyi mennyiséget az allergia veszélye miatt nem ajánlott átlépni. (hazipatika.com)



A Clujana sporttelepen is voltunk. Ott van egy szétvert szovjet emlékmű meg ez a Herbák János szobortalapzat. A szobrot már beolvasztották. A kolozsvári cipőgyár, a hajdani Dermata munkásai közül is sokan azt hitték, hogy Herbák János valamikor tulajdonosa volt a gyárnak. Frászt. A Renner-féle bőr és cipőgyár az új világ kezdeti szakaszában felvette Herbák János magyar kommunista forradalmár nevét, majd, a hatvanas évek első felében, - amikor már fülsértő lett a magyar név - a semmitmondó, mindössze földrajzi utalást tartalmazó Clujana névre keresztelték.

.


A Renner-féle bőr és cipőgyár
.
A kolozsvári Renner-féle bőr és cipőgyár a két háború között Románia vezető vállalatává nőtte ki magát saját iparágában. A gyár alapját egy századfordulón alapított bőrcserző kézműves műhely képezte, amely elsőként manufaktúrává bővült, majd 1910-ben a Farkas és Hecht családokkal társulva betéti, egy év múlva pedig részvénytársasággá alakult át, és mint Renner testvérek et Co. Rt. bőrgyára indult tartós virágzásnak. A dualizmus végén a hadikonjunktúra előnyeit kihasználva az üzem munkáslétszáma (a háborút közvetlenül megelőző év 100 munkásával szemben) már közel 800 főre emelkedett és a helyi Takarékpénztár, valamint a Hitelbank Rt. hitelekkel segítette a gyár növekedését.
A Renner cég afféle családtörténetként Méhes György Kolozsvári milliomosok című regényének az ihlető forrását képezte. Regényében az író a családot Keller néven szerepelteti és a dinasztia alapítóját (Keller Frigyest) mint Erdélybe az 1870-es évek végén érkező bajor tímárlegényt mutatja be. A regényben dramaturgiailag fontos szerephez jut az is, ahogy a kisvárosi (szászrégeni) tímárműhely Kolozsvárra átkerülve fokozatosan közép-, majd nagyüzemmé válik. (transindex.ro)




2007. április 27., péntek

Júdáspénz a teraszunkon

A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly augusztusban Bundi kutyánk valamit összezabált a földről az udvaron. Erre rosszul lett, hányt és lelegelte az összes virágot, dísznövényt a teraszról, hogy attól hátha meggyógyul. De megette mind egy szálig. Mindezt egy röpke félóra alatt.


Apámtól kaptam volt néhány tasak virágmagot, mindegyikre rá volt írva, hogy mi. Ő is egy EKE-társtól kapta, de nekem adta. Erre, hogy nem maradt semmi virágom a teraszon, az egyik ládaba elvetettem valamelyik tasakból magokat, de meg sem néztem, hogy mit, úgyis lefagy, csak éppen valami zöld legyen addig is. Hát nem fagyott le, átvészelte a telet és április 10-e táján elkezdett virágozni. Ezért aztán utánanéztem, hogy mi is ez.

Kerti holdviola (Lunaria annua, Brassicaceae) , népies nevén júdáspénz:
.
Aki maga nevelte a palántákat, annak most semmi gondja nincs, hiszen csupán elő kell készítenie a talajt, és már ültetheti is a palántákat. Nehezebb helyzetben van az, akinek kertészetben vagy üzletben kell a palántákat beszereznie, mert erőteljes, jól fejlett, de el nem öregedett, hozzá még jó fajtájú, szépen virágzó és éppen megfelelő színű palántákat nem is olyan egyszerű dolog megvásárolni. Ezért most is csak arra tudom a kertbarátokat biztatni, hogy jövőre maguk neveljenek palántákat.
A kétnyáriak népes családjából két, egykor nagyon divatos, de most indokolatlanul elhanyagolt növényre szeretném a figyelmet irányítani. Az egyik a holdviola vagy népies nevén a júdáspénz, a másik a sárga viola. Mindkettő most érleli a magját a jövő évi vetéshez, és mindkettőnek a palántáit most még ki lehet ültetni.
A júdáspénz kettős szépségű növény, mert tavasszal hozza hatalmas felálló fürtökben a lila virágait. Ez az egyik szépsége. A másik ilyenkor ősz tájban bontakozik ki. A növény becőterméseinek burkát lebontva ugyanis gyönyörű, gyöngyházfényű középlemez marad vissza, amit tartós téli lakásdíszként használhatunk fel. Különösen Szép piros lampionvirággal vagy szárazvirággal társítva. A növény egyébként a nevét a becőtermés két külső lemezéről kapta, amelyek valóban pénz alakúak, és a magvak rájuk vannak ragadva.
A másik elszaporításra méltó kétnyári virág a sárga viola, amely napos helyen már az első tavaszi napokon kinyitja illatos szirmait.
Dr. Bálint György. Köszönöm doktor úr.



2007. április 25., szerda

Smena 6, a kilences



A 6-os Smena egyike a számtalan Смена modellnek (harminckettőt számoltam belőlük itt, de lehet, hogy tévedek), amelyet a leningrádi LOMO gyártott 1951 és 1991 között. A Smena a 6o-as 7o-es évek Maspriborintorg nevű export-konglomerátumának sikeres árucikke volt. Most, a Szovjetunió összeomlása után a Smenát az osztrák Lomographische AG vette szárnyai alá, így ez a lomográfia nevű mozgalom keretén belül elég nagy sikernek örvend. A 6-os újítása az 5-ös modellhez képest, hogy újra ellátták önkioldóval és távkioldó-csatlakozóval.




Érdekes: annak ellenére, hogy 6-os számot kapott, ez a masina a kilencedik Smena a sorban (az egyest és a kettest két modellben gyártották, és volt egy Smena 2M is). A Smena 6-ot a GOMZ 1961-től 1969-ig gyártotta, T-43-as (4/4o) GOMZ objektívvel. Szériaszámot már nem tettek rájuk, ez is annak a jele, hogy a Smena idővel átkerült egy alsóbb kategóriába. Az én példányom nagyon jól működik és a szovjetszférának szánt cirillbetűs szériából származik, érdekes lenne megtudni a történetét. A Smena 6 legfontosabb jellemzői: önkioldó, távkioldó, vakucsatlakozó, állványcsatlakozó, filmszélesség: 35 mm, kockaméret: 24X36mm, zársebességek: 1/15, 1/30,1/60, 1/125, 1/250 és "B". Objektív: T-43, Blendenyílás: 4-16.

2007. április 22., vasárnap

A Palocsay-kert mögött

Vasárnap elindultam egyedül biciklizni.



A Györgyfalvi negyedben hagytam az autót és elindultam a hóstáti földeken a Palocsay-kert alatt kifelé Szopor irányába. Ezen a képen a szopori erdő alja látszik autókkal teletüzdelve. Valamikor elég sokat jártunk ide szüleimmel gyalog. Ha egy ilyen szeles hűvös napon ennyi autó van, el lehet képzelni milyen itt nyáron.




A Kis-Szopori templom mögötti dombon húzódik a Palocsay-kert kerítése. Így ismertük mi azt az állami kertészetet a hetvenes években amelynek minden györgyfalvi-negyedi gyerek előbb-utóbb átmászta a kerítését. Soha nem tudtam miért hívják így, még a román gyerekek is azt mondták: polocsoji. Hát most utánanéztem.



Dáné Tibor: Palocsay Rudolf százéves




Ma már Kolozsváron ezer újdonsült lakóból talán egy ha tudja, hogy a város déli peremén mikor és hogyan jött létre az a kertészeti és szőlészeti kutatóállomás, amely pár évtizeddel ezelőtt nemzetközi hírű botanikus kertünkkel vetekedő látványosságot kínált a Szamos partjára látogató idegenek. Jó két évtizeden át Melbourne-től Vancouverig, a Sárga- tengertől a Brandenburgi kapuig – beleértve „a vasfüggönyös", „hidegháborús" esztendőket is! – a hazai látogatóktól eltekintve ezer és ezer külföldi volt kíváncsi arra, hogy mit mível ottan „a békási varázsló". Palocsay Rudolfot így – „le magie de la Becach" – a mértéktartó Le Monde nevezte. A keleti féltekén vöröslő sajtóban leggyakoribb jelzője „korunk nagy micsurinista biológusa" volt.
Pedig Palocsay nem volt sem a Békásnak nevezett kolozsvári határrész varázslója, sem „micsurinista". Viszont a Békásban a maga pénzén vásárolt másfél hektáros kertben teljesedett ki virág-, zöldség- és gyümölcsnemesítői tevékenysége. Ez nemzetközi viszonylatban is igen jelentős, és Európának ebben a részében párját ritkító és nagyon látványos volt.
Viszont tudnivaló, hogy századunk húszas éveinek végén, mikor kis tóközi kertjében ehhez a munkához hozzákezdett, még csak nem is hallott Micsurinról. De az ő munkássága is, akárcsak a Micsuriné, részét képezte annak a globális növénynemesítői tevékenységnek, amelynek ma valamennyi nép haszonélvezője. Mint a virágok, dísznövények iránt szenvedélyesen érdeklődő helyettes tűzoltóparancsnoka az akkor még nem militarizált, hanem a polgármester alá tartozó városi tűzoltóságnak, el- eljárogatott a nagy kolozsvári Schulz-kertészetbe, és annak virágnemesítéssel igen eredményesen kísérletezgető főkertészétől, bizonyos Grieger úrtól leste el a keresztezés és szelektálás technikáját. Elméleti tudásának alapjait az Adorján Endre szerkesztette Gradina Noastra, A mi kertünk, Der unser Garten ikerfolyóiratok közös tanulmányi körében, sok virágkedvelő, kertészkedő kolozsvárival egyetemben szerezte meg. Itt a három nyelven előadó kiváló professzor, a botanikus kert igazgatója, Pop Emil vezetésével a dísznövénytenyésztés valóságos kis népi egyetemi fakultása virágzott. Palocsay akkoriban a román nemzeti válogatottban focizott, mint a Salvan városi főmérnök elnökségével szerveződött monostori klubnak, a Victoria FC-nek nagyon kemény, rámenős középfedezete. (Hol vannak azok az idők, mikor a KAC és az U mellett a Victoria volt Kolozsvár harmadik A-ligás csapata? És hol van az a Monostor, amelynek dicsőségéért román és magyar fiatalok egy klub keretében küzdöttek országos szinten.) Németországban, Franciaországban jártukban, ha egy-egy nagyhírű kertészetet meglátogattak a román futballisták a Palocsay javaslatára, ő kis oltókésével a zsebében némi „szaporítóanyagot" metszegetett Grieger úr vagy a botanikus kert részére, mert akkoriban a kertészek féltékenyen őrizték a saját fajtáikat. Ma is árgus szemmel ügyelnénk mi is, ha volna mire. Emlékszem, Palocsay felesége, Anna néni még a hatvanas években is gondosan kimetszegette a szemeket abból a „Palocsay Rudolf" rózsaszálból, amivel az ura kedveskedett valakinek. Palocsay is, mikor eladta a nagy bordó és csodálatos kénsárga oroszlánszájat a dán kertésznek, kötelezte magát arra, hogy ezt a fajt többé soha nem tenyészti, és kertjéből is kiirtja. Talán érdemes megemlíteni, hogy a nagy bordó oroszlánszáj neve Lya Rosescu volt. Így hívták tűzoltó parancsnoka akkor négy- ötéves leányát, aki pár évtized múlva a kolozsvári magyar opera kösztümtervezője lett. A kénsárga változat neve Marika, Palocsay Zsiga édesanyjára emlékeztetett.


...

(fotó Andersen 2006 Botanikus Kert)


Így például Palocsay pár száz négyzetméteres kertjének egyik sarkában állította elő a Lya Rosescut és a Marikát. Ezekért egy dán kertész annyit fizetett, hogy abból a Palocsay házaspár megvehette és szélvédő deszkakerítéssel bekeríthette a békási másfél hektárt. De aztán – különösen mint magyar embert – megölte volna az adó. Előállított tehát egy nemes vonalú, karcsú bimbójú, narancssárga tearózsát, amit a királyról Carol II-nek nevezett el. 1938–40-ben, lehet, tovább is, ez virított Bukarestben a királyi palota előtt. Igaz, a király csak 25 000 lej honoráriumot adott érte, de hozzá teljes adómentességet is. Meg egy kis gyümölcspálinka- főző üst ingyenes használatát. E sok „előjogot" a bécsi döntéssel bejövő magyar hatóságok elvették. Palocsay azonban kihallgatást kért személyesen Horthy Miklóstól. A kormányzónak prezentálta a virágait, gyümölcseit és a párját ritkító őszibarack-pálinkáját. Visszakapta elvett jogait. Idő múltával az elvtársak rátették a „kuláklistára", mert ami igaz, igaz, nem csak a maga két kezével dolgozta meg a kertjét. Akkor okos emberek – elsősorban Veress István és Lazányi Endre professzor uraknak járta ki az esze – Palocsayt megtették „Románia legsikeresebb micsurinistájának". Mint ilyen alkothatott tovább. Sőt, 1160 hektárra terjesztették a kísérleti telepet. Megkezdhette a Mócvidékre való meggyek, cseresznyék, almák kialakítását. Csakhogy hiányzott a kertészkedő nép! Pedig az 1952. évi alapítólevél szerint a kísérleti állomást „Palocsay Rudolf eddig elért eredményeinek széles körű terjesztésére és újabb eredmények elérésére" hozták létre. Ami akkor elképzelhetetlennek tűnt, a megszámlálhatatlan kitenyésztett újdonság ellenszolgáltatására személyi tulajdonában hagyták a másfél hektáros kertjét, benne minden új fajtájának és legértékesebb hibrideinek törzsanyagával. Amint a „békási mágus" lehunyta a szemét, a ház körül meghagyható 200 m2-es törvényre hivatkozva, az igazgatásban méltatlan utóda a kertet örökösétôl, a fiától, Palocsay Zsiga költőtől egyszerűen elrabolta, és mindent hagyott kipusztulni belőle. Unokái, dédunokái ma is a megcsonkított telken élnek. „Teremtményeinek" nincs múzeuma. Nem is volt soha. Pedig, ha valahol, úgy a kolozsvári kutatóállomáson minden általa előállított virág-, gyümölcs- és zöldségfajtából a fajta fenntartásához szükséges mennyiségnek lennie kellene. Több ezer üvegházi négyzetméteren kereskedelmi céllal termelik az 55-65 mm virágátmérőjű Chabot szegfűt, de Palocsaynak a Gloria Clujului néven anyakönyvezett 100-110 mm virágátmérőjű fajtájának nyoma sincs. Pedig a trieszti virágbiennálén aranyérmet nyert. Hát a Nizzában aranyérmes két vörös rózsája, az Aurora Clujului és a 23 August hol vannak? És hol van a csodálatos narancssárga rózsa, a Carol II.? Hát annak tovább nemesített változata, véleményem szerint a csodaszámba menő „Palocsay Rudolf"? Néha július második felében a kolozsvári virágpiacon meg-megpillantom egy-egy szemkápráztató Kardvirágját. Ezeket az elkallódástól az mentette meg, hogy a gladiolusgumók rendezése, válogatása közben egyet-egyet a munkások elcsenegettek, és a kardvirág termelése könnyű. A nantes-i ezüstérmes Anna-napi különös kadvencem. Ha valahol belebotlok, egy-egy szálat megvásárolok belőle. Bársonyos, mélyvörös szirmai nem csak gyönyörködtetnek, de keserű gondolatokat is támasztanak a szívemben. Arról elmélkedem, hogy minden nagy emberi teljesítmény csak az őt megértő társadalomban válik közösségi erőforrássá.
Palocsay Rudolf munkásságát már csak kötetei őrzik. A „békási varázsló" kerek száz esztendeje, 1900. március 12-én Kolozsváron látta meg a napvilágot. Ennek a városnak volt, minden csábító-kecsegtető ígérgetés ellenére mindhalálig hűséges fia.

hhrf.org (2000)



Hazafelé, kb 3 órás biciklizés után. Nem bántam meg.

2007. április 15., vasárnap

Certo KN 35, a tégla


A Certo egy régi, jónevű német (később keletnémet, akkor már kevésbé jónevű) márka, 19o2 óta gyárt fényképezőgépeket. 1945-ben az oroszok a gyárat darabokra szétszerelték és hazavitték. A Certo gyárat nulláról kezdték a lebombázott Drezdában újjáépíteni, és viszonylag független maradt 1972-ig, amikor a kommunista állam teljesen tulajdonába vette. 198o-ban beolvasztották a drezdai VEB Pentacon-ba. Története valahogy így alakult: 1902-ben megalakul a Peppel & Lippert Dresden, amely 19o5-ben már Certo név alatt gyárt kamerákat, az első világháború idején átalakul, az új vállalat neve már Certo GmbH Inh. Zimmermann. 195o-ben az orosz hadisarc miatt nulláról indul Certo Camerawerk GmbH néven és 198o-ban beolvasztják a VEB Pentacon-ba. A képen látható Certo KN 35 sem akkor volt nálam, amikor tudtam volna vele mit kezdeni. Használtan vettem kimondottan gyűjteménynek, így sokat mondani róla nem tudok, az interneten pedig semmi konkrét nincs róla.


Szóval az én Certo KN 35-öm elég megviselt állapotban van. Akárcsak a többi hetvenes évekbeli NDK-gépnek, ennek is csapnivaló volt a külalakja, de annál jobb volt a működése. Különben egy egyszerű, könnyen kezelhető, mindenképpen kezdőknek, amatőröknek szánt gép. Exponálóidő sem sok van rajta, 1/125, 1/60, 1,30 és B. A Kosmar objektív blendenyílásai 22, 16, 11, 8, 5.6, 4 és 2.8. Vakus fényképezés lehetséges, a gépnek vakucsatlakozója is van. A zárkioldó a gép felső oldalán, jobboldalt található. Időzíthető önkioldója nincs, távkioldócsatlakozója viszont van. A film tekerése hagyományos, tehát kézzel történik, amikor a kockányi film betelik, aktiválódik a kiodózár. Állványcsatlakozó menettel is rendelkezik.


Bér gyerekkoromban Certo Kn 35-ünk nem volt, ilyen NDK hajszárítónk igen :)

2007. április 9., hétfő

Húsvét nemcsak a muskátlik ünnepe

Húsvét előtt pár nappal nyílt meg a mésodik kolozsvári Kaufland. Emberöléssel egybekötve. Ha jól belegondolok nem is az első ilyen húsvét ez :)



Nagyszombaton elkészítettük a handarbeit tojásokat Áronnal. Minden hozzáférhető forrás szerint a húsvéti festett tojás termékenység-szimbólum. Sárgája többnyire a Napot szimbolizálja, egésze pedig az újjászületést. Nem csoda, hogy a világ minden népének mitológiájában kiemelkedően fontos helyet kapott. Az írott tojásokon ősi szimbólumok figyelhetők meg, melyek a világgal, a Földdel hozhatók összefüggésbe. (Például a négyes vagy a nyolcas felosztás, a kacskaringós elemek, az állatszimbólumok, stb.). Az ősi idők tojásgyűjtése, különböző madárfészkekben keresése fellelhető a mai szokások között is: amikor a gyermekek számára húsvéthétfőn festett tojásokat, csokinyuszikat rejtenek el a kert fái, bokrai alatt, vagy akinek erre nincs lehetősége, a lakásban rejt el húsvéti tojásokat, ajándékokat. A virágos, tojásos kosárka is a madárfészket szimbolizálja. Tehát a mi húsvéti tojásfestésünk olyan kultikus cselekedet, melynek gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojás minden idők minden kultúrájában termékenység-elősegítő, új életet teremtő tulajdonságot jelképez.



Húsvét vasárnapján ünnepi reggeli volt, majd templombamenés. A Kétágúba mentünk, mert karácsonykor Szent Család Ünnepre a katolikusoknál voltunk Oláh Dénesnél. Úrvacsoraosztás után itt is énekelték a Himnuszt. Eddig csak a katolikusoknál hallottam, de amennyit én járok, ki tudja, lehet állandó repertoár. Úrvacsorát vettünk Áron meg én. A Jóisten adjon mindhármunknak erőt és egészséget. Ámen.


Hétfőn öntözni jártunk apámmal és Áronnal. Negyven évvel ezelőtt édesanyám tanított az első és egyetlen locsolóversemre, állítólag nagyapám, megboldogult Veres Ferenc Nagybaconban úgy nyolcvan évvel ezelőtt ezzel járt a lányokhoz. Ezzel jártak immár Kolozsváron hatvan évvel ezelőtt Karcsi és Feri nagybátyáim, persze ugyancsak a lányokhoz. Hát én a lányokhoz anno csak a zénkisketészlegényvaok-kal jártam, mert az volt a menő és nem akartam lejáratni magam, de a székely lelkületű nagynénéim pénztárcáját ez a vers nyitotta meg igazán. Áron fiam is ezt fújja jópár éve, de ő már csak a nagynénik könnycsatornáit nyitja meg vele.



Nagybaconi locsolóvers


Vízbevető Hétfőn nekem is úgy tetszik,
Látom az utcákon egymást öntözgetik.
Elindultam én is ifijú létemre
Hogy harmatot öntsek eme növendékre,
Mert ha meg nem öntöm nem virágzik szépen,
Ékes virágokat nékünk a jövőben.

.

Ugyanakkor megemlítem,hogy kitettem a muskátlikat, nem másért, csak jövőre ne kelljen gondolkozzam, mikor is volt.

2007. április 5., csütörtök

Beirette K100, a kakukktojás


Amint azt a másik Beier Beirettemről szóló bejegyzésemben is említettem Freital egy Drezda melletti kisváros Szászországban. Bár szinte teljesen egybeépült az elmúlt évek folyamán Drezdával, mégis mindmáig megőrizte önálló közigazgatását, valamint városi rangját. Neve szabad völgyet jelent. Itt alapította meg 1923-ban az akkor 37 éves Woldemar Beier a Freitaler Kameraindustrie Beier & Co.-t. Az első ittgyártott masinák a fakeretes fényképezőgépek voltak, viszont kilencévi aktivitás után bemutatták első 35 mm-es kamerájukat, a Beier Beira-t Leitz objektívvel. Azután a cég inkább olcsó és középkategóriás gépeket gyártott.


Az egykori tulajdonos - Woldemar Beier - után elnevezett Beier Kameraindustrie, mire a Beirette K100-ast gyártották (a hetvenes évek derekán), már nevet és gazdát változtatott, amint a fenti füzeten látható logo is mutatja: új neve VEB Kamerafabrik Freital, új gazdája a Német Demokratikus Köztársaság.




Az én K100-asom kifogástalanul működik. Ami érdekes rajta az a zárkioldó teljesen független működése, minden más gépemnél a blendezárat aktiválni kell és ez általában a filmtöltő karral történik. Itt viszont nem: az objektív mellé szerelt drabális exponálógombba valószínűleg bele van építve az egész kioldószerkezet, azért ilyen nagy. Mindenesetre, anélkül, hogy a filmtovábbító kart elmozdítanám, a zárkioldó működik. Lehet, hogy hibás? Nem tudom. Ha nem hibás, hanem így lett gyártva, az egy elég nagy hátrányára válna, mert ugyanarra a filmkockára nagyon könnyen lehetne többször exponálni. Hárompozíciós az objektíven található tekerője: borús, napos és "B". Különben nekem a külalakja nagyon tetszik, a téglaformájú NDK-gépek között igazi kakukktojás.


2007. április 1., vasárnap

Április elseje, Virágvasárnap.


Nem áprilisi tréfa volt, tényleg jót kirándultunk. Lévén, hogy ráadásul virágvasárnap volt, a gyengébbek kedvéért leírom, mi is a helyzet. Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve a keresztényeknél, a nagyhét kezdete. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe keresztre feszítése előtti héten. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedni. Mind a négy evangélium leírja amint az emberek magadták Jézusnak ezt a tiszteletet. Márk, Máté és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, így ünnepelték Jézus bevonulását. A nyugati keresztény egyházak liturgiájában kiemelten fontos dátum, amely mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést, barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani (wikipédia).


Á.-ék hozták kisebbik fiukat, P-ék a főnök feleségét, mi vittük Bundit. Erre Hofi azt mondaná, hogy mindenki azzal, amije van nekije. Itt van néhány április elsejei tréfa: Az USA Today című amerikai lapban a Burger King 1998-ban egy teljes oldalban hirdette legújabb termékét, a „Left-Handed Whoppert”, a 32 millió amerikai balkezesnek szánt hamburgert. A hirdetés szerint az új Whopper ugyanazt tartalmazta, mint a normál (paradicsomot, salátát, stb-t), de alkotóelemeit a balkezes fogyasztók miatt 180 fokkal elfordították. Másnap a Burger King elárulta, hogy a hirdetés csupán tréfa volt, ennek ellenére több ezer fogyasztó kereste fel éttermeiket, az új szendvicset kérve. Persze a többség maradt a már megszokott „jobbkezes” változat mellett (Museum of Hoaxes).

Én a cigit maggal próbáltam helyettesíteni. Erzsike a magot cigivel. Április elsejei tréfa: A BBC tekintélyes Panorama című hírműsorában 1957-ben bejelentették, hogy a gyenge tél és a rettegett spagetti zsizsi kiirtásának köszönhetően a helyi parasztok legnagyobb örömére nagyon jó volt a svájci spagetti-termés. A hírt egy televíziós bejátszás kísérte, ahol a svájci parasztok a fákról húzzák le a hatalmas spagetti szálakat. A híradást követően nézők tömege érdeklődött a csatornánál arról, hogyan kell spagettifát ültetni. A kérdésekre a BBC diplomatikusan csak annyit válaszolt, hogy „tegyünk egy szál spagettit paradicsomszószba és reméljük a legjobbakat” (Museum of Hoaxes).



Április elsejei tréfa: 1976-ban a brit Patrick Moore csillagász a BBC Radio 2 adásában bejelentette, hogy délelőtt 9 óra 47 perckor egy olyan soha vissza nem térő csillagászati jelenség játszódik majd le, amit a hallgatók saját otthonaikban tapasztalhatnak meg. A csillagász akkor elmondta: az adott időpontban a Plutó a Jupiter mögé megy, és emiatt ideiglenesen csökken a Föld gravitációs ereje. Moore szerint ha ebben az időpontban a hallgatók leugranak egy székről, akkor megérezhetik, milyen érzés a súlytalanság. 9 óra 47 perc után több száz telefonhívást kapott a rádió. A hallgatók reklamálták, hogy elmaradt a várva várt érzés. Igaz, egy nő azt állította: tizenegy barátjával együtt lebegett a szobában.

Rengeteg kolbász és szalonna sült, meg sem tudtuk enni az egészet. Április elsejei tréfa: 1977-ben a brit The Guardian hétoldalas mellékletben emlékezett meg az Indiai-óceánban található Sans Serif állam tízéves fennállásáról. A mellékletben számos cikket közöltek e kevésbé ismert nemzet földrajzáról és kultúrájáról. Az ország két fő szigetből, Upper Case-ből és Lower Case-ből áll. Fővárosa Bodoni, vezetője pedig Pica tábornok. A Guardian szerkesztőségének telefonja egész nap csörgött, az olvasók még több információt szerettek volna megtudni erről az idillikus üdülőhelyről. Csak keveseknek tűnt fel, hogy minden, a szigettel kapcsolatos név nyomdász terminológiából származott.


Az idő is nagyszerű volt, sokkal inkább virágvasárnap volt mint áprilisi tréfanap. De azért még egy április elsejei tréfa: A New Mexicans for Science and Reason hírlevél 1998 áprilisi számában közöltek egy cikket, miszerint Alabama állam törvényhozói megszavazták, hogy a pí értéke 3.14159-ről a „bibliai” 3.0-ra változzon. A hír pillanatok alatt elterjedt az interneten, az alabamai törvényhozást pedig több százan hívogatták az ügyben, tiltakozva a döntés ellen.