2010. augusztus 20., péntek

2010. augusztus 19., csütörtök

Kenderes és Pilis


Berekfürdőzésünk után Budapestre indultunk, de útközben beugrottunk Kenderesre, majd Pilisre egy-egy geoládát levadászni. A kenderesi láda állítólag a temetőben található Horthy-kripta mellé van elhelyezve, de sajnos nem találtuk meg. Viszont a kegyhely éppen felújítás alatt állt és a munkások nagyon kedvesek voltak, megengedték, hogy szétnézzünk a kriptában. Itt tudtuk meg, hogy a Horthy család a XIX. század második felében jutott örökséghez Kenderesen. 1993. szeptember 4-én hozták haza Portugáliából, és helyezték örök nyugalomra Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és felesége földi maradványait.



A hazahozatal kezdeményezője Szimon Miklós hosszújáratú tengerészkapitány volt, akinek elképzelése egybeesett a Horthy család tagjainak, így elsősorban özvegy Horthy Istvánné és fia, ifj. Horthy István akaratával. Az ügy mellé állt mások mellett Kéri Kálmán tábornok, az akkori országgyűlés korelnöke, a kormányzó egykori szárnysegédje. Az 1993. szeptember 4-én lezajlott újratemetés tízezreket vonzott Kenderesre, az Antall-kormány tagjai azonban nem merték felvállalni, hogy Magyarország volt kormányzójának állami temetést szervezzenek, így az eseményen csak magánemberként vettek részt.



Horthy Miklós Kenderesen született 1868. június 18-án. Az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után Horthy megszilárdította az államhatalmat. 1920 március 1-jétől 1944. október 15-éig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Emigrációban, a portugáliai Estorilban hunyt el 1957. február 9-én. Végakarata szerint addig nem szállíthatták haza holttestét, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról.




Utazásunk Pilisen, a Gerje-patak forrásánál található geoláda megkeresésével folytatódott. Állítólag a Gerje-patak forrásának az elmúlt években újjávarázsolt területe még nagyobb parkkal fog kibővülni. De amit most láttunk, az is nagyon szép volt. A táj összefüggő egységet képez az 1996-ban kialakított millecentenáriumi és a millenniumi emlékparkkal. Pilis Pest megye szívében, Budapesttől 46 km-re, a Ferihegyi repülőtértől 26 km-re fekszik a 4-es számú főút mellett. A Gödöllői-dombság nyúlványa, a Monor-Irsai dombság és a Duna–Tisza közi homokhátság találkozásánál helyezkedik el. E város határában található a Gerje patak forrásvidéke.


2010. augusztus 16., hétfő

Berekfürdő


Budapestre indultunk tulajdonképpen, de útközben megálltunk néhány napra Berekfürdőn pihenni, fürödni. Berekfürdő egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei község, amely a Karcagi kistérségben található. Az Alföld nagytájegységben, a Hortobágy és Nagykunság középtáj határán fekszik, a Tiszafüred-Kunhegyesi sík Kistájában. Autóval számunkra Karcag felől a legkönnyebben megközelíthető. Berekfürdő a Magyar Fürdővárosok Szövetségének tagja, alkáli-hidrogénkarbonátos, jódos gyógyvizére népszerű termál- és strandfürdő épült, amely évente 300 000 vendéget vonz ide.



Tóni bácsi és Éva néni jártak ide éveken keresztül, tőlük hallottunk először Berekfürdőről. Annyira megtetszett nekik, hogy ugyanahhoz a családhoz visszajártak sok éven át és mindenkinek melegen ajánlották-dicsérték ezt a fürdőhelyet. Sajnos Tóni bácsi már nem megy többet Berekfürdőre, tavaly temettük. Vele együtt egy olyan elbeszélőt, aki engem mindig lenyűgözött fantasztikus memóriájával és mesélőtehetségével. Név szerint emlékezett minden kollegájára akivel pályakezdő geológusként negyven-ötven évvel azelőtt ki tudja melyik istenhátamegetti bányában dolgozott, de még azoknak feleségére, gyerekeire és történeteire is. Köszönjük a tippet, Tóni bácsi, nyugodjál békében.



Azt mondják, hogy a nagykunsági tanyavilágban a már Hajdúszoboszlóról ismert Pávai-Vajna Ferenc 1928–30-ban 2 kutat fúrt melyeknek vize a hetvenes években gyógyvízzé lett minősítve. Az 1930-as évek végén épültek az első nyaralók, az 50-es években kerültek kialakításra a település utcái. Jelenleg kb. 555 lakó- és kb. 546 üdülőingatlan van, valamint 2 gyógyszálló és 1200 vendég fogadására alkalmas kereskedelmi szálláshely. Berekfürdőnek nincs évszázados múltra visszatekintő történelme, az 1920-as években ezen a vidéken mindössze 5 tanya állt 35 lakossal. A Karcag - Kunmadaras közötti területen, a Tatárülés nevű vasúti megállótól mindössze egy ősszel-tavasszal járhatatlan földút vezetett a pusztába.



A változások persze itt is elkerülhetetlenek voltak. A geológusok figyelme az első világháború utáni években az Alföld felé irányult, úgy vélték, hogy itt gazdag szénhidrogén lelőhely található. 1925-ben Pávai Vajna Ferenc főgeológus vezetésével kutatásokat kezdtek. A fúrás kezdeti nehézségei után Schmidt Eligius Róbert műszaki vezetõ által irányított munkálatok 1928. január 24-én sikerrel jártak. Maga a település 1992-ig Karcaghoz tartozott, azóta önálló község.



Berekfürdő - Búzavirág Vendégház. Mondjuk ezzel egy kicsit befürödtünk, ugyanis amikor megérkeztünk a tulajdonos egy teljesen más helyre vitt bennünket, mint ami az interneten szerepelt. Merthogy neki több helyen van kiadó szobája. Végülis az egyetlen hátránya az új szálláshelynek az volt, hogy a szobából nyíló fürdőszobának nem volt ajtaja, meg hogy időnként szörnyű bűz áradt be a szobába, valahonnan a kanálisból-pöcegödörből (?). Ja meg éjszakánként részegek (is) dorbézoltak az ablakunk alatt. És lengyel szomszédaink, pobedáék a fagyasztóból a cementre ejtették a hűtőtáskánk akkumulátorait amikor a wyborowkát tették-vették.



Falusi szállásadó - 3 napraforgó. 5309 Berekfürdő Búzavirág u. 27. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket vendégházunkban. Helyben található 5db 2 személyes fürdőszobás emeleti szoba. A szobák pótágyazhatóak. Közös konyha, nagy terasz. A kertben szalonnasütési ill. főzési lehetőség, zárt, fedett parkoló. Hát egyszóval ez nem az volt, de a célnak megfelelt. Augusztus lévén, nem is találtunk máshol helyet. Az ár pedig jobb, mint tűrhető volt: kevesebb mint 20 euró/szoba/éj.


2010. augusztus 13., péntek

Ördöngös-szoros, János-kapu barlang


Néhánynapos aranyosvölgyi nyaralásunk során egy délelőtt elindultunk gyalog az Ördöngös völgyén felfelé. Annak ellenére, hogy a szorosban végigvezető út jó nagy szakaszát már leaszfaltozták, autós forgalomnak még nincs átadva, ugyanis a munkálatok tovább folynak, elméletileg mindaddig amíg felérnek vele az Aranyosfői jégbarlanghoz. Most egyelőre egy teljesen más irányból felkapaszkodó szekérúton lehet megközelíteni a barlangot.



Az Ördöngös-szoros, az azonos nevű völgy és patak 2.5 km-es szorosa. Az Ördöngös-patak a Szárazőr baloldali mellékvize. A szoros magas mészkőfalai között futó út négy hídon kényszerül átmenni, hiszen a völgy teljes szélességét elfoglalja. A mészkősziklákban több mint 70 barlang, kapu vagy kisebb lyuk várja a felfedezőket. Az út Felsőőr központjából indul és kb. egy kilométernyi szakasz után balra leválik belőle a Szárazőr-patak völgyén haladó út, ami Szárazőr-tanyára, Kőház-tanyára, illetve a Kojbákhoz vezet. Mi tovább folytattuk utunkat előre, az Ördöngos-patak mentén.



Rövidesen a völgy beszűkült és két nagyon magas sziklafal között haladtunk tovább. A kanyon bejárata után néhány száz méterrel, a bal oldalon tátongott a fenti képen látható Cordobana lui Gartau hatalmas árkádja. Innen már alig 200 méterrel feljebb található a János-kapu barlang. Egy nyíl jelzését követve egy keskeny hídon kellett átmenni, onnan deszkák-kövek-lépcsőkön egyensúlyozva egy kőomlás tetejére értem (M. félt átjönni a hídon) s ott tátongott előttem a János-kapu barlang (Poarta lui Ionele).



A kőtörmelék-halom a barlangban is folytatódik, itt óriási meglepetésemre a kövek közül tör fel egy patak, ami aztán az Ördöngösbe folyik. A barlang járatainak hossza 131 m, és azt mondják, hogy az időjárástól függően néha tó is van benne. A barlang látogatásához fényforrásra lett volna szükség, ez nálam nem volt, de különben sem kívánkoztam egyedül beljebb menni. Utólag olvastam, hogy járatai nagy denevér-kolóniának nyújtanak otthont.



A barlangból végül szerencsésen lejöttem és folytattuk utunkat ezen a tipikus mócvidéki tájon. A mócok az Erdélyi-középhegységben, azaz a Nyugati Érchegységben (avagy erdélyi kifejezés szerint az Ércben) élő, román nyelvű népcsoport, a románság sajátságos közösségi és történelmi tudattal rendelkező néprajzi csoportja. A mócok lakta térséget Mócföldnek (Tara Motilor) vagy Mócvidéknek nevezik Erdélyben, de nem alkot különálló közigazgatási területet. Hát itt jártunk mi és el kell mondanom, hogy nagyon jól éreztük magunkat.


2010. augusztus 12., csütörtök

Vércsorog vízesés



Felsőőrről (Garda de Sus) vagy Lepusról (Arieseni) egyaránt könnyen megközelíthető a Vércsorog (Varciorog) vízesés. Mi Felsőőről jöttünk el ide, a képen látható figyelmeztető tábláig autóval, onnan pedig gyalog. A gyalogösvény a letérőtől a Vércsorog patak mentén halad, kb. 4 kilométer hosszú és fehér alapon sárga pont turistajelzéssel van megjelölve. Nagyszerű nyári túra még a legnagyobb kánikulában is (mint például a mi esetünkben), ugyanis az ösvény végig magas, hűvös fenyőerdőn át vezet.






A Vércsorog vízesés környékét vidék szépsége miatt tájrezervátummá nyilvánították. A vízesés a Vércsorog-patakon található, ahol a jellegzetes homokkő és földpát kőzetekre az őskori, permi időszak lilás, agyagos összetevői jellemzőek. Nevét a háttérben levő sziklafal színe miatt kapta. A 20 méter magasságból lezúduló víztömeg a közepén két részre szakad, majd újra egyesül. A viszonylag fiatal Vércsorog patak a Zengőkő alatt ered (Piatra Grăitoare) (1658m), völgye meredek részekkel szabdalt. A védett terület kb. 0.3 hektárt tesz ki.






Vârciorog Falls is located in the perimeter of Arieseni village, near Vanvucesti at an altitude of 1090 m. A forest road of about 4 km leads to the Vârciorog waterfall from national road DN75. There is also an indicator, here you should leave your car: N46° 28.913' E022° 43.552' . All the way along Vârciorog valley (tributary of Alb River) there is a yellow dot marking leading to the waterfall. The waterfall itself has a height of 15 meters which gives a great beauty especially at large waters. The fall's coordinates are: N46° 28.812' E022° 41.488' . Nearby there is also an old abandoned mine gallery.




2010. augusztus 11., szerda

Nagy-Bihar csúcs



Most ezt nem azért mondom, de ez volt életem egyik legszebb kirándulóélménye... Napok óta Felsőőrön nyaraltunk, mindennap találtunk magunknak egy helyet, ahová tátott szájjal és lógó nyelvvel kiruccantunk, de azért a Nagy-Bihar csúcs volt a csúcs. M. azóta is szid miatta, hát nem volt egy könnyű túra, az biztos.





Előszöris Felsőőrön senkit nem találtunk, aki útbaigazíthatott volna merre van a Nagy-Bihar csúcs, sőt, még románul sem ismerték a Vf. Cucurbata Mare elnevezését. Aztán szerencsénkre benézett a panzióba házigazdánknak, Vladimirnak egy barátja, aki kapiskálta körülbelül, hogy miről lenne szó: azt mondta, hogy a hely, amit keresünk valószínűleg a relé (releu) lesz. Ez alatt a gyűjtőnév alatt emlegetik Romániában az összes televízió- és rádióerősítő illetve továbbító állomást.





Hát igen, a fenti képen látható tévétorony nem más, mint a relé, és minden környékbeli becsületes paraszt ezen a néven ismeri a Nagy-Bihar csúcsot. Szóval hiába is érdeklődtünk volna más nevek iránt (Vf. Biharia, Vf. Bihor, Cucurbata, Curcubata, stb.), senki nem tudott volna útbaigazítani. De a releu-hoz mindenki tudta, merre kell menni...





A Nagy-Bihar (románul: Cucurbata Mare) a maga 1849 méterével a legmagasabb hegycsúcs az Erdélyi Szigethegységben. De nem ez volt a mozgatórugója annak az elhatározásnak, hogy ezt a hegycsúcsot meg kell másznunk, sokkal inkább az, hogy valaki a tévéadó mellé egy geoládát rejtett el. Az autót a szemközti oldalon hagytuk, onnan kb. 6 kilométernyi gyaloglás után értük el a csúcsot. Addig minden szép és jó volt, a fáradságot leszámítva.






A csúcson viszont, a tévétorony mellett egy több szintes, elhagyottnak tűnő, lerobbant betonépületet találtunk, körülötte pedig szerteszét rengeteg szemét. Igazán kár érte, ugyanis a hely az Erdélyi Szigethegység legszebb pontja is lehetne. A szél is eléggé felélénkült, úgyhogy csak néhány fotó erejéig időztünk a csúcson, aztán indultunk is vissza az autóhoz. Elmondanám még a multikulturalizmus jegyében, hogy útközben gombaszedő cigányokkal, teheneket legeltető román asszonyokkal és bámészkodó cseh meg lengyel turistákkal találkoztunk.





Visszafelé ugyanarra jöttünk, amerre felfelé mentünk, csak sokkal könnyebben :). M. a képen is látható tanya kutyáinak barátságára ráérezve bevágódott az fenyőfák közé, és itt találta minden idők legszebb és legfrissebb néhány hiribegombáját. Vigyázat: ivóvíz csak a völgyekben található, illetve a fent látható tanyán. Mindenféle időjárásra fel kell készülni, perceken belül változhat az idő. Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát vigyen magával mindenki, aki a Hegyre indul. Vihar esetén pedig a gerinc különösen veszélyes lehet.



2010. augusztus 10., kedd

Tauz-kitörés



A Nagy-Kojbától lefelé jövet megnéztük a híres Tauz (Tőz) kitörést is. Akár hírhedtnek is nevezhetném, ugyanis itt vesztette életét 2002. október 4-én Rafal Garski, a lengyel búvár-barlangász. Emlékét ma a kitörést szegélyező szikla falába rögzített tábla (is) őrzi. Az Erdélyi-középhegység legnagyobb víztartalmú barlangját számtalan román és külföldi barlangász próbálta meghódítani.




Az elmúlt évtizedek során egy lengyel (wroclawi) barlangászklub segítségével sikerült feltérképezni a Nagy-Kojba és a Tauz-kitörés közötti közvetlen kapcsolatot és kideríteni azt, hogy a kitörés és a Nagy-Kojba közötti szakasz Románia legmélyebb vízzel telített barlangja: az itt tárolt vízmennyiség meghaladja a 25.000 litert. A kitörés Felsőőr faluból (Garda de Sus) közelíthető meg, Filea-malom (Moara Filii) tanyát elhagyva baloldalt a jelzés mentén leereszkedünk a patakhoz és egy meredek sziklafal alatt haladunk tovább.





Tíz percnyi gyaloglás után egy másik patak befolyásához érünk, amelynek mentén tovább haladunk felfelé amíg egy mészkőfalhoz érünk, ennek tövében található a Tauz-kitörés, ami tulajdonképpen nem más, mint a Kis-Őr patak (Gardisoara) forrása. A maga eddig meghódított 87 méteres mélységével az ország legmélyebb feltárt szifonja. (A szifon egy olyan vízzel telített barlangfolyosó, amelyben csak a víz alá merülve lehet továbbjutni.)



Egy olyan szerteágazó földalatti barlangról van szó, amelyben 25 tonna víz található. Maga a kitörés látványa elbűvölő. Minden barlangász álma feltárni a Nagy Kojba és a kitörés között lévő 2,5 kilométeres földalatti szakaszt. Ennek jelenleg feltárt hossza 375 m. Az ott járt barlangászok azt állítják, hogy alig 30 méterrel továan a szifon legmélyebb pontja. A szifon meghódítása vakmerő és igen veszélyes vállalkozás, ennek ellenére minden évben Európa több országából érkeznek vállalkozók.



Kőház és Nagy-Kojba


Felsőőrön megejtett nyaralásunk egyik egésznapos túrája a falutól kb. 20 kilométerre történt: részben autóval, részben gyalog közelítettük meg a Nagy-Kojba-barlangot. Ez a Bihar-hegység legmagasabban fekvő barlangja, a neve után sziklafalakra utaló Kőház (Casa de Piatra) település északi végénél található. Ráadásul a Nagy-Kojba a legnagyobb bejáratú barlang a környéken: nyílása 74 m széles és 47 m magas.



Állítólag a bejárati nagy csarnok után, megfelelő felszereléssel, egy fél méter magas résen keresztül sokkal tovább el lehet jutni. Nem próbáltuk ki. Sőt, M. még a teljesen hozzáférhető előcsarnokba sem jött le... A barlang mélyében valahol - azt mondják - egy hatalmas vízfolyás található, a Kis-Őr vize, melyet alig fél kilométerrel feljebb nyel el a Kis-Kojba hozzáférhetetlen barlangja. Ennek bejáratát gyakran összesodródott faágak torlaszolják el. Majd több mint 3 kilométeres föld alatti út után, a víz a Tauz-kitörésnél (egyes források szerint Tőz-kitörés) lát napvilágot.



Akkor most elmondanám, hogy a Nagy-Kojba barlang a Kis-Őr (Garda Mica) völgyében található. Felsőőr (Garda de Sus) község központjából indultunk észak felé egy olyan úton, amely főleg szépsége miatt közkedvelt. Alig fél kilométer után leválik a "főútról" az Ördöngös-völgy, ezen a völgyön felfelé vezető út jelenleg épp felújítás alatt áll. Majd valamikor ezen az uton kényelmesebben közelíthetjük meg az Aranyosfői-jégbarlangot. De mi balra folytattuk az utunkat a Száraz-Őr patak völgyén felfelé, mely csak névlegesen száraz, hiszen a Tauz-kitöréstől lefelé állandó (és elég bő) vize van.



A Száraz-Őr (Garda Seaca) és Kőház (Casa de Piatra) települések közötti út karsztképződményekben bővelkedik, néhány jelentősebb szoros, tucatnyi barlang, több vízkitörés és víznyelő található itt. A Filesti-malom nevezetű tanya után alig egy kilométerrel baloldalt felirat figyelmeztet arra a letérőre, amely el- (le) -vezet a Tauz-kitöréshez: az ösvény nyirkos-vizenyős, a patakon kétszer is át kell gázolni, de a különleges látvány minden fáradságot megér.


Folytatva utunkat, nemsokára elérjük a Kőház-tanyát (Casa de Piatra), egy romantikus, virágerdővel övezett tisztáson épült szórvány-települést. A tanya északi végénél tábla jelzi a letérő utat a Nagy-Kojba barlanghoz. Mivel ez a barlang az árvízveszélyes képződmények közé tartozik, esős időszakokban óvakodjunk a barlang mélyebben található részeit meglátogatni. (Forrás: rejtekhely.ro).