Most ezt nem azért mondom, de ez volt életem egyik legszebb kirándulóélménye... Napok óta Felsőőrön nyaraltunk, mindennap találtunk magunknak egy helyet, ahová tátott szájjal és lógó nyelvvel kiruccantunk, de azért a Nagy-Bihar csúcs volt a csúcs. M. azóta is szid miatta, hát nem volt egy könnyű túra, az biztos.
Előszöris Felsőőrön senkit nem találtunk, aki útbaigazíthatott volna merre van a Nagy-Bihar csúcs, sőt, még románul sem ismerték a Vf. Cucurbata Mare elnevezését. Aztán szerencsénkre benézett a panzióba házigazdánknak, Vladimirnak egy barátja, aki kapiskálta körülbelül, hogy miről lenne szó: azt mondta, hogy a hely, amit keresünk valószínűleg a relé (releu) lesz. Ez alatt a gyűjtőnév alatt emlegetik Romániában az összes televízió- és rádióerősítő illetve továbbító állomást.
Hát igen, a fenti képen látható tévétorony nem más, mint a relé, és minden környékbeli becsületes paraszt ezen a néven ismeri a Nagy-Bihar csúcsot. Szóval hiába is érdeklődtünk volna más nevek iránt (Vf. Biharia, Vf. Bihor, Cucurbata, Curcubata, stb.), senki nem tudott volna útbaigazítani. De a releu-hoz mindenki tudta, merre kell menni...
A Nagy-Bihar (románul: Cucurbata Mare) a maga 1849 méterével a legmagasabb hegycsúcs az Erdélyi Szigethegységben. De nem ez volt a mozgatórugója annak az elhatározásnak, hogy ezt a hegycsúcsot meg kell másznunk, sokkal inkább az, hogy valaki a tévéadó mellé egy geoládát rejtett el. Az autót a szemközti oldalon hagytuk, onnan kb. 6 kilométernyi gyaloglás után értük el a csúcsot. Addig minden szép és jó volt, a fáradságot leszámítva.
A csúcson viszont, a tévétorony mellett egy több szintes, elhagyottnak tűnő, lerobbant betonépületet találtunk, körülötte pedig szerteszét rengeteg szemét. Igazán kár érte, ugyanis a hely az Erdélyi Szigethegység legszebb pontja is lehetne. A szél is eléggé felélénkült, úgyhogy csak néhány fotó erejéig időztünk a csúcson, aztán indultunk is vissza az autóhoz. Elmondanám még a multikulturalizmus jegyében, hogy útközben gombaszedő cigányokkal, teheneket legeltető román asszonyokkal és bámészkodó cseh meg lengyel turistákkal találkoztunk.
Visszafelé ugyanarra jöttünk, amerre felfelé mentünk, csak sokkal könnyebben :). M. a képen is látható tanya kutyáinak barátságára ráérezve bevágódott az fenyőfák közé, és itt találta minden idők legszebb és legfrissebb néhány hiribegombáját. Vigyázat: ivóvíz csak a völgyekben található, illetve a fent látható tanyán. Mindenféle időjárásra fel kell készülni, perceken belül változhat az idő. Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát vigyen magával mindenki, aki a Hegyre indul. Vihar esetén pedig a gerinc különösen veszélyes lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése