A Géczy-várat kb. húsz éve ismerjük, egy időben gyakran jártunk is oda, de mindig Járavize irányából mentünk fel, egy Havasasszonyfalva (Moara de Padure) nevű tanyától. Amikor először hallottunk róla, Péterékkel sütkéreztünk Járavizén és egy román paraszt kérdezte meg tőlünk, hogy a várnál voltunk-e. Kérdeztük, milyen várnál. Hát a Gelu váránál. Elmondta, megmutatta merre kell menni és mi utána még jó sok ideig jártunk 'fel Geluhoz'. Édesapámnak amikor egyszer elmeséltem merre jártunk, nagyon elcsodálkozott. Tudta, hogy van arrafelé egy vár - a létai Géczy-vár - járt is ott nem egyszer, de a másik, közelben lévő Gelu várát nem ismerte. Hamarosan kiderült aztán, hogy ugyanarról a várról beszéltünk, csak őt magyarok vitték fel oda, nekünk meg egy román ember említette először. Ez tehát a mai Erdély: semmi különös nincs abban, hogy két teljesen eltérő történelmet emlegetünk fel egymásnak mindegyre ugyanazokkal a szereplőkkel különböző nevek mögé bujtatva. Lásd Iancu de Hunedoara fiát, Mátyást.
Kolozsvárról Nagyvárad fele haladó 1-es (E60) útról kell letérni balra Magyarlóna irányába. Továbbhaladva, mi Magyarléta központjában, az emlékműnél hagytuk az autót, innen már közel van a falu széle. A faluból elindulva 1.5 kilométer után egy előttünk fekvő kisebb hegyet kell megkerülnünk. Bármelyik irányba megyünk, jó helyre jutunk, de a bal oldali füves mezei úton fél órával kevesebb idő alatt érjük el a vár romjait. Mi a jobb oldalon mentünk, innen viszont sokkal szebb a kilátás. Jól látszanak innen a nyugat felé tornyosuló Gyalui-havasok, a Jára vizén túl pedig a Füle-havasok és a Kisbánya környéki tájak és a Tordai-hasadék is.
A háttérben jobbra alig-alig látható vár kezdettől fogva királyi vár volt. Első okleveles említése 1324-ből származik, ekkor Castrum Leta néven szerepelt. 1405-ben Zsigmond király a várat Kolozsvárnak adományozta, később a hozzá tartozó birtokokat három részre osztotta, és Jakcs Jánosnak, Vána nevő udvarbírájának valamint László, belényesi román vajdának ajándékozta letelepedésre. Zsigmond halála után a vár Losonczi Dezső, majd 1441-től Herepei Márk tulajdonába került. 1456-ban V. László Hunyadi János mostohatestvérének, Pongrácz Jánosné Csolnokosi Klára asszonynak adományozta. A család kihalását követően a várnak még számos tulajdonosa volt (Perényi Orsolya, Corvin János, Balassa Ferenc, Artánházi Bornemissza Boldizsár), míg 1562-ben a föld alatti kamarákban felhalmozódott puskapor egy ostrom alkalmával felrobbant, romba döntve ezzel az erődítményt. (Forrás: http://www.rejtekhely.ro/).
1569-ben a várromot és a szomszédos erdőket Ghyczy (Géczi) Jánosnak adományozták, aki ismét lakhatóvá tette a várat, és leszármazottai közel egy évszázadon keresztül birtokolták is azt. Nevükhöz számos legenda főződik, a Géczy-vár elnevezés is ebből az időszakból származik. A vár pusztulásáról nincsenek pontos adatok, valószínűleg a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc bukása utáni időben vált romhalmazzá. A vár felé tartva találkoztunk a képen látható fürge gyíkkal (Lacerta agilis). A fürge gyík egy széles körben elterjedt eurázsiai hüllőfaj, melynek neve különleges gyorsaságra utal, de tulajdonképpen a lassabb mozgású gyíkok közé tartozik. Európa közép és keleti részén egészen a Bajkál-tóig előfordul. Élőhelyét tekintve nem válogatós, de a magas füvű, nedvesebb területeket különösen kedveli. A mienk láthatólag jól érezte magát vidékünkön. (Vagy mi az övén).
Gyíkunkkal való találkozásunk után még kellemesebb meglepetés ért: május elsején óriáspöfetegekkel találkozni sem piskóta, hiszen a mikológusok általában júniustól szeptemberig tartják valószínűnek megjelenésüket. Globális felmelegedés? Mutáció? Tévedés? Nem. Szerencse. Kiadós, finom vacsora. M. általában párolva, hagymásan, tojással szokta elkészíteni. Nagyon finom. Mi magunk közt csak lófingnak hívjuk, hangutánzó nevét valószínűleg azért kapta, mert idősebb korban az olajbarna színű érett spóratömeg a gomba tetején keletkező nyíláson át, vagy a burok felrepedése után távozik a szabadba - ha rálépnek, spórafelhőt "pöffent" maga köré. Egyesek szerint fűszeres illata, húsának állaga miatt esetleg a pöfeteget felhasználják a szarvasgomba hamisítására is.
