Botanikus kert télen

Vasárnap felmentünk a botanikus kertbe, persze csak azért, hogy egy geoládát megkeressünk. Azt gondolom, kevés kolozsvári tudja, hogy a mai Kert a város negyedik ilyen jellegű létesítménye. Az első állítólag valahol a Farkas utcai református templom környékén lehetett, arról nem sokat lehet ma már tudni. A második növénykert a mostani Mócok útján, a 2-es számú poliklinika helyén volt. Ez a szerény méretű kert 1872-ig működött. Akkor, a Ferenc József Tudományegyetem megalakulásakor gróf Mikó Imre az egyetemnek ajándékozta a mai Clinicilor (Mikó) u. 5-7 sz. alatti kertjét. Az új botanikus kertet Kánitz Ákos botanika professzor szervezte és vezette haláláig, 1896-ig. Rövid időre (1896-99) a kert vezetését Istvánffi Gyula professzor vette át, akit Richter Aladár professzor követett a kert igazgatójaként 1899-1913 között.

A kert ügyeit nagyon rövid ideig Páter Béla professzor (igen: Páter-út ás Páter-forrás), majd 1914-től 1918-ig Győrffy István vezette. 1918 után a kolozsvári I. Ferdinand egyetem botanika professzora Alexandru Borza Gürtler Kornél főkertész munkatársával még 1920-ban kidolgozta az új botanikus kert alaptervét. A régi Mikó-kertből átköltöztették a mozgatható növényeket, az üvegházi anyagot s így a terv 1930-ra befejezést nyert. De már jóval korábban az új botanikus kert szervezési munkálatai annyira előrehaladtak, hogy Borza professzor 1925 júniusában megnyitotta a kert kapuit az érdeklődő közönség, a látogatók számára. A kert három dombon helyezkedik el, közöttük mély árkot ásott a Cigány-patak. Ennek következtében a felszínre kerültek a tájunkra jellemző, világhíres konkréciók, a feleki gömbkövek.

A botanikus kerten végigsétálva eszembe jut, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akik megismerkedhettek és együtt kirándulhattak a kilencvenes években a kert egykori főkertészével, Jablonovszki Elemérrel. Akkoriban ő volt a kolozsvári EKE Osztály elnöke. Ha jól tudom, nagy rózsaszakember volt, nagyon szeretett kirándulásokon is a rózsafajokról beszélni. Sajnos három évvel ezelőtt az örök rózsamezőkre kirándult, én azonban biztos vagyok benne, hogy azóta már ott is főkertésszé nevezték ki.

A másik botanikus-kerti ismerősöm akire büszke vagyok az Feszt Gyuri. Gyerekkorától imádta a kaktuszokat, sajnos egy olyan rendszerben nőtt fel ő is, amikor nem a kaktuszokat, hanem a kommunistákat kellett volna szeretni ahhoz, hogy szakmailag érvényesülhessen. Hál'Istennek a rendszer ment, a kaktuszok maradtak, így Gyuri is visszakerült a Botanikus Kertbe, ezúttal nem mint szakképzetlen munkás, hanem mint okleveles mezőgaszdász, később kaktuszfőnök. Ez azt jelenti, hogy egyelőre ő a kert melegházainak és kaktuszainak a főkertésze, remélem nemsokára ő lesz az egész Botanikus Kert főkertésze sőt igazgatója. Akkor majd nem kell belépődíjat fizessek, ha a víztoronyból akarom a várost lefényképezni..