Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Karácsonyra M.-tól kaptam Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio című regényét, s bár róla készült filmet többször is láttam azelőtt, a regény maga sosem járt kezemben. Mondanom sem kell, milyen élvezettel olvastam most. "Ez az írásom krónika: anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki sem fogja a kezem, és én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert immár egyedül én adhatok hírt a sörgyárról, arról a városkáról, ahol megállt az idő..."- írja Hrabal az önéletrajzi trilógiája első kötetéről, amelyben egy olyan korszakot idéz fel amikor ő maga még nem is élt, s amelyben emlékművet állít egy gyönyörű, rendkívüli asszonynak, édesanyjának, illetve habókos, zseniálisan szószátyár nagybácsijának, Pepinnek.

Senkinek nem jelent újdonságot, hogy Csehország sörgyártásban nagyhatalom. Persze a hektolitereknél sokkal fontosabb az, hogy a kiváló minőségű cseh sör valójában az egész nemzet kultúráját meghatározó tényező. Fontos szereplője a hétköznapoknak és elmaradhatatlan kísérete az ünnepeknek. Pilzen, České Budějovice, Krušovice, Velké Popovice ontja magából az elmúlt korok komlótermesztőinek, serfőzőinek, léhűtőinek szakértelmét, a sörgyárak hangulatát, a rézüstök illatát. A Sörgyári Capriccio színhelye az Elba partján fekvő kisváros, Nymburk, az itteni sörgyár létrehozásáról szóló rendelet 1895. április 29-én kelt, és már az első évben 21 075 hektoliter sör készült. A gyár megalapításával egy új korszak kezdődött Nymburk városában, melynek két világháború közötti légkörét egészen egyedülálló módon örökítette meg Hrabal.

.

.

A regény első mondatából már érezni lehet az egész mű különleges hangulatát: "Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassan rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a volfrámszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot."

.

.

A regényt a cseh filmszakma óriása, Jirí Menzel vitte vászonra Magda Vasáryová és Jiri Schmitzer főszereplésével (Postriziny, 1980). A film élethű képet alkot a Hrabal által leírt történetről: a cseh kisvárosban a sörgyári főmérnök gyönyörű felesége körül forog a világ. Az igazgatótanács az ő kedvéért nevezi ki pedáns, munkamániás férjét igazgatóvá. Az újdonsült igazgató számára valóságos sorscsapásként odaköltözik hozzájuk különc öccse, a folyton ordítva mesélő Pepin, aki igen jól megérti magát életvidám sógornőjével. Ketten együtt a legkülönbözőbb bonyodalmakat képesek okozni a gyárban és környékén. A férj akkor érzi magát leginkább biztonságban, amikor az asszony bokaficam miatt az ágyat kénytelen nyomni. Ha egészséges, nem lehet bírni vele: disznótort csap a vegetáriánus férj orra előtt, felmászik a gyár kéményének tetejére és levágja világszép hajzuhatagát, férje büntető nadrágszíjától sem riadva vissza. Mindenkinek ilyen karácsonyi ajándékot kívánok.

.