2010. január 24., vasárnap

Forrásaim: EKE-forrás



 
Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.




A Kolozsvár melletti EKE-forrás a Szelicse és Kolozstótfalu közt elterülő erdőben, a Hideg-hegyen található és több irányból lehet megközelíteni. A Monostori végállomástól elindulva, az egykori lőpályánál dél felé nyíló Gorbó völgyén keresztül; a lőpálya fölötti gerincen, az ún. Gorbó-hegyen (570 m.) végigsétálva; vagy pedig Szelicse irányából. A Gorbó gerincen, akárcsak a völgyön vezető út aránylag komoly, egésznapos kirándulásnak tekinthető, oda-vissza kb. 20 kilométerrel kell számítani. A rövidebb változat Szelicse faluig autóval, onnan az út kb. 3 km oda és 3 vissza. A forrást 1993-ban foglalta újra a rendszerváltás után újjáalakult Erdélyi Kárpát Egyesület. Nem sokkal a szeptemberi forrásavatás után a forrásfalat díszítő bronztáblát lelopták, később a kőből kiépített falat is szétverték. 2008 nyarán a fáradhatatlan Ekések újraépítették a forrást, reméljük, hogy ezúttal tovább fog tartani.


 

Aki nem ismeri a helyet, annak az egyszerűbb, szelicsei túrát ajánljuk: Letérés a szelicsei útról jobbra itt: 46°40.745'N/23°31.618'E majd az erdőbe be itt: 46°41.342'N/23°31.479'E, ha esetleg a szekérút kivisz a túloldali tisztásra, akkor vissza az erdőbe itt: 46°41.641'N/23°31.572'E és a szekérút mentén jobb oldalt lesz a forrás itt: 46°41.508'N/23°31.531'E. Az elrejtett geodoboz a forrástól 10 méternyire délre a 46°41.503'N/23°31.535'E koordinátákon egy kifordult gyökér rejtekeiben található. Aki pedig kiváncsi, hogy miért, látogasson el a http://www.geocahing.com/ vagy a http://www.rejtekhely.ro/ weboldalra, ott többet megtudhat a geoládázásról.




A forrás koordinátái:

N 46° 41.503 E 023° 31.535
UTM: 34T E 693106 N 5174004



 

The EKE Spring, named after Transsylvanian Carpathian Society (a significant mountaineering association in Transsylvania) is placed near Cluj, on Recea Hill, in the forest between villages Sălicea and Tăuți, and it is accesssible from several directions. You can walk from the Western part of the city called Manastur through Gârbău Valley, wich starts at a former shooting ground; also you can climb the hill over the shooting ground and walk on the ridge to the spring; or you can reach the spring through village Salicea. The first and second option is recommended for experienced mountaineers: they have to walk about 20 kilometers. The easier way is going by car to the village Salicea, then walking to the EKE-spring about 3 kilometers. The spring was rebuilt in 1993 by the reestablished Transsylvanian Carpathian Society. Shortly after inauguration the bronze ornament placed on the front of the spring has been stolen, and later the entire construction has been vandalized and destroyed. In 2008 the indefatigable EKE-mountaineers rebuilt the spring with the hope that this time will last longer.







For those who come here for the first time we recommend the easy way from Sălicea: Exit the main road of Salicea to right direction here: 46°40.745'N/23°31.618'E enter in the woods here: 46°41.342'N/23°31.479'E, if the path walks you out on the other end of the forest in a clearing, re-enter here: 46°41.641'N/23°31.572'E then walk along the path until you reach the spring on your right side here: 46°41.508'N/23°31.531'E. The box is hidden at about 10 meters south from the spring, here: 46°41.503'N/23°31.535'E in the shelter of some roots without their tree.



2010. január 3., vasárnap

Hess madár!


Nekem általában a szilveszterek nem jönnek össze. Mindig tervezgetem, hogy milyen jól fogunk szórakozni, milyen nagy buli lesz meg minden, s közben mindig egy nagy fiaskó lesz az egész. Ám az idén igazán különleges kellett volna legyen az újévi mulatozás. Péterék meghívtak Torockóra egy többnapos szilveszteri kiruccanásra a főnökük házába, aki egészen máshol fog szilveszterezni és így a hétvégi ház a Péter rendelkezésére lesz bocsátva. Minden meg volt beszélve, ők már 30-án ki akartak menni, mi azonban csak 31-én készültünk elindulni, hogy 20 éves kisfiunkat is tudjuk felcsomagolni, felkészíteni az ő szilveszteri bulijára. Még a geoládákat is előkészítettem, térképeket és útvonalakat nyomtattam, sokat akartunk kirándulni, egyszóval nagyon jól telhetett volna. Még szerencse, hogy Péter utolsó nap lefújta az egészet. Most nem akarok kitérni rá, hogy miért, elég az hozzá, hogy 30-án M. felhívta őket, hogy milyen virslit vigyünk, és bejelentették, hogy nem megyünk Torockóra...
.
.
Amikor megtudtuk, hogy nem megyünk Torockóra, kimentünk (újból) megkeresni az EKE forrást, ugyanis már régóta készültem oda geoládát rejteni. Nemcsak hogy nem kaptuk meg, de csuromvizesen és megfagyva értünk vissza az autóhoz. Nincs kizárva, hogy az volt az oka annak, hogy én 31-én már betegen ébredtem. Itt el kell mondanom még azt, hogy gyerekkorom óta minden télen egyszer-kétszer többé-kevésbé krónikus mandulagyulladásokon esek át, hol könnyen, hol kevésbé könnyen. Ám ami ezen a télen volt, az felülmúlt minden eddigit. Szilveszter estéjén annyira beteg voltam, hogy tíz órakor már csak egy dolog járt az eszemben: a lefekvés. Valahogy átvészeltem az éjszakát, elsején valamivel jobban lettem, másodikán megint nagyon rosszul. Lázam volt, szédelegtem, mint egy gosztát-tyúk és annyira bedagadt a torkom, hogy nem tudtam aludni sem, attól féltem megfulladok álmomban.



Harmadikán reggel, két átalvatlan éjszaka után elindultunk az orvoshoz. A városi klinika sürgősségén nagyon sokan voltak, átmentünk az orr-fül-gégészet szolgálatos orvosához, aki megnézte a torkomat és majdnem elájult. Rögtön írt egy küldőcédulát a járványkórházba és figyelmeztetett, hogy több mint valószínű: be fognak utalni. Engem akkor már semmi nem érdekelt, csak legyek már jobban, felmentünk a járványkórházba, ahol persze rögtön beutaltak, negyvenhat évesen először. Hát igen. Így néz ki 2010-ben a kolozsvári járványkórház. Aki esetleg nem tudná, Kolozsvár az Európai Unió egyik nagyvárosa, regionális főváros, gazdasági és egyetemi központ, megyeszékhely. Persze ez akkor engem nem sokat zavart, intravénás penicillinnel (nagy szó, hogy volt nekik és nem küldték el M.-t a patikába vásárolni, mint más kórházakban szokták) három nap alatt kikezeltek. Végülis, ugyebár minden jó ha vége jó.



Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült
Tollászkodni, már mint varjú,
Egy jegenyefára ült.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!


Biró Roland: Hess Madár

2010. január 1., péntek

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio



Karácsonyra M.-tól kaptam Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio című regényét, s bár róla készült filmet többször is láttam azelőtt, a regény maga sosem járt kezemben. Mondanom sem kell, milyen élvezettel olvastam most. "Ez az írásom krónika: anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki sem fogja a kezem, és én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert immár egyedül én adhatok hírt a sörgyárról, arról a városkáról, ahol megállt az idő..."- írja Hrabal az önéletrajzi trilógiája első kötetéről, amelyben egy olyan korszakot idéz fel amikor ő maga még nem is élt, s amelyben emlékművet állít egy gyönyörű, rendkívüli asszonynak, édesanyjának, illetve habókos, zseniálisan szószátyár nagybácsijának, Pepinnek.


Senkinek nem jelent újdonságot, hogy Csehország sörgyártásban nagyhatalom. Persze a hektolitereknél sokkal fontosabb az, hogy a kiváló minőségű cseh sör valójában az egész nemzet kultúráját meghatározó tényező. Fontos szereplője a hétköznapoknak és elmaradhatatlan kísérete az ünnepeknek. Pilzen, České Budějovice, Krušovice, Velké Popovice ontja magából az elmúlt korok komlótermesztőinek, serfőzőinek, léhűtőinek szakértelmét, a sörgyárak hangulatát, a rézüstök illatát. A Sörgyári Capriccio színhelye az Elba partján fekvő kisváros, Nymburk, az itteni sörgyár létrehozásáról szóló rendelet 1895. április 29-én kelt, és már az első évben 21 075 hektoliter sör készült. A gyár megalapításával egy új korszak kezdődött Nymburk városában, melynek két világháború közötti légkörét egészen egyedülálló módon örökítette meg Hrabal.
.
.
A regény első mondatából már érezni lehet az egész mű különleges hangulatát: "Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassan rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a volfrámszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot."
.

.

A regényt a cseh filmszakma óriása, Jirí Menzel vitte vászonra Magda Vasáryová és Jiri Schmitzer főszereplésével (Postriziny, 1980). A film élethű képet alkot a Hrabal által leírt történetről: a cseh kisvárosban a sörgyári főmérnök gyönyörű felesége körül forog a világ. Az igazgatótanács az ő kedvéért nevezi ki pedáns, munkamániás férjét igazgatóvá. Az újdonsült igazgató számára valóságos sorscsapásként odaköltözik hozzájuk különc öccse, a folyton ordítva mesélő Pepin, aki igen jól megérti magát életvidám sógornőjével. Ketten együtt a legkülönbözőbb bonyodalmakat képesek okozni a gyárban és környékén. A férj akkor érzi magát leginkább biztonságban, amikor az asszony bokaficam miatt az ágyat kénytelen nyomni. Ha egészséges, nem lehet bírni vele: disznótort csap a vegetáriánus férj orra előtt, felmászik a gyár kéményének tetejére és levágja világszép hajzuhatagát, férje büntető nadrágszíjától sem riadva vissza. Mindenkinek ilyen karácsonyi ajándékot kívánok.
.