Az egyre inkább ránknehezedő gazdasági válság egy olyan szárazsággal járt együtt az idén, hogy most már eshet az eső akármennyit, a mindenkori szegényember eledele az idén már nem jön elő. Pedig tavaly-tavalyelőtt a györgyfalvi legelőn szépen arattunk a lilatönkű pereszkéből. M. volt az aki sehogy sem akart ebbe beletörődni, úgyhogy szombat délben, takarítás és H.M.-kínai-vendéglős-szülinap között kiszaladtunk (idén harmadszor) Györgyfalvára megnézni, hátha mégis előbújt a várva-várt gomba. A szerencse most csak annyiban tartott velünk, hogy egy ködös-nyirkos szombaton 700 méterrel tengerszint felett és 350 méterrel Kolozsvár felett megláttuk a napot. Gyönyörű napsütés árasztotta el a legelőt, az alattunk levő város pedig olyan volt, mintha a felhők fölött sétáltunk volna.
Végül, fáradságos keresgélések után találtunk három óriáspöfeteget, de annyira nagyok és nehezek voltak, hogy ott kellett hagyjuk őket, bármennyire is szerettük volna hazagörgetni őket :). Komolyra fordítva a szót: az autópályaépítés során még előkerült néhány feleki gömbkő, szerintem lassan ezek az utolsó mohikánok a maguk nemében. A falu fölött egy kupacba össze vannak szedve, valakinek biztos valamilyen szándéka lehet velük. Csak remélhetem, hogy nem betonba akarják beönteni a természetnek eme posztmodern szobrászati alkotásait. Mindenesetre jobban éreztük magunkat ezen a szombat délutánon a napos györgyfalvi legelőn mint a sok kolozsvári aki nyirkos lakásban a tévé előtt elnökválasztási kampányműsort bámult. Tisztelet a kivételnek. És akkor még egyszer elmondom, hogy gomba nem volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése