2009. november 29., vasárnap

Forrásaim: Majláth-kút




Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.


A Majláth-kút (románul Izvorul Bilascu) a Kolozsvár melletti Bükk erdő egyik legkedveltebb, legfinomabb vizű forrása. A Mikesi-házak nevű parányi településtől alig egy kilométerre található benn az erdőben. Az általunk ajánlott séta a következő: a Tulip Inn nevű szállodáig megyünk autóval, ott balra fordulunk, leparkoljuk a kocsit és a házak között az erdő irányába megyünk végig fel és jobbra. Egy fenyőerdőhöz kell kiérnünk, ahonnan a kék-fehér (és piros-fehér) jelzés mentén délnyugati irányba haladva a Sáros-Bükkön át a Rajka-forrás (feleki gömbövek rejtekhelye) mellett haladunk el. Száz méterrel fennebb az út kettéválik: a piros-fehér jelzés felvisz a gerincre, a kék-fehér a Majláth-kút mellett az Árpád-csúcsra. A 10x8x3 cm-es fémdobozt egy vastagabb fa gyökerének odvába helyeztük el a forrástól 50 méterre dél irányba. Az utolsó fénykép maga a rejtekhely, úgy gondoltuk, hogy aki ide kijön az megérdemli, hogy könnyebben megtalálja a dobozt. Jó szórakozást!

The Bilascu-spring (Majláth-spring in Hungarian) is one of the most popular and tasty-watered spring in Faget forest near Cluj-Napoca. It is hidden at only one kilometer from a very small village called Casele Micesti. Here is the walk we invite you to take: go by car to the Tulip Inn Hotel in Faget, turn left and leave the car in the parking place. Go between the houses up in the direction of the woods and turn right. You have to reach the beginning of a pinewood where starts the blue-white (and red-white) sign painted on trees. Follow the signs to south-west across the place called Muddy-Beech-Wood and you reach another spring called Rajka and lots of spherical concretions. After 100 meters the path divides: the red-white stripes are taking you up to the crest and the blue-white to the Bilascu-Majláth-spring and further to the Peana-peak. We placed our 10x8x3 cm metallic box in a hole on the root of a larger tree at about 50 meters south from the spring. The last picture is the spoiler, because we believe that anyone who comes here to search, deserves to find it. Have fun!


 


A forrás koordinátái:

N 46° 42.268 E 023° 34.198
UTM: 34T E 696454 N 5175531

 

2009. november 23., hétfő

Bácsi-torok ködben


Vasárnap délelőtt (szombati györgyfalvi napsütéses kiruccanásunkon felbuzdulva) a barátságtalan időjárásjelentések ellenére elindultunk a Bácsi-torokba geoládát (is) keresni. A másik ki nem nyilatkoztatott lehetőség persze a gombakeresés lett volna. Ez csak utólag derült ki, otthon, amikor kicsomagoltam a hátizsákot: M. körülbelül tíz nejlonszatyrot csempészett be minden eshetőségre számítva. Hát ne is mondjam, hogy ha lett volna gomba, akkor sem találtuk volna meg, akkora nagy köd volt. Gomba persze nem volt, de egy jó nagyot jártunk és a geoládát is megtaláltuk :), tehát egy újabb eredményes vasárnapot könyvelhettünk el.
.


Még szerencse, hogy nem csak ketten indultunk el, velünk volt Péter barátom, - M. kedvenc osztálytársa - így M. nem ijedt be annyira a ködtől, amennyire számítottam. Sőt egy ideig határozottan élvezte, amikor hegyre-fel-völgybe-le futkározva jó félórán át kerestük a kiszáradt tó fölötti erdőrészben a geoládát. Elég nehezen, de végül megtaláltuk, persze GPS segítségével. Aztán továbbindultunk fel a Hója-gerinc irányába, ott kissé eltévedtünk, erre M. nagyon megijedt. Később találkoztunk egy juhnyáj-tulajdonossal, aki éppen a juhait kereste, a nyáj fele juhásszal együtt eltűnt a ködben... Bármennyire próbáltunk azontúl magabiztosnak tűnni, ő már csak akkor nyugodott meg, amikor elértük a Dónát út legfelső házait. Még jó, hogy nem hallotta a sok UFO-sztorit a Bácsi-torokkal kapcsolatban :D.


2009. november 21., szombat

Válságkor a gomba sem terem...



Az egyre inkább ránknehezedő gazdasági válság egy olyan szárazsággal járt együtt az idén, hogy most már eshet az eső akármennyit, a mindenkori szegényember eledele az idén már nem jön elő. Pedig tavaly-tavalyelőtt a györgyfalvi legelőn szépen arattunk a lilatönkű pereszkéből. M. volt az aki sehogy sem akart ebbe beletörődni, úgyhogy szombat délben, takarítás és H.M.-kínai-vendéglős-szülinap között kiszaladtunk (idén harmadszor) Györgyfalvára megnézni, hátha mégis előbújt a várva-várt gomba. A szerencse most csak annyiban tartott velünk, hogy egy ködös-nyirkos szombaton 700 méterrel tengerszint felett és 350 méterrel Kolozsvár felett megláttuk a napot. Gyönyörű napsütés árasztotta el a legelőt, az alattunk levő város pedig olyan volt, mintha a felhők fölött sétáltunk volna.


Végül, fáradságos keresgélések után találtunk három óriáspöfeteget, de annyira nagyok és nehezek voltak, hogy ott kellett hagyjuk őket, bármennyire is szerettük volna hazagörgetni őket :). Komolyra fordítva a szót: az autópályaépítés során még előkerült néhány feleki gömbkő, szerintem lassan ezek az utolsó mohikánok a maguk nemében. A falu fölött egy kupacba össze vannak szedve, valakinek biztos valamilyen szándéka lehet velük. Csak remélhetem, hogy nem betonba akarják beönteni a természetnek eme posztmodern szobrászati alkotásait. Mindenesetre jobban éreztük magunkat ezen a szombat délutánon a napos györgyfalvi legelőn mint a sok kolozsvári aki nyirkos lakásban a tévé előtt elnökválasztási kampányműsort bámult. Tisztelet a kivételnek. És akkor még egyszer elmondom, hogy gomba nem volt...