2009. június 9., kedd

Ajtay Ferenc kirándulóhelyei




Amikor már azt a kort is megéltem, hogy könyvbemutatókra járhatnék, akkor vagy könyvek nincsenek, vagy már be sem mutatják őket... Ezért örvendtem amikor édesapám szólt, hogy Ajtay tanár úr újrakiadott könyvét, a "kirándulóhelyest" Gábos Márta mutatja be a Phoenix könyvesboltban. Rögtön rávágtam, hogy ott leszek és ígéretemhez híven el is mentem. Viszont a könyv már előre annyira érdekesnek tűnt, hogy nem vártam meg a bemutatót, hanem megkértem egyetlen kiránduló kolleganőmet, Pötyi nénit, hogy vásárolja meg nekem is. Így hát kedvenc könyvesboltomat - amit a státus pincébe tiport, de újra felszínre került -, ezzel a vásárlással nem segítettem hamvaiból feltámadni, de remélem Eszti néni tudja, hogy lelkileg mindvégig kitartok mellettük :).
.
.


Nem fogom a könyvet ismertetni, akit érdekel, ne sajnálja három doboz cigaretta árát rááldozni. Abból kettőnek az ára csak a térkép értéke, ami a könyvvel együtt jár és a Feycart KFT munkája. Itt van tehát a Phoenix könyvesbolt reklámjának a helye, ezért kaptam egy pohár üdítőt és aprósüteményt: Szentegyház utca (str. Iuliu Maniu, volt str. 6 Martie) 6 szám. Annyit mondanék el a könyvről, hogy az általános bevezető és bemutatás után 20 fontosabb turistaútvonal részletes leírását olvashatjuk fényképekkel és rajzokkal tűzdelve. Mind olyan helyek, amelyeket a becsületes kolozsvári turisták ismernek, azonban nem valószínű, hogy ismerik azoknak helyes megnevezését, látványosságait és érdekességeit. Ezért szeretem ezt a könyvet. Esetleg még az is mérvadó lehet a kolozsvári olvasó számára, hogy (talán) ez az utolsó Tőkés Elek által szerkesztett könyv, Isten nyugtassa békében.
.
.
.
Ajtay Ferenc 1932. március 6-án született a Maros megyei Rava faluban. "Hogy Rava régi telep, mutatja neve, de az is, hogy bár a Küküllőbe szakadó patak torkolatában kényelmes, jó helye lett volna, mégis messze berejtőzött szűk, sáros völgyébe." (Orbán Balázs: Székelföld leírása). A Bolyai Tudományegyetemen szerzett földrajz-geológia szakos diplomát; tanárként, iskolaigazgatóként, majd tanfelügyelőként dolgozott. 1991 és 1999 között felelős szerkesztője volt az Erdélyi Gyopár folyóiratnak, s a szerkesztőségi munkában visszavonulása után is részt vett 2008-ig. Pedagógiai munkáját több díjjal ismerték el, könyvei több kiadásban jelentek meg. A tudományos és ismeretterjesztő újságírók legnevesebb kitüntetésének számító Hevesi Endre díj átvételekor ezt nyilatkozta: „A jövőben is elszántan fogom tudósítani az erdélyi magyar olvasókat a tudományról. Örülök, hogy a magyarországi tudományos intézmények is számon tartanak minket, akik a keleti végeken műveljük a tudományt”.

Persze kevesen sejtik, hogy mi volt a titka e rendkívül sikeres könyvbemutatónak. Szerintem mindenképpen az, hogy Ajtay tanár úr nemcsak elméletileg ismeri azokat a kirándulóhelyeket amiket ebben a könyvben leírt, hanem az Erdélyi Kárpát Egyesület aktív tagjaként és tapasztalt túravezetőjeként annak újjáalakulása óta vezette túratársait ezekre a helyekre. Tehát EKE-társai nemcsak kiváncsiságból, hanem őszinte tiszteletből is résztvettek ezen a bemutatón. Megemlíteném még, hogy Ajtay Ferenc felelősszerkesztő az „Erdélyi Gyopár” című EKE folyóiratot 1994–1999 között gondozta nagy szeretettel. Végül saját tapasztalatomról is elmondanék valamit: 8 évig jártam egy Györgyfalvi-negyedi iskolába, ahol Ajtay tanár úr földrajzot tanított. Sajnos nem nekem. Engem egy aljas, gyerekverő szociopata tanított, aki aligazgató is volt ráadásul. Aki ismerte, tudja, kiről beszélek. Lehet, ha annakidején Ajtay tanár úr tanított volna, iskola után a földrajz-, esetleg a geológiafakultás padjaiba is kerülhettem volna az eszterga 'padjai' helyett...
.
.

Nincsenek megjegyzések: