Szlovákia 1: Utazás, Losonc és sztrapacska

Immár szokásossá vált évzáró ünnepségét cégünk idén Szlovákiában tartotta, közösen egy olyan budapesti céggel, akik Magyarországon ugyanazokat a gépeket forgalmazzák, amiket mi Romániában. Szóval egyfajta testvérvállalat, gyakran együttműködünk velük, ezért a találkozó egyúttal kettős team-building is volt: nemcsak az egyes cégeken belüli jó csapatmunka kialakítását, hanem a két cég közötti együttműködés megerősítését is szolgálta. A budapesti cégnél dolgozik egy losonci származású fiú, Gábor, aki emiatt jól beszél szlovákul, ezért vált lehetségessé a szlovákiai üdülés megszervezése. Először úgy is volt, hogy két egész napot Losoncon leszünk, de aztán talált egy jobb helyet a hegyekben, valahol Tále mellett, majd elmesélem azt is.

Az 1989 évi bársony-forradalom után 3 évvel, 1993 január 1-jével Csehszlovákia felbomlott, azóta Szlovákia független állam. Alig tizenegy évvel az önálló Szlovákia megalakulása után, 2004 május 1-je óta az Európai Unió tagja. Ezek szerint a szlovákok remek politikusok és kiváló gazdasági szakemberek, ugyanis Szlovákiában 2009 január elsejétől bevezetik az eurót, a szlovén tolár után a szlovák korona az első ex-kommunista pénznem amely megszűnik. Mi Erdélyben annyira el voltunk foglalva a magunk elszakadtságával, hogy igazán keveset foglalkoztunk a többi ország magyar kisebbségével. Jómagam még abban sem voltam biztos, hogy a mai Szlovákia területe egy és ugyanaz azzal, amit a Felvidék fogalma alatt szokás tárgyalni. Pedig a 11. századtól Szlovákia teljes területe a Magyar Királysághoz tartozott 1918-ig. Úgyszólván ezer évig. Pozsony volt a koronázó város és a magyar országgyűlések székhelye, tehát Magyarország fővárosa 1848-ig. Végülis 1919-ben a cseh (csehszlovák) hadsereg megszállása valósította meg a nagy szlovák államalapítást.

Dehát hagyjuk a történelem feszegetését, hiszen véleményem szerint a magyaroknak csak egyszer voltak jó politikusaik: amikor lóháton, karddal a kezükben meghódították maguknak ezt a földet. Azóta vezetőink csak elveszítenek, eladnak, vagy ellopnak belőle egy-egy kisebb vagy nagyobb darabot. Ezért egyedül mi vagyunk a hibásak, a szlovákok, a románok, az ukránok pedig ezt ügyesen kihasználják. Szóval péntek reggel négy órakor indultunk a képen látható szörnyen kényelmetlen és ráadásul nem túl jó műszaki állapotban lévő kisbusszal. Kedves tulajdonosai ennek a szállító cégnek, (akik ráadásul jó ismerőseink vagytok) sajnálom, hogy ezt így le kell írjam, de Casco-biztosítás nélkül, vontatókábel nélkül, hólánc nélkül és roamingos telefon nélkül óriási felelőtlenség volt egy tizenhat embert szállító kisbuszt decemberben Szlovákiába elindítani. Persze ezt nem fogom nektek elmondani, főleg azért, mert ti nem is tudjátok, hogy én ott voltam, de muszáj volt kiírjam magamból.

Első megálló dél körül volt az egri borpincéknél. Az egyik legismertebb magyar bor, az Egri Bikavér az egri borvidéken termett szőlőből készült vörösbor-házasítás. Az egri legenda szerint a bikavér elnevezés a török időkből származik: az egri várat az oszmán túlerő ellen védő vitézek megerősítésére a vár kapitánya, Dobó István vörösbort hozatott fel a pincékből. A törökök látták, hogy az italtól a vitézek új erőre kaptak – és babonásak lévén a lecsurgó vörös folyadékról azt hitték, a bikák vérét issza az ellenfél. Nem is mertek akkor tovább harcolni ellenük. A ma érvényben lévő Egri Bikavér Szabályzat szerint az Egri Bikavér olyan borházasítás, amelynek nem lehet fajtajellege. Készítéséhez tíz megszabott szőlőfajta boraiból kell minimum hármat felhasználni, majd legalább egy évig kell fahordóban érlelni. Az egri bikavér tehát nem borfajta, ezért a megjelölést az egri borvidéken kívüli termelők nem használhatják, mivel az Eger szó (és annak melléknévi, egri változata) földrajzi árujelzőként van lajstromozva.

Második megállónk Losoncon volt, itt találkoztunk budapesti kollégáinkkal is. Losonc (szlovákul: Lucenec) Dél-Szlovákia egyik legnagyobb városa. A Besztercebányai kerület Losonci járásának központja és arról a patakról nevezték el, amelynek a völgyében épült. Már a honfoglalás előtt település állt itt. A 12. században Lutetia Hungarorum néven a losoncapátfalvai apátság birtoka. A török időkben a város sokat szenvedett mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. 1622-ben itt őriztette Bethlen Gábor a Szent Koronát egy ideig. A 17. században többször dúlták fel a seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. 1849 március 24-én itt verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, majd augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották. 1910-ben 13.000 lakosából 10.600 magyar volt, 2001-ben 28.000 lakosának már csak 13 százaléka volt magyar.

Magyarországi kollégáinkkal Losonc főterén találkoztunk. Itt látható a város legszebb épülete, egyesek források szerint Ybl Miklós által tervezett református templom, melynek tetején egy hatalmas szélkakas látható amint a reformáció elveit kürtöli a nagyvilágba - az épület alig 2005-ben került vissza a református egyház tulajdonába. Bejárata előtt állt Kossuth Lajos bronzszobra, amelyet 1919-ben cseh légionáriusok megrongáltak és ledöntöttek. A szobor maradványai 1973-ban kerültek elő, ám eredeti helyére visszaállítani sajnos nem lehet, mert azt a Nógrádot védő vitéz fura kompozíciója foglalta el. A főtér képét meghatározó épületek közé tartozik még a késő-barokk stílusú városháza és a nemrég felújított Vigadó, vagyis a Redut, melynek homlokzatát ősi magyar családok, köztük a Zichyek címere díszíti. A Vigadó mellett aztán egy hangulatos kis vendéglőben mindannyian megebédeltünk. Az első találkozásunk a tót-szlovák konyhával nagyon jól sikerült, ugyanis a felszolgált sztrapacska mindenkinek ízlett.

Most pedig lássuk, hogyan is készül az igazi sztrapacska... Hozzávalók: egy kiló krumpli, két tojást, kb. fél kiló liszt, 30 deka juhtúró, valamint 3-4 ujjnyi füstölt szalonna. A szalonnát kockázzuk fel apró darabokra, és pirítsuk meg zsírjában. Hámozzuk meg, majd reszeljük le a krumplit a sajtreszelő kisebb fokozatán. Érdemes a krumplireszeléket a művelet folyamán lisztezni, mert így nem barnul meg. Miután lereszeltük az összes krumplit és beleszórtuk a lisztet, keverjük a masszához a két tojást és az olvasztott szalonna zsírjából ízlés szerint egy-két evőkanálnyit. Sózzuk meg a masszát, majd, ha szükséges, keverjünk még bele egy kis lisztet. Vizet forralunk, megsózzuk, majd beleszaggatjuk a burgonyás tésztánkat. Szép, kövér galuskákat készítsünk belőle, s közben finoman kevergessük a vizet. Mikor a galuskák a víz színére jönnek, még 5 percig főzzük őket közepes lángon. Szűrjük, csöpögtessük le őket, majd egy tepsit szalonnabőrrel kenjük meg, és rázzuk bele a galuskákat. Szórjuk rá a galuskára a juhtúrót, majd jöhetnek a pirult töpörtyűk. Esetleg egy kis szalonnazsírral is meglocsolhatjuk a tetejét. Tegyük sütőbe, és néhány percig süssük, míg a juhtúró olvadni nem kezd. A nyál összefutott a számban, amíg leírtam.