Losoncot elhagyva még kb. 90 kilométert autóztunk, amíg eljutottunk tizennégy órás utunk végállomásához, a Partizán Hotelhez. A Táleban található Partizán hotel 1961-ben fogadta első látogatóit. Abban az időben - ebben a térségben - ez volt az egyedüli hotel. A következő évek során továbbiakat is létesítettek, és manapság az Alacsony-Tátrai Tále a legkeresettebb idegenforgalmi régiók közé tartozik. 1992-ben a Partizán hotelt privatizálták, és most a környékbeli magánhotelek népes családjához tartozik. A kiterjedt felújítási munkálatok után a Partizán hotel Szlovákia vezető szállodái közé tartozik (a szálloda honlapjáról). Mivel öt óra körül megérkeztünk, elszállásoltak és a sztrapacska után egyáltalán nem voltunk éhesek, M. lepihent én pedig elmentem szétnézni a szállodában.
Hát ezek a szlovákok nagyon komolyan veszik azt a négy csillagot, amit a reklámjaikra feltüntetnek. A fenti képen nem a mi szobánk, hanem az Andráskáé látható, de a mienk is ilyesmi volt, nagyon szép, elegáns, csak nem volt flatscreen tévénk. Ezért mi be sem kapcsoltuk a miénket :). Olyan gyönyörű volt a kilátás, hogy azt a kevés időt, amit a szobánkban töltöttük, tévénézés helyett ablaknézéssel lehetett volna tölteni. A hotel kapacitása 85 kétágyas szoba, 5 apartman és 60 pótágy és valóban elegánsan és modernül berendezett szobákban kínál szállást. Minden szobához tartozik TV és parabola antenna, internet, páncélszekrény, rádió, közvetlenül tárcsázható telefon, minibár, biztonsági kártyarendszer, fürdőszoba káddal vagy zuhanyozóval, hajszárító és toalett. Valamennyi szoba intelligens Ortosen matracokkal és párnákkal van ellátva, amelyek problémamentes alvást biztosítanak a kedves vendégnek (partizan).
Tehát fürödtem, átöltöztem és elindultam felfedezni a partizánokat. Nem nehéz a szlovák partizánokat felismerni egy négycsillagos szállodában: itt dolgoznak és egy vak hangot nem beszélnek angolul. Szerencsére a recepción aznap éppen az a lány volt szolgálatos, aki tudott angolul (talán az egyedüli az egész szállodában, másnap már a kolléganője németül próbált velünk értekezni, de mi határozottan visszautasítottuk). Megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet a wellness részével a szállodának, mire ő elmondta, hogy a Relax centrum délután háromtól nyitva van, lenn van az alagsorban és nem kell vigyek semmit, majd ott mindent adnak. Hát én éppen öltönyben voltam, kérdem mehetek így is, mire ő, hogy persze. Hát jó, mondom, de fürdőruhám sincs. Ja az viszont kell, meg papucs is :).
Hát így néz ki a medence Relax-centrumban. Szerintem elég nagy volt ahhoz, hogy reggel és este néhány kört leússzon a kedves vendég. Délután fél hét lehetett és ketten-hárman voltak a medencében. Szerencsére éppen annyira volt meleg a víz, hogy aki úszott, annak kellemes volt, de aki csak fürödni akart, annak bizony elég hideg lehetett. A Relax-centrumban tehát a következő lehetőségek között válogathat a vendég: fedett medence, száraz és gőz szauna, szolárium, fitnesszterem, klasszikus masszázs, talpmasszás, aromaterápiás, részleges és szegmentált masszázs. Valóban, fürdőruhán és papucson kívül mindent adtak ott, amire szükségem lehetett, törülközőt, lepedőt, szappan, sampon volt a fürdőben és kulccsal zárható öltözőszekrényekben lehetett a ruhákat hagyni. A mi prűd szokásainkhoz szokva kissé furcsállottam, hogy miután a (férfi) zuhanyzóból kijöttem, a szlovák ipse akivel együtt voltam benn, áthívta a barátnőjét, és az valahol hátul át is jött. Hát jól tette.
Nagyon korán kezdődött ez a nap, viszont korántsem volt még vége. Az ünnepi, évzáró vacsorára (amit Gáborék tulajdonképpen másnapra terveztek, de valami esküvő miatt nem jött össze) a szállodától ötven méterre található luxusvendéglőben került sor. Most a szálloda honlapjának kissé nyakatekert szövegét megpróbálom leegyszerűsíteni: A hotel területén található egy építészeti remekmű, az újonnan megnyitott Tálska Bašta étterem, amelyben Szlovákia legnagyobb kőtűzhelye található. Itt közvetlenül a vendégek szeme láttára, réz kemencenyílás alatt faszénen készítik a különlegességeket. Az ínyencek megízlelhetik a szlovák tradicionális ételeket és a disznótoros specialitásokat is. A jó légkörről a kellemes zene (élő) és a szolgálatkész személyzet gondoskodik (ez való igaz). Akit esetleg érdekel, ezt is megtudtam: a Tálska Bašta főszakácsa Jaroslav Ďurta. Ezen a fényképen egy fiatal kis pincér látható valamilyen tradicionális (?) öltözékben (minden pincér így volt felöltözve) aki hamar beférkőzött a hölgyek szívébe. Nekem inkább az a másik tetszett, aki értett magyarul és mindig gyorsan hozta a beherovkát :)
Tehát: nem tudom mit jelenthet a Tálska Bašta, ha saccolni kellene, a Tálei Bástyára gondolnék. Mindenesetre egy nagyon elegáns, nagyon szép hely, fantasztikus konyhával. A kőtűzhely mellett a vendéglő másik különlegessége a Barlang. A barlang éttermünk egyedülálló része, amely alkalmas kellemes pillanatok eltöltésére szokatlan pozíciókban a fekvőhelyen, szőrmékkel. Miután a vacsorának vége lett, Gábor egy kis tűzijátékot szervezett a Tálska Bašta előtt, szerencsére nem gyúlt fel semmi. Tűzijáték után elméletileg a szálloda Limbus nevű bárjában folytatódott a mulatozás bowlinggal és biliárddal, de a mi társaságunk már nagyon fáradt volt, úgyhogy csak a főnök maradt hosszabb ideig. Végülis azért főnök. Valahogy így telt el szlovákiai kirándulásunk első napja. Fárasztóan, de nagyon sok új és kellemes tapasztalattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése