Mivel pénteken sötétben érkeztünk meg a szállodába, szombat reggel első gondunk az volt, hogy kisétáljunk még reggeli előtt, megnézni, lefényképezni a szállodát. (Persze azelőtt én már fél nyolckor úsztam néhány kört a Relax-centrumban, azt nem hagyhattam ki.) A szálloda kívülről nem egy nagy dobás, hiszen '61-ben épült, de szépen fel van újítva. Ezt írja róla az Indulhatunk turisztikai portál: Az igenyesen felújított, családias hangulatú szálloda a Chopok lábánál fekvő Alacsony-Tátra Termeszetvedelmi Területen várja vendegeit. Sífelvonó es sífutópálya kb. 500 m, a Chopok sípályái kb. 8 km, Brezno kb. 15 km. Felszereltseg: etterem, kávezó, társalgó bárral es kandallóval, internet-sarok (WLAN), gyermeksarok, sítároló, lift.
Ilyen volt a szobánkból a kilátás. A Síelők Weblapja erről ezt mondja: Az Alacsony-Tátra déli oldalán, a Chopok lejtői közelében fekvő síközpont Bystrától 5 km-re északra található Tale síközpont. Megközelíthető Brezno vagy Banska Bystrica felől. A településen megalakult Tále Rt. a turisztikai szolgáltatások fejlesztését tűzte ki céljául, a társaság komplex ajánlataival ma már a szlovákiai turizmus fontos tényezője lett. Chopok az Alacsony-Tátra második legmagasabb orma (2024 m), a Deres és a Konszke csúcsa között. Északi oldalát meredek pillérekkel és szakadékokkal barázdált falak jellemzik, a délit pedig kőtömbökkel borított lejtők.
Ez volt a szálloda saját étterme. Rövid nézelődés után beültünk reggelizni. Svédasztalos reggeli volt, igazán nagy választékkal, egy baj volt csak, hogy nagyon kicsik voltak a tányérok és többször kellett szedni. Mondjuk ez nem is lett volna baj, de amíg felálltunk, addig elvitték az evőeszközeinket. Második adag reggelinket aztán valami nagy otromba kanalakkal ettük meg, amit a salátabártól szajréztunk :) Valamilyen palacsintát is sütöttek ott helyben: valamivel vastagabbat, mint nálunk a hígpalacsinta, én először azt is hittem, hogy rántotta. Valakinak tett rá előttem tejszínhabot, na én ilyen rántottát nem kértem, később tudtam meg, hogy nagyon finom palacsinta volt...
Tehát még egyszer ismételjük át az eddig tanultakat. A Kárpátok az Európai Központi Hegységrendszer 1500 km hosszúságú keleti része, Ausztriától Romániáig. A Kárpátok Pozsonynál (külső vonulata Bécsnél) kezdődik, hatalmas félkörben körbeveszi a Kárpát-medencét és Erdélyt, majd délnyugat felé haladva a Dunánál ér véget Orsova (Románia) közelében. Mint legtöbb földrajzi egység, a Kárpátok is négy részre osztható: van Északi-, Keleti-, Déli- és Nyugati-Kárpátok. Az Északi-Kárpátok csak kettő részből áll: Északkeleti- és Északnyugati-Kárpátok :)
Az Északnyugati-Kárpátok belső vonulata jóformán kitölti Szlovákia teljes területét, sőt lenyúlik Magyarországra is. Ennek egy része (négyből) a Tátra-Fátra-vidék. A Fátra egy része is Szlovákiában van, létezik Kis-Fátra és Nagy-Fátra, ugyanúgy, ahogy a Tátra egy része Szlovákiában van, ebből létezik Magas-Tátra és Alacsony-Tátra. Tále sícentrum az Alacsony-Tátra déli oldalán található. Tehát hol voltunk mi? A Kárpátokban :). A bőséges reggeli után ugyanis egy kb. 3-4 kilométerre fekvő kis faluba sétáltunk, melynek neve Bystrá. Lett volna még egy opció, barlangászni menni (fel is voltunk iratkozva), de valami baj volt a kocsival, így nem akartunk várni, amíg elindulnak, s mi is Bystrát választottuk.
Utólag tudtuk meg, hogy nagyon nehéz túráról maradtunk le, aki ott volt azt mondta nagyon szép volt, de ugyanakkor nagyon kimerítő. A szálloda honlapjáról: A bátrabbaknak javasoljuk a Halott denevérek barlangjának felkeresését. A barlanghoz Trangošky-ból lehet eljutni (8 km a hoteltől) a Srdiečko alatt. A barlanghoz való felmászás megközelítőleg 50 percig tart a Ďumbier alatti hétvégi házhoz vezető hegyi ösvényen. Szpeológiai öltözékben, bukósisakkal és bányalámpával felszerelve egyedülálló lehetősége van betekinteni az Alacsony-Tátra titokzatos földalatti világába. Hát amíg a többiek bányásztak, mi egy kellemeset sétáltunk, nézegettük a Tátrát és Bystrában a képen látható panzióban még kávéztunk-söröztünk is.
A Bystrai Koliba (egyébként a vendéglő itt Restauracija, a kocsma pedig Koliba) nagyon hangulatos volt, középen egy nagy faszenes kürtőskalácssütő kemencével a falakon pedig mindenféle népi ruhákkal és munkaeszközökkel díszítve. A fogyasztást majdnem háromszor fizettük ki: annak ellenére, hogy két hét múlva átállnak, egyelőre az eurót sehol nem fogadják el. Ezért én a hitelkártyámmal szerettem volna fizetni, hiszen koronánk nem volt. Miután az első kártyaleolvasó nem akart kapcsolatot teremteni a szerverrel, hoztak egy másikat, abba is bepötyögtettem a pin-kódot. Az sem reagált, végül a szomszédos asztalnál ülő budapesti csoportból Pisti beváltotta tíz eurónkat koronára, azt elfogadták. De a két kártyaleolvasó ott lapult sunyin az asztalon: connecting... Szerencsére Istvánkának támadt egy mentő ötlete. Kivette belőlük az akkumulátort, majd a tátott szájjal maradt pincérlánynak azt mondta: stop. Aztán még egy jót sétáltunk fel a szállodához, ahol már várt a finom ebéd és a (cseh) sör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése