Tabasco-paprika a teraszon?

.
.

Talán kevesen figyeltek oda biológiaórán, hogy magát a paprikát, azaz a Capsicum nemzetséget a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk. Latin neve pedig a termése csípős ízére utal (capsis = „csípés”). Nálunk a teraszon immár évek óta terem egy fajta apró hosszúkás csilipaprika, én már nem is emlékszem kitől kaptuk az első magokat, azóta miden ősszel megszárítjuk és levesbe, ételbe aprítva használjuk. Csíp mint a tüzes mennykőcsapás: minden évben meg vagyok győződve róla, hogy az újraültetéstől elvadul és elveszti erejét, de nem. Amilyen kicsi, olyan erős. (Legalábbis ez a miénk). Idén aztán nem is tudtam megállni, hogy ne dicsekedjek el vele: új helyre tettem, a terasz nyugati oldalára, itt aztán olyan termése van, mint soha. Szeptember vége van és még alig pirosodik (ez kissé aggaszt, de most már kivárom), de ilyen bő termése még nem volt soha. Hiába, a napsütés a jó termés első feltétele (eddig északi oldalon volt ez a paprikánk, nem sok fényt kapott).

.

.

.

A paprikanemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára már szerte a világon termesztik. Mindenki tudja, hogy az amerikai indiánok nemcsak ismerték, de termesztették is a paprikát. Hozzánk, Európába Kolumbusz orvosa, Chanca hozta az első paprikákat, az akkori példányok nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikákra. (Lásd a fenti fényképen a teraszunkon található díszpéldányt.) Így aztán a paprikát leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért, fűszerként ugyanis csak lassan hódított teret mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező. Mint mindenütt, nálunk Erdélyben is mint érdekesség jelent meg először a főúri kertek ritkaságai között. Csak a 18. században vált általánosan ismertté; legelső termesztő körzete Szeged környékén volt, majd később Kalocsa vidékén kezdtek tömegesen fűszerpaprikát termeszteni. A 18. század végétől fokozatosan, olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé, és teljesen átalakította a magyar konyhát. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszer is terjedt. A ma termesztett fűszer- és étkezési fajták messze kerültek a vadpaprikáktól, de ezek továbbra is megtalálhatók valamennyi nemesítő intézetben, mint a nemesítés alapanyagai.

.

.

Mivel melegigényes, a szabadföldi paprikatermesztésre Magyarországnak és a mai Romániának is csak a déli része felel meg (a vegetációs idő alatt itt emelkedik az átlaghőmérséklet 17 °C fölé). A paprika fagyérzékeny növény, ezért már a legenyhébb tavaszi vagy őszi fagyok elpusztíthatják. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C feletti; ennél hidegebb időben csak nehezen csírázik. Jómagam március végén április elején szoktam elvetni 1-2 nagyobb cserépbe a szárított paprikából kimorzsolt magját, és május közepéig bent a lakásban (általában a konyhában) palántáztatom. Kiültetve elég jól tűri a szárazságot, még akkor is, ha nagy a meleg. A mi teraszunk nyugatra néző oldala tulajdonképpen azért vált be, mert a paprika "hosszúnappalos növény". Ezt is most tudtam meg: ha a megvilágítás 12 óránál rövidebb, nemcsak a virágzás áll le, de a bimbók akár le is hullhatnak. A paprika tehát szinte mindenütt termeszthető, ahol napsütés van, igenám de mutatós, szép töveket csak humuszos, laza, levegős talajban kapunk; ehhez a földet többnyire trágyázni kell (ha egy lehetőség van, én is minden tavasszal szerzek valahonnan száraz istállótrágyát és belekeverem a virág- illetve paprikaföldbe).

.

.

Minden jel arra mutat, hogy mi a teraszon évek óta a cserjés paprikát (Capsicum frutescens), a világ trópusi tájain leggyakrabban termesztett paprikafaját termesztjük. Ezt is most tudtam meg, hogy a Kárpát-medencében fagyérzékenysége miatt csak egynyári növényként nevelhető. Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Malagueta nevű félvad változata (Capsicum frutescens var. malagueta) máig feltételezett eredeti termőhelyén, az Amazonas medencéjében él. Az etnobotanikusok szerint a termesztett változatok közös ősét egy egykoron a mai Panama területén élt fajból nemesítethették az indiánok. Legismertebb változatát, a tabasco paprikát (Capsicum frutescens var. tabasco) az 1840-es évek elején, Mexikóban nemesítették ki, és onnan vitték át Louisianába, ahonnan a tabasco-szósz kifejlesztése után robbanásszerűen terjedt el szerte a világon. A tabasco-szószhoz nem sokat értek, de mivel most már kiderült, hogy a teraszon tabasco-paprikát termelek [én vagyok a teraszon-termelt-tabasco-paprikák nagymestere, ugyanis egyik évről a másikra 500 %-os növekedést értem el :)] előbb-utóbb tabasco-szószt is csinálok, úgyhogy stay tuned . . .

.