Megboldogult apósomtól ránk ennyi maradt : egy 1953-as 531o863 sorozatszámú Moszkva-2. Kicsit több hozzáállással maradhatott volna egy 1953-as Ferrari is - merthogy ugyanabból az évből lett volna az is - dehát na. Franc gondolta volna akkor, hogy az amerikaiak nyerik meg a hidegháborút. Vagyis franc gondolta volna, hogy a ruszkik olyan hamar feladják a hidegháborút. Lehet, hogyha apósom, szegény megboldogult Katona Jóska sejtette volna mindazt, ami azután következik, kivágja a glasznoszty (nyitott) ablakon a Moszkvát és valahonnan beszerez egy Ferrarit. Merthogy azt mondják, kemény fickó volt. Dehát akkor még nem volt nyitott ablak, vagyis glasznoszty. Csak Gulag. Vagyis csukott ...
Egyszóval: az 1953-as év az én (örökölt) fényképezőgépem születésének és Sztálin halálának az éve. „Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” Ezt Sztálin mondta még mielőtt belőle is statisztika lett volna... 1941-ben azzal a céllal indították be Moszkva Krasnogorsk nevű külvárosában egy lebombázott gyár néhány felújított műhelyében a termelést, hogy az új gyár a szovjet hadsereg optikai felszerelések iránti - egyre növekvő - igényét csillapítsa. Ebből lett a Krasnogorski Mekhanicheskii Zavod (KMZ) – Krasnogorski Mechanikai Üzem. A KMZ öt év után, 1946-ban kezd fényképezőgépeket gyártani, első termékcsaládja a szóbanforgó Moszkva.
1948-ban Fed gépeket is kezdenek gyártani, mivel a Dzserzsinszkijről elnevezett gyár nem győzi teljesíteni a rendeléseket, majd 1949-ben néhány átalakítást végeznek a Fed-en és szalagra kerül a Zorki. 1952-ben a Zorki módosításával elkészül az első egyobjektíves tükörreflex kamera, a Zenit. A tükörreflexről annyit kell tudni, hogy az objektív mögött egy tükör található, amely alapállapotban egy prizmára, majd onnan a szemünkbe vetíti a beeső fényt. Ennek köszönhető, hogy a filmre kerülő kép épp olyan éles, és parallaxismentes lesz, mint ahogyan a keresőben látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése