Gyerekkorom óta imádok fényképezni. Soha nem is volt a házban egy rendes fénykép emiatt. Én fényképeztem, én hívtam elő őket a lesötétített fürdőszobában: nahát olyanok is lettek. Lehet, hogy a vegyszerek voltak gyengék, az is lehet, hogy a legolcsóbb lejárt papírokat vásároltam meg (akkoriban minden lejárt volt), tény az, hogy a digitális fényképezést (bár kicsit későn), tényleg nekem találták ki. Azóta már van néhány sikerült fényképünk. Pár évvel ezelőtt észrevettem, hogy innen-onnan összeszedegetve több fényképezőgép van a házban, mint kellene. Kiállítottam őket egy polcra, majd elkezdtem az ószerre (a kolozsvári ócskapiacra) járni társaikat felkutatni és megvásárolni. Persze nem a drágákat, csak azokat amiket 1-2-3 sör áráért meg lehetett kapni.
Ez a Fed 3-as volt az én első igazi fényképezőgépem. Édesapám hozta Moszkvából 1975-ben, akkor járt ott egy olyan körúton, amelynek során szervezett onété csoporttal valami tíz szovjettagállamot bejártak... Rendkívüli, egzotikus helyeken jártak, ezért már első napokban az apám vásárolt egy fényképezőgépet, amivel megörökítse azon fantasztikus utazást. Hazajött, nem is sokat mesélt: majd a fényképekkel mesélek... Három vagy négy harminchatkockás ORWO filmet vitt be másnap futólépésben előhívatni, drága anyámmal izgulva és türelmetlenül vártuk az eredményt. Üres kézzel és nagyon letörve jött Édesapám haza másnap: a kurva ruszkik bezzeg nem szóltak, hogy a védőkupakot a lencséről minden alkalommal le kell venni :).
Annak ellenére, hogy második világháború jóvátételeként az akkor már világhírű 35 mm-es német Leica gépek gyártási leírásai és technológiája a Szovjetunióba került, ahol Kiev, Zorkij és Fed néven gyártották őket, a sztálini Szovjetunió már azelőtt, 1934-ben megvette a gyártás jogát és Fed név alatt elkezdte ezeket gyártani. A Fed gyár egyes források szerint a sztálini időkben nevelő-javító börtönszerű intézmény volt, erre utal betűszó neve is: Felix Edmundovics Dzserzinszkij monogrammja látható a fényképezőgepeken, aki a Szovjet Titkosrendőrseg megalapítója volt. Az első típusú Fed megegyezik a Leica II (D)-vel, objektívje, a Fed F3.5/50 pedig a Leitz Elmarral. Ezt az első típust 1955-ig gyártották, olyan sok fogyott belőle - például az orosz haditudósitók is ezt használták -, hogy még a háború alatt is egyre nőtt az évi Fed-termelés. Fed-del fotózták azt a híres képet is, mely a világháború befejezését jelentette: a szovjet zaszló kitűzését a Reichstagra.
A sima Fed után a Fed-2 igazi mestermű, hiszen akkor az orosz mernökök is nagyon jók voltak. Gondoljunk csak az orosz harckocsikra. Az alaptípust igencsak áttervezték és ez igazán hasznára vált. 1955-től a '70-es évekig gyartották. A zaridőszámsor már a kezdetektől szabványosan felező, 1/30 s-tól 1/500 s-ig (+B) tart, valamint szinkronizált egyes- és örökvakuhoz. 1957 után önkioldóval is felszerelték a zárat. A hátfal filmtöltéshez és tisztításhoz levehető. További újítás, hogy a távmérőt és a keresőt mérőkeresővé egyesítették. A Fed-2 távmérő és önkioldó nélküli változata a Zarja (Hajnal). Igen ritka gép, csupán 1958-59 között gyártották. Az én Fed-3-asom zárja (1962-80) már a hosszú pillanatidőket is exponálja (1 s-1/15 s) és ez meg a kesőbbi modellek gyorsfelhuzó karral vannak felszerelve. Keszült önkioldó nélküli változatban is. Egyéb jellemzőiben a Fed-2-vel megegyezik. A Fed-4 a Fed-3 beépített fénymérős valtozata (1964-'70-es évek közepe). Utóbbi két típust nyugaton is forgalmazta a Foto-Quelle üzletlánc Revue 3 és 4 néven. A Fed-4-et a Fed-5 követte a gyártási sorban, mely a 4-es modell apró továbbfejlesztéseit és talán jobban kidolgozott esztétikáját tartalmazta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése