A Nagy Feleki Névtelen Gömbkő

Immár szokásos vasárnapi túránkon E. is megtisztelt részvételével. Így négyesben megismételtük múlt vasárnapi körutunkat, csak fordítva: a Mikesi-házak felől mentünk fel az Árpád apánk csúcsára s Majláth püspök kútjánál, az erdőn keresztül jöttünk vissza. A hó elolvadt így elég nagy volt a sár, de ez nem riasztott vissza bennünket attól hogy a Sáros-Bükknek nevezett Feleki-hegy alatt vonuló erdőrészen jöjjünk. Ez az út hosszabb mint a 66-os Brüll-i út, tehát jól elfáradtunk, de megérte: visszafele jövet felfigyeltünk egy igazán különleges alakú kőre az út közepén, a Névtelen forrástól alig feljebb: ez A Nagy Feleki Névtelen Gömbkő.

A Kolozsvárról déli irányba induló kirándulók gyakran találnak a képen látható kőhöz hasonló kisebb-nagyobb gömb alakú köveket, melyeket a tudományos irodalom feleki konkréciónak nevez. Fellelhetőek a Kis-Magurától a Pata és Ajton között emelkedő Nagy Csoltig csaknem minden vízmosásban és patakmederben. De hasonló gömbköveket másutt is találunk az ország területén, például a Déli-Kárpátok lábainál a nagyszebeni medence területén Vízaknától egészen Nagymoháig gyakoriak ezek a gömbalakú konkréciók, vagy ahogyan ezen a vidéken ismerik a “figura” alakú kövek. Akit közelebbről is érdekelnek ezek a különleges kövek annak szívből ajánlom Ajtay Ferenc tanár úr Kolozsvár és környéke geológusszemmel című munkáját. (Napút 2006. július–augusztus – VIII. évfolyam 6. szám: Kolozsvárunk.)

A Feleki hegy ezen különleges képződményei, amelyek valamikor a tenger áramlásának állandó görgetése közben valamilyen mag köré lerakódott homokszemekből növekedtek ekkorára, gyermekkorom egyik konstansának is számíthatnak. A Györgyfalvi-negyed tervezői a hatvanas évek derekán még ragaszkodtak hozzá, hogy a "hasznos" tömbházrengetegen belül valami "különlegeset" is alkossanak: így lettek ott parkok, sétányok, játszóterek. Mindezek ma Kolozsváron ritkaságszámba mennek, azóta már minden talpalatnyi földet beépítenének ha lehetne. Ezeket az amúgy szépen elképzelt parkokat, sétányokat díszítették az éppen kéznél levő és amúgy érdekes formájú, modern szobornak is beillő gömbkövekkel. Idővel elhordták, széttörték őket, de valamikor egy jellegzetes velejárója volt ennek a bivalyrét fölötti lakótelepnek.

Bár a kolozsváriak mindig is ismerték, sőt használták ezeket a köveket, írásos emlék nem sok maradt róluk. Valamikor ilyen homokkőgömböket hordottak be a városba, ott aztán utcák sarkára állították fel őket, meg kapuk lábába ágyazták be a köveket azért, hogy a szekérkerekek tengelye ne verje le a házak sarkait. Gyerekkoromból sok ilyen házra emlékszem, talán ma is van egy a Zsidókórháztól feljebb.

1695-ben egy unitárius egyházfi feljegyezte, hogy április 12-én "az Feleki patakból hoztak egy szekér követ, 13-án pedig hoztak ismét az hostatiak két szekér követ, szekerit 60 pénzen, bizonyosan a következő hónapban építeni kezdett nagy piaci iskola épületéhez való felhasználás céljából."

Kazinczy Ferenc 1816-ban tett erdélyi utazásáról írott leveleiben ez áll “Mi négyen Gyulai’ hat szép szürkéjén hagyánk oda Kolozsvárt. ... Míg túl Feleken egy Kolozsvártt magamhoz vett írást olvasgaték, lyányom figyelmessé teve, hogy utunk mellett szokatlan alakú kövek teremnek, maguktól simulva henger és gömbölyű formákra.”

Jókai Mór 1835-ben Kolozsvárról Tordára menet Kőváry László történész társaságában csodálkozott ré a feleki gömbkövekre: „Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kőgombócok, minek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.” (Erdélyi képek). Jókai rajzot készített a gömbkövekről, melyet meg is jelentetett.

Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi magyar polihisztor így említi őket "porondkövek". A Feleki-hegyen tett egyik kirándulása alkalmával a következőket írta: „Midőn az öklömnyi nagyságú gömböktől a fél ölnyi átmérőjűekig a különböző porondköveket látjuk, amelyeket feleki köveknek hívnak, akaratlanul is eszünkbe kell jutni a természet művészetének.”