2007 augusztus 4 Parajd, Váralja

Székelyföldi nyaralásunk negyedik napján nagy fába vágtuk fejszénket: Váraljára mentünk biciklizni! Ehhez magyarázatképpen hozzátartozik, hogy nem is hallottunk addig Váraljáról, de idén ott rendezték az EKE vándortábort, és éppen abban az időszakban voltak ott apámék sátortáborozni. Előző nap este kimentünk meglátogatni őket, innen született az ötlet, hogy egy napot ott töltsünk.

Vármezői hívogató: A XVI. Országos EKE Vándortábor megszervezését 2007. július 31-augusztus 4 között ismét az EKE Marosvásárhelyi Osztálya vállalta el. Aki részt vett a 2003-ban Ratosnyán (Maros völgye) szervezett táborban, tapasztalhatta, hogy igyekeztünk minden igénynek megfelelő programot, túrát biztosítani. Akinek akkor nem sikerült eljönnie, most itt a remek alkalom pótolni a lemaradást...

... pompás alkalom tehát közösen bejárni, felfedezni a Felső-Nyárád mentét, a Görgényi-havasok déli részét, valamint Vármezőt és környékét, beleértve Szovátát és Parajdot is. Idénre, egy kivételével, nem terveztünk nagyon hosszú és megerőltető túrákat. Úgy gondoltuk, hogy kellemesebb, hasznosabb és sokkal fontosabb a tábori élet, a régen látott EKE-s barátokkal való találkozás, újakkal való ismerkedés... Szeretettel várjuk tehát Erdélyország apróbb-nagyobb túrázóit, valamint határon túli magyar barátainkat is. (Erdélyi Kárpát Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya).

Szóval meglátogattuk a XVII-ik EKE vándortábort, és akkor láttuk, milyen gyönyörű vidék ez a Vármező-Nyárádremete környéke. A bicikliket vittük magunkkal már Kolozsvárról, igy nem kellett sokat gondolkozni, hogy mi legyen a szombati program: biciklizés és flekkensütés Váralján, de nem az EKE-tábor környékén, hanem az úton előre, fel a hegyre. Na és akkor most jön az, hogy mért kell ezt leblogozni: Szovátán van egy mészárszék, a régeni úton baloldalt, rögtön miután elhagytuk a fürdő irányába való letérőt. Már most sem tudom, hogy hivják, de ott vettük a húst és van bankautomata is. Amikor még arra járunk, meg lehet próbálni.

Magáról a faluról: A csodálatos környezetben fekvő település a pisztrángot kedvelők paradicsoma, mivel egy 50 tóból álló pisztrángtelep működik itt. A telepen körbe lehet sétálni, és halat is lehet vásárolni, illetve étteremben rendelni. Erdélyi turizmus. (Csak igy zárójelben mondom, hogy azelőtt való nap Péterék voltak ott, s mesélik, hogy a halvásárlás úgy történik, hogy pénzért lehet bérelni egy horgászbotot, a halászok körbeállnak egy pisztrángoktól hemzsegő medencét, úgymond 'tavat', és amit kifognak, visszadobni nem lehet, csak kifizetni és hazavinni. Majdnem duplájáért, mint amennyiért megvehetnék a szemben lévő tenyészetből, ahonnan a 'tavasok' is veszik, és talicskával töltik a 'tóba'.) Erre mondta kedves kémiatanárom, Pávai Gyuri bácsi, hogy mégiscsak a legjobb dolog a Melltar-tóban halászni, mert ott legalább mindig fog valamit az ember :)